Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-08 / 135. szám

november 8 „Küffi&romi Lapok“ 7. old«J. — Betörés. Gyiván betörtek Galambos Árpád kereskedő üzletébe és 3000 korona ér­tékű dohányt és fűszerárát, valamint ruházati cikket elloptak. A betöréssel Sanko István, Markó András, Racka Ádám és Sankó Imre nevű em­bereket gyanúsítják, ezek azonban tagadnak. A nyomozás folyik. Tehénlopás. Majiáth László tulajdonát képező kövesdi pusztáról ismeretlen tettesek két tehenet elhajtottak._______________________ SZÍNHÁZ Színházi levél. (Szózat a komáromiakhoz Léváról. — Most Komáromon és Érsekújváron van a sor.)j Egy finom tolla, az Írói és az újságírói körökben is jól ismert, kiváló Írónő dr. Bole­­man Jánosné, Zorkóczy Atala, »ki legutóbb is egy francia színmű fordításával növelte írói sikereit, küldte be hozzánk az alábbi kedves Színházi levelet, amelynek szívesen adunk helyet. A kísérő levélben azt írja a szerző, hogy pár előadás meg fog bennünket, győzni, hogy mennyire nem túlzott az itt következő soraiban: Szeretnék, ha Faragó direktor és tehet­séges gárdája oly szives fogadtatásra lelnének Komárom nemes városában, mint amilyen őszinte szeretettel búcsúzunk mi el tő.íiiik. Higyjed el Komárom és Érsekújvár magyar társadalma, igazat üzrnek tinéktek, amikor azt mondom: soha színtársulat a támogatást igy meg nem érdemelte, mint az, melynek me­leg szívvel mondunk Imlenhozzádot. Erkőlciileg és anyagilag rászolgálnak az istápolásra, hisz a nivó, a qamlitás minden tekintetben meg­állja a kritikát a nyújtott művészi teljesítményt illetőleg. Az anyagiakról ne is szóljunk! Hol a szubvenció? Hot a szinpártoló egyesület? Kő döí messzeségben lebegő álomképek ezek, csak Te mentheted meg magyar testvérem, kulturá­lis életünk eme fontos tényezőjét a romlástól! * Mindezek után, nehogy idegenként fogad ják távozó kedvenceinket, rövid összefoglaló értesítést bátorkodom b. lapjának küldeni, igen tisztelt Szerkesztő ur, ú?y a saisonról, mint az egyes művészekről. Pár vonással portrait szeretnék adui rólak. Ami az igazán mindvégig gonddal össze­állított műsort illeti, előre bocsátjuk, hogy mindazt, amit neküuk nyújtottak, azt itt Lé­ván tanulták már be. A szept. 9-én összeve­rődött társulat már 13 án teljesen kifogástalan előadást produkált, s igy ment az napról nspra. Szereptudásuk ennek dacára kifogástalan min­dig ; mi n^m kerültünk soha abba a helyzetbe, hogy kétszer hallgassunk végig egy eiö&dáBt ugyanaznap este! Rendezés, diszletezés min­dig a leggondosabb. A legizlésesebb. Ruhatára dús és választékos, sőt mondhatnám kifogy­hatatlan Faragónak. A zenekar Fischer kar­nagy művészi hírnevének teljesen megfelelő. Epen ily jók és megbízhatók a karénekesek. A karnagy szemének egy rebbenésére, dirigáló pálcájának legkisebb mozdulatára is reagál az ö lelkiismeretes gárdája. Az immár lepergett saison legkiválóbb teljesítményei közölt is első helyen áll a két opera szinrehozatala. Faragó direktor dicsérendő és eléggé nem sppreciál­­ható művészi érzékkel, pompás együttesben mutatta be Verdi örökszép Traviatáját és Sme­tana világhírű Eladott menyasszonyát. A drámai együttes legkiválóbb teljesít­­ménjei voltak: A Bizánc, Taifua, Antónia, Vera Mírceva, Buzakalász, Vén gazember, Süt a nap, A hazajáró lélek (tán egész idő alatt a legbrillánsabb előadás). Hárem, Fekete gyé­mántok, Fehér vagy fekete, A trónörökös, 1858. (III. Napoleon idejében lejátszódó dráma) stb. ntb. előadásai. A drámai együttes hölgy tag­jai közül elsősorban Bánhegyi Ilonát és Nagy Erzsit említjük. Előbbi ragyogó színpadi jelen­ség, királynői alakja, gyönyörű szövegki jtése, zengzetes — a szerep kívánalmai szerint éle­sen sajtó; majd vádió, parancsoló, szenvedély, töl lüktető beszédmodora, egész modulációké­­pes lénye predesztinálja öt a pompás, ragyogó, aralomra vágyó féktelen asszonytipnsok elját­szására. Legkiválóbb szerepe az Antónia, bril­iáns volt a Trónörökösben, az 1858 ban, Bi­záncban stb. Nagy E 'zsi Lhelletfiaom klasszikus szép­sége, melegen vibráló, muzsikáló hangja, egész finom, gyengéd, subtilis