Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-02 / 119. szám
2. old«!. »Komáromi Lapok* 19?4. október 2. Háló és ebédlő mesés kivitelben» a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban» chaislcn, szalon és bőrgarnitúrák* ban» matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni IflflSL-,—........... Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolást! iü éléseket tették szóra. Az interpelláció szó- \ szerint így hangzik: — A földbirtok reformtörvény végre- j hajtásának kapcsán sajnálattal tapasztaljuk, | bgy a felosztásra kerülő nagybirtokot majdnem kivétel nélkül telepítésre használják fel s csakis a tel-psstk által helyenkint esetleg már nem igényelt néhány hoid&t juttatják a hlyi lakosságnak. Tekintettel arra, hogy ezek * telepek, amint aüt a Csallóközben G<dóc, líirgik, Tőröm, Zsemléken, Rakottyás, Fiizes, Mílléninm, Vörös-major és Anna Major pasztáknál, valamint & gaiánt&i járásban a taksonyi telepítésnél, Nyitramegyében Szila«, Kővágó, Zöldállás. Ujmajor, valamint a volt Barsme* gyében Sstéikut major, Faikürt éa még több más telepítésnél látják, a telepesek kivétel nélkül csehszlovák nemzetiségűek, megállapítitatják, hogy a földbirtokreform jelenlegi formájában a magyarlakta vidékeknek elnemzetlenitését célozza. — Különösen szembeszökő ez a tendencia & Csallóköz területén. Legutóbb Csallóköz* reülörtök, Balvatta, Vajasvatta és Csenke községekben a felosztásra kerülő nagybirtokok cselédségének sem elégítik ki földigényét, ha* eem azoknak, akik némi pénzzel is rendelkeznek s igy könnyebb boldogulásukra több garanciát nyújtanak, végkielégítést, azoknak pedig akik semminemű készpénzzel nem rendelkeznek, k forma kedvéért végkielégítésképpen holdanként 1300—1600 korona árban földet akarnak nyújtani, holott jól tudják, hogy a földst el sím fogadhatják, mert még a fejüket sem tudjak hova ilehajtani. Ez az eljárás nem egyéb, mint a íöldigényiők teljes kijátszása, nem beszélve arról, hogy a nevezett földeket kb. 600 koronáért veszi át a földhivatal, és igy holdanként 700—1000 koronát akar azon keresni, ami a legközönségesebb uzsoraüzletuek neveztető. — E mellett a földhivatal az érdekeit községben levő igénylőket a legridegebben elutasítja és hallani sem akar arról, hogy ezek földet kapjanak, holott nagyon jól tudja, hogy t nélkül a jövőben nyomor és kivándorlás lehet esak az osztályrészük. — A földbirtokreformtörvőny jelenlegi s a magyarság gazdasági meggyengítését és a magyarlakta vidékek elnemzetlenitéséf célozó végrehajtásának határozott tervszerűségét látszik bizonyítani a főldmivelésügyi miniszternek Bndweisban tartott felolvasása is. Hz MMi UkvÉvv íróin. Jogi vélemény a 236. számú törvényalkotás hibáiról. — A revízió feltétlenül szükséges. A „Csehszlovák Jog“ cimü egyetlen magyarnyelvű jogi szaklapunkban legutóbb értékes fejtegetés jelent meg az állampolgárság kérdéséről, amely jogi szempontból vizsgálja meg a 296/1920. törvényalkotást és megállapítja, hogy ennek a törvénnynek 20. § a nem bírja el az objektiv kritikát, az állampolgársági törvény revízióját sürgeti. A széleskörű nyilvánosságot érdeklő cikket alább teljes terepeimében közöljük: i A napi sajtó és a különböző politikapártok állandóan szőnyegen tartják és sürge, tik az állampolgárság rendezésének revízióját úgy hogy hovatovább a törvényhozás is kény telez: lesz foglalkozni az állampolgárság revíziójával. Ilyen körülmények között — különös tekintettel a napjainkban mutatkozó úgynevezett „joggyorsulási tendenciára“ (t i., hogy gyakorta idő sem jut