Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-08-02 / 93. szám

»4 augusztus 2 »tiomaroatti Lstew*-«

lehet C'-ak 1 ávs, amelyben tulajdonképpen csak a Etrohmann szerepét toll éné be. Aztán még egyet, a legfontosabbat: elfelejti a város goa dós vezetőségé, hogy alig mait el pár héf, hagy a városnak közel kétmilliós adósságát mondták fel a bankok és per utján fogják azt behajtani rajtunk!

Nem, ezzel a. tempóval nem lehet rendbeho^Bi a város zilált anyagi helyzetét, ezzel lehat a „jó fia“ szerepét' magasrangu miui z tsri taeäesos urak előtt játszani, ezzel Mist érdemeket szerezni, d* m gnyugvást a város publikumánál n*tn I Kz ismét, csak a nagyzási hóbon, amelybe minden demokrácia dacára is beleesünk akkor, amikor Síimmi más gondunknak lenni nem yolna tzabad, csak annak, hogy a lehető legtakarékosabb módon vezessük a város háztartását. Ma a villanyvilágítással kacérkodni sp kuláció a város agyonnyomorodott lakossága bőiére, amelyből n-msokára nsm az adókat, de a végrehajtó fízeiését sem tudják kivágni.

Élénk emlékezetünkben van még a múlt* kori városi kölcsön ügye, amely azzal végződött, hogy a starostát még csak ki átással sem bíztatták ®gy városi szanálási, d-s még bem házáéi kölcsön eshetőségével sem. Az ígéretekkel éppen torkig vagyunk. D.s ha nem ságit más, legalább magunk segítsünk magunkon, amelynek első lépése az l nne, hogy addig tskarédíuak, am diig a takarónk, s nem a kor mányigéretek szirénhangja ér. A komáromi öeszpoigárság mos-tanult nélkülözni ho-szu -évek óta, megtanult fiús helyett kenyeret enni, példanéiküli áldozatot tudott hozni a szociá-is Sgyufck, d» újabb gondot, újabb terhes adósságot mindaddig, mig régi kötelezettségei kiegyen• tetve nincsenek, semmi körülmények között magára vállalni hajlandó nem lesz. Ljgy n bátorsága a város vezetőcégének a régi adósságok rendezése céljából oly városi gazdálkodást inaagnrálni, amely a mii jogos bizalmatlanság helyett a város vezetőségével szemben a bizalmat is kifejleszteni tudja. Számoljon végre a város adózó polgárságával is, akiknek ér* <kkei iránt eddig a legkisebb megértést, még csak a szükséges rézont sem tapasztaltuk. És a város egyetlen érdeke ma az, hogy előbb fizessük az adósságainkat és azután válogassak, hogy gáz-e vagy villany!

Mert a komáromi adókkal, kötelezettsé gekbsl, adósságokkal megterhel- lakosságnak, higyji el a város vezetősége, nemsokára egy szál faggyugyartya is elegendő lesz.

már 5 is fagyosan.

Az asszony ránézett.

— Egyelőre csak pihenés — s az egyelőre szót megnyomta.

A kerti utón susíorgó kerékforgás hangzott s négy sárgától vont könnyű hajtókocsi állt meg a ház oszlopos feljárója alatt. A férfi gyors léptekkel ment előre a vendégeket fogadni, az asszony lassabban követte. A hajtókocsiról karcsú, fátyolokba burkolt nő ugrott le, hajlékony, kigyószerü mozdulattal, mely kirajzolta termete gyönyörű vonalát, párduc ruganyosságát, asszonyos puhaságát.

Az asszony pillanatra megállt, alig egy lépésnyire férjétől, szinte lélegzetvisszafojtva nézte. Az idegen asszony szeme forrón tapadt a férje arcára s ebben a tekintetben egy egész nagy, szenvedélyes múlt lobogott föl. S a férje szeméből sem az a félig játszott, félig tréfás szerelmes pillantás sugárzott, mellyel sokszor tüntetőén, előtte is, barátnőire nézett, hanem sokkal mélyebb, sötétebb láng. Ezek viszontlátták egymást.

De nem volt ideje gondolkodni rajta, előtte állt Bánhidy Tamás, aki feleségét jött bemutatni, az operadivát, aki miatt négy évvel ezelőtt elhagyta őt, ki akkor nagy, igaz, leányos szerelemmel szerette és talán mostanáig sem szűnt meg teljesen szeretni, és a férjéhez, Káldy Sándorhoz is csak dacból, haragból és sértett önérzetből ment hozzá ezelőtt három évvel.

