Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-08 / 135. szám

4. oldal. „ Komáromi Lapok i*4'4 november 8 Weil Miklós dr. a bécsi ortopéd klinika (Lorenz tanár) volt ortopédoperatőrje testegyenészeti intézete Bratislava. Wlip-ot ül. sz. alatt. Rendelés: Iábelgörbülé8ek, 0- és X lábak, veleszületett csipőfica­­modás, befelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferdüléseb, láb* és kézfájdalmak, csont- és izületi S megbetegedések, friss és rosszul gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben. Gyógytorna rossz testtartási!, valamint egész- S. séges gyermekek számára is, individualizálva (egyen* jj kénti és csoportkezelés). Ortopéd apparátusok, gipszkötések és bandázsok j készítése, műtéti kezelés, villamos kezelés, diatermia, kvarcfény (mesterséges magaslati napfény), hőlég és arsonval kezelés. 563 Rendelő órák: d. e. 10—12 ig, d. u 3—5 ig. Felhívás a szlovenszkói csehszl. áll. civil nyugdíjasokhoz. Sajnos tény, hogy a szlovenszkói cseh­szlovák régi állami civil nyugdíjasok közül még sokan most h a nyomorral küzd nsk. A csehszlovák köztársaság törvényhozása ezen nyagdijasok segítésére agyán már több ! ízben alkotott üdvös törvényeket, ám ezeknek végrehajtó a sok esetben és különösen a most már az államiakkal egy csoportba beosztott megyei nyugdíjasok tekintetében ezideig csak részlegesen történt meg, de a hosszantartó s újra növekvő drágaság, valamint a jövőre nézve sem kecsegtető kilátások egyáltalában a régi nyugdíjasok nyugdijilletményeiuek ujabbi rendezését teszik szükségessé. A szlovenszkői csehszl. állami civil nyug­díj s.sok most már törvényesen megalakult egyesülete tehát, hivatásának tudatában a csehszlovák köztársaság kormányához és a nemzetgyűlés elnökeihez újólag feliratot inté­zett, melyben a régi és az uj nyugdíjasok nyugilletményeiuek egyenlősítésére vonatkozó, már ígért törvényjavaslatnak az állami alkal­mazottak járandóságainak szabályozásával egy­­időben még a f. é. őszi ülésszakában való beterjesztését, illetve napirendre tűzését és letárgyalásának siettetését kérelmezi, egyben pedig az illetékes körök figyelmét arra irányítja, hogy a régi nyugdíjasok felsegitésére eddig alkotott törvények végrehajtása a Szlovenszkó­­b&n ezideig sok esetben csak részlegesen történt, minek következtében az érintettek még most is a nyomornak vannak kitéve. — Az egyesület kérve kéri az illetékes köröket, hogy egyelőre legalább a fentebb említett eddigi törvények teljes végrehajtásáról gondoskodni méltóz­­tassanak. Reméljük, hogy az egyesület ezen ké­relme nem marad meghallgatás nélkül. Azonban, hogy az egyesület felszólalása kellő súllyal birjon és tagjainak szellemi s anyagi helyzete javítására vonatkozó egyéb tevékenysége kellő eredménnyel járhasson, szük­séges, hogy a szlovenszkói csehszl. állami ci­vil nyugdíjasok összességének bizalmával és rokonszenvével találkozzék, nemcsak a régi, hanem az nj nyugdíjasoknál is. Az egyesület igazgatósága tehát az ősz­­szes szlovenszkói csehszl, állami civil nyug­díjasokat, ezeknek özvegyeit és árváit, ameny­­nyiben még nem tagjai az egyesületnek, ezen­nel sürgésen felhívja, hogy az egyesületbe sa­ját érdekükben minél előbb lépjenek be. Tájékozásul szolgáljon, hogy az egyesü­letbe való felvétel belépési nyilatkozat alapján történik, mely nyilatkozat vagy az