Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-15 / 138. szám

<W4. a»Temfcer li

»ItomArrad Lapot«

8. ©Ida*.

Háló és ebédlő mesés kivitelben* a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban* chaislon, szalon ét bőrgarnitúrákban* matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban.

Kérem kirakatomat megtekinteni

Mtorároházálian. Komárnó Jókaiu. 16.

—■ HeformAtu« templomnak nemb»n. —

Saját kárpitos és asztalos műhelyek.

Vidékre díjtalan csomagolás!!

»a

kinthatßk és csak s kormány elismerése után vá'hatnak csehszlovák állampolgárokká. A kor«ány, tudjak, bovy a m-r-v e utasítás állás pástján h lyezk^dik a n gyarsággal sz* mb-n. ffdbb mint hatvanezer állampolgársági kérvényt Utasított el 1921 6 a. Ezt a magyarságot sem utautji ki, itt megtűri, da a po itikaja ve tik szemben az, hogy ez»k iit nem választók, köz hivatalt be nem t öthatunk, ügyvédi, orvosi gyakorlatot sem folytathatnak, tanítani nem taníthitnak, ipari és kere»k»döi mg délyeket, nyagdijit, rokkant és más töz.egéyek-1 nma kaphatnak és legujabb-n már mankátnl sem vehetők fel. 1 t éltetn-k, ha tudnak, cat a megélhetés feltételei szűnnek meg a szám okra. Et a politika morzsolj« le az itt é;ő magyarok arányszámU és készteti őkst arra, hogy yándorbotot vegy-n«k a k^rültb ’. Ez a második malom, melyben az itt élő magyarság felőrlődik.

A statisztika, mely milliós számunkból tObb mint háromszázezret kitö'öH, c»ak anynyiban érdekelhet bennünket, hogy reávílágit jk szándékra, amely ve ünk szemben a kormány részéről megnyilvánul. A tendencia vi'ágos, elárulják gyerm keink iskolakönyvei, amelyek igazmondására jellemző, hogy félmillió magyarról beszelnek, p dig a hivatalos statisztika h másfélszer anDyi'. állepi m g, A technika c ódái korában, mikor *z Óceánt 72 óra alatt á!r*p(iik, st-mroi s^m lephet tn-g b.nntiukét. A kormányozható légh jó mellett sz állami tudomásokba is bevosu a kormányozható statisztika, amely a politika tudománya.

— Határidőnapló 1925. évre ügyvé dele. hatóságok, községek és hivatalok részére kapható: SPITZER SÁNDOR könyv és papirkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29. Ara 40 korona.

É-dekes, hogy a különleges elbeszélő tehetséggel biró fiatal költő pályája drámai művei — az 1843-ban akadémiai dicséretet nyert Zsidó fiú cimii történeti szomorujátékkal kezdődött Igaz, hogy Jókai később is nagy sze retettel művese a drámát, irt is sokat s ebbeii munkássága sem maradt haszon és történeti érték nélkül (gondoljunk csak az elnyomatás idejében oly lelkesen fogadott Szigetvári vértanuk-ra.) — de bizonyos, hogy Jókai, kinek leggyengébb oldala éppen a lélektani mtgokolás és a jellemfejiesztés — nem született drámairónak.

Ezt mondhatjuk róla, mint versiróról is, tökéletesen igazai adva Zsigmondnak abban is, hogy Jókai verseiben nem tehetség nyilvánul, csak rutin. De egy igazán szép verse mégis van: a Dózsa György című szomorújátékban a hegedős ajkara adott méltán hires Régi, dal, régi dal, régi dicsőségről, — mit Zsigmond a versekről szólva, megemlíteni elmulasztott.

Jókai nevét, mint fiatal, kezdő Íróét, a Nepean sziget cimü zseniális képtelenség tette egy csapásra ismertté és híressé. Első regényét pedig, a Hétköznapok-at, tehetségének legfényesebb oldala, lelkének leggazdagabb isteni admánya: a humor tette figyelemreméltóvá. Igazi uralomra az ötvenes évek elején jutott Jókai a regényirodalomban, az Egy magyar nabob bal és a Káipáthy Zoltán-n&\, melyek-, ben magára találva, könnyű volt megtalálni az utat a közönség szivéh;z is.

