Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-08-09 / 96. szám

4. old*!. «IteBB&gerai Lapcfc» 19&A, afasatos 9 körül átkelnek a Volgin s Útjukon leigázzák az ogurokat, alánokat a lehetséges, hogy a fdlré&b eső magyarokat is. Ez az oguz áradat aligha érinthette erősebben fisainkét. Attila halála azonban annál vágzstesebb következ­ményeket hozott rájuk, A kővetkező óvb n, 454-ben a felszabadult ugor törökök nyomai­nak a hunok utján a Volgán keresztül nyU' gatra s öt különálló államot alapítanak. Ezek szakítják szét végleg a finn-magyar népeket, amennyiben a legdélibb magyarokat teljessn elvágják, a vogol osztják, zürjéa-votják tör­zseket északkeletnek, a többit északnak szo­rítják. Egyik törzsük, az onugor pádig meg hódítja a Monies vidéki magyarságot s nyel­vileg beleolvadva annak uralkodó osztályává lesz. Ettől kezdve emlegetik a Manias vidéki népet hol mi gyúrnak, hol onugornak. Mega az nr szó is ebből a kőiből v*ló s nem egyébb, mint az uralkodó osztály neve, az ogur össze­vont alakja. Az idegen népek a hódító fajról a magyarokat is oaugorokn&k, ongre-knek, ungereknek, ungaroknak, tengereknek a utóbb az orrh&ngok vesztő szláv nyelvekben ugorok­nak, nhrosnak hívják, éppen úgy, mint a mai Alduna melléki szlávokat egykori uraikról bolgároknak, a Dnieper melléki szlávokat »z éket államba szervező roszokról rosziknak (oroszoknak), vagy a galliai latinokat (a kelta gallok elrómaiasodott utódait) a föléjük kere­kedett frankkokról franciáknak. Da mig a szlávok és latinok araiknak nevét is átveszik, addig a magyar nemzet, agy látszik, faji ere­jének s történelmi mgyrahivatottságának bi­zonyságául, szilárdan ragaszkodott eredeti népnevéhez. Az onugorok nemcsak nyelvi és faji, ha­nem foglalkozási és művelődési tekintetben is eltértek meghódított alattvalóiktól. Az onugo­rok harcosok, föídmivesek, kia részben ipar­­űzők és kereskedők (rabszolgákkal, prémek­kel), a magyarok pedig főleg létenyésztők, ha­lászok és vadászok voltak. A beolvadó onugo­­rek azonban harcos nemzetté szervezték a békés hajlamú magyarságot, nyelvük maradvá­nya az a körülbelül 200 ősi kaltur-szó, amit a magyar nyelvtörténet az első török kölcsönzés óimén tart nyilván. A török kuiturkatást még inkább fokozta az, hogy a magyaroknak nem­csak az araik voltak ugor-török ők, hanem 454 töl körösbőrfll a szomszédaik is, az onu­­gór ok testvére épei: a szávirugorok (számso­rok), otur- ugorok, tokur ugorok és bolgárok, akik miad külön államot al&pitottaks egymás közt is viszálykodtak. Az ugorok gyengülését használta fel egy levelet! — rebegte sápadt arccal Tóni bácsi. Csak úgy iramel-ámmal nyúltam a levél után, de Tóni bácsi türelmetlenül kikapta a kezemből és ő maga kezdte olvasni : „Egy szerencsétlen, boldogtalanságra kár­hoztatott fiatal teremtés kér önöktől tanácsot titkos, nagy bánatában. Szépnek és művelt­nek mondott fiatal lány vagyok. Sorsom sze­génysége egy férfi házába sodort, a kinek gondját kell, hogy viseljem. Cselédi sorsban élek ebben a házban, mikor a szivem tele van nagy, égő vonzalommal, amelyet titokban ma­gamban kell őriznem . . . mert hiszen csak fi­zetett alkalmazottja vagyak annak az urnák, a ki más nők körében bezzeg megtalálja a sza­vát és a jókedvét, csak én rám néz fagyos, magasról felém nyújtott nyugalommal . . . Pedig ha tudná, mennyire szeretem nemes, szép, fér­fias lelkét... ha tudná, hogy a többi mind, a ki szélesen nevető arccal gyújtja mosolyra az ö életét, csak a vagyonára, az általa nyújt­ható jólétre vadászik, hogy egyedül én hordom magamban titkos, emésztőn azt a szent, tiszta lánggal égő érzést, amely öt boldoggá tehetné, ha egyszer észrevenné és nem járna vakon a házában ■ . . Tanácsoljanak uraim valamit. Mit tegyek? Tépjem ki szivemből ezt az embert és lássam benne csak a kenyéradó gazdát?... Adjanak tanácsot!" — Tyü! Pattant fel Tóni bácsi. — Ennek «(fele se tréfa. Te tán már a választ is megírtad! — Meg én! Itt van ni! C ... kTóni bácsi kezébe kapta a