egyénisége a hysterikus labilis nyugtalan lelkű, kínlódó, gyötrődő, szen­vedélyesen korlátlanul szerelni és gyűlölni tudó karaktereknek éd mesteri színeket. Leg­nagyobb sikereit aratta a Taifanbaa, Haza­járó lélekben, Égi és földi szerelemben stb. Az arak között igen szimpatikus, markáns és figyelemreméltó tehetség Rákosi Pál. Intelli­genciájával besugározza a ezerepét, pompás mimikája, férfias előkelő színpadi megjelenése nagy segítségére vannak alakításainál. Élesen megrajzolt, kegyetlen, féktelen, szívós, szenve­délyes karakterrk megszemélyesítésében pá­ratlan Legszebb sikerei voltak a Hazajáró lélekben, a Trónörökös kancellárjában és az 1858 fanatikus ae”C0gébea nyaj -ott alakításaival. Homonuay R-zső a beérkezettek közül való. őt már fcpesti szereplésének idejéből ös­­merjük. Es a nagy tehetségű művész az ösz­­szes szerepkörökben otthon van. Művészetének azindús skáláján megtalálja a hangot Konstan­tin császár megrázó tragikumához épp úgy, mint a Rózsalány Maurice d’Umac jának bar­­leszk komikumához. Művészetében egyrészt Törzs Jtnö, másrészt Tansy Frigyes mesteri iskolájának hatása csillog. Ez — sietünk ki­jelenteni — elismerés! — Gyuri praxi az An­tóniában ugyanolyan mesteri figura, mint a Trónörökös címszerepe, avagy a Süt a nap és Buzakalász paraszti gögtöl duzzadó alakjai. A többi hölgyek és nrak nagyrészt mindkét ensembleban fellépnek. Farkas Pál körül min­dig a Nemzeti- és Vígszínház színészetének tónusa lebeg. A karakterszínészet legjelentő­sebb reprezentánsai közül való. Hí belép a színre, magára koncentrálja a figyelmet, leg­halkabb megnyilatkozásai szóban és gesztus­ban megrikatják, avagy m-gnevetíeíik a pub­is likumot. Ha két perces jelenése van, akkor is I mesterit és színes gyöngyként ható prodnk- i ciót nynjt. Hasonló nagy kaliberű színész Szi­li geti Jenő. A legidegrázóbb drámai jelenetek­­; ben épp oly páratlan (Vera Mircevában, Fa­­| hete gyémántokban, Bizáncban), mint az ope- I rette-buffók hálás szerepkörében. Sttyrja a \ Rózsalányban, Wallensteioje a Tatárjárásban, az Égi és Földi szerelem csavargója, a Mézes­kalács tragikus lelkű Buhujg, mind egyformán kaoinetsiakitások. Kézjátéka egészen nagystílű. Kolos E nö jelentős támasza a drámai együt­­í tesnek. Tanult, képzett színész, aki a neki való szerepkörben figyelemreméltó alakitáso­­; kát nyújt. Járay Sándor, a társulat „széphangu és > elegáns bonvivánja, szerintünk Löwensthey fő­­: hadnagyával aratta legszebb sikerét. A férfias, ; igazi nri, magyar huszártiszt reászabott sze­■ repében minden kiváló kvalitása érvényesült. | Elsőrangú teljesítményei voltak még ezenkívül : az Árvácskában, a Mézeskalácsban, Denevér- I beD, az Eladott menyasszonyban. Kergék János 1 dr. eredeti népszínművében, a nagy sikert ara­­j tott Szirmaiéiban, és mindenütt, ahol fellépett, ■ mert lelkiismeretes, tehetséges ég finom tónusa i művész. Feleky R-zső pompás baritonja abszo-Int értékű. Hegyesy a régi gárda mindig izló- i ses reprezentánsa. Galgóczy lágycsengésü, be­­| hízelgő tenorját sokszor megcsodáltuk, hasz­­: nálható bármely szerepkörben, de igazán akkor : van otthon, ha a dal szárnyán bűvöli el hall­­| gatóságát. Na és a közönség kedvence? A mindég ; fürge, jókedvű, széphangu, boszorkányos tánca, \ ötletes Bellák? Ha kilép a színpadra, már vib­­' rál a jókedv, a kacaj — ő mindég eltalálja a ; megfelelő tónust, p dig szerepköre bő alkal­­. mat nyújtana a jóizlés rovására menő tnlzá- I sokra. Külön m^g-mlitésre méltó volt a Mézes- I kalácsban produkált vásári csizmadia mestere. IOly törölmetBzett, jóízű magyar parasztot for­mált e szer» p ében a modern operettek légkö­rében mozgó Baliák, hogy csodálattal adózott , neki a telt ház közönsége. Bartkö Etns tüneményes hanga, diszkrét, finom játéka, szobor-szép alakú primadonna. L°gjobb alakításai voltak a Denevér Rosaliu­­dája, a Lengyelvér Helénája, a Bajadér cim­­{ szerepe stb. Gard robéja szenzációs. Horváth Bömke a graciozns lényü szub­­| rette, pikáns egyéniségével, vonzó bájával, könnyed, végtelen ügyes és mindég ízléses táncaival mihamarább befészkelte