írói népszerűségének fénykorául azt a húsz esztendőt jelöli meg Zsigmond, amely az ötvenes évek derekától, a sötét abszolutizmustól, a hetvenes évek közepéig, a kiegyezés utáni uj Magyarország kibontakozásának ide jéig terjed. Jókai két évtizedes irói fénykorá-Jókai-centennárium.

— Rákosi Jenő — Jókai Mórról. —

Komá'om halhatatlan nagy szülöttének, Jókai Mórnak emlékezetét nagy üno-péssel fogja az egész Urs»dalom Magyarországos is, m*ly Liven és szeretettel ápolja a kö> öf j daléra nagy a-vét körülvevő tisztáétkul u zát. Va>ámp, Bpest n az Ouhon-kör nagytermében a magyar közélet számos vezetője clöértekezhtat tartott, ame'ym az országos Jó kai ünnapaégek rendezésére végrehajtó bizottságot választottak. Az értekezleten, amelyen képviselve voltak az ország kormányszervei épuyy, mint a politikai, társad Imi. irodalmi, művészi, tud'mányos ég iskolai élet irányító fóiuntai Rákosi Jenő a kővetkező beszédet mondotta:

— Köszönetét mondok önöknek, akik eljö tek id«, hozy megúszó jiik a teendőket Itt természetest n nem lhet szó politikáról. Mnden politikai gondolat elöl záru'jaD*k b* az ajtók és a sztvfk s pártpolitikai, társadalmi, vallási különbség nélkül egyesüljünk egy gondo latban: Jókai gondolatában. M gi , ski de. bármiről gondolkodik, kell, hogy a hitá a alatt álljon a mai időinek, amikor Mteyaror zág vergődik, hogy kikeiüjön a káoszból, amelybe bales* dródott. Mi az oka annak, hegy u<-m ludunk kijutni a bajból, ame yoek együttesen miuduyájüD az okai vagyunk?

A nemzetnek mindig megvoltak & vezérei, akik a legnehezebb idökb n ébren tudták tartani a ez -bb jövőben vdó hitét. Amikor a nemzet Világos után rabságba süiyedt, a kétíéíb esés bitáráa járt és beleste a vigasztalást, Jókai volt az, aki a .magyarig lelkes* dé ét gondolatait, érzéseit egyiránvba terelte: a n*m**ii hagyományoknak, s m gyarsá nak a sz r tete fa>é. ő »olt a prófétája ezeknek

nak magyarázatát Zsigmond részint a nagy | mesemondó irói tulajdonságainak — és pedig erényeinek épp úgy, mint hibáinak — a közhangulattal való szinte csodálatos találkozásában, részint pedig abban találja, hogy nemcsak méltó versenytársa nem íakadt, de még j hozzá csak valamennyire hasonló regényíró sem jelentkezett.

E hosszú korszak nevezetesebb alkotásait 1 is igen jól jellemzi a könyv Írója. A hivatalos irodalomtörténetirás által legtökéletesebbnek | mondott Uj földesül-at szárnyaló himnusznak j nevezi, mely a magyar föld csodatevő hatalmát, ellenállhatatlan vonzóerejét, meggyiikolhatatlan jobb jövőjét hirdeti. A Fekete gyémán tokrőI, jókai egyik leghíresebb munkájáról, j megállapítja, hogy ennél szemkápráztatóbb re- ; gényt még Jókai sem irt soha Viszont az Arany ; embei t úgy méltatja, mint amelyhez az inven- - ció költőisége tekintetében egyik Jókai regény sem fogható. i

1875 után — mondja Zsigmond—Jókai- j nak a korszellemmel való szerencsés összhangja > bomiadozni kezd, mert költészeti hitvallása és közéleti szereplése közt végzetes szakadás történt. Jókai ugyanis lankadatlanul Írja tovább a romantikus eszményiség levegőjét lehelő müveit, egyidejűén azonban részt vesz a más szellemű hivatalos magyar politikában. A március tizenötödiki lelkes ifjú s az abszolutizmus alatti lelkes iró, Zsigmond kifejezése szerint „alattvalói hódolatban és lojalitásban túltett a legaulikusabb mágnásokon“ s népszerűsége folyton fogy, mit azonban ő, a maga álmadozó naivságában talán észre sem vesz — mígnem véget ér a dicsőségben oly gazdag földi pálya s az öreg költő, hatvan évet meghaladó bámulatos munkásság után nyugvóra tér.

