Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-24 / 89. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok í# 4. Julias 24 legtöbbnek eladó — a rossz termés következtében — agy gém lesz. A fogyasztót pedig a legszükségesebb és legfontosabb élelmiszer megdrágításával teljesen tönkre teszik. Egyszer már győzhetne a jobb belátás és igazságosabban oldhatnák meg ezt az országra nézve oly fontos kérdést. Hogy a belföldi termés rossz, arról senki sem tehet, de akkor na úgy próbáljanak kivezető utat találni, hogy megdrágítják az árát, hanem igen is engedjék el gazdáinknak az «dókat, amely legnagyobb teher rájuk, a termékek feu földi behozatalát meg csak abban az esetben terheljék vámokkal, ha azok nem szemes állapotban kerülnek behozatalra. Ezzel el lehetne azt érni, hogy külföldről afm iiszt özönl-me be, hanem gabona és akkor a belföldi malmok is megélhetnének és sok sok ezer munkanélküli jutna kenyérhez. P. 1. Zsolnától Komáromig regattán. Irta dr. Géóbet Károly. (Folyt, és vége). Julius 14. Trencsónböl reggel 8 órakor indultunk borongós, hűvös időben, amely azonban az evezesre nagyon alkalmas volt, mert legalább nem kinzoti bennünket a hőség. A viz nagyon hasonló, mint az eiözö napi túra utolsó szakasza, — sok kisebb-nsgyobb ágra szakadozó, de már a vizal&tti szikláktól nem kell úgy tartanunk, a bukkanók sokkal enyhébbek, a zátonyok és gázlók még mindig elég gyakoriak ugyan, de mintha ezek is könyebben áthajózhatók volnának. A Vágvölgye itt már határozottan szélesebb, a partokon szép csalitok,. ligetek láthatók s távolabb a gyönyörű hegyek. x/2 10 órakor circa 20 km. hátrahagyása után a festői beckói várrom előtt egy csodalatos vörös színű hegy alatt a 260 m. magas Carveni vrch alatt kötöttünk ki, hogy gyors tizóraizás után folytassuk utunkat — s elhaladva B ckó vára alatt, hamarosan Vágujfaluhoz értünk. Esen a tájon talán a legzátonyosabb a Yág és az itt már elég nagy folyón ugyancsak kellett vigyáznunk, hogy szerencsésen áíjassunk a folyó egész szélességében áthúzódó köves zátonyokon. Vágszerdahely előtt a gyönyörű fekvésű Tametvény vára tűnt fel, hogy azután még másnapi utunkban is sokáig gyönyörködhessünk regényes ormaiban. Utunk különb -n most már simán folyt és 3/4 2 órakor d. u. a pöstyéai Thermia szálló előtt kötöttünk ki, ahol Winter fürdőigazg&tó szives figyelméből már vártak ránk emberek és úgy a kikötésnél, mint a kikötés utáni egyéb dolgoknál nagy segítségünkre voltak. Szállásunkon, — amit ugyancsak a fiiidöigazgatóság jóvoltából kaptunk, — mert különben aranyért som lehetett volna a vendégekkel tömött viiágfürdőn szálláshoz jutni — gyorsan átöltözve, megebédeltünk, szután megnézve a hatalmas fürdővárost, kiültünk a parkba, nézegettük a rengeteg népet, amely itt összesereglstt; betegek, egészségesek vegyest és hallgattuk a művészi térzenét. Este tekintettel a másnapi nagy útra, hamar pihenni tértünk ós másnap: Julius 15-én rtggel 6 órakor indultunk, kellemes,nem túl meleg időben; a viz itt már teljesen biztosan hajózható, csak az ezen szakaszon feltűnő és elég gyakori malmok okoznak némi nehézséget s ezek mellett keli nagyon vigyázni, nehogy a rohanó ár a malomhoz csapja a csónakot, mert a malom mellett oly keskeny szabad víz marad, amin még a mi könnyű és keskeny hajónknak is elég volt átju ni s ma sem tudom magamnak megmagyarázni, hogy hogyan megy el azon a keskeny rohanó vizen egy nagy tutaj. Utunk a most már szépen kiszélesedő völgyben elég gyorsan haladt, bár a folyó óriási kanyarodásokat csinál, egymásután maradtak el a kisebb-nsgyobb falvak, majd a kies fekvésű Galgócz város is a festói várkastélylyal és mondhatjuk a hegyekkel együtt, mart a Yág bal partján még elhúzódó emelkedések már csak domboknak nevezhetők, a jobb parton pedig most már teljes síkság terül ei. A vidék képe egészen más, mint előző két napi utónknál, de szépségben azért nem marad mögötte, nincsenek