Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-01 / 131-132. szám
9. oldal. „Komáromi Lapok 1924, sovember 1. és társai. Ára 25 K) teltintet nélkül az iskola jellegére és fentartójára — a VII ik mindennapi évfolyam bevezetőiéi,, illetőleg: megnyitását az összes iskolákban már az 1923/24. tanévben kötelezővé teszi stb.“ Itt aztán megállt az eszünk iskolaszéki elnököknek. A törvény magyar fordításban még nem jelent meg. Tartalmát megbízható egyénektől agy kellett megtudnunk. Tanítóinknak már meg kellett szokni, hogy vakon kell engedelmeskedni a tanfelügyelői rendeleteknek. Lett iszonya khaosz, zűrzavar. Az úkolaszéki elnökök a törvényre, a tanitók a tanfelügyelői rendeletre hivatkoztak, mivel hogy mindeniknek megvolt a maga anyagi háttere. Jöttek a szülők az ő panaszaikkal, mentek az iskolamulasztási kimutatások, jöttek a büntetés behajtási rendeletek. Megindult a népvándorlás tekintélyes vasúti költséggel, munkamulasztással a komáromi járási hivatalba. A kamocsai iskolaszék még négy tiltakozó ülést tartott a törvényre való hivatkozással; da mikor már a tanfelügyelő ur a tanítói államsegélyeknek b»szüntetésével, esperes! hivatal utján fenyegetödzött, beadta derbát és elhatározta a’Vilik osztálynak 1924 szeptember l én való beállítását. Most következik a sokat zaklatott ügy komikuma. Alig, hogy elhatároztuk dirregések durrogások mán a VII-ik osztálynak folyó év szeptember 1 én való beállítását, hamarjában egymásután jött két tanfelügyelői rendelet. Az 1924 jUQiu3 6 iki keletüben ez van: „A mindannapi iskolában a 6—13 évesek kötelesek beiratkozni, az idősebbek az ismétlő iskolába. Az idei (1923/24 ik év) 7-ik osztályosok átmennek az ismétlő iskolábaA jun. 12-iki keletűben ez: „Az 1922. évi 226. törvény 11. §. 2. pontja értelmében a 8 ik osztály megnyitása kötelezővé válik az 1927/28. iskolai évben. Hogy a tréfa telj legyen, lássuk csak miként rendelkezik a 226 sz. törvény 11. §, 2-ik pontja: „2. Az iskolalátogatás tekintetében bárminemű könnyítéseknek megengedése tilos. A szlovenszkói ifjúságnak az 1868. évi XXXVIII. te. 1. és 48. § aiban foglalt ama kötelezettsége, hogy az ismétlő iskolai tanításban 15 életévig részt vegyen, azon egész ifjúságra nézve továbbra is érintetlen marad, mely az eddigi törvény értelmében csak hat évig járt az elemi iskolába és magát magasabb iskolában tovább nem képezte. íme, milyen sok bajt okozhat, mikor a törvény alatt álló fölibe akar helyezkedni a törvénynek; a laikus pápább akar lenni a pápánál. Utólag arra is rájöttünk, hogy sz említett 1923 aug. 27-iki keletű 1850—1923. sz. tanfelügyelői levél csak a 25 koronás tanterv és óraterv minden tanúéra nézve kötelező megvétele érdekében Íródott, mert ha tényleg az iskolaügyi és népmüvslődésügyi minisztérium végrehatási utasítása alapján Íratott volna, ,Mor kötelező lenne nemcsak a komáromi tankerület, hanem egész Szlovenszkö területén levő elemi iskolákra vonatkozólag. Már p-d’g a hozzánk közel eső Negyed, Vágfarkasd, Zsigárd stb. nagy községekben még: nincs bevezetve a 7 ik osztály és nem is szándékoznak kelló előkészület (tanterem, felszerelés, tankönyvek, tanítói iétizámenuléa) nélkül 1926 fz-pt. előtt bevezetni. Szeretnénk tadni, hogy a komáromi állami tanf lütryelö ur miért buzgólkodik olyan nagyon a 100 százalékos magyar lakosságú Csallóköz kultúrájának siettetésével? Käzbaközbe mintha kiesnék szerepéből