Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-02 / 119. szám

2. old«!. »Komáromi Lapok* 19?4. október 2. Háló és ebédlő mesés kivitelben» a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban» chaislcn, szalon és bőrgarnitúrák* ban» matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni IflflSL-,—........... Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolást! iü éléseket tették szóra. Az interpelláció szó- \ szerint így hangzik: — A földbirtok reformtörvény végre- j hajtásának kapcsán sajnálattal tapasztaljuk, | bgy a felosztásra kerülő nagybirtokot majd­nem kivétel nélkül telepítésre használják fel s csakis a tel-psstk által helyenkint esetleg már nem igényelt néhány hoid&t juttatják a hlyi lakosságnak. Tekintettel arra, hogy ezek * telepek, amint aüt a Csallóközben G<dóc, líirgik, Tőröm, Zsemléken, Rakottyás, Fiizes, Mílléninm, Vörös-major és Anna Major pasz­táknál, valamint & gaiánt&i járásban a taksonyi telepítésnél, Nyitramegyében Szila«, Kővágó, Zöldállás. Ujmajor, valamint a volt Barsme* gyében Sstéikut major, Faikürt éa még több más telepítésnél látják, a telepesek kivétel nélkül csehszlovák nemzetiségűek, megállapít­­itatják, hogy a földbirtokreform jelenlegi for­májában a magyarlakta vidékeknek elnemzet­­lenitését célozza. — Különösen szembeszökő ez a tenden­cia & Csallóköz területén. Legutóbb Csallóköz* reülörtök, Balvatta, Vajasvatta és Csenke községekben a felosztásra kerülő nagybirtokok cselédségének sem elégítik ki földigényét, ha* eem azoknak, akik némi pénzzel is rendelkez­nek s igy könnyebb boldogulásukra több ga­ranciát nyújtanak, végkielégítést, azoknak pedig akik semminemű készpénzzel nem rendelkeznek, k forma kedvéért végkielégítésképpen holdan­ként 1300—1600 korona árban földet akarnak nyújtani, holott jól tudják, hogy a földst el sím fogadhatják, mert még a fejüket sem tud­jak hova ilehajtani. Ez az eljárás nem egyéb, mint a íöldigényiők teljes kijátszása, nem be­szélve arról, hogy a nevezett földeket kb. 600 koronáért veszi át a földhivatal, és igy hol­danként 700—1000 koronát akar azon keresni, ami a legközönségesebb uzsoraüzletuek nevez­tető. — E mellett a földhivatal az érdekeit községben levő igénylőket a legridegebben el­utasítja és hallani sem akar arról, hogy ezek földet kapjanak, holott nagyon jól tudja, hogy t nélkül a jövőben nyomor és kivándorlás lehet esak az osztályrészük. — A földbirtokreformtörvőny jelenlegi s a magyarság gazdasági meggyengítését és a magyarlakta vidékek elnemzetlenitéséf célozó végrehajtásának határozott tervszerűségét lát­szik bizonyítani a főldmivelésügyi miniszternek Bndweisban tartott felolvasása is. Hz MMi UkvÉvv íróin. Jogi vélemény a 236. számú törvényalkotás hibáiról. — A revízió feltétlenül szükséges. A „Csehszlovák Jog“ cimü egyetlen ma­gyarnyelvű jogi szaklapunkban legutóbb érté­kes fejtegetés jelent meg az állampolgárság kérdéséről, amely jogi szempontból vizsgálja meg a 296/1920. törvényalkotást és megálla­pítja, hogy ennek a törvénnynek 20. § a nem bírja el az objektiv kritikát, az állampolgár­sági törvény revízióját sürgeti. A széleskörű nyilvánosságot érdeklő cikket alább teljes ter­epeimében közöljük: i A napi sajtó és a különböző politika­­pártok állandóan szőnyegen tartják és sürge, tik az állampolgárság rendezésének revízióját úgy hogy