igazolt gyűjtőnél, vagy közvetlenül az egyesület igaz­gatóságánál. Steckelhnber Béla nr ny. p. ü. titkárnál (Bratislava, Dobrovits Mihály-ntca 4.) megszerezhető. Ez a régi tagok által is póto­landó. A belépési nyilatkozat további felvilágo­sítást nyújt. Egyébként az igazolt gyűjtő vagy az egyesület igazgatósága egyéni kérdezösködésre szívesen válaszol. A nyugdíjasok társaikkal lépjenek érint­kezésbe, nagyot b ismeretségekkel bírók jelent­kezzenek egyesületi helyi képviselőknek, esetleg rendezzenek gyűléseket és ahol tagok elég számban jelentkeznek, alapítsanak egyesületi fiókokat. Megjegyzendő, hogy a beiratási dij ♦ egyszersmindenkorra 1 Ke, a tagsági dij pedig p az évi nyngdijilMmény minden 1000 koronája i vagy ennek töredéke után évi 50 fillért tesz ki. Pozsony, 1924 szept. 30. Az egyesület igazgatósága. Belépési nyilatkozatok átvehetők dr. Alapy í Gyula nyug. vármegyei fölevéltárosnál (Knltur í palota) minden hétfőn d. e. 10—12 órák közt. | Jókai-anekdőták. A nagy költő születésének száz éves évfordulójára összegyűjtötte dr. Orhók Atilla. A kötött könyv. Jókai Podmaniczky Frigyes báróval sétál- i gat a Kossuth Lajos utcán. Előttük megy egy i nagyon elegánsan öltözött hölgy és Podmaniczky f figyelmezteti Jókait: — Nézd, milyen remekül öltözött nő megy \ itt előttünk. Amire Jókai megjegyzi: — Úgy vagyok a nőkkel, mint a könyvek- jj kel. A kötés nem nagyon érdekéi, — hanem a \ tartalom. i A titokzatos ajtó. Egyszer megszólítja az utcáD Jókai Mór f Fekete Józsefet, a »Magyar Szalon* szerkesz- \ tőjét: — Józsi öcsém, szeretném, ha hoznál egy ! kis pénzt De a feleségemnek ne mondd meg. [ Szeretném, ha lenne egy kis titkos kasszám, s amiről az asszony nem tad. Fekete József, aki lapjában éppen akkor I közölte folytatásokban a »Lenci Fráter* című ; Jókai regényt, másnap beállított Jókaihoz ötszáz ! forinttal. Laborfalvy Róza fogadta és megkér- f dezte, hogy hozott- e pénzt, mert elkelne. Fekete í átadott a nagyasszonynak száz forintot, hogy j gyanút ne fogjon, aztán bement Jókai dolgozó- . szobájába. A nagy iró boldogan fogadta a hirt, = hogy négyszáz pengőt kap, amiről a nagyasszony j nem fog tudni. Fekete mindjárt leszámolta az asztalra a négyszáz forintot. Jókai az asztalon hagyta a pénzt és beszélgetésbe merült a szerkesztővel. : A szerkesztő egyszerre csak azt látja, hogy az egyik nagy szekrény magmozdul és lassan | csúszni kezd, majd a szekrény mögött feltűnik egy ajtó s az ajtón belép Laborfalvy Róza. Fe­­kete figyelmezteti Jókait a veszélyre, de már késő — mire magukhoz térnek, a nagyasszony már elhozza a négyszáz forintot és ugyancsak rátámad a szerkesztőre: — Hát maga összejátszik az urammal ? Nem jól teszi, mert az uramnak iynkas a te­nyere, nem tud bánni a pénzzel. Öt forintot kap tőlem minden napra és sohasem tud elszámolni vele! A legjövedelmezőbb irás. Balép egy politikus a Révai-fóle könyvki­adó vállalat irodájába és ott látja Jókait, aki az asztalnál ül és ir. — Mit dolgozol, Móric? — kérdezi. — A legjövedelmezőbb írással foglalko­zom — feleli Jókai — váltókat irok alá. FIÓKOKI BRATISLAVA LöriftckapU'Utca 7 Széplakutca 66 . Dunautd 25 Az élet komédiája. Az életfának hull arany esője, Mosolyg reánk a bájos őszidő. Óh ne tekints rá, mint az elmenöre, Ki távozik és vissza sohse’ jő. Megérheted még többszőr is te dőre, Hogy