Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-01 / 131-132. szám

9. oldal. „Komáromi Lapok 1924, sovember 1. és társai. Ára 25 K) teltintet nélkül az iskola jellegére és fentartójára — a VII ik mindennapi évfolyam bevezetőiéi,, illetőleg: megnyitását az összes iskolákban már az 1923/24. tanévben kötelezővé teszi stb.“ Itt aztán megállt az eszünk iskolaszéki elnököknek. A törvény magyar fordításban még nem jelent meg. Tartalmát megbízható egyé­nektől agy kellett megtudnunk. Tanítóinknak már meg kellett szokni, hogy vakon kell enge­delmeskedni a tanfelügyelői rendeleteknek. Lett iszonya khaosz, zűrzavar. Az úkolaszéki elnökök a törvényre, a tanitók a tanfelügyelői rendeletre hivatkoztak, mivel hogy mindenik­­nek megvolt a maga anyagi háttere. Jöttek a szülők az ő panaszaikkal, mentek az iskola­­mulasztási kimutatások, jöttek a büntetés be­hajtási rendeletek. Megindult a népvándorlás tekintélyes vasúti költséggel, munkamulasztás­­sal a komáromi járási hivatalba. A kamocsai iskolaszék még négy tiltakozó ülést tartott a törvényre való hivatkozással; da mikor már a tanfelügyelő ur a tanítói állam­segélyeknek b»szüntetésével, esperes! hivatal utján fenyegetödzött, beadta derbát és elha­tározta a’Vilik osztálynak 1924 szeptember l én való beállítását. Most következik a sokat zaklatott ügy komikuma. Alig, hogy elhatároztuk dirregések durrogások mán a VII-ik osztálynak folyó év szeptember 1 én való beállítását, hamarjában egymásután jött két tanfelügyelői rendelet. Az 1924 jUQiu3 6 iki keletüben ez van: „A mindannapi iskolában a 6—13 évesek kötelesek beiratkozni, az idősebbek az ismétlő iskolába. Az idei (1923/24 ik év) 7-ik osztályosok átmen­nek az ismétlő iskolábaA jun. 12-iki keletű­­ben ez: „Az 1922. évi 226. törvény 11. §. 2. pontja értelmében a 8 ik osztály megnyitása kötelezővé válik az 1927/28. iskolai évben. Hogy a tréfa telj legyen, lássuk csak miként rendelkezik a 226 sz. törvény 11. §, 2-ik pontja: „2. Az iskolalátogatás tekinteté­ben bárminemű könnyítéseknek megengedése tilos. A szlovenszkói ifjúságnak az 1868. évi XXXVIII. te. 1. és 48. § aiban foglalt ama kötelezettsége, hogy az ismétlő iskolai taní­tásban 15 életévig részt vegyen, azon egész ifjúságra nézve továbbra is érintetlen marad, mely az eddigi törvény értelmében csak hat évig járt az elemi iskolába és magát magasabb iskolában tovább nem képezte. íme, milyen sok bajt okozhat, mikor a törvény alatt álló fölibe akar helyezkedni a törvénynek; a laikus pápább akar lenni a pápánál. Utólag arra is rájöttünk, hogy sz emlí­tett 1923 aug. 27-iki keletű 1850—1923. sz. tanfelügyelői levél csak a 25 koronás tanterv és óraterv minden tanúéra nézve kötelező meg­vétele érdekében Íródott, mert ha tényleg az iskolaügyi és népmüvslődésügyi minisztérium végrehatási utasítása alapján Íratott volna, ,Mor kötelező lenne nemcsak a komáromi tan­kerület, hanem egész Szlovenszkö területén levő elemi iskolákra vonatkozólag. Már p-d’g a hozzánk közel eső Negyed, Vágfarkasd, Zsigárd stb. nagy községekben még: nincs bevezetve a 7 ik osztály és nem is szán­dékoznak kelló előkészület (tanterem, felszere­lés, tankönyvek, tanítói iétizámenuléa) nélkül 1926 fz-pt. előtt bevezetni. Szeretnénk tadni, hogy a komáromi ál­lami tanf lütryelö ur miért buzgólkodik olyan nagyon a 100 százalékos magyar lakosságú Csallóköz kultúrájának siettetésével? Käzba­­közbe mintha kiesnék szerepéből és