Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-03 / 80. szám
4¥t»*3r*su« 80« ’CsBtSpioky 1924. julius 3, KOMAROMI FOL.IXIK-Ä,! LAP SlSfiivtéts; if K«,3l»”Sisii'jTÄ3i értékbeB i íuilyiim ás v’Mam gesító ezitkBiMsssi: ***** (TO 80 K» fíléTre 40 K, acgrexUrro SO S. KälröiüÖ» >60 Kd. «x?m ipái Sö ffil#r. lisiii iHÉIn Komárom, — július 2. A csehszlovák köztársaságban élő nemzeti kisebbségek soha sem kívántak külön elbánást, csak azoknak a jogoknak az érvényesülését, amelyeket részükre külön szerződések és törvények biztosítanak. Minden panasz, mely a kisebbségek részéről fölmerült, a szerződések és törvények alapján áll és egyetlen egy esetben sem lehet rábizonyítani a kisebbségekre, hogy jogtalanul fordulnának sérelmeikkel a felsőbb, vagy a nemzetközi fórumokhoz. A köztársaságba kényszeritett nemzeti kisebbségek helyzete az uj államalakulattól kezdve sérelmes panaszok forrása lett s mivel idehaza oly szellemben kezelik a kisebbségek ügyét, amely sem az alkotmánytörvénynek, sem a szerződéseknek meg nem felel, kénytelen panaszaival az arra rendelt nemzetközi fórumhoz fordulni, remélve, hogy ügye ott pártatlan meghallgatásra és tárgyilagos elbírálásra talál. Épen ilyen a helyzet a többi utódállamokban is, amelyekben szintén a rideg sovinizmus és a számitó nacionalizmus uralkodik, melyek a kisebbségek védelmét •semmiképen sem viszik előbbre, sőt ellenkezően, a szerződések be nem tartásával teljesen illuzóriussá teszik mindazokat a jogokat, melyeket részükre biztosítottak. Hogy mi mégis elsősorban a Csehszlovákiában élő kisebbségekre hivatkozunk, annak egyik oka az, hogy magunk is közvetlen szenvedő alanyai vagyunk azoknak a sérelmeknek, melyek az itteni kisebbségeket iépten-nyomon érik s a másik oka pedig az, hogy minden olyan intézkedés, mely a kisebbségek helyzetét általánosságban is sulyossabbá teszi, itt, ebben a köztársaságban találja meg forrását és eredetét. A népszövetségi ligák uniójának kisebbségi bizottsága a Szlovenszkóban nemrégiben járt Dickinson elnöklésével most kezdte meg üléseit Lyonban, ahol ez a bizottság, a jelentés szerint, a kisebbségekre nézve rendkívül sérelmes és hátrányos határozatot hozott. A bizottság a kisebbségek panaszainak bizonyítási eljárását, a tanuknak és szakértőknek meghallgatását és a helyszíni tárgyalást elvetette és ezzel a kisebbségi jogvédelmen súlyos és következményeiben ki nem számítható hiba esett. Ennek az állásfoglalásnak létrehozásában a csehszlovák köztársaság képviselőjének, az ezen a téren eddig is a íegtürelmetlenebbnek bizonyait Brabec szenátornak van érdeme, aki ilyen értelmű javaslatot terjesztett a jogi albizottság kidolgozott jogvédelmi tervével ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; 6AÁL GYULA *r. Szerkesztő: BARAHYAY JÓZSEF **. szemben. Hogy a javaslatot a lengyel., a román és görög képviselő' is täßiog,atta, semmit sem menti Brabecet, aki minden alkalommal bizonyságot szolgáltat nagyfokú elfogultságáról és lürelmetlenséígérői. igenis, Brabec újabb szereplőséből meg tehet állapítani az a szellemet, amelylyel az itteni kisebbségek jogvédelmét kezelik és amelyet vakon követnéik Csehszlovákia barátai, a kisantant államai. Ahol a kisebbségek elnyomásáról, vagy Mttérbeszoritásáról tehet szó, ott a hangadó mindenkor Csehszlovákia képviselője, akit a hasonló kormáíayszfcllemben dolgozó utódállamok hűségesen követnek. A kisebbségeknek egyelőre nincs mit remélniük sorsuk igazságosabbra való fordulásában. A nagy antant foékediktátumai neui bírnak annyi erővel, bogy a kisnemzetek szabadságát biztosítsák. Magában Európában sem taH még az a gondolat uralkodóvá lenni, toogy az igazi békét és nyugalmat csak a kisebbségek jogainak tiszteletfoentaréása biztosíthatja, pedig erre Európa konszolidádásu érdekében nagy szükség lenne ! A nemzeti kisebbségeknek megaláz© sorsában addig nem áll be változás, míg a kisebbségek jogvédelmét minden államban teljes mértékben nem érvényesítik. — A -Gzociáts biztosításiról szóló törvényjavallat előkészítése sokáig húzódott a koalíció* pártok között dúló egyenetlenség miatt. Most végre arról érkezik bír, hogy a javaslatot & szociálpolitikai bizottság albizottsága a napokban befejezte az előkészítés munkáját. Aránylag rövid idő alatt iaté&ódik el ez a javaslat. emit az a körülmény tett lehetővé, hogy a koalíciós pártok nagy hirtelen kiengeszteiőátek és még az ellenzékhez tartozó bizottsági tagot is legnagyobb megértéssel és lojalitással kezeit ék az ügyet. L hirtelen megértésbe azonban alighanem a választások nemrégiben falra festett ördöge is kösbejátsiott. = Klafáétól — Kisfáéig. A köztársaság első hadügyminisztere