A komoly kritika sokszor és sokban tá-8£ Időknek. Ety egész nemzedéket nevelt arrk

a jö’őrs, amelyet látDoki szem«ivpl látott, t &m«)y el is jött az ő nynmáu. Szép, ha yait olyan vezető, aki kellő időben koihol, ostoroz, de vannak idők, amikor olyan emberekre van szűkítése a nemzetőr k, aki leik'sedésra és a dicsőség utáni vágyakozásra késztet fiatalokat és öregeket egyaránt.

Jókai az ó regényeiben, még ha a nemzet hibáit mutatta is meg, reménnyel, a dicsőség vágyával és a fölemelkedés gondolatával töltött el b űnünket. A nemzet letiporva a c-ászár lábai elölt feküd*, de élt egy lü’ön nemzet a magyar családokban, amely Jókaiból táplálkozott. A mai kornak az a baj«, bovy nincsen k i!yen ideá ista szellemi vezérei. Talán manapság túl sok a politikai és társ- dalmi vezér, d* irodalmi éa művészi vezérünk nincsen. K geu az spagyi kosnak is meíbocsá'ottonkí m > a jótevőket is megrágalmazzuk. Ma válogatunk az emberek kö’öti, mintha senki sem kelleue. Ezelőtt p-dig mmd-nkire szükség volt és Jókai prófétája vo t ennek a kornak, amelyben a m*igy«r hit, remény és sir retet virágzott.

Jókai nagy kort ért meg. Azt mondják, hrgy a nagy kor az Isten áldása. Vágyónk néháDyan tulyos, nsgy korban (itt a jelenlévők psre-kig tapsolják, éltetik R4ko i Jenő«), akik bo dogok volnék, ha ezt a bort meg nem értük voln*. A nagy kornak az a baja is vaj, hogy az emberi gyengeségeket előhozza. Jókait is ntolérte ez a b? j s ő, aki a népszerűség tengerén hajózott sokáig, egyszerre kiesett a népszerűség hajójából és a tnngyar szivek számkivetett királya lett. Tragikus fordulat vol- ez Jékni »orsában, de el nem szakította őt tölünk mert Jókai népszerűsége él a magyar szivekben. S most áré t jö tünk ide, bogy elhozzuk öt számkivetéséből visszaültessük a trónjára és a koronát a főjére tegyük.

C^ija ennek az ő sz*)öveiein k egy sz^r?

madta Jókait. A gondatlan túltermelés vádját farija Zsigmond legjogosabbnak s az e hibából származó fogyatékos motiválás egyik okául Jókai elméleti esztétikai képzettségének hiányos voltát jelöli meg — legfőbb okát azonban a nagy iró romantikus világnézetében véli felismerni, amiből folyik — amit Zsigmond nem fejki eléggé világosan, — hogy Jókai sem a testi, sem a lelki életnek törvényeit és lehetőségeit nem respektálja eléggé.

Nem akarjuk Zsigmonddal szemben vitatni a gyakran túlzásokba tévedő Jókai jóhiszeműségének kérdését s elfogadjuk, hogy Jókai világnézetének alapvonása az eszményiség és az erkölcsi tisztaság s ezért készséggel elismerjük, hogy Jókai művei nemcsak a nagyközönség szórakoztatására s irodalmi nevelésre szolgáinak, hanem a fiatalságnak is igazán alkalmas nemesi ö olvasmányai Emlékezzünk csak vissza mindannyian fiatal korunkra: nem bűvöltek és ragadtak e el valamennyiünket a Jókai rendesen fiatal hőseinek viselt dolgai — amikből a higgadt kritika boncolókése alatt persze olyan lelki és testi tulajdonságok tűntek elő, amelyek — mint Zsigmond nagyon helyesen jegyzi meg — sem a hős fiatalságával, de gyakran még egymással sem férnek össze.

De ha a jellemek rajzolásában — különösen a bonyolultabbakéban — nagy gyengeségei voltak is Jókainak, kinek éppen ezért a mellékalakok rajza mindig sokkal jobban sikerült a főszereplőknél — s ha varázslatos fantáziája sokszor már az elképzelhetőség és megengedhetőség határain is messze túl ragadta, — tehetségének fő alkotó elemei közt olyan tulajdonságok is ragyogtak, amelyekben nemcsak magyar regényíró nem érte őt utol, hanem amelyek a világirodalomban is felettébb kevés nagy elbeszélő költőnél fordulnak elő olyan