Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-13 / 137. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok 19c4. november 13 ß ß Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrákban, matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! &46 Fen József ói a Dalolt Rossi. Áe elhunyt uralkodó németbarátsága és szociális érzéke. Ferenc József egyéniségének legszembetűnőbb jellemvonása, amiről csaknem minden le* ▼ele tanúskodik, hogy tele volt kicsinyességekkel. Ilyen tulajdonsága: beteges irtózata mindentől, ami azokra a már elmúlt időkre emlékeztette, amikor államcsíny segítségével a trónra jutva, küzdeni volt kénytelen a forradalom ellen. KéB&bb, már megszilárdult viszonyok közt is, még mindig rémeket látott s környezete, bár csak mosolygott a forradalom lehetőségének gondolatán, mégis nagyon vigyázott, hogy távol tartsa tőle még a legcsekélyebb jelét is a forradalmi érzésnek vagy gondolkodásnak, ami ▼alamiképen sérthetné a császár érzékenységét. Azok az izgalmak, melyekbe Kossuth Lajos halála Ferenc József közvetlen híveit ejtette, most meglehetősen érthetetlennek és fölöslegesnek látszanak utólag előttünk. Kossuth 1894 márc. 20 án kilencvenkétéves korában halt meg Tarinban s nem sokkal azelőtt hallatta azt a Kasszandra-jóslatát, hogy Magyarország halálra van ítélve Ausztria oldalán, tehát el kell szakadnia tőle, ha nem akar vele együtt tönkremenni. Maga Ferenc József adta ki a parancsot, hogy el kell nyomni a gyásznak minden tömeges megnyilvánulását Kossuth halála alkalmából. A gyász azutáQ annál nagyobb hévvel nyilatkozott meg tüntetések alakjában s a színházi előadásokat, melyeket, a csatár kívánsága szerint nem lett volna szabad lemondani, mégis megakadályozták. (Az egyetemi ifjúság azokat, akik bs akartak menni valamelyik színházba, a következő szállóigévé lett kérdéssel beszélték le erről: „Uraságod ugy- Iátszik, hogy idegen?“) Budapesten erőszakkal próbálták meg kitűzni a gyászlobogót a középületeken és beláthatatlan embertömeg kisérte utján Kossuth koporsóját, mely Tarinból Budapestre érkezett. A császár félt a turini emigráns nimbuszától s megállapíthatóan örömmel fogadta, amikor Szögyéu Mirich László berlini nagykövet jelentést tett srról, hogy megakadályozta a berlini Magyar Egyesület elnökének, Horváth királyi tanácsosnak segítségével azt, hogy az egyesület koszorút küldjön Kossuth,temetésére. A nagykövet jelentésére Ferenc József ceruzával a következő sorokat irta rá: Kérem a nagykövettel bizalmasan közölni megelégedésemet, később esetleg történhetnék valami Horváth kir. tanácsos érdekében. 1894. április 7 én megtörtént minden a császár utasítása szerint. A dinasztiát újra megmentették és Horváth elnök érdemeit megjutalmazták. , . Ferenc József kegyelete. A queretarói tragédia után, amikor Miksa császárt, Ferenc József testvéröccsét a mexikói fölkelők kivégezték, az uralkodó az etikett megszabta rövid táviratban értesítette a gyászos eseményről az európai udvarokat. Egyetlen barátjának és legkedvesebb vadásztárgának, Albert szász királynak azonban nemsokára magánlevélben is kiöntötte a szivét s ebben az írásában, mint láthatják, olyan valóban meleg emberi hangokon siói, aminőt más címzetthez intézett leveleiben nem találunk: Ferenc József Alberthez Laxenburg 1867. szept. 10. Kedves Alberti A szomorúságnak és fájdalomnak ebben az esztendejében is bátor vagyok tudtodra adnom, hogy ha előre nem látott események meg nem akadályozzák, szeptember 85-től körülbelül október 12 ig vadászni fogok Ischlben és hogy Sziszi meg én nagyon boldogok lennénk, ha ott láthatnánk tég d is. Bizonyára jól hatca R ád, ha feledhetnéd a szép hegyekben bánatod és hosszúságod és ha régi vadásztársaságunk meg is ritkult, legjobb vadászunk és hü barátnők halálával, azért még vadászhatunk jókat. Még mindig álomként tűnik föl előttem, mikor arra gondolok, hogy 5 nincs többé velünk, sohasem vadászik többé velünk. Minden kő a felejthetetlen birátra emlékeztet s az ember mindig azt hiszi, hogy mindig njra meg kell jelennie kőztüuk a rég megszokott helyeken. Nandó egyébként is lseidben van s már az egész nyáron ott vadászik, Gackel kissé később érkezik, mert még a Miska után újonnan bérelt vadászterületén, Bsirischzellben szarvasra akar vadászni, úgy, hogy jó társaságra találsz majd itt. A lakás a villában készen vár téged és még egy urat. Abban a biztos reményben, hogy nálunk láthatlak és mielőbbi válaszodat kérve, maradtam hfi rokonod Ferene. Ez a levél csak látszik cinikusnak. Az uralkodó valóbtn az élet legfő jb jurának tekintette a vadászatot s kétségtelenül abban látta Miksa tragikumának kicsncsosodását, hogy „sohasem vadászik többé.