Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-10 / 83. szám

1924 )qIlP8 10.

3. oldal

„Komaromi Lapok.*

metoket, magyarokat, ruténeket, akik aetáu a maguk részéről gyűlölettel s ellenszenvüknek szabadjára ere atésével felelnek.

— Románia aggodalommal látja az orosz kolosszus talpraállitását és jogos féltékenység* gél néz a Dnyeszter partja felé, Jugoszlávia, miután az olasz kormánnyal kibékült, államéletében erőszakosabb, mint valaha és katonai diktatúrára gondol. A horvát, német, macedón, albán mozgolódástól hangos egész Szerbia.

— Magyarország, amely a megtestesült kegyes csalásnak, a Népszövetségnek jóakaró kezébe esett, kénytelen beletörődni helyzetébe, s minden lehetőségtől el van vágva, hogy meg* lepetésekkel szolgáljon a világnak.

— Az összes államok kormányai egyformán félve örködnek, hogy népeik hangja külföldre ne jusson.

De, aki csak egy kicsit is figyel, lehetetlen föl nem oszmélnie arra, hogy a szlovákság autonómiát követe), a Teschenben összegyűlt németek keresztes háborút hirdetnek az állam ellen, a rutén választásokról pedig jobb nem is beszélni, inig az érzés hullámzásnak hasonló skáláját szenvedi el a magyarság is, melyet azonban fajtestvéreiken kívül sehol sem akarnak meghallani.

— íme igy néz ki a helyzet, pedig a különféle egyezmények és szerződések és békenyilatkozatok békét láttatnak ottan, ahol a lelkeknek békéje nincsen.

Hazugság a népek harmóniájáról beszélni akkor, mikor a lapok ádáz harca folyik.

Ne akarják Európa politikusai elhitetni, hogy állandó helyzetek vannak ott, ahol minden inog, recseg és ropog. Én nem vagyok barátja az izmusoknak és sem a humanitarizmus, sem & szentimmtalizmus nem beszél belőlem, hanem csak figyelmeztetek mindenkit arra, hogy máról holnapra új, nem várt helyzetek képződhetnek. Nem ismerem a népek faji gyűlöletét, nem tudom miért kellene többre becsülnöm a szlávot, mint a németet, vagy megfordítva; de mivel szeretem hazámat és nem vagyok álmodozó politikus, azt óhajta nám, ha Olaszország is világosan látná a kő zépeurópai helyzetet, nem a látszat, hanem a valóság szerint Ítélve meg azt.

Megalakult a Iái lpaitáitit.

— Saját tudósítónktól. —

Léva, julius 6-Folyó hó 6 án tartotta Léva város iparossága a Lévai Ipartestület alakuló gyűlését a városháza nagytermében mintegy 300 iparos jelenlétében. Az alakuló gyűlést Kottái Ferenc járási hivatali központi előadó, kinevezett iparhatósági biztos vezette, a városi jegyzői hivatalt Koraleovszly Rezső áll. főjegyző képviselte. Kottek Rezső iparhatósági biztos megnyitó beszédében rámutatott azokra a falatla tokra, amelyek az Ipartestükre az összes iparosság érdekében háramlónak, rövid összefoglalásban ismertette a testületi ügykör irá nyait. Biztosította a testületi tagokat, hogy a maga részéröl a testület elnökségének és elöl járóságának minden működését meleg érdeklődéssel fogja kísérni és támogatni. A megválasztandó tisztika; tói vár garanciát arra, hogy a testület működése kö«megnyugvást fog minden iparos érdekű kérdésben kelteni. A testű- \ leti alapszabályokat az alakuló gyűlés egyhangúlag elfogadván, a tisztikar megválasztására * került a sor. A leadott 151 szavazatból 106 j esett Halász István iparosmesterre, kit meg f választott elnöknek jelentett ki az dnökld i iparhatósági bizto3. Megválasztották az elől- I járóságot, a számvizsgáló bizottságot és egy* í hanguan került a testület ügyészi székébe \ közszeretetnek és közbeesőiéinek örvendő . dr. Kmoslé Béla ügyvéd.

