Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-24 / 89. szám

2. oldal. „Komáromi Lapok í# 4. Julias 24 legtöbbnek eladó — a rossz termés következ­tében — agy gém lesz. A fogyasztót pedig a legszükségesebb és legfontosabb élelmiszer meg­drágításával teljesen tönkre teszik. Egyszer már győzhetne a jobb belátás és igazságosab­ban oldhatnák meg ezt az országra nézve oly fontos kérdést. Hogy a belföldi termés rossz, arról senki sem tehet, de akkor na úgy pró­báljanak kivezető utat találni, hogy megdrá­gítják az árát, hanem igen is engedjék el gazdáinknak az «dókat, amely legnagyobb teher rájuk, a termékek feu földi behozatalát meg csak abban az esetben terheljék vámok­kal, ha azok nem szemes állapotban kerülnek behozatalra. Ezzel el lehetne azt érni, hogy külföldről afm iiszt özönl-me be, hanem ga­bona és akkor a belföldi malmok is megélhet­nének és sok sok ezer munkanélküli jutna ke­nyérhez. P. 1. Zsolnától Komáromig regattán. Irta dr. Géóbet Károly. (Folyt, és vége). Julius 14. Trencsónböl reggel 8 órakor indultunk borongós, hűvös időben, amely azonban az evezesre nagyon alkalmas volt, mert legalább nem kinzoti bennünket a hőség. A viz nagyon hasonló, mint az eiözö napi túra utolsó szakasza, — sok kisebb-nsgyobb ágra szakadozó, de már a vizal&tti szikláktól nem kell úgy tartanunk, a bukkanók sokkal eny­hébbek, a zátonyok és gázlók még mindig elég gyakoriak ugyan, de mintha ezek is könyebben áthajózhatók volnának. A Vágvölgye itt már határozottan szélesebb, a partokon szép csa­litok,. ligetek láthatók s távolabb a gyönyörű hegyek. x/2 10 órakor circa 20 km. hátraha­gyása után a festői beckói várrom előtt egy csodalatos vörös színű hegy alatt a 260 m. magas Carveni vrch alatt kötöttünk ki, hogy gyors tizóraizás után folytassuk utunkat — s elhaladva B ckó vára alatt, hamarosan Váguj­­faluhoz értünk. Esen a tájon talán a legzáto­­nyosabb a Yág és az itt már elég nagy folyón ugyancsak kellett vigyáznunk, hogy szeren­csésen áíjassunk a folyó egész szélességében áthúzódó köves zátonyokon. Vágszerdahely előtt a gyönyörű fekvésű Tametvény vára tűnt fel, hogy azután még másnapi utunkban is so­káig gyönyörködhessünk regényes ormaiban. Utunk különb -n most már simán folyt és 3/4 2 órakor d. u. a pöstyéai Thermia szálló előtt kötöttünk ki, ahol Winter fürdőigazg&tó szives figyelméből már vártak ránk emberek és úgy a kikötésnél, mint a kikötés utáni egyéb dol­goknál nagy segítségünkre voltak. Szállásunkon, — amit ugyancsak a fiiidöigazgatóság jóvol­tából kaptunk, — mert különben aranyért som lehetett volna a vendégekkel tömött viiágfür­­dőn szálláshoz jutni — gyorsan átöltözve, meg­ebédeltünk, szután megnézve a hatalmas für­dővárost, kiültünk a parkba, nézegettük a ren­geteg népet, amely itt összesereglstt; betegek, egészségesek vegyest és hallgattuk a művészi térzenét. Este tekintettel a másnapi nagy útra, hamar pihenni tértünk ós másnap: Julius 15-én rtggel 6 órakor indultunk, kellemes,nem túl meleg időben; a viz itt már teljesen biztosan hajózható, csak az ezen sza­kaszon feltűnő és elég gyakori malmok okoznak némi nehézséget s ezek mellett keli nagyon vigyázni, nehogy a rohanó ár a malomhoz csapja a csónakot, mert a malom mellett oly keskeny szabad víz marad, amin még a mi könnyű és keskeny hajónknak is elég volt át­­ju ni s ma sem tudom magamnak megmagya­rázni, hogy hogyan megy el azon a keskeny rohanó vizen egy nagy tutaj. Utunk a most már szépen kiszélesedő völgyben elég gyorsan haladt, bár a folyó óri­ási kanyarodásokat csinál, egymásután marad­tak el a kisebb-nsgyobb falvak, majd a kies fekvésű Galgócz város is a festói várkastély­­lyal és mondhatjuk a hegyekkel együtt, mart a Yág bal partján még elhúzódó emelkedések már csak domboknak nevezhetők, a jobb par­ton pedig most már teljes síkság terül ei. A vidék képe egészen más, mint előző két napi utónknál, de szépségben azért nem marad mö­götte, nincsenek hegyek, de