Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-15 / 85. szám
S^yvra5tS«ib ivfaly 85. »lim. Keddi 1984. Julius 15, aessäs POLITIKAI LAP. ÜMhutea: fc- <uk*«sl«*ik értékben x üsiyaes et vidékre peetal ezétküidiesel: érre 80 1» félévre 40 X, eeKjedérre 20 X. KUlföldSa 160 Ké. * %y«c «ián mrm* 80 fillér. Síin iflül ül ‘össze Londonban a héten a szövetséges hatalmak képviseletében, hogy a Németország és Franciaország között folyó pörös ügyet tárgyalják s a német jóvátétel problémáját megoldásra juttassák. Hogy mennyire hézagosak és elhamarkodottak a békeszerződések, annak legnagyobb bizonyítéka, hogy nem lehet őket végrehajtani. A nagy antant diplomatái gyakran mentegették azoknak szerzőit azzal a régi igazsággal, hogy emberi müvek, tehát nem lehelnek tökéletesek, azonban ezeknek ,a sok millió ember sorsáról intézkedő alkotásoknak tökéletlensége iegszomorubban nyilvánul meg azokban az évröl-évre megismétlődő és minden eredmény .nélkül befejezett konferenciákban, amelyeket a nagy antant és a velük barátságban élő hatalmak tartanak a nagyhatalmak fővárosaiban. Ezek a konferenciák hirdetik legérthetőbb módon, hogy & békeszerző hatalmak rniiy szűk látókörrel, ■mily kevés politikai előrelátással és mily nagy tájékozatlansággal és elfogultsággal -alkották meg a békeszerződéseket. Ezek- J nek a -— mondjuk — emberi gyöogesé-) geknek köszönheti Európa, hogy a »béke« \ hatodik esztendejében még mindig olyan feszüli a légkör, mint a háború éveiben volt. Legközelebb Londonban gyüísek össze a hatalmak., hogy megvitassák a német jóvátétel kérdését, amely Franciaország eddigi álláspontja következtében a legsúlyosabb problémája a nemzetközi politikának. Összeülnek a szövetséges hatalmak, hogy tárgyalást folytassanak a szakértői vélemény fölüli, mely hivatva volna a német jóvátétel kérdésében a megoldás alapjául szolgálni. A konferenciára, hír szerint, meghívják Németországot is, azonban nem mint egyenlő felet, hanem csak mint olyan államot, akit majd a konferencia határozatáról értesíteni fognak, hogy annak elfogadására kényszerítsék. Tehát a régi módszer még nem változott: Németországot saját életbevágó ügyének tárgyalásánál nem tekintik egyenlő félnek, hanem még most is újabb megalázásnak akarják kitenni. A nacionalizmustól túlfűtött franciák a bukott miniszterelnökkel, Poincaréval élükön, a Dawes-féle szakértői javaslatot nem fogadják el, Herriotnak elsősorban tehát saját honfitársaival kell ezt az ügyet elintézni és bár az angolok egész határozottsággal kijelentik, hogy Németországgal végre el kell intézni ezt a súlyos kérdést, sőt rnég azzal is fenyegetőznek, hogy abban az esetben, ha Franciaország ragaszkodik felfogásához, a londoni City ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. f^sz.rkeszto: OAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARAféYAY JÓZSEF dr. nem hajlandó a 40 millió font német kölcsönben résatvenni, — mindazonáltal nem lehet biztosan remélni, hogy a londoni konferencia a kívánt eredménnyel záródjék. Herriot maga is kijelentette a szenátusban, hogy Németország vonakodása esetén Franciaország külön akcióra tart fenn magának jogot s még mielőtt a konferencia megkezdte volna működését, másfél héttel előbb Páriában Macdonalddal oly megállapodásokat kötött, melyek a konferenciába vetett reményeket iiluzóriusakká teszik. Három nappal a konferencia előtt senki sem tudja az egész világon, hogy mit rejteget ez a tanácskozás magában, melynek az volna a feladata, hogy végre valahára a belátás, megértés és emberséges gondolkozás jegyében történne olyan döntés, amely nemcsak Franciaország és Németország nagy vitáját intézné el, de az egész Európa újjáépítésének vetné meg biztos alapjait. A londoni tárgyalások nagy gazdasági és po'itikai válságok likvidálását kezdhetik meg, de viszont újabb bonyodalmak és zavart knak lehetnek forrásai, hogyha kellő bölcsesség és mérséklet nélkül folynak le. Az előjelek, sajnos, nem biztatók és félő, hogy a londoni konferencia százötven delegátusa nem fog pozitív eredményt elérni. = A szociális biztosítás és a költségvetési bizottság. A költségvetési bizottság a képviselőház elnökével történt megállapodás szerint augusztus hó második felében fog összeülni és augusztus végéig a szociális biztosításra vonatkozó egész anyagot feldolgozza. Ennek következtében a javaslat a képviselőház szeptemberben kezdődő ülésszakára teljesen elő lesz készítve. A javaslatot a képviselőház szociálpolitikai bizottsága már elfogadta. = A beszarábiai kérdés. Bukaresttől jelentik : Az A(ieveru! feltűnést keltő cikket