Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-01 / 131-132. szám
4. oldal. Komáromi Lapok* 1024. november !. N »ember l*én szombaton. A bttvár felesége a Városi Moziban (IVXóly vizek) 1 ............... dráma egy búvár életéből. November 2 án lap. A titokzatos csék Érdekfeszitő társadalmi dráma. Főszerepben: GLORIA SWAHSAN az ünnepelt divat királynő. tonai szolgálatra. Ez ugyan nem fedi a leszerelés fogalmát és csak azt igazolja, hogy a leszerelés teljesen egyoldalúan, a legyőzött államokkal szemben fog végrehajtatni, az antant- ' hatalmak és azok kis szövetségesei azonban legkevésbé sem gondolnak a saját maguk haderejének csökkentésére. Hogy clcépen elérjük-e a régen óhajtott békét, azt aligha lehet állítani. Doiikhüfcér-okrői. Valószínű, sokan nem tudják, hogy Oroszországban a cári uralom alatt is más régesrégóta voltak kommunista telepek. Ezeket a „Donkhobor“ nevű orosz szektához tartozók alapították. Elkinton nevű amerikai iró erről a szektáról egy tanulmányt irt, ennek alapján röviden ismertetem történetüket és ezt kiegészítem a Kanadában szerzett tapasztalataimmal. Kik alapították ezt a szektát? Erre a kérdésre Djunkolesky generális, a belügyek vezetője, 1818-ban Oroszországban járt angoloknak úgy nyilatkozott, hogy Húsz János követői. Ezt az állítást azonban nagyon kevés adat bizonyítja és inkább hihetőbb a donkhoborok szájhagyománya, mely szerint három dón kozák testvér volt az alapitójuk, kik az Uj testamentom tanulmányozása következtében szakítottak az orosz kormánnyal. Egy szekta sem szenvedett annyi üldöztetést Oroszországban, mint épen a donkhoborok : börtön, életfogytiglani nehéz munka, száműzetés volt a részük. 1797-ben Tolstaev Andrást és feleségét, mivel donkhobor elveket vallottak, előbb megkorbácsolták, azután orrukat levágták, majd Irkutsk tartományba száműzték. Az 1800 ban kiadott ukáz szerint: «Mindenki, akiről kisül, hogy a donkhobort-i szektához tartozik, életfogytiglani nehéz munkára ítéltetik.“ 1. Sándor cár azonban megkönyörült rajtuk és megengedte nekik, hogy Krimeától esz kra Tauris tartományban külön telepet alkossanak. A kolóniának 13,000 hold földje volt, több ezer lakosa. A földeket közösen művelték, a jövedelmet is egyformán megosztották, Szervezettségük, életmódjuk olyasféle volt, mint milyen a zsidóké a pátriárkák kois megisznak. .. Szolgabirák a parasztsággal láboslag öszve ne üljenek innya; ebédre és vacsorára egy-egy kupa borral elégedjenek meg.“ Hivatalos borivás folyt akkor is, mikor megkezdődött a bírák pincejárása. Ilyenkor hol itt, hol amott ittak a pincésgazdák rovására büntetésképpen 1—2 icce bort. Aki a szőlőgvepiit és a mesgyét meg nem csináltatta s a vizsgálatkor jelen nem volt, annak rovására a bíró egy-egy icce bort ivott. Porgolát (sövénykerités) vizsgálásakor is egy-egy icce bort ivott a bíró annak a költségére, akinek porgoiátján nyílást talált. De nemcsak a biráknak, a városi hadnagyoknak is gyakran kellett hivatalosan inniok. Komárom városa például a városi hadnagy részére kiadott utasitásában a többi közt ezt mondja: „Hogyha ugyan nyolc óra után télben s kilenc órakor nyárban valamely pincét nyitva talál, tartozzék hadnagy uram meginteni, hogy betegyék. Ha pedig azután mégsem tennék be, kót-három icce bort igyék meg rájuk pro poena“ (büntetésül). Bizony két-három icce bor is elég sok, de a hadnagy nehéz hivatalát csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy e rendelet kiadásakor Komáromban száznál jóval több oly pince volt, ahol bort árultak. S bizony nyolc óra után is elég boronivó akadt ott, akik az italban módnéikül elmerültenek. A hadnagynak tehát ugyancsak elég dolga akadt; mert az iváson kívül még erősen megkellett csapatnia azokat, akik „szivük-lelkük gyönyörködtetésével s mások botránkoztatásával a részegségnek adták magukat.