a szlovenszkői jogászközönség megnyilatkozására) — aktuálisnak vélem ezt a kérdést szaklapunkban is nyilvántartani. Az 1920. április 9 iki 236. sz. törvény, mely a békeszerződések rendelkezései folytán a republika egész területén egységesen mődo sotja, illetve megváltoztatja az állampolgárság és illetőség megszerzésének és elvesz tésének eddigi jogszabályait, a szlovenszkói és ruszinazkói viszonylatban szerény véleményem szerint is —- nem is szólva az itteni közigazgatási bíróság közismert 16.455/23. számú döntvényéről — mint az unifikációs törvényalkotás kókorszakának szülöttje : feltétlenül sürgős revízióra szóra!. Bzen süégös revizió tisztán jogi, közigazgatási és nemzetközi jogi indokai a kővetkezők: Az 1914—1919 es világháborút befejező békeszerződések kreálta uj államalakulások szükségessé tették az állami hovatartozás kérdésénnk szabályozását. A békeszerződések az állampolgárság meghatározásánál a területi elvet vették alapul, amely szerint az átcsatolt területtel együtt az ott letelepedett egyének is a 'A illető államhoz csatoltainak. A trianoni békeszerződés 61. cikke szerint mindazon személyek, kik mint az illető területen állampolgársággal bírók oly területen bírnak állandó tartózkodással (pertinenza), mely ' korábban a volt osztrák magyar monarchia területéhez tartozott, azonnal és a magyar állampolgárság kizárásával annak az államnak az állampolgárságát kapják meg, mely a kérdéses területen a békeszerződés értelmében a felségjogot gyakorolja. A békeszerződés tehát sebolsem beszél a magyar jogi terminológia szerinti »községi illetőségről“, hanem a „pertinenza“ „indigenat“ megjelöléseket használja, ami alatt »állami, honi hovatartozást“ vagyis azt kell érteni, hogy a kérdéses egyén az illető „országbeli“, „odavaló“, egyszóval: „állampolgár.“ Ssemben a 61. cikk rendelkezésével a 62. cikk a szerb-horvát-szlovén és csehszlovák állampolgárság — Romániára ez nem vonatkozik — ipso jure beállásához a pertiaenza 1910. január 1. előtti megszerzettségét kívánja. A csehszlovák republika területe feletti felségjog végleges rendezése a volt osztrákmagyar monarchiához való viszonylatban és pedig közelebbről az osztrák köztársasággal szemben a St.Germain-en Layei szerződés ratifikálásának napjától, míg az önállónak elismert magyar államalakulattal szemben csak a trianoni békeszerződés ratifikálásának napjától, &zaf 1921. évi jnlins hó 26. napjától számítandó. E! nem vitatható jogi tétel az, hogy valamely területen való állampolgárság csak az ezen terület feletti felségjog végleges (jog erős) megállapítása után rendezhető véglegesen. A 236/1920. számú törvény ezt a sarkalatos elvet: Szloyenszkót és Rnszinszkót illetően be nem tartotta, ugyanis a 236/1930. sz. törvény annak 20. §-a értelmében Szlovenszkőn és Buszinszkón is már 1920, jnlins 16 án lépétt életbe, jóll hét Sslovcnszkó és Ruszinszkó területe felett a felségjog véglegesen, jogerősen rendezettnek — a nemzetközi jog szempontjából — csak a trianoni békeszerződés ratifikálásának napjától, azaz 1921. évi jniius hó 26. napjától tekinthető. Az önálló magyar államalakulatot épen a békeszerződések statuálták, kétségtelen tehát, hogy a 236—1920. száma törvény 20 ik § a az objektiv kritikát ki nem bírja, minthogy nem lebst vitás, hogy egy uj állampolgársági törvény a csehszlovák republika azon részein, melyek előbb Magyarországhoz tartoztak csakis a trianoni békeszerződés ratifikálásának nap jától kezdve, azaz 1921. jnlins hó 26 tói kezdve bírhat hatállyal. Minthogy a törvényeknek — általában — visszaható hatályuk nem lehat, nem kell bővebben fejtegetnem, mit jelenthetne ez a módosítás. Itt kell megemlítenem azt is, hogy sz állampolgárság kérdésének Szlovenszkón és Rnszinszkón való végleges és megnyugtató rend^zéso el sem képzelhető egy a csehszlovák republika éa az önálló magyar államalakulat között kötendő nemzetközi egyezmény nélkül, aminthogy ilyen egyezményt például a csehszlovák republika és az osztrák köztársaság már kötött is Brünnban 1920. június 7-én, amelyben többek között a kisebbségek védelmének kérdése is szabályostatotí. A revizió szükségességének csoportosításomban második helyen említett — fejtegeté seim elején azonban már nagyon is hangsnly© - zott — indoka az, hogy a 236/1920. számú törvény a békeszerződésekben említett „seloa le cas, tear domicile on íear indigenat, partinsnre, Haimatencht“ fogalmakat azonosítja a „községi illetőség“ (domovské právo) terminológiájával. Teszi ezt nyilván a. fentebb érintett brünni egyezmény 4 cikke alapján is, ahol is e tekintetben a csehszlovák republika és az osztrák köztársaság világosan megállapodtak, azonban eddigi okfejtéseink alapján nyilvánvaló, hogy a partinenzán&k a szlovenszkói és rnszinszkói viszonylatban „községi illetőséggé" szűkítése jogos kritika alá esik, mintán Szlovenszkón és Rnszinszkón a felségjog kérdését nemzetközi jogi relációban a trianoni szerződés rendezi, a trianoni békeszerződés pedig „pertinenzárói“ beszél, a pertinanza pedig honi hovátartozást és nsm „községi illetőségi jogot“ jelent mindaddig, amíg annak fogalmát az érdekelt államok megegyezéssel, tüzetesen máskép nem definiálják, ez a közmegegyezéssel történt eltérő definiálás azonban a Magyarországgal való viszonylatban mindeddig meg nem történt és nem is tételezhető fel az, hogy egy csehszlovák-magyar nemzetközi egyezmény esetén a magyar delegáció a brünni egyezmény analógiája dacára — belemehetne egy ilyen jogszükitésbe. Szerény véleményem szerint különben is a brünni egyezmény Heimatsreehjs sem azonosítható a magyar községi ilietöséggei, mert a nemzetközi relációban nem lehet perdöntő a „községi“ hovatartozás, hanem csak a tágabb „állami, honi hová tartó zás“. Az, hogy a pertinenzának 1910. előtt megszerzattsége kívántatik, figyelemmel a trianoni békeszerződés 62. cikke világos rendelkezésére, a tételes jog szempontjából nem kifogásolható, itt is persze kiemelve azt, hogy én psrtinenza alatt állami (honi) hovatartozást és nem a magyar közigazgatási jog föieg rendészeti szempontokból behozott községi illetőségi jogát értem. A jogi szempontokon kívül eső más — esetleg helyt is állható — szempontok taglalása kívül esik e fejtegetések keretén, mindenesetre azonban hangsúlyozni kívánom, hogy jogi szempontból ép úgy kifogásolandó lenna 1910 helyett —• mondjak — 1918-as dátumot tenni, mintán az állampolgárság szabályozása eminenter nemzetközi relációkat ériat és igy egyedül csak az az álláspont lehet megnyugtató, ha e tekintetben csakis az illető terület feletti felségjog végleges—jogerő*—rendelkezésének dátuma : azaz a békeszerződések ratifikálásának napja vételik Stichtágu!. Amint például *<z Romániában történt. A 236—1920. számú törvény 1. § ának 2. pontja, mely köz megnyugvásra rendezi az állampolgárságot a német birodalomhoz való viszonylatban, ekként hangzik: „(Csehszlovák állampolgárok a német birodalom volt állampolgárai, kik oly területen bírnak rendes lakóhellyel, mely előbb a német birodalomhoz tartozott és ettől a csehszlovák köztársaságnak jutott“. D 3 legs ferenda: a kifejtettek alapján