Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-08-02 / 93. szám

. 2. oiiiäü.

-hűségesen 5k is. A két balkán állam a nagylelkűségért örök hálára vau lekötelezve, de ennak a hálának fejében a nyert nagy fflggatlsaséget csak azokkal szemben érvényesítheti, akik bármi okból nincsenek a nagy antant, táborában, egyébként azonban nyílt titok, hogy Jcsgoszíávia éi Románia a nagy protiiktonskk.il szara* ben nem igán ringathatják masukat a fiiggatianség illúziójában, mert hisz an azt keli tan* niök, amit a nyugati szövetségesek parancsolnak.

Hogy a magukat szuverén hatalmaknak tartó uj államok kelletlenül nyelik le a keserű piialákat, az elképzelhető, de egyes jelenségekből látható is, amint az a londoni konferencián a Macdonáld és a román képviselő között minap lefolyt ideges párbeszédből is kitűnt. A jóvátételi kérdések bírnak olyan fontossággal Romániára is, mint bármely érdekeltre nézve, azonban egyelőre sem öt, sem kis antantbeli másik két társát nem kérdezik meg, véleményükre nem kiváncsi«k. Tehát a külpolitikában önállóan alig léphetnek egyet is elére s ha valami cselekvésre szánnák el magukat, akkor meg kell haiigatniok a szövetsá* ges hatalmakat.

Da ennek a függő viszonynak hatása léptea-nyomon megnyilvánul ezeknek az álla moknak belső politikai életében is. Egy pillanatra sem feledhető, hogy „nagy“-Románia és „nagy“-Jugoszlávia a nemzetiségeknek olyan súlyos tömegével megterhelten kerültek ki a béketárgyalások után a nagy világ felosztásból, amilyenre eredetileg nem is mertek számítani. De a máséból nagylelkűén adakozó nagyhatalmak n m takiatattek ilyen csekélységekre és az nj államokba olyan arányban sorozták be a más nemzetiségű lakosságot, hogy a hegemóniát gyakorló vezérnemzstisóg csak különös ravasz fortélyokkal, erőszakos eszközökkel képes az uralmat megtartani. Sőt ma már oda fejlődik a helyzet, hogy a kompromisszumos kormányzás sem eredményes, mert az igazság végre mégis csak megmutatja erejét és az elfogult sovinista irányzatot kérlelhetetlenül megbuktatja. Hogy ez állandó zavargások, apró forradalmi tünetek között érhet es&k célhoz, az csak erőteljesebben jellemzi azt a folyamatot, mely végre is a teljas konszolidáláshoz fog vezetni.

Jugoszláviában hossza küzdelmek után végre olyan kormány került az ország élére, mely a régi balkán politikával szakítani kíván ét az ország közéletébe és politikájába tisztultalb felfogást és irányt akar bevezetni.

Kétségek.

Irta: F4y Ilona.

A platánok csipkés levelén lomhán szűrődött be a délutáni napfény és tűzszinü csikókat lövelt az asszony vörhenyes hajába. Nagy, barna szeme aranycsillogással tündökölt, mint az ó-egyiptomi üvegzománc, melynek nem tudták föllelni összetételét. Levelet tartott a kezében és hűvös, bezárt tekintettel nézett a vele szemben ülő férfire, aki bosszúsan rágta angol pipáját és igyekezett figyelmét az előtte lévő újságra öszpontositani.

— Tekla irt, hogy jönni óhajt, — szólt végre az asszony, miután egyideig hideg tárgyilagossággal nézte férjét.

— Jön ? — szólt a férfi föl nem emelve

fejét.

— Megírom neki, hogy nem leszek itthon s most lemondok látogatásáról, — kezdte az asszony.

— Jobb is — s valami megkönnyebbülés hangzott a férfi szavában.

A platán levelei halk susogással verődtek egymáshoz, az enyhe fuvalat felborzolta az asszony selymes, rőt fürtéit a homloka körül.

— Egyszer beszélnünk kell a dologról, kezdte az asszony színtelen, közönyös hangon, mely kiáltó ellentéte volt csupa szív, csupa ideg, mérhetetlenül izgató lényének. — Sohasem hoztam volna elő, mert igazán se nem érdekei, se nem bosszant, de oly vigyázatlan szokott lenni barátnőimmel szemben, hogy ezt öreg cselédeink, János és Eszti, a felesége oly nagy sérelemnek veszik ellenem, hogy valósággal üldöznek a részvétükkel és szinte fülem hallatára beszélnek a dologról, csupa jóakaratból, hogy figyelmeztessenek. Hát ezt mondom, ebből elég volt, — beszélt az asszony minden keserűség nélkül.