hegyek, de a parti erdők, ligetek annál szebbek. Yágszerednél elmaradnak a dombok is és most már teljes síkságon folytatjuk utunkat. De elmaradtak a kövek is és gyönyörű homokos partok tűnnek fel lépten-nyomon, szinte—csalogatva az embert egy kis strandolásra. De bizony nekünk arra ma sem kedvünk sem időnk nincs, — ez lévén talán a legfárasztóbb nap, pedig most már Ipovitz barátunk is rendesen evez, aki a másodix nap fogadásból 10 pare alatt megtanult regatta csónakban guruló ülésen evezni. Fent sevezett barátunk a fogadást megnyerte ugyan, de azért ilyenformán mégia Ökegyelma fizetett rá az üzietre, mert természetesen ezután rendesen kellett neki evezni. A mai túra azonban fölöttébb hosszú, 90 km. és mostmár lényegesen lassúbb vizen, ahol ugyancsak kell az evezőknek dolgozni. Már pedig nekünk este 7 órára Vágfark&sdon keli lennüuk, ahol dr. Frischmann barátunk kitűnő vacsorával vár. Nem is pihenünk jóformán sehol, a váltások alig pár percet vesznek igénybe, sietünk. Vágselyéig még elég kanyargó, de különben ttljeson biztos vizen eveztüuk, Vág3elye után pedig már az általunk jól ismert szabályozott Vág következik, ahol a uagy kanyarodók már hatalmas átvágásokkal vannak összekötve. Az ismert vizen és tájon mintha az evezős is könnyebben menne, ájult erővel láttunk s-ki a munkának és 6 óra 50 psrekor ki is kötötiüoka farkasdi kompnál. Itt csónakunkat, a vizen hagyjuk, holminkat a révész kunyhójába helyezzük el, gyorsan átöltözve indulunk a bennünket váró fiatal legénnyel a faluba. Dr. Frischmann barátunk lakása előtt találkoztunk a Komáromból érkező Frischmsna Józsi bácsi, Mészáros Károly és Nagy Jani barátainkkal, — volt nagy gandium, — de hát nagy volt a mai ut s igy azután mi ha marosan előálltunk vele, hogy hát szomjasak lennénk. Kedves hízígr.zdánk tudva, hogy kik lesznek a vendégei, jól felkészült a mai napra, hamarosan előkerültek a söröi üvegek — no nem is vallott velünk szégyent a „Szivacs társaság“. Hát még a vacsoránál, — ott meg egyesek valóságos rekord évest produkáltak. Baranyay Józsi barátunk rekortdját hárman is megjavították, — de nem is voit csoda abból a vacsorából könnyű volt rekordot javítani, — da mit csinált volna ott Józsi barátunk, még elgondolni is borzasztó. Vacsora után az ugyancsak komáromi Waisz dr.-hoz voltunk hivatalosak, — ahol belépésünkkor a farkasdi cigányok bandája fogadott, — hamarosan megjelentek még a falubeli szép lányok is, hát persze, hogy nagy muri és tánc lett a mai ev«zéa vége. No de már nem volt hátra nagy utunk, meg azután a vizet is jól ismertük már innét, igy hát megengedhettünk magunknak egy kis szórakozást. Éjfél után azonban elkezdtem piszkálni a fiákat, hogy tán mégis jó lenne egy kis pihenés, de bizony nagy munka volt mire rá bírtam venni őket a bucsuzásra. Julias 16-án reggel 3/^10 órakor indultunk. Csodáiatosképsn nem ia éreztük az előző napok fáradtságát, csak egy kissé álmosak voltunk a rekkenö melegben. Hajónk azonban gyönyörűen haladt, délbe már Gútánál fürödtünk é3 találkoztunk a Pazár fő-fó evezősünk vezetésével elibéuk jött négyessel. Csörgőnél újabb pihenés és ebéd, Vs4 órakor pedig boldogan kötöttünk ki az apáli sziget, melletti Farkas csárdásnál, ahol bevárva a Gután pihenőt tartó négyest, 5 órakor együtt indultunk, hogy a még hátralevő kis ut&t megtőva, hazaérjünk a mi jó öreg csónak házunkhoz, ami 8/i6 órakor mag is történt és az egyesület számos tagjától várva és üdvözölve kötöttünk ki. Négy nstp alatt 300 km.