keszeg­­falui, bálványszakállasi szerecsen ügyeket en­gedélyez. Eszem ágába se lett vo'na a gúlái is­kolamulasztási ügyköz hozzászólni, Palkovits esperes plébános urnák nincs szüksége „mezei hadakra", de már ha a bagotai állami tanító ur fölcsapott ilyennek, legyen lúd, ha kövér. Vágmelléki. A járási bizottság ülése. Csütörtökön tartotta a komáromi (volt csallóközi) járás szokásos havi ülését a vár­megyeház nagytermében. Az ü és 10 órakor kezdődött és Novotny Richárd járási főnők elnök vezette a gyűlést, az előadói tisztet Soltész Pál és Fodor Adolf szolgebirák töltötték be, akik egyben az elnök szlovák nyelven előadott kijelentéseit is tolmácsolták. Az elnök j lenti, Örtnjfalu mellett levő Nagygadőcz puszta külön községgé való átala­kulását. A törvény előírja, hogy uj községek létesítésénél a járás véleménye is meghallga­tandó. A járási bizottság 30 nap aiatt mond­hat véleményt. E tárgyat a jövő gyűlésre tűz­ték ki tárgyalásra. Majd E?genhoffer Gyula bizottsági tag indítványát ismertette az előadó, melyben te­kintettel a rossz gazdasági évre, az abnormis időjárásra, az árvíz kre, kéri a csallóközi já­rás gazdái részére az adóelengedést. A javas­latét kiadták véleményezés végett az illetékes­­hatóságnak, a pénzügy igazgat óságnak. Hossza vitára, szavazásra, sőt megismé­telt szavazásra alkalmat szolgáltató pont kö­vetkezett ezu án, amely & csendesnek ígérkező, ülésbe egy kis élénkséget vitt. Arról volt szó, hogy a bizottság nyilatkozzék arról, hogy tu­domásul veszi-e vagy sem a Tany és Bogya község között létesített tel* pitésnek külön köz­séggé való alakulását. Az előadó javaslata az, hogy a bizottság mondja ki, hogy nin&g.az aj község alakulása körül ellenvetése. Mészáros Károly bizottsági tag azt kér­dezi, hogy micsodt törvényes alapon Uasúanak ki két meglevő község területéből egy uj köz­séget, hiszen a régi törvények ennek anyagi feltételeit köti ki, hogy a régi községeket,, akik adóalanyokat veszítenek el, anyagilag nem sújtja e ez az alakulás. Hiszen az egé­szen világos, hogy abban a községbsn, amely határának egyrészet elveszti, azonnal emelkedni fognak a pót&dó és egyéb közterhek. Az uj törvéoyebet nem ism-ri, de lehetetlinség, hogy azoknak is ne az legyen az intenciójuk, hogy a régi községet az uj alakulás ne érintse ká­rosan. Kérdezi, hogy kép isek-e Tauy és Bogya községek a közterheket viselni, ha az uj köz­ség létesü; ? Az elnök felvilágosításul kijelenti, hogy ezeknek a telepeknek községekké való átala­kítása az állam szempontjából váltak szüksé­gessé. Az uj törvények felhatalmazzák a kor­mányt, hogy 1924. év vígéig uj községeket létesíthet. E tekintetben köteles a kormány a községek és a járások véleményét m. gh&ilgatai, de viszont e véleményeket nem köteles tekin­tetbe venni. Mészáros Károly bizottsági tag kijelenti, hogy itt csak egy szempont vc-zetheii a bizott­ságot: az anyagi kérdés elbírálása. Különben is nágyon bajos itt véleményt mondani, ami­kor a bizottságot még aziránt se informálják, hogy vájjon maguk az érdekelt községek mi­lyen álláspontra helyezkedtek e kérdésben. Az előadó a közben behozott iratokból megállapítja, hogy úgy Tany, mint Bogya köz­ség a leghatározottabban ellene van a hatá­raikból kihasítandó uj község alakulásának, épp»n az ezáltal megnövekedő anyagi terhek miatt, Mészáros Károly erre bejelenti határozati javaslatát, amely szerint a bizottság foglaljon állást az uj köziégi alakulat ellen. Markovics