és keszegfalui, bálványszakállasi szerecsen ügyeket engedélyez. Eszem ágába se lett vo'na a gúlái iskolamulasztási ügyköz hozzászólni, Palkovits esperes plébános urnák nincs szüksége „mezei hadakra", de már ha a bagotai állami tanító ur fölcsapott ilyennek, legyen lúd, ha kövér. Vágmelléki. A járási bizottság ülése. Csütörtökön tartotta a komáromi (volt csallóközi) járás szokásos havi ülését a vármegyeház nagytermében. Az ü és 10 órakor kezdődött és Novotny Richárd járási főnők elnök vezette a gyűlést, az előadói tisztet Soltész Pál és Fodor Adolf szolgebirák töltötték be, akik egyben az elnök szlovák nyelven előadott kijelentéseit is tolmácsolták. Az elnök j lenti, Örtnjfalu mellett levő Nagygadőcz puszta külön községgé való átalakulását. A törvény előírja, hogy uj községek létesítésénél a járás véleménye is meghallgatandó. A járási bizottság 30 nap aiatt mondhat véleményt. E tárgyat a jövő gyűlésre tűzték ki tárgyalásra. Majd E?genhoffer Gyula bizottsági tag indítványát ismertette az előadó, melyben tekintettel a rossz gazdasági évre, az abnormis időjárásra, az árvíz kre, kéri a csallóközi járás gazdái részére az adóelengedést. A javaslatét kiadták véleményezés végett az illetékeshatóságnak, a pénzügy igazgat óságnak. Hossza vitára, szavazásra, sőt megismételt szavazásra alkalmat szolgáltató pont következett ezu án, amely & csendesnek ígérkező, ülésbe egy kis élénkséget vitt. Arról volt szó, hogy a bizottság nyilatkozzék arról, hogy tudomásul veszi-e vagy sem a Tany és Bogya község között létesített tel* pitésnek külön községgé való alakulását. Az előadó javaslata az, hogy a bizottság mondja ki, hogy nin&g.az aj község alakulása körül ellenvetése. Mészáros Károly bizottsági tag azt kérdezi, hogy micsodt törvényes alapon Uasúanak ki két meglevő község területéből egy uj községet, hiszen a régi törvények ennek anyagi feltételeit köti ki, hogy a régi községeket,, akik adóalanyokat veszítenek el, anyagilag nem sújtja e ez az alakulás. Hiszen az egészen világos, hogy abban a községbsn, amely határának egyrészet elveszti, azonnal emelkedni fognak a pót&dó és egyéb közterhek. Az uj törvéoyebet nem ism-ri, de lehetetlinség, hogy azoknak is ne az legyen az intenciójuk, hogy a régi községet az uj alakulás ne érintse károsan. Kérdezi, hogy kép isek-e Tauy és Bogya községek a közterheket viselni, ha az uj község létesü; ? Az elnök felvilágosításul kijelenti, hogy ezeknek a telepeknek községekké való átalakítása az állam szempontjából váltak szükségessé. Az uj törvények felhatalmazzák a kormányt, hogy 1924. év vígéig uj községeket létesíthet. E tekintetben köteles a kormány a községek és a járások véleményét m. gh&ilgatai, de viszont e véleményeket nem köteles tekintetbe venni. Mészáros Károly bizottsági tag kijelenti, hogy itt csak egy szempont vc-zetheii a bizottságot: az anyagi kérdés elbírálása. Különben is nágyon bajos itt véleményt mondani, amikor a bizottságot még aziránt se informálják, hogy vájjon maguk az érdekelt községek milyen álláspontra helyezkedtek e kérdésben. Az előadó a közben behozott iratokból megállapítja, hogy úgy Tany, mint Bogya község a leghatározottabban ellene van a határaikból kihasítandó uj község alakulásának, épp»n az ezáltal megnövekedő anyagi terhek miatt, Mészáros Károly erre bejelenti határozati javaslatát, amely szerint a bizottság foglaljon állást az uj köziégi