Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-19 / 87. szám
1924. julius 19 ’ ^Axítroffix Lapu&C! 5. oldal környékét és két kedves zsoinai sportember, a Kárpáti és Pokorny urak vezetésével, akik a csónak keresésben is segédkeztek, mindjárt le mentünk a Vághoz, hogy lássuk milyen itt a viz és hogy milyen nehézségekre kel! elkészülve lennünk. Pokorny ur azután elvezetett Budatin várához, eijy gyönyörűen restaurált várkastélyhoz. ami mellett a legveszedelmesebbnek mon dotta a vizet. Itt tényleg nagyon összeszorul a Vág, hatalmas esése is van és ezenfelül az itt beleömlő Kisuca folyó torkolatánál óriási ür vények kavarognak. Hatalmas darab fákat dobáltunk a vízbe, hogy igy megállapítsuk a viz árját és tájékozódjunk, hogy merre kell majd csónakunkat vezetni, hogy a szűk folyásban valamelyik sziklás, köves parthoz hozzá ne ütődjüuk s lehetőleg az örvényeket is kikerüljük. Estefelé még megnéztük a várost, megír tunk egy csomó képeslapot és megállapítottuk a másnapi programot, mely szerint reggel mindjárt a csónak után érdeklődünk s ha még nem j lenne itt, kimegyünk Rajec fürdőre. Erre azon- í ban nem került a sor, mert másnap reggel még í a szállodánkban voltunk, mikor felkeresett ben- } nüuket Holóczy István ur, egy lelkes vizi em- | bér, volt tengerész, azzal az örvendetes hírrel, ; hogy itt van a csónak ős pedig már három ! napja. Siettünk azonnal az állomásra, kiváltót- \ tűk a csónakot, kicsomagoltuk és mindjárt le vittük a mii tégy 800—1000 lépésnyire folyó j Vághoz. Pelszereiva a hajót, mindjárt vízre eresz 5 tettük, hamarosan evezős dresszeinkbe- bújtunk ; Ó3 próbagaioppként leeveztünk Straszovba Ez a \ kis község 3 km nyíre van Zsolna alatt és te- 1 kintve, hogy mi jóval a város fölött kaptuk meg . hajónkat, mintegy 6 kilométert kellett megten- ! nünk 8 ezen a kis utón ugyszólva későbbi a gy utunk összes nehézségeit volt alkalmunk meg- ■ ismerni. Átmentünk 4—5 gázlón, ahol a csónak j orrában ülő vizfigyoiőnek és a kormányosnak ' ugyancsak kellett ügyelnie, hogy csónakunk fent ne akadjon a zátonyon, hanem tényleg olt meu- : jünk át a gázlón, ahol az a legmélyebb. Elha- ' ladtunk Budatin mellett, örömmel állapítottuk meg, hogy ezek az Összeszűkülő folyások, ahol bizonyos erősebb esése is van a víznek, amitől pedig a legjobban tartottunk, egyáltalában nem veszélyesek és a víz ugyszólva magától kormányozza a csónakot, csak bele kell vágni bátran a legnagyobb árba, Budatin aialt az ujzsolnai állomással szemben azután átmentünk még egy sokkal erősebb vizssésen, ahol a méter magasságra felcsapó hullámokból mi is szépen kaptunk vizát, de a legkisebb baj nőikül szépen leértünk Straszovba, ahol csónakunkat kiemelve, biztos helyre helyeztük és átöltözve viíszamentünk Zsolnára, hogy a másnapi útra a még szükséges előkészületeket megtegyük. (Folytatása következik.) A komáromi cserkészek amint ismeretes a Tátrába ütötték fel táborukat. Mielőtt elindultak volna, megígérték, hogy gyakran küldenek tudósítást lapunk számára. Az első két tudósítást itt adjuk’: I. A komáromi cserkészek jelentései a tátrai nagytáborból. Cserkésztábor, (Liptovsky Sv. Ján mellett) július 5. Az első jelentést forgalmi okokból későn küldjük. A táborhelyre 11-én reggel értünk (Előző éjjel Klimó Samu úr vendégei voltunk.) Ez a nap volt a legkeményebb: este 10 kor öt sátor készen volt. Ehhez mintegy 30 fenyőt vágtunk ki. Másnap táborunk a hét sátorral készen állt. Ha kedves olvasóink a Ríszdorfer-drogéria kirakatába levő tábori fényképeket megnézik, fogalmat alkothatnak maguknak a táborhely szépségeiről. Ezt leirni alig lehet. Egy beláthatatlan területű fenyőerdő közepén vagyunk kristáiyvizű, patak (Bieio) partján, ahonnan alig 50 lépésre hideg édesvizű forrás, a falu felé pedig kénes és savanyu viz üdíti föl a jövőmenő cserkész-küldöncöket. Ez a hol. Hogy hogyan érezzük magunkat, arra bizonyság az állandó énekes jókedv, mosoly ('„tábori-viccek“) s az óhaj, bárcsak mindig itt lehetnénk ! Napirendünket a Prospektus úgyis ismerteti. Erre nem terjeszkedem