Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-24 / 11. szám
„Komáromi Lapok 7. diai í«5 jaaaír 24 betkSaap est« I MODERN MOZI KOMÁROM ' TISZTI PAVILLON Vtf'j>9Mni| vasár* es impuf mámul Szombat, jaouár 24 én mozlaiBaet. Vasárnap és hétfőn, január 25. és 26-án I. rész Kedd és szerda, január 27. és 28-án II. rész a, Parisiette testverfilmje: A párisi siber A modern uzsorás regénye. Főszerepben: Sandra Milowanoff és Bimbnla. Kedden és szerdán táncbetét mindkét mozielőadáson : Arys & Lonis a Párisién Grill művészei. Műsor: 1. Párisi apacsjelenet. 2. Cigánytánc. 3 Valcer 1925. 4. Expressztánc. Párisién örül a régi Grand.hAvébOz helylaégébea minden este fóvAroel nivdju műsor. droportja által okozott b tegség, melyet a •iervezetb*n képződő „«eeion* ok okoznak, ha ezeket a lélekzés, ver-jték és vizelet által ki nem bocsátja a test. Salyoi kimerüléseknél, elmebajnál a főképp enkorb stegsógnél lép fel jellemző tünete, mely a halál előhírnöke. Ennek megfdeißen kezelés alá vették a beteget, egyezetfl wBliöeukorral és szódabikarbónával gyógyították, melyek az acetonlápzés meggátlását szolgálják. Az eredmény teljed volt: az ec«ton eltűnésével díbeteg is m^ygyógynlt s rövidben elhagyta a körházat. Az érdekes esetről ár. SarbÖ tanár ta< aztmányt irt a „Gyógyászat* legutóbbi számában. Komáromtól—Jaffáig. Irta: Darida Zoltán. 1 ‘ 1920 decemberben, egy borús nap alkoeyulatán lehajtott fejjel ballagtam a csallóközi állomás félé. Minden lelkiizgalom nélkül, pedig messze készültem, más világrészbe, idegen emberek és szokások közé. Nem úgy mentem, mint impressziókra ékes utazó, hanem úgy. mint vihartól sodort falevél. Vitt 7- a legyőzött népak fiai leikébe befészkelt tömegösztön, irt keresni a sebekre; megtalálni újra az elveszett lelki nyugalmat. Bágyadt pillantással simogattam végig a kedves, ismerős, lelkemhez hozzánőtt tájat. Az ákácsoros utcákat, melyeken oly sokszor sétáltam tova, ábrándozva egy boldog jövendőről. Villanásszerűen jelentek meg gyermekkorom kedves emlékei a múltból, amikor még örömökkel volt átitatva az élet percei. Ma pedig vándorbot van kezemben, megyek, űz valami. Idegen lettem gyermekkorom rögén, ahol idegen kezek zavarták meg az élet ősi harmóniáját Éreztem, hogy a Titán egy elhulló véroseppje vagyok, annak végzetsulytotta fájdalmával és lehajtott fejjel ballagtam a hideg estszürkületben, a bizonytalan jövő tárt karjai élé, fáradtan, bágyadtan: mint aki sokat reáléi, de ösztonszerüen keveset vár. Óiomszinü felhőkkel volt bevonva az ég. Aléla bánat ült mindenütt S a csendes téli alkonyba panaszosan zokogott a szél a magyarlakta tőnák fölött, siratta — a daliás idők elnémult muzsikáját. Észrevétlenül jutottam az állomáshoz. Alvajáróan intéztem apró-cseprő ügyeim. A vo aatból hosszan néztem, meleg szeretettel Jókai városát, melynek falai között nőttem emberré. Itt hagyom sok-sok apró, édes emlékeim helyeit. Á meleg szemű házacskáit, ismerőseim, talán örökre, soha vissza nem térve. A távolba megszólalt az est-harang, mely■ek lágy szavát hamar elnyelte a megindult vonat gyorsabbá váló zökkenései Nemsokára a várost is elnyelte a sötét s velünk a vonat robogva siklott tova a sötét ködhomályba. ♦ Szabadságra menő, hadtáp zsoldon elnyűtt idegü