magát a kö­zönség szivébe. A Mézeskalács örzsije, a Do­­rine és a véletlen egyetlen női szerepe, a Ci­gányprímás Sárija, a Cmeregyerekbeli alakítása mind kedves emlékeink közé tartoznak. H. Köröty Valér a kiváló anyaszinésznő nagy si­kert aratott a komikai szerepkörben is. A Ci­gánybáró Ciiprája pedig drámai erejével lepett meg és éppoly tökéletes volt, mint pl. a Mé­zeskalács öühnmoin kofája. Révész Ilonka ritka tehetségű karakter színésznő. Az Uj rokonban szenzációs sikere volt. Némethy Zoltán napról­­napra bontogatja szárnyait. AB'záacz Guisep­­peje, az Aranyeinber Tímárja. A Szirmaiék méltóságteljes Mihály birója jelentős stációi az ö sokatigérő pályafutásának. Utoljára szólunk magáról a direktorról és a társulat legifjabb tagjáról Fleiicher Marianne-ról, akit a Faragó éles szeme fedezett fii és akit ő képezett máris kész művésznővé. A kis lány (csak igy írha­tunk róla!) Bob hercegével, a Mézeskalács raesekőnyvböl életrekeltett Eacella királynéjá­val megmutatta, hogy milyen nehéz feladatok megoldására képes. A Bnzakalász naiva sze­repének kemény próbáját is fényes sikerrel állotta meg. Külön aírakciós számba mennek érdekes és végtelenül ízléses trille jei is. És a direktor? Őt nem kell bemutatni és dicsérni mist színészt. Nézze meg mindenki a Taifnnt, a C'-igányt és legyenek ott mindég mindannyian, ha ö játszik. Az mindég esemény. Mint direk­tor, páratlanul szorgalmas, törődik a társula­tával, neveli őket, próbáról próbára jelen van, szóval elkövet mindent, hogy az előadások ní­vóját biztosítsa. A többi pedig a társadalom kötelessége — most rajtatok a sor, Komárom- Érseknjvár 1 Léva, 1924 nov. 2. Boleman Jánosné Zorkóczy Atala. A komáromi színészet* Faragó Ödön pozsony-kassai színigazgató fővárosi igényekre szervezett társulata kedden kezdte meg előadásait Komáromb&u a Kuhur­­palota dísztermében. Az eddig lefolyt pár elő­adásból is meggyőződött mar Komárom és vi­dékének közöusége, hogy minden tekintetben kifogástalan s művészi hivatás magaslatán állé elsőrangú színtársulat látogatott el hozzánk, aminő hossza idő óta nem volt Komáromban. És a közönség ezt bizonyára méltányolni is fogja és ha tavaly a legnagyobb mértékben tá­mogatott két hónapon át ?gy kisebb társula­tot, akkor jogosan elvárhatjuk Komáromtól, hogy egy él örangn társulatot sokkal rövidebb ideig tartó í. ezon alatt szintén pártolni fogja. Közönsé ünk e pár előadásból megismerte már a társala. iák ngy a drámai erőit, mint az operett szeméivzetét és a közönség a legna­gyobb elismeréssel nyilatkozott mind a kettőről. Szerdán mutatkozott ba ez operett sze­mélyzet Zerkovitz divatos operettjében Az ár­vácskában. Az előadásról, a szereplőkről csak a legjobbakat mondhatják. Azokat a sűrűén I felzngó, meleg, őszinte tapsokat méltán meg­érdemelték a szereplők, akik való életet, igazi átérzést vittek játékukba. Bartkó Etns bájos Sárikája, Horváth Böske eleven, pajzán Micije, mindkettőjük csengő, üde, tiszta hangjuk, járay (Pista) fülbemászó éneke, Bellák (Alajos) a tár­sulat kitűnő táncos komikumának mókái, tánc­­kettőeei Horváth Bözsivel, Révész Ilonka ál­talános derültséget keltő Malábnéja, Szigethy Jenő töröl metszett Péter bácsija osztatlan sikert arattak. Nem egy ének ég táncszámot ismételtetett meg a kitűnő előadástól valóságos extázisba jutott közönség zajos tapsa. A ze­nekart a társulat kiváló karnagya Fischer Károly vezette a tőle megszokott precizitással. Csütörtökön Vajda Ernő városunk neves szülöttjének Hárem című szellemes vígjátékét adták általános tetszés között. Ez este ismerte meg közönségünk a társalat másik jeles drá­mai színésznőjét Bánhegyi Ilonkát, akinek szindu» alakítása, pompás és kifejezésteljes szem és arcjátéka az első percben egészen meghódította közönségünket épagy mint & H&­­s&járó lélekből közönségünk előtt már előnyö­sen ismert Nagy Erzsi, aki ma is ragyogta«» isteni tehetségét. Ha hozzávesszük, hogy e két kiváló, fővárosi színpadokra termett bájos mű­vésznőn kívül Kolos Ernő a kikapós férjet, Homonnay a balkezes barátot, Rákosi Pál a

Next

/
Thumbnails
Contents