ki. A reggeli hideg fürdő, kirándulások, tábori munkák (favágás, főzés stb.) őrtüzek stb, sok élményre adnak alkalmat. Az aggódó mamák megnyugtatására a kosztunk eddig igen jó, (Maca olyan jól főz, ahogy itt a környéken senki!) fekvőhelyünk a jól megtömött szalmazsák, fejünk felett a ponyvával. Ha eső jön, amibe már volt részünk, szerények leszünk s nem zúgolódunk, ha késik az ebéd vagy itt-ott becsurog a víz. Legmeghatóbb (hogy kissé lirizáljunk) az j este, mikor a cserkészek tábortűz mellett éne- , kelnek : Messze, messze innen egy kis falu végén Íó anyám az ágyat most veti meg éppen, ’uha fehér ágya, mintha engem várna, Aztán csak ráborul a megvetett ágyra. Ilyen énekek után az éjszaka békésen elmúlik. Eddig a legnagyobb éjszakai hideg —{—4° volt, de ezt -csak az éjjeli őröktől tudjuk, mert a sátor alatt mélyen aludva a hidegről 1 ! tudomást nem veszünk. B. L. \ (Folytatjuk.) II. Tábori levelek. Komáromi Cserkészek \ Tátrai Nagytábora. I. Drága Anyuka ! Néhány évvel ezelőtt, mikor az apuka ' j még csukaszürkében volt, mikor mindenki a ( \ „világháborúról“ beszélt, mikor mindenki „hadi- I tudósító“ volt, — emlékszem — hogy örültél, ( mikor a postás egy kis rózsaszín tábori levél- ‘ ; lel kopogtatott ablakunkon. Akkor az apuka f ‘ táborozott! Ma én! i Azt hiszem, — kedves Anyuka — nem ] kisebb aggodalommal várod most az én tábori levelemet, mint egykor az apuka tábori lapjait. - f Iparkodom is irni. (Igaz ugyan, hogy a Parancs- \ j nokunk is szigorú parancsban kiadta, hogy 1 legalább 5 naponkint kell haza irni.) Tehát: ( ÍTe könnyes szemekkel, aggódó, féltő szívvel bocsátottál a hosszú útra, abba a ' ' bucsucsókba szeretted volna anyai szivedet be ] lecsókolni, — én meg kalandvágyó, kiváncsi, | j ujatszomjazó lélekkel, dalos kedvvel jöttem. \ * Nyugodj meg, sem én, sem cserkésztestvéreim j j — nem estünk ki a vonatból. Ép bőrrel, vidám ; \ lélekkel utaztunk. Csak úgy pattogott egész í utón a sok magyar nóta. Pláne az állomásokon. ( l Valóságos nyílt kabarét rendeztünk. Tányérozni I l ugyan nem tányéroztunk, de elég jutalom és * I lelkesítő elismerés volt az a szerető, simogató \ l tűz, mely a minket hallgató közönség szemében ? I ragyogott. Sőt egy állomáson, melyet köz- j \ nyelven a szlovákság Mekkájának hívnak — I í egy meglett, idős bácsi örömtől ragyogó szem- < | mel kiáltotta felénk: Rajta, fiuk, rajta! Ha \ l eddig nem énekeltünk volna, ettől kezdve ] f ezerszeres lelkesedéssel énekeltünk volna. így I | érkeztünk meg L. Szt. Ivánba. Baj legfeljebb | annyiban történt, hogy egy a hátizsákjainkon \ alvó fiú álmában — úgy látszik már a Gyömbéren járt — szöges turista bakkancsaival | „megsimogatta“ a csajkám oldalát. | Megérkeztünk. Anyám, ha itt lettél volna! í Örömtől dobogott a volna a szived, ha cser- ; | készfiadnak ezt a teljesítményét láttad volna, j I Láttad milyen csomagjaink voltak (8 hatalmas láda, 8—10 hatalmas ponyva, 39 tömött hátijjj zsák és mi magunk is voltunk 39-en). S gon| dőld el anyukám — mindezt egy perc alatt kellett lepakolnunk. És megtettük. Igazi cserkészmunka volt. Elismerésre nem vártunk, de boldogan és büszkén dobogott a szivünk, mikor egy, az állomáson levő őrnagy, szívből gratulált nekünk. Anyukám, légy nyugodt, a cserkészfiad is kitett magáért. Este nem kellett morfium, aludtam mint a tej. Álmomban a hatalmas tátrai erdőségekben jártam. Medvék, vadkanok rohantak rám (talán Klimó urék nagyszerű vacsorájától ?) Felijedtem, és ime Isten csudája: még mindig hallom a nagy mackó dörmögését De a cserkész bátor. Előkaptam villany lámpámat, hogy a reflektorral elvegyem a medve szemevilágát, s ime nagy meglepetésemre nem egy barnamedve, hanem egy kifáradt, mélyen alvó cserkésztestvérem horkolt mellettem. Megnyugodtam Fejemre húztam jó pokrócaimat és „képeddel aludtam e!.