A férfi elvörösödött: — Bocsásson meg,

»Komaromi juaf./oi*;*

11^4. augusztus 2,

Magának a királynak is be kellett ezt iáinía, mert különben az ország a negligált kisebb ségek állandó elégedetlenségének lett volna áldozatává. A békeszerződések nemcsak jogo

kát adtak, d« kötelességeket is előírtak éa ezeket a kötelezettségeket be kell tartani s ha megkésetten is, de végre reáeszmélt erre Jugoszlávia. Romániábanj-tnég nincsenek eny* nyira. Oct mé» a szabadabb törekvések ellen a statárium eszközét alkalmazzák, erősen kor látozva a gyülekezési és aajtóizabadaágoí. De el kell jönnie az idönak csakhamar, hogy uj szellem diadalmaskodjék a Biliáauik ebben az államában is, hacsak ast nem akarják mos tani vezetői, hogy az egész állam Ö^szsroppanjon. M irt ez hamarább elkővetkezhetilr, mint gondolnák. M g kell tanulnia a halkáapolitikusoknak, hogy a régi jó idők elmúltak s az uj idők szelleme a polgári egyenlőséget és szaoadságot hangosan követeli mind míéla nemzetiség számára. Az erőszak.régi eszközei nagyon is elavultak s a politikai bölcsesség egészen más irányelveket szab a bormányfórfkk sió, akiknek meg kell szívlelni azokat, ha csak azt nem akarják, hogy továbbra is Európa tűzfészke maradjon a Balkán.

EloÉiatÉo-6 a iai-iii?

A de'lszlovenszkói villamosmüvek m galakitása tárgyában f. hó 30-án a városházán értekezlet volt, amelyre két miniszteri tanácsos megérkezése adott okot. Hovatovább odajutunk már, ahová a világkonferenciák readuzői, hogy nem mulhatik el hét, hogy valami ankét, gyűlés, tanácskozás, értekezlet na örvendeztesse meg csendes, hétköznapi nyugalmunkat. Ma divatja van a szanálásnak, országokat, világrészeket, az egész világot szanálja valamely társaság, most már a városok is kapnak ebből éa nemsokára slsz&nálják a fejünk alól a párnát is.

Nem szoktunk megijedni pammitől sem, ami a háború alatt lerongyolt gazdasági, technikái berendezkedésünk javítására irányul, de amikor olyan módon kívánják a jósoltunkat, hogy a régi adósságra újakat ki vannak a nyakunkba sózni, az tllea tiltakozni vagyunk kénytelenek.

Mísrt amennyire tudomásunkra jutott, a város eísktrifiká'iásának ügyében »ártott értekezlet után cs^í annyit állapíthatnak meg, hogy ismét olyan áldozatot kivánnak tőlünk,

de ha valaki formálisan prezentálja a barátnőit a férjének, az nem tehet mást, minthogy elfogadja. Végre is nevetségessé tenném magam, ha a szentet adnám, ami sohasem is voltam s legkevésbé ... — Hangja ingerülten, türelmetlenül hangzott. Az asszony fölemelte a fejét és szfinx szemével ránézett.

— Kérem, nehogy azt képzelje, hogy féltékeny vagyok . . .

— O, a világért sem, akkor nem hívná ide azokat, akik egykor szerelmesek voltak belém, vagy most meg akarnak hódítani, vagy egyáltalán mindenáron hóditani akarnak.

— Véletlenül ezek a barátnőim — felelt az asszony.

— Legújabban! Sokszor szinte azt hiszem, hogy azért hivja őket ide, hogy általuk megszabaduljon tőlem — vágott közbe a férj dühösen.

— Csak arra akarom kérni, jobban ügyeljen a külsőségekre, például a hallban az öreg János bármikor megláthatja, — kezdte ismét az asszony hideg tartózkodással.

A férfi felfortyant: — Mit kiván ? Tüntetőén elébem tesz egy-egy kívánatos gyümölcsöt és azt kívánja, hogy ne nyúljak hozzá, — végre férfi vagyok . . .

— S ezért tüntetőén beléharap ... — | kapta fel az asszony halk gúnnyal.

— Tüntetőén, vagy nem tüntetőén, — kezdte a férfi haragtól reszketően, — talán azt kívánja, hogy hasonló szolgálattal viszonozzam s idehozzam a barátaimat, hogy válogasson közülök ?

E percben szbrette volna az asszonyt megszégyeníteni, megalázni, vérig sérteni, valami nagy fájdalmat okozni neki, vagy talán megfojtani. Mikor három évvel ezelőtt elvette, csak elég csinosnak és kívánatosnak találta, hogy elvegye s mivel ideje volt, hogy megházasodjék, hozzáillő élettársat látott benne, aki eléggé

amelyet a váró? köfŐBSége nm anyagi helyzetébe» elbírni nem fog tudni.