“ Nem megütközni való tehát, hogy igy gyászolja testvéröccsét, hiszen kegyeletes érzéséről nem is tehetett volna Ferenc József különbül tanúságot, mint azzal, hogy Miksát, a hires kocavadászt — akinek ügyetlenségén állandóan bosszankodott és gúnyolódott — „legjobb vadászunkénak nevezi. A „németbarátság.u A háború alatt mindenfelé kolportálták azt a viccet, hogy Ferenc József, amikor hírül adták neki a német csapatok egyik vereségét, igy kiáltott fel: „Naryon helyes, le kell gázolni azokat a disznó poroszokat I“ A viccnek volt némi alapja. Az uralkodó nem szerette a németeket. Königgraetzet sohasem felejtette el és a monarchia hivatalos németbarátaága és az uralkodó privátérzelmei között mindig széles hézag tátongott. A német-francia háborúban a monarchia megőrizte semlegességét, de Ferenc József nem túlságosan lelkesedett, amikor „a porosz iskolamesterek megnyerték a háborút“. Ezt igazolja az alábbi távirat: A császár gróf Hohenwtrlhnak, Bécsben. Siffrirozva. A lapokból látom, hogy a tilalom ellenére Bécsben nyilvános győzelmi ünnepet tartottak. Igaz-e ez és el lehet-e tűrni a tekintély ilyen megcsorbítását ? 1871. március. Ff. Kíméletlen szigorral. .. A munkáskérdést nem túlságos szociális érzékkel kezelte Ferenc József s más eszközt a munkásmozgalommal szemben nem ismert, mint az energikus, lehetőleg fegyveres letörést. Tacátszámra találhatók a levéltárban ilyen táviratai: A császár gróf Taaffe miniszterelnöknek. Bécs. Kérek távirati jelentést a tegnapi bécsi kihágásokról, ügylátszik, hogy energiknsabb közbelépés, katonaság erősebb felhasználása szükséges. 1882. 9/11. délelőtt 10 óra. Taaffe gróf — a végzetes fortwursteln-politika feltalálója —• jelentette, hogy a tüntetést véresen letörték és hatvanhárom tüntetőt letartóztattak. Ferenc József erre a következő választ küldte: A császár báró Prazák miniszternek. A bécsi zavargásoknak a közeljövőre nézve igen veszedelmes voltuknál fogva elvárom, hogy a bíróságok a letartóztatott zavargók dolgában gyorsan és szigorúan eljárnak. Az njságokkal szemben (lásd a Neue Freie Preiset) szintén kívánatos volna az államügyészség nagyobb szigora. Budapest, 1882. 11/11. Ff. A császár később sem változtatta felfogását ebben a kérdésben, mint ez a távirat tanúsítja: A esászár Windischgiätz miniszterelnöknek. Bécs. Siffrirozva. Meg vagyok elégedve a bécsi esti posta utján előterjesztett miniszteri beszédekkel. Amennyire szükségesnek tartom a választási törvény kérdésének ujraf Ívételét és folytatását, éppen annyira ajánlom, hogy kíméletlen szigorral és több eredménnyel lépjenek fel az utcai tüntetések ellen. Pressziónak vagy az ettől való félelemnek látszatát teljesen el kell kerülni. Budapest, 1894. 21/10. délután 1 óra 25 perc. Fj. Adakozzunk a Jókai centennárium költségeire. A világirodalmi nagyságok között foglal helyet Komárom nagynevű szülöttje Jókai Mór, akinek születésének századik évfordulóját a jövő évben ünnepli nemcsak a magyar nemzet, hanem a világ minden kaltúrnemzete. Ebből az ünnepélyből méltóképpen ki kell vennie részét Jókai szülővárosának Komáromnak is. Ennek az ünnepé ynek ki kell magasiani a többi ünnepélyekből, mert hiszen az egész müveit világ szeme ide, a szülővárosra fog tekinteni. A hétköznapi szürkeségből a Jókai centennárium ki fogja emelni városunkat. Ennek az ünnepnek, a szülőváros ünnepének fényesnek kell lenni. Ehhez azonban pénz kel). Kérő szóval fordnlnuk tehát minden megértő szívhez, aki szereti Jókai Írásait (és van-e, aki nem szereti), hogy adakozzék a komáromi Jókai centennárium költségeire. Lapnak, a Komáromi Lapok gyűjtést indít e célra. A szives adományokat kérjük hozzánk eljuttatni, amelyeket mi nyilvánosan nyugtázni fogunk és a begyült összeg hovaforditásáról is nyilvánosan elszámolunk. Akik szeretik Jókai örökbecsű alkotásait, bizonyára azt is szeretnék, hogy szülővárosának ünnepe miaél fényesebb legyen és ezek bizonyára sietnek adományaikkal az ünnepély fényét emelni. Adakozzunk a Jókai centennáriumra l — A kormány nem fukarkodik az ígéretekben. Még a Dyáron történt, hogy a Skodagyár vizrebocsátott két motoros nszályhajót és erre az alkalomra Kállay teljhatalmú miniszter is ide érkezett. A városi szociáldemokrata párt nevében Csizmazia városbiró memorandumot nyújtott át a miniszternek és az Ipartestület is memorandumba foglalta az iparosok kívánságait. A memorandumot a minisztérium kiadta a közmankaügyi minisztérium szlovenszkói kirendeltségének és ez most válaszolt a szocialista memorandumra, amely a munkanélküliség megoldását sürgette közmunkák kiírásával. Most válaszol ez a kirendeltség a szoc.-dem. jó fogadtatására és olyan igéret-özönt bocsát feléjük, ha annak a fele beteljesülne, hát Komárom, mint mondani szokták: „kint volna a vízből.“ Megígéri a szép levél a kikötőben uj raktár és igazgatói iroda építését, daruk elhelyezését, a Skoda gyárban hajók és csónakok építését, a