Mélyen elpirult, amint kezét feléje nyújtotta s ennek tudata annyira feszélyezte, hogy szinte elvesztette öntudatát. A társalgási banálitások, a tea szervirozása végre visszaadták nyugalmát s egyben Ítélőképességét is. Ott ült amellett az ember mellett, ki miatt eddig nem tudott boldog lenni. Most legalább úgy hitte. Mert hiszen a régi, jelentéktelen félreértést közte és férje között csak a Bánhidy

A magyar katolikusok I nagy értekezlete Komáromban.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, — júl. 31.

A katolikus magyar papképzés ügyében ; és a nagyszombati apostoli adminisztrátor lej foglalt egyházi birtokainak a jár alól való

| feloldása s az igényjogosult részére való át- I adása ügyében megmozdult a a «így szombati érj sski helyettes joghatósága alá tartozó migyar ; világi katolikus elem is és több mint 120 szm> magyar piébácn területén élő 300,000 magyar j lelket számláló katoüku-ság küldte el Komá*

romba iskolíszékei által megválasztott dele| gátiig it.

A Szent András templom oratóriumába í össz hivott értekezlet heJy-züke miatt ott nem i volt megtartható és a katolikus M jláth iskola ] dísztermében helyezkedett el a háromszáznál j több delegáíu?, akiknek sorai közt ottláttuk ; Bittó Déaep, Szüllő Géze. <}r., Bárányay G^za, Bartal Iván, G láncai Farkas Férése, Bárányáig Lajos, Pongráez Pál, Poór Gyula dr., Ozoray Józs f dr., Hangos István dr., Noszkay Ödön dr., Eggenhoffer Gyula, Qyapay Ede dr., világi vezeiő férfiakat, továbbá Tyukoss Ev. János, Leszkay Sándor, Marczy József, Cztnezik János, Szőke Kázmér dr., Entresz Ed§ dr., Pauer Károly, O-regorovits Lipót espereseket,

> Pozsony és Nyítra nagymegyék számos egy■ házi és világi kitűnőségét.

A hatalmas számmal falvonuió delegátu] sofeíd Majer Imre dr, komáromi apátpíébános, j sz-mináriumi rektor és Alapy Gyula dr. egy* ! házközségi elnök fogadták.

Az igazolás.

Tyukoss Jwnos pozsony-püspöki esperes nyitja meg a gyűlést a betegsége folytán akadályozott Palkovich Viktor gúfai esperes, nem* zefgyülási képyúeö halyett és felhívja az iskolaszékek küldötteit a jelentkezésre, ennek j eredménye a szenzáció erejével hatott, m9rt a I mintegy 135 magyarnyelvű plébánia közül I 123 képviseltette magát iskolaszékei utján és | így a megjelentek joggal nyilatkozhattak meg j a nyugati magyar katolikus lasosság képviseletéi) n. Tyukoss eiő&aó indítványára elnökökké: Ozoray József dr., az érsekujvári katolikus egyházközség elnöke, továbbá Majer Imre dr. komáromi apáípléb&nos, jegyzőkké: Alapy Gyula ár., a komáromi egyházközség elnöke és

iránti szerelmének emléke és férje sértett önérzete vájia szakadékká, melyet a folytonos súrlódások, az ő tüntető közönye és férje szándékolt sértégetései mélyítették már-már áthidalhatatlanná. S most viszontlátta Bánhidyt tipikus férjjé fakultan, az ünnepelt diva árnyékában, kicsit elhizotian, megkopaszodottan, — lelkileg megkopottam Mig a férje ? Tekintete parázslott, ajka suttogott s az énekesnő önfeiedettan kapcsolta a szemét az övébe. Egy szenvedélyes szerelmi duett első akkordjait játszották most előtte s ha ő nem vet ennek véget hirtelen, merészen, akkor ez a ragadozó szemű asszony lecsap az ő későn felismert boldogságára és elragadja, mint vércse a pihegő gaSambíiókát. Most még a férje rárápillant, kihívón, bosszútól lihegőn, de meddig tart ez? Talán már holnap egészen elfordul és . .. Ez a gondolat még eddig sohasem fogamzott meg agyában s most hirtelen csapott rá, mint jeget hozó vihar a nyári békés mezőkre. Keze megremegett, amint az asszonynak nyújtotta a téáscsészét, egy cseppje kiömlött a lenfehér térítőre és tekintete boszszusan fogta fel férje diadalmas pillantását.

Teázás után a parkban fordultak egyet. Bánhidy társadalmi és művészi dolgokat s a közeli vadászatokról beszélt, az asszony nem hallgatta. Szeme azt a lágyan omló fehér ruhát kereste, mely előttük elő elő tűnt a bokrok közt, majd szinte ijedten akadt meg, ha egy-egy tisztás felfedte az előttük haladó egymáshoz simuló két alakot. S Bánhidy most valami érthetetlen bűntudattól indittatva, a legkényesebb kérdéshez ért, a múltat feszegette. Szinte mentegetődzött és mintha kimagyarázni akarná, mindjobban belezavarodott tapintatlansága hínárjaiba, melyeknek minden indájával eltépett egyet-egyet az asszony emlékeinek aranyszövevényéből, ki most egyszerre megmenekülten, szinte sajnálkozva tekintett le a férfira, amint

3. )

| Qregorovits Lipót jőkai esperes plébános vá* j lasztftttak mog. A jegyzőkönyvet Poór Gyula í dr. és Uhrovies Vendel hitelesítik.