Úgy tudjuk, hogy a miniszteri tanácsos i urak elhozták magukkal az elektromossági ; társaság alakításának is mertetésé!-, ahol bize; nyára szép színekkel van lefestve & vállalat . rentabilitásUgv tudjuk, hogy a bizottság j el is határozta, hogy a tanácsos urak tanácsára javasolni fogja a városi közgyűlésnek, hogy a délszlovsaszkói villamos társaság alakításába részt is vegyünk. A tanácsos urak garantálják, hogy a város erra a célra kölcsönt ; fog kapui valamelyik banktól, sőt még azt is I garantá ják, hogy a kölcsön kamatát a vállalat í jövßdslma fogja garantálni.

Eaayi garancia malfetfc igazán kislelkfi* ség lenne bele nem nrnni ebbe a jó üzletbe,

; amilyet a világ legjobb vállalkozásának lebstas • név' zH I A köfs'sönp.jáalat nayira kulám ka* resked Imi formíb u történt, hogy a vállalatiban való részasedés kötelezettsége csak akkor j válik aktuálissá, ha a S.ölcnönt a város meg- I kapj*. Szóval egy vállalkozás», aáely nem jár semmi rizikóval. R>adbea van, alig hinnék, I hogy akadna valaki a városban, akt nem üdvözölné örömest a villanyvilágítást, különösen ilyen kedvező felíéíelek mellett. Ds! Gondolt-e a város bölcs vezetőség-) arra, hogy a városnak ma yen gázgyára is, am ly, u^y mondj k, eléggé jó jöve delmet biztosit. Gondoltak-e arra, hogy annak az é7tized«k óra b»válts a város : egyetlen rentábilis vállalkozásának a halálát i jelen i a villaaymüvek megalakítása ? As az l ellenvetés, fcojy a villaay mellett, megmarad a | gáz is, csak szaraféuyvesztés. Egyetlen egy I vállalat sem azért alakul, hogy mellette és | elfeue egy másik prosperálni tudjon. Hogy a ) villany müvak rentábilis légy on, akboz szükség van az összes Jakosság vagy legdább is eddig a gázt használó lakosság részvételére, mert | arra számítási, hogy &z ipari üzemek fogják a I villanyt felhasználd, naiv hit, amelyben a ko*

; máromi .kitünően“ manő ipari üzemek legki: ssbb iaasgyvreke sem hisz. Hogy a Skoda haj jógyáru‘*k szüksége vau villanyra, azt elhiszük,

; da hol van a többi üz«tn?I No, most már, ha ! a város lakossága áttérne a villanyra, mit ' csinálunk a gázgyárral? És talán m ggonde*

■ iandó az is, hogy a villsny bevezetése is horribiiis kiadással jár, amelyet a mi közönségünk 1 megfizetni ssm tudna.

A gázgyár ma a városé, maga ara a ! m jga portáján, ugyan mekkora szava lenne ' egy oly vállalatban, amelyben kölcsönpénzzel

élénk és eszes arra, hogy a falusi magányban \ ne törjön rá az unalom. De a nászút után az asszony egészen máskép fejlődött, mint ő várta vagy képzelte. Hidegsége, játszott vagy való közönye vérig sértette a férfi hiúságát, lényének értheieílensóge, szépsége, mely talán a nagy világban nem tűnt volna fel, de a mindennapi életben egyre lebiíincselőbbé vált, a - végletekig izgatta és annyira hatalmába ejtette, hogy sokszor dühös keserűséggel érezte, hogy nem bir menekülni tőle, hiába igyekszik apró, föiüieíes szerelmeskedésekkei gondolatát és érzéseit másfelé terelni. Mint egy rossz végzet j nehezedett rá ez a rabság, — mert annak érezte — melyben az asszony vörös hajának szálaiból font háló lebegett szeme előtt, de az asszony megtörése, meghódítása, megadása, — feltét\ lenül — kegyelemre. De a sértett önérzet és a í harag túlságosan elvakitották, minthogy a józan 1 cselekvés útját megtalálhatta volna.

— Azt nem kivánom — felelt az asszony vontatottan — csak egy időre elmenekülök a házi részvét elől, melyre a multheti viselkedése adott okot.

— Ah, tehát kegyeskedett tudomásul venni, hogy Klárikát megcsókoltam az ablaka

; alatt ? — felelt a férfi gonosz elégtétellel. — > S hová szándékozik ? — kérdezte egy kis idő múlva.

— Sorrentóba — volt a halk felelet.

A férfi felkapta fejét, hosszan nézte az asszonyt, szeme megenyhült.

— Szívesen elkísérem — szolt tompán, * összeszorult torokkal egy idő múlva.

Az asszony aranybarna szeme felcsillant.

— A nővérem megy oda a leányával, j velük megyek. Nem szándékozom második j nászutra indulni, csak pihenni.

A férfi ajkába harapott, szeme gyülőlet; tői égett.

— Mi akar ez lenni, válás ? kérdezte