közöl a beszarábisi kérdésről. Olyan ad tok birtokában vagyunk e kérdéssel kapcsolatban, — írja alap — amelyek te j senffiegcáfolhatatlanok. Annak idején a kísantant csak úgy alakult meg, mint védelem Romániának a magyar és bolgár httáron. Jugoszlávia és (Lehsziovákia képviselői nem voltak hajlandók belem nni olyan szövetségbe, amely számukra még azt a kötelezettséget is jelentette volna, hogy az orosz határon is oltalmat nyújtsanak Romániának. Sem Pastes, sem Bmeg nem voltak erre hajlandók és vonakodásukat azzal okolták meg, hogy nem mehetnek bele olyasmibe, ami a közvélemény szhvofil érzelmeibe ütköznék. Take Jenesen akkor belenyugodott ebbe, amit elérnie sikerült, míg Bratianu tovább is azon dolgozott, hogy & keleti határ se maradjon oltalom nélkül. A probléma az ő számára akkor még igen egyszerű volt. Ha magyar vagy bolgár részről történik izolált támadás, akkor Románia elég erős lesz arra, hogy védekezzék. Ha azonban általános konfliktusra kerül a sor, Jagosz'áviának és Csehszlovákiának támogatni kell Romániát. A baszarábiai kérdésben Románia nem számíthatott sem Csehszlovákia, sem Jugoszlávia támogatá-Szerkeaztóeég ét kiadóhivatal: Nédor-a 29., hová úgy a lap szellemi rétiét illető közlemények, ara A a hirdetések, előfizetési ét hirdetési dijak atb. kflldenigk Kéziratokat nem adunk vissza. Megjslanik hetenkinl háromszor: fcadiH csütörtököD is szinMsg , i sára. Dúsa külügyminiszter azon igyekezett hogy Lengyelországot, Görögországot és Litvániát is b vonja » kisautiiitba. T tt is ilyenirányú javaslatot, de az volt rá a válasz, hogy ez-kuek az államoknak belépése akisantantot kizökkentené eredeti j-llegétől. Ahogy a román kisebbséggel bánnak Jugoszláviában, — írja az Adeverui — azt megemlíteni is szégyen. Az egyház, iskola jogait lábbal tapossák. A román kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy ha ez igy tovább tart, akkor a román közvélemény előtt számolnia kell magatartásával Tapasztalt politikus kezéből, ki maga is tagja volt a magyar törvényhozásnak, veszem a következő sorokat: Az 1886. évi XXII. törvénycikk 10 § ának alkalmazásánál az volt a — törvényhozó intenciójára támaszkodó — évtizedes magyar joggyakorlat, hogy a hivatkozott szakasz alapján ipso jure megszerzi a községi illetőséget az, aki valamely községben négy évig folytonosan lakik s a községi terhekhez ezen idő alatt bármily csekéiy mértékben s akár csak egy Ízben is hozzájárult. A fenti interpellációval ellenkező álláspontra helyezkedett a csehszlovák közigazgatási bíróság, midőn múlt év őszén 16455/1923 sz. alatt hozott törvényben kimondotta, hogy a hivatkozott 10. § ban megjelölt feltételek teljesítésével „a más községbe átköltöző személy abban a községben még ipso jure sera szerez illetőséget, hanem ebben az esetben még hozzá kell járulnia az uj község kifejezett akaratnyilvánításának, hogy ezt a személyt fel veszi polgárainak illetőségi kötelékébe.“ A közigazgatási bíróság szóbanforgó döntvényének indokolása a fősulyt annak bizonyítására helyezi, hogy a község kötelékébe való kifejezett felvétel a 10. §. alkalmazásánál is konstitutiv tényezője az illetőség megszerzésének. Annyit még a csehszlovák közigazgatási bíróság is kénytelen elismerni, hogy a magyar községi törvény szakasza egymagában olvasva megengedné, hogy ezeket a szavakat, „ezen község illetőségi kötelékébe tartozónak tekintetik“ úgy kell értelmezni, hogy: „e község kötelékében illetőséggel bíróvá válik.“ Azonban ez az értelmezés a csehszlovák közig, bíróság szerint ellentétben állana e törvény egyéb rendelkezéseivel, nevezetesen a törvény 12, 13, 14 § ával. Á községi törvény utolsó helyen említett 14 §-ának története világosan bizonyítja azt, hogy a közig, bíróság jogi fejtegetései egész téves nyomon haladnak. A 14. §-nak 1 bekezdése a képviselőház elé terjesztett eredeti szövegezésben a következőképen hangzott: „A községek a kötelékbe való felvételt mérsékelt dij fizetéséhez köthetik.“ (1884/87 évi Orszgy. Képviselőházi irományok. 8 köt. 212 lap ) A képviselőház közig, bizottsága a következő kiegészítést javasolja, amelyet a képviselőház el is fogadott: „ . . . Ezen dij azon esetben is követelhető, ha a felvétel a község kötelékében a 10 § ban megállapított módon történt.“ (1884/87. évi orszgy. képv.-házi irományok 10. kötet, 351 lap.) A ház elé terjesztett jelentésében a közig, bizottság erre vonatkozólag a következőket mondja: .... A bizottság . . . indokoltnak tartja, hogy ezen (felvételi) dij az esetben is követelhető, midőn a felvétel a község köte-Jostörtéieti éé a illetőség mm®.