bizottsági tag előbb szlovákul, majd magyarul arra kéri a bizoitságot, hogy A látó pohár. Irtat Takáts Sándor. Tissztesség és becsületes méltóság adas­sák régi biráinknak, őkigyelmök sok és külö­nös virtusokkal felékesitett férfiak voltak, akik elmetörődéssel s gondviseléssel mindég azon fáradtak, hogy a botjuk alá adott városok és falvak népét jó rendben tartsák. Régi királya­inknak alig van kiváltságos levelük, a melyik nem dicsérné az eszes, hivséges és vigyázó bírákat. És másféle Írott emlékeink is tenger­nyi dicséretet mondanak róluk. Megérdemlik tehát, hogy az emlékezés szellőjét meglebbent­­sük előttük. A városi és a falusi bíróság egykoron igen szép és tekintélyes tisztség volt. A ha­talmuk ugyan nagyobb volt, mint a fizetésük, de hát azért eléltek valahogy. A régi jó vi­lágban ugyanis pénzen minden büntetést meg lehetett váltani, tehát a bírságokból sok ván­dorolt a bírák uraim zsebébe. Ha ugyanis a vádlottra kimondották a szentenciát: csoki neki 200 forint, nagy bölcsen mindég hozzá­tették, hogy ennek két része a biróé, a har-I madik pedig a megálló félé. Az eféle ítélkezés i ; nemcsak a bírákra volt kedvező, de a vétke­sekre is, mert hiszen a bűnös szívesebben fo­gadta a bírságot, mintha emlékül száz botot rakattak volna a farára. Ámde a bírói tisztségre is állott a régi magyar mondás, hogy amit az ember nem evett» nem tudja mi izű. Bizony az emberek nem igen kapkodtak a tisztségen. A hódoltság ko­rában bírák uraimék bizony borotva élin jártak és sokszor azt sem tudták, miért szorítják őket bőjtvasra, avagy miért ütik el a fejüket. A török is, a magyar is, a német is mindég a bírón kezdte a fenyítést. S nem egy múlt ki közülök erőszakos halállal s nem egy csörgette lábán a császár vasát. Nincs tehát mit csodál­nunk azon, hogy az emberek nagyon is vono­­gatták magukai a birói és a tanácsuri tisztség­től. Ezért aztán a legtöbb helyen nagy birság­gal sújtották, aki az ilyetén tisztséget el nem fogadta. Bírák uraiméknak hajdanta sok minden­hez kellett érteniök. A hódoltság korában, meg később is ezernyi oly dolgot intéztek, a | miket ma külön-külön hivatalok végeznek. Bal­héiét alá senki ne vegye, ha kimondjuk, hogy a régi bíráknak borértőknek is kellett lenniök, sőt a korcsmáriáshoz és az iváshoz is érteniök kellett. A városok és falvak fő jövedelme a bor volt s a bírák gondja volt, hogy a városi csaplószék üresen ne álljon. Néha-néha azon­ban igen nehezen ment a bor szerzése. Komá­rom jegyzőkönyvében olvassuk például, hogy Bocskay járásakor a bor jobb részét az or­szágban mind megitták! S mivel a borbirák sem tudtak bort fölhajszolni, a birónak kellett útra öveznie magát, hogy bort foglaljon. De nemcsak a bíráknak, hanem a ta­nácsuraknak is érteniök kellett a borkérdéshez. Felsőbánya például kimondotts, hogy senki szenátor nem lehet, mig csaplárságot nem viselt. Szeged városa 1724-ben minden taná­csosnak egy-egy szabad korcsmát engedett át. Dehát térjünk vissza a bírákra. A bor­ügynek minden gondja elsősorban az ő vállukat nyomta, aztán meg nekik kellett hivatalból legtöbbször és legtöbbet inniok. Az úgynevezett látó pohár az ő kezükön forgott legtöbbször s birságul is ők ittak a szegénységen legtöbbet. De hát, mi is volt az a látó pohár? A látó Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. Viszontelárusitók és magánosok legol­csóbb bevásárló helye. Kívánatra ár­jegyzéket “küldök.

Next

/
Thumbnails
Contents