kéziratot. „Mimóza. Értjük az ön lelkiállapotát. Hagyja ott azt a vén medvét. Nem érdemel az mást. Más emberek között, más városban el fogja felejteni, hogy akadt egy életének színes ragyogó pázsitján vakon botorkáló férfi, évszázad múlva, 354 táján a régi ugor-tőrö­­köknafe az a része, mely 454 b?u nem kelt át a Volgán: az avar. Leverik az ugorokat s az } ©»ugorokkal együtt a magyarokat is és fogy- \ verköteles szövetségeseikké teszik őket. Da ez J a szövetség rájuk zúdítja az avarokkal hadi lábon állé eguzokat vagy utókat s az avarok í nyugatra húzódásának az lett a következéé- ! nye, hogy az azok az oaugorokat adófizetőkké tették. As az hegemónia azonban 597 ben bal- \ liarook folytán megszűnik, mindössze egyik águk, a kara-kazirok törzse tartja fönn magát j a Volga jobb pariján, az egykori ak kázirok | földjén, sót kiűzi a Monies melletti szomszé­dos onugor-magyar nemzetet tovább nyugitra, a Fekete-tenger, a Donyee és Dnyeper folyók közti síkságra. Ezen Ouuguriánuk nevezett területen éltek sátán Sitink 8 emberöltőn át 600-tól 853 ig. Ez a kor rendkívül fontos a magyar nemzet kialakulására, mert e korban fejeződik bs 710 körül az onugorok nyelvi be­olvadása. Itt kerülnek először közvetlen szom­szédságba szláv népekkel, kiket laagyensknak (lengyel) és tautoknak (tót) neveztek ei. A tót szó gót eredetű és idegent, külföldit jelent. Etek közül ragadozták a magyarok a foglyai­kat, szláv sióval rabjaikat a Keres városában árusították a görögöknek. Oauguriában a magyarok nam sokáig ma­radtak avar hegemónia alatt. 635 ban ugyanis az unogor Kobrát (Knyrai) népének élén le­veri a keleti avarodat s uralmának biztosítá­sául EL-raklius görög császár állandó szövet­ségesévé lesz. E szövetség 708 ig tartott, mikor a krimi görög szomszédság megszűnt, amaay­­nyiben &z Oauiuriatól délre eső Erimet a Voi­­ga-Manica raeliéhi kázirok foglalták eí. Köz­ben 650 táján a magyarok nyugati szomszé­­d i, a déli bolgárok is lerázták az avar igát és 679 ben Iszperifc (Aszparuk) nevű kánjuk vezetésével a mai Havasalföld és Bolgárország szláv lakosságát leigázták s így a magyarság a Dnyeper-Prut közti elhagyott terület felé ú terjeszkedhetett. De 710-ben, vagy kevéssel utóbb a kázir (kaján kk&gan, khán) megtámadta és legyőzte a magyarokat. A kázir hegemónia 863 ig tar­tott. A kasár uralomnak tulajdonítható az onu gór-magyar törzsszerveaatnek monarchikus szel­lemű átalakulása keleti török formára a kunda (kend, kendeh) és gyula nevezetű méltóságok megszervezésével. A magyarok ettől kezdve a kázirszövatségbea harcolnak s első ismert ken­déjük Levedi (850—63 közöti). Legközelebbi ellenségeik sz éjszaki szomszédságokban lakó normann varjágok (varég) voltak, akik a szlá­a ki éppen a legértékesebb, a legszebb virágot tiporta agyon otromba csizmáival.“ — Ezt akarod válaszolni Málcsikának ! — Ezt én ! Tóni bácsi egyetlen hangos lendülettel darabokra tépte az üzenetet, a Málcsika leve­lét pedig zsebregvűrte. — Ezt Málcsika nem fogja olvasni hol­nap, annyi szent! Hogyne! Világgá kergetni egy... — nagyot nyelt — egy ilyen ragyogó teremtést, akit az Isten is feleségnek terem­tett ! Tudod öcsém — szólt lehorgasztva a fejét a mellére, — hiszen már régen foglalko zom azzal a gondolattal, hogy feleségül kérem Málcsit... de attól féltem mindig, hogy na­gyon öreg leszek hozzá... de most már iga­zán nem várok tovább 1 Elővette a Málcsika levelét. Hosszan, melegen nézte az apró, hegyes kis női betűket. A szemébe könyek ültek ki: — Szegény, bolond kislány! Mosolygón, puhán simult rá az ajka a levélre, azután fölrikkantott: — De most már csakugyan átmegyek a „Fehér bárány“-ba egy pohár sörre. Te meg gyere utánam, ha leraktad azt a fránya pesti telefont! * No, azt a vigasságot, amelyik a Tóni bácsi öreg kúriáját gyújtotta hangosra a lako­dalom napján, azt látni kellett volna. Mikor a menyasszonytáncot jártam Málcsi­­kával, a szép asszonyka egy titkos meleg kéz­­szorítással köszönte meg nekem a turpisságot, amellyel beugrattam a „vén medvét“, aki ma ragyogó jókedvében legalább húsz évet fiata­lodott. vokat Kiev táján államba szervezték. 