Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-08 / 135. szám

2. oldal. »Komáromi Lapok« 1924, november 8. Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák­ban, matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! = A gyorstalpaló parlament. Mindenki tudja jól, hogy a világ összes parlamentjei kö­zött a prágai parlament a leggyorsabb, amely U törvényeknek gyárilag való előállítására bátran kérhetne világszabadalmat. Amire a cseh­szlovák kormánynak szüksége van, azt könyör­telenül keresztülhajtja mindkét kamarában, a népképviselőknek sokszor még arra sem jut idejük, hogy megjegyzéseiket megtehessék a szőnyegen lévő javaslatra. A házszabályokban a kormány legfőbb támaszát találja a javaslat gyors letárgyalásában s bár demokratikusnak mondják a köztársaság parlamentjét, azt a mó­dot, amely szerint tárgyalnak, még a legelfo­­gultabb figyelő sem nevelheti demokratikus' aak. így ősszel, mikor sok fontos törvényjavas­lat kerül napirendre, különösen élesen szemba­­tünik az a parlamenti rendszer, amellyel a javaslatokat egymásután törvénnyé emelik. Lám az ellenzéknek máris látnia kell, hogy a költség vetés tárgyalásánál ismét a szokott keresztül­­hajtási módszer akar érvényesülni. A kormány ezen eljárása arra kényszeríti a költségvetési bizottság ellenzéki tagjait, hogy ne vegyenek részt a tanácskozásokban, mint azt már be is jelentették a bizottság elnökének. — A Dunabizottság ülése, a nemzetközi Danabizottság Saeíinger bajor kiküldött és meghatalmazott miniszter elnöklésével Prágá­ban megnyitotta XI. teljes ülését. A napiren­den van egyebek között a főtitkárság költség­vetése, különböző hajózási kérdések, a hajózási rendről való vita, a folyóhatárokra, az átme­neti hajózásra, a kikö öi szolgálatra vonat­kozó számos fontos kérdés. [A dunai parti munkálatok kérdését későbbi ülésszak napi­rendjére tűzik ki. A Danabizottság november 21-ig ülésezik. A bizottság tagjai résztvesznek a rajnahajózási középponti bizottság december 1-én, Strassburgban tartandó ülésén is. Mi ketten. Irta: Szigethy László. Lassan megroailunk mind a ketten : Én és Te is, kit úgy szerettem. Az útjaink elváltak végleg, Az álmaid nem az enyémek. Néha talán szivünk megdobban, Mint a múlt szerelmes napokban. Úgy érezzük: a távol évek Örök szerelmet meg nem tépnek. Tudd meg, szegény, kit úgy imádtam, Magunkat szeretjük egymásban. A vágyat, a reményt, a múltat, És lelkünket, a lángra gyúltat. Bár nincs már bennünk semmi szépség, Őrizzük egymás halott képét. S ha fáradt szemünk egymást nézi, Hisszük, hogy minden még a régi... Az uzsorás. Irta: Hamvas József. Meghalt a vidéki színész és felesége, két gyermeke nagy nyomorúságban maradt. Magá­tól jött, hogy gyűjteni kell a számukra. Felosz­tottuk a szerepeket és valaki megszólalt a bizottságban: — Az uzsoráshoz is el kellene menni. Volt, aki nevetett az ötleten, volt, aki komolyan vette. Annyira különös volt a dolog, IIM közigazgatás leegysmile. Komárom, — nov. 7. Komárom város még mindig olyan el* ijesztően nagy költségvetéssel dolgozik, amely méltán döbbenti meg azokat, akik annak köz­terheit előteremteni kénytelenek. Ennek az oka közigazgatásának bonyolult formái, ame­lyeknek gyökérszálai a város altalajába nyúl­nak; a városoknak községgé való átalakítása — bárhogy védekezzék is ez ellen a vád el­len a kormány — visszafej ődést jelent és egyedül és kizárólag a centralista hatalomnak a községekre való kiterjesztésére szolgált. Ezt a közigazgatásnak mai berendezése bizo­nyítja, mely ma nem jogosult egy polgárának gém illetőségi vagy szegénységi bizonyítványt kiállítani állami beavatkozás nélkül és gazda­sági téren is csak felettes hatósága ellenőr­zése mellett rendelkezhetik a saját vagyo­nával. A város átmeneti helyzetben van hat év óta. Teendői hatványozottan megszaporodtak, mióta mindenhez illetőségre van szükség, min­den ügyesbajos ember a városnál kereskedik a bajával: munkanélküli, rokkant, adózó, amely kérdések ma már nem is tartoznak a szorosan \ vett községi adminisztráció hatáskörébe. Az í utóbbi két év alatt egyizben lecsapolta hiva- j talnok feleslegét, mert a községi hatáskör vé­szére feleslegessé vált a régi tisztviselókar nagy aparátusa, keresztül vitte a centralizá­ciót és azóta azt tapasztalja a közönség, hogy a közigazgatás mégsem javult, mert abban rettenetes bürokrácia kapott lábra, olyan, ami­hez a törvényhatóság, rendőrséggel, árvaszék­­kel, közigazgatási bizottsággal, közgyűléssel dolgozó berendezése egész világos szervezet­nek bizonyult, nem ismeri senki se a hatás­körét és a közigazgatás rendezése csak a za­varok növelésére volt alkalmas, mert állami hogy belemelegedtek a megvitatásába, A köz­bizalom engem menesztett hozzá, bár csak lá­tásból