A határozatok.

Dr. Majer Imra és utána Ozoray József dr, elnökök lelkes szavakkal vezetik be & gyűlést és felszólalásaikra zúgd tapsvihar válaszol. Majd a beteg Palkovich Devében és megbízásából Tyukoss esp-res ismerteti a komáromi kisszemináriam ügyét, az ebben az ügyben julius 10 én Komáromban megtartott lelkószi tanácskozás eredményét, ahol a megjelent katolikus papok a szeminárium fenntartására szükséges évi 100000 K előteremtését átmenetileg vállalták és mint előleget, megszavazták. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ennek fenntartására szolgáló egyházi célvagyon ne teljesítse raárótt kötelezettségét. Ebben az ügyben előterjeszti a határozati javaslatot:

1. A világi katolikusok képviseletének értekezlete magáévá teszi a ppság azon

, határozatát, hogy az egyházi vsgyonvédelmi akcióhoz a világi katolikus elem is bevonassák, ehhez szivvel-léhkkel csatlakozik.

2. Tiltakozását fejezi ki &z esztergomi fősgyházmegye Szlovenszkó területén lévő és a nagyszombati apostoli adminisztrátort illető egyházi vagyonnak zár alá vétele el,lea és az elleD, hogy ez a vagyon az erre jogosult legális főpásztornak eddig da fscto át nem adatott.

8. Tiltakozik az ellen, hogy a lefoglalt egyházi vagyon annak rendeltetésétől és céljaitól elvonatik és követeli, hogy a magyar katolikus papképzésre szükséges anyagi eszközök az apostoli adminisztrátor rendelkezésére bocsáttassanak és kimondja az értekezlet azt is, hogy ragaszkodik a magyar kisszemináriumnak Komáromban az ottani katolikus hum<ni3ta irányú főgimnáziummal kapcsolatos fenntartásához.

Az indítványok előterjesztése után beható vita indult meg, melyben Poór Ferenc dr. szólalt fel elsőnek és az indítványok kiegészítését javasolta sbbin az irányban, hogy ha a katolikusság siket fülekre találna a kormánynál, forduljon a Népszövetséghez panasszal, illetve a hágai nemzetközi döntőbírósághoz. Továbbá szükségesnek látja, hogy minden egyes katolikus egyházközség meghozza erre a nagy célra a maga áldozatát.

Poór után Gregorovits Lipót, Majer Imre apltplébános, Ráér. János i-zólaitak fel, majd

tehetetlen vergődéssel kereste a partot, hová tárgyának posványából felkapaszkodhatna.

— Menjünk erre — szólt az asszony s átvágott a gyepen az oszlopos felhajtóhoz, hol már a négy sárga befogva állt. Pár perc múlva Bánhidyné és a férfi is odaértek.

— Jövő hátén kezdődnek a vadászatok, több vendéget várunk, remélem szerencsénk lesz, még pedig úgy osztottuk be, hogy ismerőseinket kéthetes turnusokra hívjuk meg, okvetlenül számítunk rá, hogy az első turnusra szerencséltetnek — kezdte Bánhidy ismét nagy biztossággal.

— Számitok rá, hogy jön, — hangzott most félhangon Bánhidyné ajakán s szeme élesen villant Káldyra, de mielőtt a férfi felelhetett, felesége keze puhán, lágyan simult a karjába s az asszony szembenézve az énekesnővel, megszólalt:

— Sajnálom, de a jövő héten Sorrentóba utazunk s igy nem vehetünk részt a vadászaton.

— De ha visszatérnek, okvetlenül reméljük, hogy eljönnek — vetette közbe Bánhidy.

— Ez aligha lehetséges, mert késő őszig ott maradunk — szólt Káldyné elutasítón.

A sárgák türelmetlenkedtek, Bánhidy felsegítette feleségét a kocsira, majd ő is utánna ugrott. A lovak gyors ütemben indultak el a kavicsos kerti utón s nemsokára eltűntek a bokrok között.

Káldy a feleségére nézett, ki még karöltve állt mellette s csak most vonta ki halkaa a kezét, miközben nagy vérhullám öntötte el az arcát, fel egészen a homlokát körülvevő rőt hajbodrokig és lesütötte szemét. A férfi egy pillanatig nézte, azután heves mozdulattal átkarolta és szenvedélyesen tapasztotta ajkára az ajkát. S az asszony most először hosszan, forrón visszaadta a csókját.