“ A régi jó világban, úgy látszik, még a rabok sem szűkölködtek bor nélkül. A kecsrában. Nagy súlyt helyeztek az Isten félelmére és a krisztus követésére. Az államhatalom megengedte nekik, hogy nem kellett esküt tenniök, mikor a katonai szolgálatra bevonultak. 1839-ben egy újabb ukáz az összes donkhoborokat a Kaukázusba száműzte, hogy az eretnekség a birodalom keleti részében ne terjedhessen. A Kaukázusban 1886-ig békében megvoltak úgy, hogy számuk 20 ezerre szaporodott fel, de ekkor a maguk közt támadt belviszály újabb üldöztetést vont maga után. Ugyanis abban az időben a szekta feje és prófétája egy nő volt, Lonkerya Vasilyevna Kalmijkova, ki Verigin Pétert jelülte ki utódjául, e célból őt éveken át tanította. A próféta asszony halála után azonban a donkhoborok két pártra szakadlak s a kisebbség Verigin Péterrel szemben a próféta asszony testvérét ismerte el vezetőjének. A kisebbség erőszakoskodott, az állami hivatalnokok megvesztegetésével kivitték, hogy Vegirin Pétert és a nagyobbik párt több vezető emberét Szibéria északi részébe száműzték. Ez az eljárás újabb olajt öntött a tűzre. A nagyobbik párt annál inkább ragaszkodott Verigin Péterhez és ennek utasítására lemondtak a dohányzásról, szeszes italok élvezetéről, a hús evésről és később elhatározták, hogy ezután fegyverhez nem nyúlnak, még a saját maguk védelmére sem használják, katonai szolgálatot nem teljesítenek. A donkhobor telepek a Kaukázus különböző tartományaiban voltak, de azért minden telepen egyszerre, 1896, esztendő Péter és Pál napján, az összes fegyvereket elpusztították, elégették. Erre a kormány kozák csapatokat küldött rájuk, az első napokban minden faluból 5—10 családot hurcoltak ei, később a többire is rákerült a sor; a vezetőket a birodalom legtávolabbi részeibe száműzték. 1898-ban a donkhobork életében nagy esemény történt. Sikerült nekik az anyacárnő kezeihez egy kérvényt juttatni s ezáltal kieszközölhették, hogy az orosz birodalomhói kivándorolhassanak. így kerültek a donkhoborok Nyugat-Kanadába is, Orosz részről Tolsztoi Sergius, Hilkov herceg s mások is voltak a pártfogóik, amerikaiak részéről pedig a Quackerek mintegy 30 000 dollárral segítették a keméti jegyzőkönyvben olvassuk, hogy Noé Péter tömlöctarió a rabokkal nagyokat ivott s borittában szökni engedte őket s azok elláJ holtak. Városaink legtöbbjében külön borbirákkab bortöltőkkel s korcsolásokkal is találkozunk- A borbiróság alacsonyabb tisztség volt. Felügyelt a városi szőlőkre és pincékre s gondja volt, hogy idegen bort ne hozzanak a városba, s ha ilyan borra akadt, hordó fenekét ki kellett vágatnia, A borbiráknak látópohár sehol sem járt. A korcsolásokra*és a borfeltöltőkre állandó a panasz. Ha a pincékben a borhoz fértek, torkig itták magukat. Kassa város Írja 1667- ben a korcsolásokrób hogy sok panasz van reájok „az nagy boritalnak miatta.“ Ilyenformán írnak a bortöltőkről (impleturásokról) is. Thököly fejedelem írja például hites borfeitöltőiről: „Némelyik annyira vagyon még a munka elvégződése előtt is, hogy az pince ajtaján alig lát kimenni, vagy a nagy tágas kapun is alig tud kitérni a köntöse alatt lévő, jól felserdült butykossal, annyira tántorog az ina miatt . . . Tiszteink jól szoktak pincélni! Az mi jó bo raink szegényekké változván, az ő állott boruk pedig jóizüvé lettek.