Frasch József iparosmester, aki a lévai 1 ipartesttilet létrehozásában nagy érdemet szer- > zett, köszönő szavakkal hálálta meg a Komá- ' romi Ipartestületnek azt a nagy támogatást és j segítséget, amelyben az nj testület tnagalaku- f lása, szervezési munkája idején részesítette. | E öttük mintaképül állt a Komáromi Ipartee = ttllet, amaly az ország legrégebben megalakult testületé, amelynek tagjai korán ráeszméltek a testületi szervezettség jótékony hatására. Az iparosság nevében kifejezte hálás köszönetét azért, hogy minden személyesen és irásbelileg

kért útbaigazítást a komáromi Ipartestület oly készségesen és szeretettel nyújtott rendelkezésükre, amely nélkül a lévai testület megalakulása ismét elhúzódott volna. A megtisztelő érdeklődést, amelyet a Komáromi Ipartestület azzal is bebizonyított, hogy elküldte elnökét Boldoghy Gyulát és amelyre az ügy iránti lelkesedés hozta körükbe Ifánfy Géza komáromi iparhatósági biztost, hálás köszönettel fogsdják és kérik, hogy az uj testület munkásságában a jövőre is évtizedes tapasztalataikat, irányításukat bocsássák rendelkezésükre és meleg érdeklődésüket tartsák fenn.

Éder Kálmán iparosmester, aki már évek óta foglalkozott a testület megalakításának gondolatával s úgyszólván nevéhez fűződik a testületi szervezet megalakításának gondolata, hasonlóan köszönetét fejezte ki a komáromi kiküldötteknek, akikhez mindenkor a legnagyobb bizalommal fordultak és fognak fordulni a jövőben is.

Boldoghy Gyula, ipartestületi elnök megköszöni a szives és elismerő szavakat, amelyekkel a komáromi ipartestületet részesítették. A komáromi ipartestület készségesen állott és fog állani a jövőben is a lévai iparosok rendelkezésére. Hivatkozott arra, hogy a komáromi testület erejét éppen az adta meg, hogy oda a politikát bevinni soha nem engedte; a testületnek egyetlen kötelessége az iparosság anyagi és szellemi fejlődésének módjait megtaálni és az iparosok gazdasági érdekeit megvédeni. Örömmel üdvözli az nj testületet, amelynek munkásságára az Isten áldását kéri.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az alakuló gyűlés, mivel a megválasztott elnök nem volt jelen, az alelnökök megválasztását az első elöljárősági ülésre halasztotta.

Az uj éra beköszöntése előtt.

A magyar politikának előkelő vendége van. Athénből Szófián és Belgrádon keresztül Budapestre érkezett De la Barra döntőbírósági elnök, aki a Balkánról egy rendkívüli feladat sikeres elvégzése után utazik Genfbe, hogy a Népszövetségnek jelentést tegyen világpolitikai missziójának eredményéről. De la Barra a francia-magyar vegyes döntőbíróságnak vezetője is egyben, aki néhány napig tartózkodik a magyar fővárosban, hogy fontos megbeszélést folytasson gróf Bethlen István miniszterelnökkel és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszterrel azokról az irányelvekről, amelyek szerint a háború likvidálása óta folyik az ellentétek kiegyenlítése.

De la Barra feleségével és leányával együtt érkezett Athénből, Szófián és Belgrádon keresztül, ahol befejezte a Népszövetségtől reá ruházott fontos misszióját: Görögország és Bulgária között az 1906-ik évi véres háborúból fenmaradt kényes természetű problémák megoldásával a megfelelő, kiegyenlítő légkör megteremtését.

— Egy félesztendő múlva válik el, hogy az az alap, amelyet én proponáltam Görögországnak és Bulgáriának, — mondotta De la Barra — alkalmas-e egyezmény létrehozására a két állam között. Hosszas tanulmányok után és mindkét délkeleteurópai állam kormányaival történt személyes tárgyalásai révén megoldást proponáltam, hogy elimináltassanak azok a vitás kérdések, amelyeknek megoldása e két állam között régóta húzódik. A méreganyag még 1906-ból dotálódik és hozzájárul még sok olyan momentum, amelynek tisztázására a jugoszláv kormány is felkért. Mediatori működésem tehát kiterjed a jugoszláv kormány által sérelmezett és javasolt részletkérdésekre is, amelyeket sikerült öszhangba hoznom a görögbolgár kiegyezési plattformmal De

ha Athén és Szófia vonakodnának a békességnek általam javait megoldási módozatát hat hónap alatt ratifikálni, mint a két országtól felkért döntőbirónak, jogomban áll fellebbezhetetlen határozatot hozni,

amely mindkét félre egyaránt kötelezővé válik.

— Budapesten való tartózkodásomnak momentán nincs más célja, minthogy eszmecserét folytassak és magánjellegű információkat szerezzek a magyar miniszterelnök és a magyar pénzügyminiszter szives felvilágosításai nyomán a magyar problémáról.