-i tettünk meg a gyönyörű Yágon. Kurtakeszi ünnepe. Kétszeres és felejthetetlen ünnepe volt e hó 20-án a kurtakeszi-i és marcelházai róm. kath. hitközségnek. E napon folyt le a kurta, keszi i és a marcelházai uj nagy harang, valamint a világháborúban elesett hősök emlékére emelt emlékkereszt fölszentelése. Ebéd utáni egy órakor indult nagy porfelhőt verve a 40 lovasból és 20 kocsiból álló menet a megérkezett harangokért Hatény állomásra. Gyönyörűen festett a lovas bandérium Marikovecz Márton egyházfi vezetésével, ki 4 társával együtt pápai lobogókat lengetett a menet élén. A harangok \/44 órakor vonultak ba a faluba nagy ünnepélyességgé, harangzúgástól kisérve, oly n-gy ünneplő tömeg verődött össze a templom körül, hogy alig lehetett mozogni. A torony alatt elhelyezett két harangot Sipos Antal Félix udvard'i esperes plébános szentelte meg 6 pap segédletével. Hamvas István komarom-szentpéteri plébános magasan szárnyaló beszédben méltatta a harangok szent hivatását, meghatódottságot varázsolva az ünneplő i hívők szivébe. Mialatt a harangot a toronyban fölszerelték, a világháborúban elesett hőtök emlékére emelt monumentális vasbeton kereszt : fölsz ntelésa folyt le. Szentelés után Sipos ! Antal Félix esperes szivetqjeginditó biszédban emlékezett meg az 53 elesett hősről, kik életüket adták a hazáért a két községből. Az egész hallgató tömeg fuldokló zokogása kisérte r szentbeszédet. Nem maradt szem szárazon, ; midőn az özvegyek, h?.di árvák, fiukat vesztett agg szülök zokogás közt csókolták hozzátartozójuk arauybetüs navét a kereszt a'apjá* ban elhelyezett már vány táblákon. A kereszten függő aranyos Krisztus test fényes sugarakban lövelte a vigasztalódás sugarait a fájó szivekbe. Áhitatos ima, szállt a hadak Urához, mikor az aj harang először szólalt meg a hősök emlékére. A háborúban részt vett s életben maradt katonák gyönyörű koszorút helyeztek az emAkkereest alapzatára, megemlékezve elvérzett bsjtársaikrói. E megható jelenetek után impozáns körmenetben kisérték át a marcelházai harangot & haranglábhoz, hol Janosovics Miklós perbetei káplán szóit a szivekhez kerekdtd szép beszédével. Az ujonan fölszerelt harang szavától kísérve a kurtakesaii templomba vonult vissza a körmenet, hol Tj Denmm&l fejeződött be a n; gy ünnepség. Nem mulaszthatom el, hogy e helyen hálás köszönetét ne mondjak Biranyay Lajos kegyuruuknak, ki a háborús emlék emelésénél különös jó indulatát mutatta azzai, hogy a három hétig tartó munkára Síirber István kőművesét, ki remekbe dolgozott, teljesen ingyen átengedte; tőle kapíuk teljesen ingyen a három márványtáblát is, meiy<-k az emlékkereszt alapzatán vannak elhelyezve. Isten fizesse meg ! Hálás köszönet mindazoknak, kik adományukkal lehetővé tették & két szép harang megszerzését és a háborús emlékkereszt felállítását. Nagy Péter plébános. Cserkészeinkről. A komáromi cserkészek tátrai nagytáborának jelentései, III. Cserkésztábor, 1924 július 21. A jó Isten nagyon szereti a cserkész ifjúságot, mert jóllehet a Tátrában vannak, állandóan derü3 az ég s az éjtszakák is már melegebbek. Természetesen ennek állandóságában mi magunk bíznak legkevésbé, mégis a jelennek igén örülünk. Az aggódó szülők megnyugtatására jelenthetjük, hogy mindenki egészséges. S ezután még egészségesebbek leszünk, mert 22-ére várjak beosztott orvos vendégünket, a kedves Bardócz doktort. Legutóbbi nagyobb túra a Baraneo] nevű csúcs megmászása (kb. 2000 m. magas) volt, ahonnan bele lehet kukucskálni Lengyelországba s egyesek szerint látni még Krakkót is. Ha ez utóbbi nem is biztos, de az már igen, hogy a fiuk holtra fáradtan jöttek haza a reggel 4-től este 10-ig tartó túráról. Fogtak viperát és sok — feóiysgot a lábukra. Ezért a másnapra tervezett djnmbieri hegymászás el is maradt és a parancsnokság 23 ára tette át. (Ad vocem Djumbier: itt most egy kilátó- és menedékhely alapkövét rakták le s ezt fényes ünnepségek keretében avatták fel. Se vége, se hossza az odajáró turistáknak és vendégeknek. Útjuk a mi villáink mellett vezet el.) Az élelmezés zavartalan. (Itt kell köszönetét mondanunk Hantos L. nagymegyeri tanító nrnak, aki nem csekély mennyiségű teasüteményt küldött a tábornak. A többi szülőnek is hálával tartozik a tábor, ha csak a fiacskájának is címezte az elemózsiát, mert itt kommunizmus uralkodik!)