a parti erdők, ligetek annál szebbek. Yágszerednél elmaradnak a dombok is és most már teljes síkságon folytatjuk utun­kat. De elmaradtak a kövek is és gyönyörű homokos partok tűnnek fel lépten-nyomon, szinte—csalogatva az embert egy kis strando­lásra. De bizony nekünk arra ma sem ked­vünk sem időnk nincs, — ez lévén talán a legfárasztóbb nap, pedig most már Ipovitz barátunk is rendesen evez, aki a másodix nap fogadásból 10 pare alatt megtanult regatta csónakban guruló ülésen evezni. Fent sevezett barátunk a fogadást megnyerte ugyan, de azért ilyenformán mégia Ökegyelma fizetett rá az üzietre, mert természetesen ezután rendesen kellett neki evezni. A mai túra azonban fö­löttébb hosszú, 90 km. és mostmár lényegesen lassúbb vizen, ahol ugyancsak kell az evezők­nek dolgozni. Már pedig nekünk este 7 órára Vágfark&sdon keli lennüuk, ahol dr. Frischmann barátunk kitűnő vacsorával vár. Nem is pihe­nünk jóformán sehol, a váltások alig pár per­cet vesznek igénybe, sietünk. Vágselyéig még elég kanyargó, de különben ttljeson biztos vizen eveztüuk, Vág3elye után pedig már az általunk jól ismert szabályozott Vág követke­zik, ahol a uagy kanyarodók már hatalmas átvágásokkal vannak összekötve. Az ismert vizen és tájon mintha az evezős is könnyebben menne, ájult erővel láttunk s-ki a munkának és 6 óra 50 psrekor ki is kötötiüoka farkasdi kompnál. Itt csónakunkat, a vizen hagyjuk, holminkat a révész kunyhójába helyezzük el, gyorsan átöltözve indulunk a bennünket váró fiatal legénnyel a faluba. Dr. Frischmann barátunk lakása előtt találkoztunk a Komáromból érkező Frischmsna Józsi bácsi, Mészáros Károly és Nagy Jani barátainkkal, — volt nagy gandium, — de hát nagy volt a mai ut s igy azután mi ha marosan előálltunk vele, hogy hát szomjasak lennénk. Kedves hízígr.zdánk tudva, hogy kik lesznek a vendégei, jól felkészült a mai napra, hamarosan előkerültek a söröi üvegek — no nem is vallott velünk szégyent a „Szivacs társaság“. Hát még a vacsoránál, — ott meg egyesek valóságos rekord évest produkáltak. Baranyay Józsi barátunk rekortdját hárman is megjavították, — de nem is voit csoda abból a vacsorából könnyű volt rekordot javítani, — da mit csinált volna ott Józsi barátunk, még elgondolni is borzasztó. Vacsora után az ugyancsak komáromi Waisz dr.-hoz voltunk hivatalosak, — ahol belépésünkkor a farkasdi cigányok bandája fogadott, — hamarosan megjelentek még a falubeli szép lányok is, hát persze, hogy nagy muri és tánc lett a mai ev«zéa vége. No de már nem volt hátra nagy utunk, meg azután a vizet is jól ismertük már innét, igy hát meg­engedhettünk magunknak egy kis szórakozást. Éjfél után azonban elkezdtem piszkálni a fiá­kat, hogy tán mégis jó lenne egy kis pihenés, de bizony nagy munka volt mire rá bírtam venni őket a bucsuzásra. Julias 16-án reggel 3/^10 órakor indul­tunk. Csodáiatosképsn nem ia éreztük az előző napok fáradtságát, csak egy kissé álmosak voltunk a rekkenö melegben. Hajónk azonban gyönyörűen haladt, délbe már Gútánál füröd­tünk é3 találkoztunk a Pazár fő-fó evezősünk vezetésével elibéuk jött négyessel. Csörgőnél újabb pihenés és ebéd, Vs4 órakor pedig bol­dogan kötöttünk ki az apáli sziget, melletti Farkas csárdásnál, ahol bevárva a Gután pi­henőt tartó négyest, 5 órakor együtt indultunk, hogy a még hátralevő kis ut&t megtőva, haza­érjünk a mi jó öreg csónak házunkhoz, ami 8/i6 órakor mag is történt és az egyesület számos tagjától várva és üdvözölve kötöttünk ki. Négy nstp alatt 300 km.