— Nemzetközi szempontból szemlélve Európa helyzetét,

mindinkább tért hódit magának az általánosan észlelhető békevágy, mely Európa összes népeiben fokozottan jelentkezik. E békevágynak tulajdonítom, hogy a Nemzetek Szövetségének, mint erkölcsi testületnek szerepe napról-napra erkölcsi befolyás tekintetében hatalmasabbá és sulyossabbá válik, ami azért fontos, mert a politikai és gazdasági érdekek örökös harca és súrlódásai között az ellentétek kiegyenlítésére immár elengedhetetlenül fontos szerve lesz a világ köznyugalmának a Népszövetség, amelyben öszpontosul a népek törekvése és vágyakozása a békét biztosító tendenciák győzelemrejuttatása iránt. Úgy látom, hogy a világ uj éra beköszöntése előtt áll, melyben a jogbizonyosságnak mindenüvé vissza kell térnie.

Erősnek és gyengéknek egyformán érdeke, hogy visszaállittasék a jogba és igazságba vetett hit,

mert csakis igy lehet úrrá az országok egymásközötti viszonya fölött az állandó béke és tűnhetik e! minden animozitás.

Zászlöszentelés Csúzon.

Péter Pál napján szentelte fel Siposs Antal Felix udvardi esperes-plébános a csúzi iskola ifjúsági zászlaját. A zászlószentelésre érkező esperest s a vidéki vendégeket a kürti vasútállomáson magyarruhás lányok küldöttsége várta; szónokuk a népszerű esperesnek pompás virágcsokrot. nyújtott át. Majd a csikósruhás bandérium kíséretével a felvirágozott kocsik sora Kürtön és Fürön át Csúzra robogott, Csúzon Wágner Rezső igazgató-tanító villásreggelivel vendégelte meg az érkezőket. 11 órakor az iskola remek parkjában, a százados fák alatt tábori mise volt, melyet Sipos Antal esperes tartott. Mise alatt a csúzi iskolások kitünően betanított énekkara Csongrády Árpád kántortanitó vezetése mellett szebbnél-szebb egyházi énekeket adott elő. Mise után Sipos Antal esperes magasszárnyalásu beszédet mondott a zászló eredetéről és jelentőségéről, a zászlót díszítő boldogságos Szüzanya és szent Margit királyieány erényeiről. A beszéd valósággal magával ragadta a hallgatóságot és mély nyomot hagyott a lelkekben. Prédikáció után felszentelte az ifjúsági zászlót, melynek zászlóanyai tisztét Paál Dénesné úrasszony, a Paál család minden nemesért lelkesedő, s a kath. ügyeket oltárán mindannyiszor bőkezű áldozatot hozó nagyasszonya látta el. A zászló magyar stilusu, gazdag hímzéseit, szűz Mária és szent Margit képeit Csongrády Árpádné, Qaletta Sándorné és néhány csúzi urhölgy készítették, A szentelési szertartás befejeztével Wágner Rezső igazgató megnyitotta az ünnepélyt, formás beszédben vázolta az ifjúsági zászló mozgalmát, keletkezését, a lelkes áldozatkészséget, melyért ünnepélyesen hálás köszönetét raordott. Azután a szót átadva Dinnyés Károlynál1:. a Szlovenszfcói Ált. Magyar Tanítóegyesület másodelnökének, ki a tőle megszokott ékesszólással gondolatokban gazdag beszédet intézett az ünneplő közönséghez s a tanuló ifjúsághoz leikükre kötvén a magyar fajhoz valő törhetetlen ragaszkodást, a magyar Máriás-erények gyakorlását. Lelkes éljenzés zúgott fel a remek beszéd után. Vollay Elemér áll. tanfelügyelő egy Kis-Jézus legendának meleg, közvetlen előadásával a békesség, a keresztényi szeretet és egyetértés áldásos eszméit véste megkapóan a szivekbe. Az ünnepélyt a »Többsincs királyfi« kedves, temperamentumos »Ráki«-jának szívberaardosó, csengőhacgu szavalata s az énekkar zászlószentelési indulója zárta be, mely után a zászlószegek beveróse következett. A nagyszáma közönség egy lélekemelő ünnep emlékével oszlott el. A vidéki vendégeket a Paál család látta ebédre dúsan terített asztalnál, hol szellemes felköszöntőkkel ünnepelték a magyar vendégszerető úri családot. Délután az Lkola színpadán Benedek Elek: »Többsincs királyfi« cimü mesejátékát adták elő az iskolás növendékek oly meglepő tudással, ügyességgel, remek összjátékkal, hogy a hallgatóságot teljesen elbájolták, jj Volt is taps bőven. Hogy mily rátermettség, ; előadási készség van a magyar gyermekben a ■ nehezebb feladatok megoldására is, azt Csongrády \ Árpád, aki a darabot ily nagy sikerrel betani- tóttá, fényesen bemutatta és igazolta.