ismertem, de akinek közelebbről volt dolga vele, az meg éppen nem akarta fölkeresni. Öreges, terpeszkedő házban lakott az uzsorás. Falépcsője simára súrolva, kilincse, ajtógombja tisztán csillogott, az üvegajtó vas­rácsa mögött hófehér csipkefüggöny. Egészen rendes ház ez az uzsorás háza. Hivatalos fogadó órái voltak, szerencsére éppen ilyenkor jöttem. Hórihorgas, tagbasza­kadt, németképü legény kérte el a névjegyemet, bevezetett egy tölgyfával táblázott, kemény bútorokkal berakott szobába. Meglehetős rideg hely volt. Aki kölcsönt kérni jött ide, nem na­gyon biztatta ez a környezet. Hamar megnyílt az ajtó és beléphettem az uzsorás fogadó szobájába. Ez meg egyene­sen sivár volt. Egy rossz puhafa íróasztal, né­hány konyhába készüli szék, se függöny, se kép. Ez ennek az embernek a lelke, gondoltam. Ide ugyan hiába jöttem. Az uzsorás ötvenes, őszes, borotváltképü, keménytekintetü, szikár, egyenes ember, néhány lépést jött elém. Egy kicsit meghajtotta a fejét, köszöntésre, azután egy konyhaszékre mutatott, hogy foglaljak helyet és megkérdezte, mivel szolgálhat. De amint beszélt, meglátszott rajta, hogy nem is gondol arra, amit mond. A for­maságokat gépiesen adta le, azalatt egészen máson járt az esze. szerveket állított be a községi igazgatásba anélkül, hogy azok hatáskörét elhatárolta volna. Szükséges tehát olyan rend teremtése, mely a mai összekuszált feladatköröket szét­válassza és újból beossza, tehát nj szervezeti szabályzat alkotása. Ez a szervezeti szabályzat ki van dolgozva olyan kisközségekre, amelyek bíróval, pénztárunkkal, kisbiróval és disznó­­pásztorral rendelkeznek és ezt a szabályren­delet mintát küldték ki a pártokhoz vélemény­adás céljából. Hát ez a szabályrendelet minta olyan, hogy a községi berendezésnél zsinórmértékül nem szolgálhat, mert egy részről nem számol a községekké lefokozott városok fejlettebb életével, berendezéseivel, intézményeivel, szoká­saival és hagyományaival, másrészt hiányzik belől a az önkormányzati jog területének szo­ros elhatárolása az állami feladatkörtől. Ma az állami jegyző látszik a közigazgatás tengelyé­nek a községekben és ez azokban a kis köz­ségekben, amelyekre fönnebb céloztunk, ahol a bíró, pénziárnok, kisbiró és tehénpásztor alkotják a közigazgatás gerincét, mindenesetre helyénvalónak is látszik, de városokban, ahol az életigények felfokozottabbak a szociális vi­szonyok következtében, ez a kaptafa nem al­kalmazható a közigazgatásra. A városokban tehát más berendezésekre van szükség, ezeket kell a változott viszo­nyokhoz képest átalakítani. Itt elsősorban fi­gyelembe jönnek a község teherbírása, kulturális berendezései, ipari és kereskedelmi közleke­dési viszonyai és általában szociális helyzete. Mindez a lehetőséghez képest aképpen egysze­rűsítendő le, hogy az ügyek elintézése gyors és megbízható legyen, a közönség türelme pró­bára se tétessék. A szervezkedési szabályrendelet tehát ehhez képest alkotandó meg és ehhez képest alakítandó át a személyzet. A községi ügyeket jutott kis család itt teljesen idegen és nem en* gedhetjük, hogy szemünk előtt pusztuljanak el, akkor valami elmélázás ömlött végig- az arcán és szinte magának mondta : — Amig az ember egészséges, meg fiatal, jóformán mindegy neki, hogy szegény-e, vagy gazdag. De ha öreg és beteg, akkor már nem. Aztán felém fordult és megkérdezte, hogy mennyit adjon. Ez a hirtelen fordulat annyira megzavart, hogy nem tudtam rá felelni. — Mégis — mondta — mikor ide fáradt, mit gondolt, hogy mennyit adok a legjobb esetben ? Halavány mosolygás derengett az ajkai körül. Valahogy úgy volt, mintha kinyílt volna ez a nagy ember-virág. Durva, kemény burko­lata szétpattant és melegszinü szirmok bonta­koztak ki belőle. Erre magától jött, hogy de­rültebben feleltem: — Őszintén szólva, csak a zérusokban hittem és nem nagyon gondoltam, hogy vala­milyen szám kerül a zérusok elé. — Szóval, arról volt meggyőződve, hogy nem adok semmit — szólt kissé komorabban. Miért jött akkor ? — Mert megígértem, hogy eljövök. Az érdeklődés is csábított. Szerettem volna köze­lebbről látni azt az embert, aki ilyen kemény kö­vetkezetességgel gyűjti vagyonát. Azt gondol­tam, talán megtudok valamit abból, hogy miért teszi. Elmondtam, hogy miért jöttem. Eleinte meglehetősen reménytelenül beszéltem, mert meg voltam győződve, hogy úgyis minden hiábavaló. Szerettem volna már túl lenni az egészen. Azonban, amikor egy utolsó kísérlettel arról kezdtem beszélni, hogy ez a nyomorba — Meglehetős kíméletesen fejezi ki rólam való véleményét. Olvasom az Írásait. Tehát témát keresett nálam ? Nem gondolja, hogy ez éppen olyan élveboncolás, mint az én mester­ségem ? — Csakhogy én fájdalom nélkül operálok| — nevettem. i

Next

/
Thumbnails
Contents