-i tettünk meg a gyönyörű Yágon. Kurtakeszi ünnepe. Kétszeres és felejthetetlen ünnepe volt e hó 20-án a kurtakeszi-i és marcelházai róm. kath. hitközségnek. E napon folyt le a kurta, keszi i és a marcelházai uj nagy harang, vala­mint a világháborúban elesett hősök emlékére emelt emlékkereszt fölszentelése. Ebéd utáni egy órakor indult nagy porfelhőt verve a 40 lovasból és 20 kocsiból álló menet a megér­kezett harangokért Hatény állomásra. Gyönyö­rűen festett a lovas bandérium Marikovecz Márton egyházfi vezetésével, ki 4 társával együtt pápai lobogókat lengetett a menet élén. A harangok \/44 órakor vonultak ba a faluba nagy ünnepélyességgé, harangzúgástól kisérve, oly n-gy ünneplő tömeg verődött össze a templom körül, hogy alig lehetett mozogni. A torony alatt elhelyezett két harangot Sipos Antal Félix udvard'i esperes plébános szentelte meg 6 pap segédletével. Hamvas István koma­­rom-szentpéteri plébános magasan szárnyaló beszédben méltatta a harangok szent hivatá­sát, meghatódottságot varázsolva az ünneplő i hívők szivébe. Mialatt a harangot a toronyban fölszerelték, a világháborúban elesett hőtök emlékére emelt monumentális vasbeton kereszt : fölsz ntelésa folyt le. Szentelés után Sipos ! Antal Félix esperes szivetqjeginditó biszédban emlékezett meg az 53 elesett hősről, kik éle­tüket adták a hazáért a két községből. Az egész hallgató tömeg fuldokló zokogása kisérte r szentbeszédet. Nem maradt szem szárazon, ; midőn az özvegyek, h?.di árvák, fiukat vesz­tett agg szülök zokogás közt csókolták hozzá­tartozójuk arauybetüs navét a kereszt a'apjá* ban elhelyezett már vány táblákon. A kereszten függő aranyos Krisztus test fényes sugarakban lövelte a vigasztalódás sugarait a fájó szi­vekbe. Áhitatos ima, szállt a hadak Urához, mikor az aj harang először szólalt meg a hő­sök emlékére. A háborúban részt vett s élet­ben maradt katonák gyönyörű koszorút he­lyeztek az emAkkereest alapzatára, megemlé­­kezve elvérzett bsjtársaikrói. E megható jele­netek után impozáns körmenetben kisérték át a marcelházai harangot & haranglábhoz, hol Janosovics Miklós perbetei káplán szóit a szi­vekhez kerekdtd szép beszédével. Az ujonan fölszerelt harang szavától kísérve a kurta­­kesaii templomba vonult vissza a körmenet, hol Tj Denmm&l fejeződött be a n; gy ün­nepség. Nem mulaszthatom el, hogy e helyen há­lás köszönetét ne mondjak Biranyay Lajos kegyuruuknak, ki a háborús emlék emelésénél különös jó indulatát mutatta azzai, hogy a három hétig tartó munkára Síirber István kő­művesét, ki remekbe dolgozott, teljesen ingyen átengedte; tőle kapíuk teljesen ingyen a há­rom márványtáblát is, meiy<-k az emlékkereszt alapzatán vannak elhelyezve. Isten fizesse meg ! Hálás köszönet mindazoknak, kik adomá­nyukkal lehetővé tették & két szép harang megszerzését és a háborús emlékkereszt felál­lítását. Nagy Péter plébános. Cserkészeinkről. A komáromi cserkészek tátrai nagytáborának jelentései, III. Cserkésztábor, 1924 július 21. A jó Isten nagyon szereti a cserkész ifjúságot, mert jóllehet a Tátrában vannak, állandóan derü3 az ég s az éjtszakák is már melegebbek. Természetesen ennek állandósá­gában mi magunk bíznak legkevésbé, mégis a jelennek igén örülünk. Az aggódó szülők megnyugtatására je­lenthetjük, hogy mindenki egészséges. S ez­után még egészségesebbek leszünk, mert 22-ére várjak beosztott orvos vendégünket, a kedves Bardócz doktort. Legutóbbi nagyobb túra a Baraneo] nevű csúcs megmászása (kb. 2000 m. magas) volt, ahonnan bele lehet kukucskálni Lengyelor­szágba s egyesek szerint látni még Krakkót is. Ha ez utóbbi nem is biztos, de az már igen, hogy a fiuk holtra fáradtan jöttek haza a reggel 4-től este 10-ig tartó túráról. Fogtak viperát és sok — feóiysgot a lábukra. Ezért a másnapra tervezett djnmbieri hegymászás el is maradt és a parancsnokság 23 ára tette át. (Ad vocem Djumbier: itt most egy kilátó- és menedékhely alapkövét rakták le s ezt fényes ünnepségek keretében avatták fel. Se vége, se hossza az odajáró turistáknak és vendégeknek. Útjuk a mi villáink mellett vezet el.) Az élelmezés zavartalan. (Itt kell köszö­netét mondanunk Hantos L. nagymegyeri ta­nító nrnak, aki nem csekély mennyiségű tea­süteményt küldött a tábornak. A többi szülő­nek is hálával tartozik a tábor, ha csak a fiacskájának is címezte az elemózsiát, mert itt kommunizmus uralkodik!)

Next

/
Thumbnails
Contents