tudvalévőén filofác volt, aki a csehszlovák hadsereget demokratizálta és a mai alapokon megszervezte. A hadügyminiszter Klofácból egy szerű szenátor lett és mint szenátor minap a szenátus ülésén erős kritikát mondott a hadseregről, mely az ő szocialista felfogásának nem felel meg. Szerinte a hadsereget tényleg demokratizálni keli és a szolgálati időt le kell szállítani, mert a háború eléggé megmutatta, hogy egy év is elégséges a katonai tudományok elsajátítására. Viszont pedig szükségesnek tartja, hogy a főiskolát végző ifjak ne szolgáljanak annyi ideig mint a többiek, mert semmi célja sincs annak, hogy azok a felsőbb képzettséggel bíró hadkötelesek életük legintenzívebb munkára hivatott idejét a kaszárnyákban töltsék. Nos hát igen! Klofác or, aki annak idején mint hadügyminiszter döntő befolyással renrendelkezett az egy éves önkéntesség eltörlésénél, ime hat évre rá már szükségesnek találja, hogy a hadseregben szolgáló ifjak között megkülönböztetés történjék aszerint, amint főiskolákat végeztek, vagy csak elemi vagy alsóbbfeko képzettséggel bírnak. Sok más egyéb njitást is kíván Klofác a hadsereget illetően, de mi csak SzerkecztSi^g é* tiadóhÍTZiai: Náder-it. 29.. hr. ví úgy a lap ízeltem rétiét illető közlemények, «ferf » küldetések, előfizetési üt hirdetési dijak stb. küldenek Kéziratokat nem í.duak vissza. Zuluik tótodul tóműt»: iwUn csilörtököB és snntóitr act az -ogyet ragadjuk ki, mert legélesebben világítja meg azt a felszeg helyzetet, mely a köztársaság hadseregéiben a szolgálat körül a nagy •demokrácia folyta n uralkodik. Klofác ur belátta aaár,ibogy az neue a haladás szelleme, amely az ■ intelligens, k;épcett és tanult elemeket az analfabétákkal ftgy színvonalra helyezi, csak azért, hogy a ha ásesreg demokratizálódása annál élesebben kifej e: lést® jusson. Amit Klofác hadügyminiszter korában nem látott, szenátor korában már -észrevette és erős kritikáját hallatja oly intézményről, melyeknek megalapozásában neki is nagy ré: ize van. Most csak az a kérdés, hogy utóda, a mai hadügyminiszter figyelemre meltatja-e az előd észrevételeit. Magyar iskolák fojtogatása. Komárom, — július 2. A szélrózsa minden irányából, amerre csak magyarok laknak, szorongó érzések közt olvassuk a híreket: a magyar iskolák ellen is 1 megindult az irtó hadjárat. A miniszter rendelkezést adott ki, hogy külföldi állampolgárok gyermekeit sem szabad beirni magyar középiskolába és a beiratásnál az állampolgárság igazolását kívánják a szülőktől. Ne kerteljünk: ^mondjuk bí .nyíltan, a magyar szülőktől, hiszen az állampolgársági ügyet csak a magyar kisebbség zaklatására tűzték napirendre. Most már azt kérdezzük ezektől az ellenséges iudulatu emberektől: A magyar »járom« idején követeltek-e valakitől illetőségi bizonyítványt? A Magyarországon állomásozó cseh vagy német származású katonatisztek gyermekei éppen olyan szabadsággal tanulhattak, mint a mieink, mert a magyar liberális felfogás a kultúra szabadságát irta zászlajára és ezen elvet keresztül is vitte. Micsoda középkori iző felfogás ez: megkülönböztetni a nemzetiségi gyűlölet sárga foltjával a külföldinek deklarált magyarokat az itteni állampolgároktól azzal, hogy amazok gyermekei nem vehetők fei a középiskolába. Itt van a rozsnyói magyar főgimnáziumnak algimnáziummá való visszafejlesztése és az ér(ekújvári főgimnázium tanárainak a tanítástól aló elbocsátása, amely a város lakosságának válasz a kormány részéröl a választásokért. És ennek a gimnáziumnak első osztályába százharminc tanuló jelentkezik felvételre, tehát párhuzamos osztályt kell felállítani. A Komáromi Lapok ismertette azt a terrorisztikus hangú felhívást, melyet Érsekújvárott intéztek a szlovákokhoz, de úgy, hogy abból a magyarok tanuljanak. Ebben azt a cinikns állítást kockáztatják meg, hogy csak abból lehet itt valami, aki szlovák iskolába járt, tehát, aki magyar iskolát végez, abból semmi sem lesz. Ilyen és ehhez hasonló perfid támadásoknak se szeri — se száma a magyar iskolák ellen. Hogy a rokkantak gyermekeit, az elhagyott gyermekeket és az állami alkalmazottakéit rendeleti nton kényszerítik szlovák iskolákba, az tudott dolog, evvel már nem mondunk újat sem. Hogy ez törvénybe ütköző bűncselekmény, ugyan ki akad fenn ezen és ugyan hány tanfelügyelő kapott ezért fegyelmi és bűnvádi eljárást? Dicséretet ellenben kaptak a Kopelecak és a többi »kultor« férfiú. Hogy minden napra j ásson valami, itt van a dunaszerdaheiyi polgári iskola esete, ahol száz százalékos magyarság van, de azért tót nyelvű polgári iskolát állítanak fel és oda akarják belekényszeríteni a magyar szülők gyermekeit. Milyen jó, hogy a kisebbségi liga most