nyár múltával tör az ősz elő, S még ősszel bánat, télre farsang vár rád, — Játszuk az élet nagy komédiáját. Bsb szép az élet csillogó folyója, Az ég, a nap, a rónák és hegyek, A holdas éjek csillagmilliója S nevetve síró hős embersereg! Vájjon ki lenne a megmondhatója, E pompás színmű még meddig pereg? Habzsolva isszuk minden búját — baját, — Játszuk az élét nagy komédiáját. Színészek jöttek városnnkba újra, Nemes gyönyörben lelkünk megpihen. Bár minden éjjel kelnek hosszú útra, Megjönnek ismét másnap sebtiben. Játékuk, mint az évszak változása, Derűt s reményt fest lankadó hiten. S otthon mi visszük a szin folytatását, — Játszuk az élet nagy komédiáját. Öreg szivünkkel vágyunk jobb napokra Viharvert kányák égett háztetőn. Eleget küzdttlnk még sem vittük sokra, Tekintetünk száll céstalan merőn. Fel a szivekkel, még ha Dante pokla Szakadna is ránk mindent elfedőn! Ne vessük el a dal vigasztalását, — Játszuk jól éltünk nagy komédiáját! Komárom, 1924. nov. 6. Komáromi Koboz. hírek. — Bódisa Jusztin emlékezete. A szent Bsnadekr^nd felejthetetlen emlékű tudós tag- I jának, Bódiss Jusztinnak, aki 1921. év nyarán Komáromban hnnyt el, áldozott kegyelettel a Migyar Tudományos Akadémia múlt hétfőn ; tartott ülésében. Bódiss az Akadémia levele­zőtagja volt és úgyis mint tanár, ngyis mint tudós, egyformán dísze volt a magyar kultn- i rának. Mint rendjének egyik legképzettebb I tagja, nemcsak mint a bencés gimnáziumok és jj a pannonhalmi tanárképző főiskola tanára, a jj magyar ifjúság és a bencéstanárok kiképzésé­­\ ben szerzett nagy érdemeket, de emellett mint l a tudományos irodalom hivatott és nagytekin­­| télyü művelője tette maradandó becsű munkái­­:■ val nevét feledhetetlenné. Az Akadémia ülé­­' sén Csengery János dr. rendes tag, a szegedi • egyetem rektora nagyhatású, szép emlékbe- i szédben méltatta az elhunyt tudós érdemeit és I beszédében valamennyi volt tanítványának, tanárkollégájának és tndós társainak vélemé­­: nyét tolmácsolt», amikor kiemelte, hogy a tn­dós bencés professzor értékes munkássága bi-Izonysága az idealizmus szolgálatában, a minden köznapiságon főíül-melkedett nemes lelkese­désben eltöltött életnek. Az ülésen, kegyelete jeléül a szent Benedekrend, valamint a cisz­tercita és piarista rendek nagy számban kép­viseltették magukat. — Németh István ref. püspök temetése. A július hó végén elhunyt Nemeth István, dunántúli ref. püspök, volt komáromi ref. lel­kész holttestét, utolsó rendelkezése szerint Komáromban, a ref. temetőben pihenő hitvese mellé fogják elhelyezni örök nyugalomra. A püspök tetemeit szombaton szállítják át magyar Komáromból városnnkba, ahol a ref temető halot­tasházában állitják föl a ravatalt és onnan fogják eltemetni A temetés vasárnap, november 9 én i. u. 3 érakor fog végbemenni, a dunai ref. egyház­­kerület képviselői, a komáromi ref. egyház hívei és a végtisztességtévő közönség jelenlétében. A gyászszertartást Balogh Elemér ref. püspök és Gyalékay László esperes végzik, a helybeli ref. énekkarok közremft nődéi ével. A ravatalra szánt koszorúk a temetőbe küldendők vasárnap délelőtt folyamán. — Mécs László Komáromban. Mécs László, Szlovéniákénak e tényleg reprezentáns költője, a Jókai Egyesület meghívása folytán december ’ 1-én hétfőn a kultúrpalotában szerzői estét

Next

/
Thumbnails
Contents