hovatovább a törvényhozás is kény telez: lesz foglalkozni az állampolgárság reví­ziójával. Ilyen körülmények között — külö­nös tekintettel a napjainkban mutatkozó úgy­nevezett „joggyorsulási tendenciára“ (t i., hogy gyakorta idő sem jut a szlovenszkői jogászközönség megnyilatkozására) — aktuá­lisnak vélem ezt a kérdést szaklapunkban is nyilvántartani. Az 1920. április 9 iki 236. sz. törvény, mely a békeszerződések rendelkezései folytán a republika egész területén egységesen mődo sotja, illetve megváltoztatja az állampol­gárság és illetőség megszerzésének és elvesz tésének eddigi jogszabályait, a szlovenszkói és ruszinazkói viszonylatban szerény vélemé­nyem szerint is —- nem is szólva az itteni közigazgatási bíróság közismert 16.455/23. számú döntvényéről — mint az unifikációs törvényalkotás kókorszakának szülöttje : fel­tétlenül sürgős revízióra szóra!. Bzen süégös revizió tisztán jogi, közigazgatási és nemzet­közi jogi indokai a kővetkezők: Az 1914—1919 es világháborút befejező békeszerződések kreálta uj államalakulások szükségessé tették az állami hovatartozás kér­­désénnk szabályozását. A békeszerződések az állampolgárság meghatározásánál a területi elvet vették alapul, amely szerint az átcsatolt területtel együtt az ott letelepedett egyének is a 'A illető államhoz csatoltainak. A trianoni békeszerződés 61. cikke sze­rint mindazon személyek, kik mint az illető területen állampolgársággal bírók oly területen bírnak állandó tartózkodással (pertinenza), mely ' korábban a volt osztrák magyar monarchia területéhez tartozott, azonnal és a magyar állampolgárság kizárásával annak az államnak az állampolgárságát kapják meg, mely a kér­déses területen a békeszerződés értelmében a felségjogot gyakorolja. A békeszerződés tehát sebolsem beszél a magyar jogi terminológia szerinti »községi illetőségről“, hanem a „pertinenza“ „indigenat“ megjelöléseket használja, ami alatt »állami, honi hovatartozást“ vagyis azt kell érteni, hogy a kérdéses egyén az illető „országbeli“, „odavaló“, egyszóval: „állampolgár.“ Ssemben a 61. cikk rendelkezésével a 62. cikk a szerb-horvát-szlovén és csehszlovák ál­lampolgárság — Romániára ez nem vonatko­zik — ipso jure beállásához a pertiaenza 1910. január 1. előtti megszerzettségét kívánja. A csehszlovák republika területe feletti felségjog végleges rendezése a volt osztrák­magyar monarchiához való viszonylatban és pedig közelebbről az osztrák köztársasággal szemben a St.Germain-en Layei szerződés ra­tifikálásának napjától, míg az önállónak elis­mert magyar államalakulattal szemben csak a trianoni békeszerződés ratifikálásának napjá­tól, &zaf 1921. évi jnlins hó 26. napjától szá­mítandó. E! nem vitatható jogi tétel az, hogy valamely területen való állampolgárság csak az ezen terület feletti felségjog végleges (jog erős) megállapítása után rendezhető véglege­sen. A 236/1920. számú törvény ezt a sarka­latos elvet: Szloyenszkót és Rnszinszkót ille­tően be nem tartotta, ugyanis a 236/1930. sz. törvény annak 20. §-a értelmében Szlovensz­­kőn és Buszinszkón is már 1920, jnlins 16 án lépétt életbe, jóll hét Sslovcnszkó és Ruszinszkó területe felett a felségjog véglegesen, jogerő­sen rendezettnek — a nemzetközi jog szem­pontjából — csak a trianoni békeszerződés ra­tifikálásának napjától, azaz 1921. évi jniius hó 26. napjától