862 őszén a varjágok szövetkeznek a tőlük keletre laké beasenyőkkel s Ászkeld meg Di -r nevű hőseik vezetése alatt megtámadják a kázir birodalom magyarlakta részét éppen akkor, amidőn a magyar fősereg Német Lijes frank király hi­red almában az Btbs» meliéki szlávok földjén portyázoit. Az otíhonmaradottak, a szlávok­­bessenyők együttes támadását nem bírták visz­­szaverni. Szertnesétlenségöket tetézte az is, hogy a téli halászit kedvéért csak 7 törzsük veit a Dnyeper mellett, mig a többi 3 törzs a Donhoz húzódott s igy ez a rész a föevapain&k menekülésekor nem mert nekivágni az Azovi­­tenger falett elterülő nagy síkságnak, hanem átkelve a Donon, egész Perzsa-Örményországig menekült az egykori szavir-ugor földre s itt lassan elfogyott, felőrlődött. Utoljára 1887 ben említik őket. A többi hét törzs, m lyb-z még a kázirok kavar (kabar) törzse csatlakozott nyolcadiknak, a V r (Varnch) nevű földön át, melyen egykor a nyugatról visszsüzöU haa tö­redékek tmzódtak meg (varchunok), az A1 luna és a D lyeszter közé költöző t 8 itt találta mag őket az Elba rael ékéről visszatérő fősé­re«-. Azonkívül Oauguriábau iv, (amit később a Dana Tisza m-diáki Onuguriátó), Hangárjától vaió megkülönböztetés végett L ivediországuak kezdtek nevezni) ott L hátramaradt e^y ki­sebb nfptöredék, mely még 6 évszázad múlva is itt tengődött, aöogy az 1436 b*n erre járt Birbaro Jozofát navü Velencei tudós usazó tanúsítja, míg a tatár-szláv népteugar végleg el nem nyalté. A történelem további része már ismer­tebb nyomokon halad. A magyar őstörténetre vonatkozólag Ka­rácsonyi a kővetkező ljgíon.o-abb következ­tetéseket vonja le: 1. A magyar aem ázsiai nép, nem is la­kott soha Ázsiában. 2 A magyar nem tartozott soha a tötök fajhoz és nyelvében csak köicsőnszavak van­nak a török nyelvből. 3. A magyarnak semmi köze a hun nem, zethez. Letett alattvalója, ds vela s.;m nyelvi sem vérségi összsköttetöze nem volt. 4. A magyar csak közvetett alattvalója ■ volt az 550—634. években az avarnak, da i sem nyelvi, sem faji rokonság nem fűzte hozzá. I 5. A magyar közvetlen alattvalója volt ( az ouugur (tiz ugor) aoVÜ török nemzetnek, da ezt 710 után végleg magába olvasztotta s igy a nyugati törökségg9Í némileg vérségi ös­szeköttetésbe jutott, nyelvébe pádig mintegy 200 ugue szót áíkölciönzött. 6. A magyar adófizető és segédcsapato­­kát nyújtó alattvalója volt a kázir kajánnak 710—863 ig, do különben önkormányzata volt. 7. A magyar soha asm volt sem zsidó, sem mohamedán vallásu, mert mielőtt e val­lások a kázirok közt elterjedtek s így a ma­gyarsághoz eljutottak volna, a magyar kény­telen volt a Kázir birodalomból elmenekülni. Karácsonyi könyve a magyar őstörténet eddig legjobb monográfiája. E korszakot ille­tőleg eddig szinte egyetlen történetírónk sem jutott tovább a pusatt találgatásoknál. Kará­csonyi előnye, hogy a történeti adatokat a nyelvészet útmutatásaival összhangzásba tadja hozni s egy egységes harmonikus képpé dol­gozza föl. Lehetséges, hogy a nyelvészeti ala­pon vont következtetései idővel módosulást fognak szenvedni (pl. a „magyar“ népnév etymologiájához még mindig szó fér, az „ogur“, „ember* szavak még lappangó ethnikai vonat­kozásokat rejtenek magákban, Ugyanúgy a még mindig mtgoldatlau „Dantu moger“, „is­ten“, „ördög“ stto.) de Karácsonyi alapvetése meg fog maradni. A könyv tudományos becse mellett a faj­probléma mai aktualitása révén nagy népsze­rűségre számíthat. D. J. A komáromi cserkészek tátrai nagytiborámh utolsó jelentése. Cserkésztábor (L. Sv. Ján) 1924. aug, 4, Nagyon jól éreztük magunkat a táborban, ennek ellenére az ntolsó napokban is kiruc­cantunk a völgyből annyira, hogy senki sem maradt odahaza. Még az a túlságosan önzetlen Maca is eljött velünk. Elmentünk Dobsinára, Utunk ez volt: Poprádra vonattal, onnan lét­rán szekereken Dobsinára. Előzőleg (aug. 1-én)

Next

/
Thumbnails
Contents