katonákkal kerültem egy szakaszba. Unott arccal, egykedvűen beszélgettek egymással, mesélhetve mindennapi életük szimpla Cgyform aságát. Egyikük szárnyas kürtöt szedett elő. Megpötőgette a billentyűket, majd nekiirányitotta » pislogó lámpának és belerecsegett a levegőbe. Valamelyik melancholikus temperamen£m»u vitéz • sapkáját tette a kürt szájára hangfogónak, amiért a kipirult arcú művész kupánütési vágyának adott kifejezést. Muzsikális emberek voltak ezek az utitársak. De mivel az én kevésbbé muzsikális idegeim nem szokták meg az eféle hangözönt, kifelé igyekeztem a folyosóra. Észrevette távozásom ókát a kürtöt fúvó honvédő polgártárs, büntetésül végigkorbácsolt nérói szempillantással. Majd megállt, szusszantott egyet s morgott valami érdekeset rólam, melyet nagy röhejjel honoráltak a gascognei legények. A folyosó végén, sápadt képű, sovány, hórihorgas misanthrop mérgeskedett gyengéd rezignáoióval. Csak távolabbról hallgattam, mert közelében érezhető volt a törklly átható illata. Az asszonyokat szapulta, de más egyébbel se igen volt megbékülve, még önmagával se — amint észrevettem. Saját magát csak per vén szamárnak titulálta. Valószínűleg rászolgált — ő tudja. Szegény ördög, háromszor nősült. Az első élettársa, na meg az anyósa, őt zavarták el a háztól. A második asszonyt már 0 zavarta el — az meghalt. A harmadikkal, a Marival, éldegélt valahogy, már amint szokás, de egyszer csak beleütött a rossz, megszökött valami kubikussal Budapestre. Még a megtakarított pénzecskéjüket is magával vitte a strózsák alul. Nagyon bántotta a dolog. Egyre várta, hogy csak visszatér, de bizony nem jött. Utóvbgre félretette gentlemani érzelmeit, utána ment. Lesz ami lesz, de eligazitja a dolgot. Már nyomába járt, valahol a soroksári utón, mikor öszszehozta a fátu ni a románokkal. Történetesen ugyanazon időben azok is Budapesten voltak — rendcsinálás végett. Ép a gyárakban szerelték le a rendetlenkedő gépeket, melyeket majd Romániában szándékoztak móresre tanítani, hogy csendbe legyenek halgatagon. Az emberi kezet, mely azokat vagonokba rakta, az utcán fogdosták össze — már akit értek, így keveredett velük konfliktusba ez a boldogtalan is. Eleinte szabadkozott, méltatlankodott, hogy ő csak a Marival való ügyét jött elintézni ; meg hát nem is ide való; ideje se ijjen van, mert Pesten drága az élet .. . De hiába. Nem segített ott még a prédikáció se. A csökönyösségét puskatussal puhították, radikális egyszerűséggel. Látta, beszéddel semmire sem megy! elinalt. Vesztére tette, mert elfogták s olyan olvasatlan ötvenet ütöttek rá, hogy nemcsak a Marit, de még a Miatyánkat is elfelejtette. Még most is csóválta fejét, hogy ilyesmi megeshetett Na, feledhetetlen is maradt ám néki! Kívánt érte minden szépet-jót a dáko-római nép jeles utódainak vagy két állomáson keresztül. Mint intéződött továbbra az ügye, nem tudom, mert ép állomás lévén, a többek közt egy elég termetes asszonyság hálaistenkedett közénk. Utána adogatták csomagjait: egy kis kosár, egy nagykosár, utána egy puttony, aztán két batyu, meg egy zsák, utána egy tejes ibrik, meg a Teremtő tudja, mi mindent. Elrendezkedett nagyhamarjába, már ahogy lehe tett. Rátelepedett egyik batyujára, megigazította félrecsuszott