“ A mint látjuk, a borbirák és egyéb eféle bortisztek látópohár nélkül is könnyen jutottak borhoz. Mert hát őkigyelmök gyakran bocsátották más hordójába a borszivó szivárványt (hébert), s addig-addig szivogatták a karikafák levét, miglen a hites bortisztek borzsákokká lettenek. Csak egy baj volt. Ha az elöljárók rájöttek a turpisságukra, bizony jól megfarmatringoztatták, vagyis jól megbotoztatlák őket. Ki is józanodtak aztán menten. letelepedésüket. A donkhobor telepek Vínripegíől északra Jorkton város közelében vannak s ott ismerkedtem meg velük, ügy a nők, mint a férfiak szép szálas emberek, megtartották orosz viseletűket, a nők be-bejártak a városba mosni, a férfiak fát vágni. Nagy részük analfabéta, egyszerű orosz parasztok, tejesen a vezetőik befolyása alatt állnak. A^ kanadai kormány megengedte nekik, hogy községeket alkossanak és élhessenek elveik szerint, csináltak, a mit akartak. De a kanadai kormánynak csakhamar meggyűlt velük a baja. 1—2 esztendő múlva az a hit terjedt ei köztünk, hogy as Isten nemcsak az embereket, hanem az állatokat is szabadnak teremtette, tehát az állatokat igába fogni bűn. Ennek megfelelően lovaikat szabadon bocsátották. Most is meg van az a fényképem, amelyen Iáiható, hogy a férfi fogja az eke szarvát, 14 nő huzza a ekét, a lovak pedig mellettük legelésznek. De ennél még továbbra is mentek egyesek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az Isten az embert ruha nélkül teremtette, tehát ha ős-eredeti módon akarnak élni, akkor Ádárn-kosztümben kell járniok. Egyik buzgó emberük, hogy ezt az elvet a városnak tudomására hozza, meztelenül sétált be a városba. A rendőrök természetesen lecsípték, pokrócot dobtak rá, majd felöltöztették. Ez az elv azonban nem vert mélyebb gyökeret közöttük, mert a kanadai rettenetes szunyoghad és a szibériai télnek megfelelő hideg meggyőzte őket arról, hogy mégis csak jó ruhát viselui Voltak olyanok is, kik azt vitatták, hogy Isten a füvet is eledelnek teremtette, meg is próbálták a fűevést, de ettől meg rosszul Tettek, evvel is felhagytak. Egyszer meg arra ébredt fel a város, hogy az egész donkhobor had, lehettek vagy kétezren, ott hagyták a faluikat, elindultak dél felé. A kanadai éghajlatot nem tartották alkalmasnak életelveik megvaiósitására, azért melegebb vidékre, Mexicoba szerettek volna eljutni. Mentek a vasút mentén vagy hét nap, a fáradság, éhség miatt többen kidőltek, végre a katonaság útjukat állta, vagonokba terelte és vasúttal ismét visszavitték Jorktoban, onnan pedig a telepeikre kellett visszamenniök. Rövidesen ezután kijutott hozzájuk Verigin Péter is, azóta az ő hatása alatt lecsilapodtak az emberek. Érdekes volna tudni, hogy ezen szekta és a mostani orosz bolsevizmus nincs-e valamiképen összefüggésben egymással ? Mióta Kanadából elkerültem, semmi különöset sem hallottam a donkhóborúl, magam is szeretném tudni, most hogy vannak. Egyet azonban biztosan tudok: az orosz kormány üldözéssel akarta őket megsemmisíteni, ez nem sikerült, a kanadai kormány nem háborgatja őket, utóbb beolvasztja, az amerikai nép a nemzetiségeket, szektákat nem elnyomni, hanem a legmagasabb műveltség arra a fokára akarja emelni őket, a hol ők állanak. Ez a köztudatban él. Minden amerikai vagy kanadai benszülött család, ka alkalma van, valóságos nemzeti missiót teljesít, a bevándorlottakat amerikaivá akarja tenni. Szabadság, iskolák, egyházak missiók, tapintatos bánásmód, segítés, jóindulat, megértés, felvilágosítás mind olyan eszközök, melyek a jéghideg válaszfalakat ledöntik s a mit az erőszak századokon át nem tudott elérni, azt simán, minden megrázkódtatás nélkül egy-két generáczio alatt megvalósítja az amerikai szellem. Csekes Béla,. — KÖZSÉGEK FIGYELMÉBE! Roxpocet oboe = községi költségvetés (rsz 30) szlovák és magyar nyelven kapható a Spitzer-féle könyvkereskedésben, Komárom, Nádor u. 29. — Határidőnapló 1925. évre ügyvédek, hatóságok, községek és hivatalok részére kapható: SPITZER SÁNDOR könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29. Ara 40 korona.