“ A táborhelyről, a tábori élet örömeiről a következő levelemben számolok be. Csókol fiacskád, ne aggódj értem Nagylabor, 924. júl. 15. Laci. Itt említjük meg, hogy a cserkésztáborból pompásan sikerült fényképfelvételeket is küldtek, amelyek a cserkészmama Riszdorfer Maca fivérének, Riszdorfer Károly nádor-utcai drogériájának kirakatában láthatók. Napfelkelte Komáromban. Ha valaki nem sajnálja a fáradságot megnézni egy napfelkeltét Komáromban, érdekes tapasztalatokat szerezhet. A korai vándor, ha végig sétál a Nádor-utcán és kapcsolt részein, ahol az úgynevezett burzsoázia is lakik, mindenütt erősen lefüggönyözött ablakokat talál, jelóüi annak, hogy a függönyök mögött — édes álmu> kát alusszák — még reggel 7 órakor is a gyengébb idegzetű uraságok és asszonyságok. Könnyű nekik, mert itt nem zavarja édes álmukat más, mint néhány a hajnali misére siető ájtatos hivő, vagy a vasútra igyekvő egy fogatú cséza, egyhangúan kopogva a trachit kövezeten, melyet még a múlt században rakattak le szépen egymás mellé a tyúkszem- és csizmadia ipar fellendítése céljából az akkori városatyák. Néhány száz lépéssel odább azonban élvezheti a korai sétáló a falusi élet minden gyönyörűségeit. Itt már napfelkeltekor mindenki talpon van, az ágyak bsyetve és az ablakok tárva-nyitva vannak, szellőztetni keli kora reggel, mert 6 órakor már be kell csukni az ablakokat. Miért? Kérdezi az idegen. Azért, mert nyáron hat órakor a küiső perifériákon megindul, nem annyira a nép, mint inkább a hasznot hajtó házi állatok vándorlása «ujjó a ligetben nagyszerül» felkiáltássá! és zeneszó kísérettel. E'őször is a gulyás-vezérkar megáll minden házacska előtt, ahol egy vagy több tehénke már leadta az édes, később már lefölözött tejet és invitálja hangos ostorpattogalásokkal a tehénkéket a buja, zöld mezőre, melynek élvezhetéseért a szállásadó gazda már előbb leszurkolta a bizonyos számú pengő forintot. Nemsokára ezntán megjelenik a kondás zenekar, kellő számú néhai »Lehel« vezér kürtjére emlékeztető hangszerekkel, melynek hangjától az előbb említett négylábúak megvadulnának, miután ezen hangszer készítése egy-egy baj társuk életébe került: Ezen hangszer hangjára itt is, ott is megjelenik egy-egy négylábú, hizási hajlamot eláruló, göndör hajú — no nem menyecske — éőiény, visítással jelezve, hogy késznek mutatkozik a vakondok oszágában tért j foglalni és nem annyira a föld alatti, mint inkább a föld feletti túrásból levizsgázni, lóvén ellátva I különb orral, — mint más — amennyiben az j ő orra nem hegyes, hanem gömbölyű és föld- I munkára kiválóan alkalmas. Végül jön a legelőkelőbb osztály, mely j szintén szarvas, csak hogy ennek a szarvai nem : oldalt, hanem hátrafelé hajlanak. Ennek már csak a huszár trombita imponál. Ó tartja magát legelőkelőbbnek, miután neki nemikülönbsóg nélkül szakálla is van és igy okvetlen képviseli a tekintélyt. Hit ennek a különféle rendű és rangú :égj lába hadseregnek az elvonulása eltart egy j és föl óráig. Jaj annak a békés honpolgárnak, aki ilyenkor ki meri nyitni az ablakát, mert olyan porfelhővel találkozik, melynek nyúlványai szekrényének a belsejére is kiváncsiak lesznek és ott nyomban le is telepednek. No de nem kell kétségbe esni. Mindennek van orvossága. Meggyógyítják ebből a bajból is az aggodét Matuzsálemnek utódai. Csak azt várjak, hogy a jó Isten esőt adjon. Mikor már eléggé nagy a sár, megjelennek nagy szakáinkkal és ménkű nagy kaparókkal az állatpromenádon, neki esnek a sárnak és hogy útba neiegyen, ki húzzák azt korukhoz illő kellő méltósággal az útnak szélére és szép sirhalomhoz hasonló dombocskákat áilitauak föl sorban egymás után, s aztán nyugodt lélekkel eltávoznak. Tudván azt, hogy nem sokára úgy is meg kell ismételniük az előbbi műveletet. De a jó Isten nem csak esőt ad, hanem jó meleg száritó szelet is és a szépen, szabályosan összerakott sárhalmokat legyező igénybevétele nélkül kiszárítja s a sár megunva egyhangú létét, egyrésze szellő szárnyára kap és elvitorlázik más boldogabb éghajlat ala. más része, mely ragasz Sodik a szülőföldhöz, megszilárdul, hasznossá válik és pompásan helyettesíti a követ. Mathu zsálem bátyánk dicső maradékai sietnek is ezt kihasznáni. Megjelenvén a helyszínen, szépen visszarakják őket régi helyükre, meghagyván