fejkendőjét, aztán elkezdett ká'álni. Zuhogott, ömlött belőle a szó szakadatlanul. Igaz, tanultam ismét egypár receptet a nyilalás, a hektika, meg miegymás ellen, a mit még az orvosok Se tudnak, csak eddig nem volt alkalmam fölhasználni. A Mari boldogtalan bitestársa a bal szeme sarkából pislogott rá, mint a kacsa, mikor féL recsappott fejjel vizsgálja, hogy felhős- e a* ég. Közbe flaskát szedett elő, hörpintett egy-egy kortyot belőle, meg az asszonyra pislantott s nagyon látszott az ábrázatján, hogy nincs egy véleményen a t ésasszon nyaL Nemsokkal éjfél előtt érkeztünk Pozsonyba A tömött kupéból egymás hegyia-hátán gyimakolódtak le az utasok, a termetes asszonyság jó kívánalmai mellett, mert valaki lágytojásokat csinált a kiskosár tartalmából. Lent finánczaj fogadott bennünket, szeretetteljes érdeklődéssel. Mindenáron találni szerettek volna valamit; de hogy mit, azt talán még a miniszterük se tudta. Tőlem is megkérdezte egy, kinek igen érzett a hangján, hogy nem vállal velem atyafiságot: Hé! Hova megy ? Mit visZ? Palesztinába megyek! feleltem meglehetős önérzetesen. Na, meg is volt a hatása. Még akkor se lehetett volna különb, ha azt mondtam volna: Kolumbus Kristóf vagyok; most hozom a spanyolviaszkot. Hitte is, meg nem is, de inkább hitted mert csomagjaim belseje szűzen maradtak pillantásától. Ezután a nyitva levő, vagyis a IÍÍ. ősz' tályu váróterem felé tartottam. Természetese«1 tömve volt. Ülőhely nincs, álló is bajosan. M csinálhat ilyenkor egy jámbor lélek? Sétál a peronon és fölsóhajt Jehovához ilyen formán; Dicsértessék Adonáj, Elohénu, hát lásd szorult helyzetemet, segíts rajtam, hisz én is — oda készülők! És küldve lett egy férfiú, a várótermek kezelője személyében. Beszélni ugyan nem tudtam véle, de elméje megvilágosodék, hogy 20 koronával leikéhez közel férkőztem vala. (Folyt, köv.) s Marslakók karneválja. Vad ütemekben száguld nak a párok a aztán szelíden siklanak tova . . . bizarr selymekben a fantomos árnyak úgy lejtenek, mintegy eleven csoda. A Marsról jönnek vígkacajos dallal, kulturált ízlésük finom és merész — zsarnok pompájú kényes estélyükön vetélykedik az Eszme és az Ész! És táncolnak széditó lidérctáncot... és a jó Mars ott fentről rájuk nevet, ráncos arca melfeg mosolyra torzul-------8 vén, kiélt szive újra vig, — szereti Fogadjuk mi is a Marsból jöttékét komáromiak szívből kedvesen, hogy mindegyik tőlünk egy szép emlékkel gazdagon vissza mehessen. Marit* LOM ’ ’ '> $ • ' ,i> A J.E.SZ.O. álarcosbálra vonatkozólag a r-nd-zőség az alábbiakat közli 1 1. Az álarcosbálra a m-gbivók mársséfr j küldstt-lí. E-atlege* reklamációk Argsy Lajos árnál az E ső Hitelintézetben. Előre is ajánljuk mind nkiu k, ho. y iratkozzék be a Jókai Egyesületbe, vagy a Jeszoba, meri meghívót csak i ezékn>-k tagjai kapnak. ' 2. Tekintettel arra, hogy a bálon csak ! meghívottak vehetnek részt éa a b lépőket egy bizottság igazoltatni fogja és a m ghivó felmutatását kéri, arainak következtében az álarcok iákoznitójukat n-m őrizhetnék meg, — bevezettük a j-gy-iövét-». Ly, aki a belépőjegyek i felmutatja, továbbiéin köteles magát igazolni. I A beiépöj gy» k 10 K-ért:j$é*3 K vigalmi adó) ! Argay Lsjua urnái kaphatok, természetesen a meghívó felmutatása ellenében.