alakulat ellen. Markovics bizottsági tag előbb szlovákul, majd magyarul arra kéri a bizoitságot, hogy A látó pohár. Irtat Takáts Sándor. Tissztesség és becsületes méltóság adassák régi biráinknak, őkigyelmök sok és különös virtusokkal felékesitett férfiak voltak, akik elmetörődéssel s gondviseléssel mindég azon fáradtak, hogy a botjuk alá adott városok és falvak népét jó rendben tartsák. Régi királyainknak alig van kiváltságos levelük, a melyik nem dicsérné az eszes, hivséges és vigyázó bírákat. És másféle Írott emlékeink is tengernyi dicséretet mondanak róluk. Megérdemlik tehát, hogy az emlékezés szellőjét meglebbentsük előttük. A városi és a falusi bíróság egykoron igen szép és tekintélyes tisztség volt. A hatalmuk ugyan nagyobb volt, mint a fizetésük, de hát azért eléltek valahogy. A régi jó világban ugyanis pénzen minden büntetést meg lehetett váltani, tehát a bírságokból sok vándorolt a bírák uraim zsebébe. Ha ugyanis a vádlottra kimondották a szentenciát: csoki neki 200 forint, nagy bölcsen mindég hozzátették, hogy ennek két része a biróé, a har-I madik pedig a megálló félé. Az eféle ítélkezés i ; nemcsak a bírákra volt kedvező, de a vétkesekre is, mert hiszen a bűnös szívesebben fogadta a bírságot, mintha emlékül száz botot rakattak volna a farára. Ámde a bírói tisztségre is állott a régi magyar mondás, hogy amit az ember nem evett» nem tudja mi izű. Bizony az emberek nem igen kapkodtak a tisztségen. A hódoltság korában bírák uraimék bizony borotva élin jártak és sokszor azt sem tudták, miért szorítják őket bőjtvasra, avagy miért ütik el a fejüket. A török is, a magyar is, a német is mindég a bírón kezdte a fenyítést. S nem egy múlt ki közülök erőszakos halállal s nem egy csörgette lábán a császár vasát. Nincs tehát mit csodálnunk azon, hogy az emberek nagyon is vonogatták magukai a birói és a tanácsuri tisztségtől. Ezért aztán a legtöbb helyen nagy birsággal sújtották, aki az ilyetén tisztséget el nem fogadta. Bírák uraiméknak hajdanta sok mindenhez kellett érteniök. A hódoltság korában, meg később is ezernyi oly dolgot intéztek, a | miket ma külön-külön hivatalok végeznek. Balhéiét alá senki ne vegye, ha kimondjuk, hogy a régi bíráknak borértőknek is kellett lenniök, sőt a korcsmáriáshoz és az iváshoz is érteniök kellett. A városok és falvak fő jövedelme a bor volt s a bírák gondja volt, hogy a városi csaplószék üresen ne álljon. Néha-néha azonban igen nehezen ment a bor szerzése. Komárom jegyzőkönyvében olvassuk például, hogy Bocskay járásakor a bor jobb részét az országban mind megitták! S mivel a borbirák sem tudtak bort fölhajszolni, a birónak kellett útra öveznie magát, hogy bort foglaljon. De nemcsak a bíráknak, hanem a tanácsuraknak is érteniök kellett a borkérdéshez. Felsőbánya például kimondotts, hogy senki szenátor nem lehet, mig csaplárságot nem viselt. Szeged városa 1724-ben minden tanácsosnak egy-egy szabad korcsmát engedett át. Dehát térjünk vissza a bírákra. A borügynek minden gondja elsősorban az ő vállukat nyomta, aztán meg nekik kellett hivatalból legtöbbször és legtöbbet inniok. Az úgynevezett látó pohár az ő kezükön forgott legtöbbször s birságul is ők ittak a szegénységen legtöbbet. De hát, mi is volt az a látó pohár? A látó Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. Viszontelárusitók és magánosok legolcsóbb bevásárló helye. Kívánatra árjegyzéket “küldök.