tekinthető. Az önálló magyar államalakulatot épen a békeszerződések statuálták, kétségtelen tehát, hogy a 236—1920. száma törvény 20 ik § a az objektiv kritikát ki nem bírja, minthogy nem lebst vitás, hogy egy uj állampolgársági törvény a csehszlovák republika azon részein, melyek előbb Magyarországhoz tartoztak csakis a trianoni békeszerződés ratifikálásának nap jától kezdve, azaz 1921. jnlins hó 26 tói kezdve bírhat hatállyal. Minthogy a törvényeknek — általában — visszaható hatályuk nem lehat, nem kell bővebben fejtegetnem, mit jelenthetne ez a módosítás. Itt kell megemlítenem azt is, hogy sz állampolgárság kérdésének Szlovenszkón és Rnszinszkón való végleges és megnyugtató rend^zéso el sem képzelhető egy a csehszlovák republika éa az önálló magyar államalakulat között kötendő nemzetközi egyezmény nélkül, aminthogy ilyen egyezményt például a cseh­szlovák republika és az osztrák köztársaság már kötött is Brünnban 1920. június 7-én, amelyben többek között a kisebbségek védel­mének kérdése is szabályostatotí. A revizió szükségességének csoportosí­tásomban második helyen említett — fejtegeté ­seim elején azonban már nagyon is hangsnly© - zott — indoka az, hogy a 236/1920. számú törvény a békeszerződésekben említett „seloa le cas, tear domicile on íear indigenat, parti­­nsnre, Haimatencht“ fogalmakat azonosítja a „községi illetőség“ (domovské právo) termi­nológiájával. Teszi ezt nyilván a. fentebb érintett brünni egyezmény 4 cikke alapján is, ahol is e te­kintetben a csehszlovák republika és az oszt­rák köztársaság világosan megállapodtak, azonban eddigi okfejtéseink alapján nyilván­való, hogy a partinenzán&k a szlovenszkói és rnszinszkói viszonylatban „községi illetőséggé" szűkítése jogos kritika alá esik, mintán Szlo­venszkón és Rnszinszkón a felségjog kérdését nemzetközi jogi relációban a trianoni szerző­dés rendezi, a trianoni békeszerződés pedig „pertinenzárói“ beszél, a pertinanza pedig honi hovátartozást és nsm „községi illetőségi jogot“ jelent mindaddig, amíg annak fogalmát az ér­dekelt államok megegyezéssel, tüzetesen más­kép nem definiálják, ez a közmegegyezéssel történt eltérő definiálás azonban a Magyaror­szággal való viszonylatban mindeddig meg nem történt és nem is tételezhető fel az, hogy egy csehszlovák-magyar nemzetközi egyezmény ese­tén a magyar delegáció a brünni egyezmény analógiája dacára — belemehetne egy ilyen jogszükitésbe. Szerény véleményem szerint különben is a brünni egyezmény Heimatsreehjs sem azo­nosítható a magyar községi ilietöséggei, mert a nemzetközi relációban nem lehet perdöntő a „községi“ hovatartozás, hanem csak a tágabb „állami, honi hová tartó zás“. Az, hogy a per­­tinenzának 1910. előtt megszerzattsége kíván­tatik, figyelemmel a trianoni békeszerződés 62. cikke világos rendelkezésére, a tételes jog szempontjából nem kifogásolható, itt is persze kiemelve azt, hogy én psrtinenza alatt állami (honi) hovatartozást és nem a magyar közigaz­gatási jog föieg rendészeti szempontokból be­hozott községi illetőségi jogát értem. A jogi szempontokon kívül eső más — esetleg helyt is állható — szempontok taglalása kívül esik e fejtegetések keretén, mindenesetre azonban hangsúlyozni kívánom, hogy jogi szempontból ép úgy kifogásolandó lenna 1910 helyett —• mondjak — 1918-as dátumot tenni, mintán az állampolgárság szabályozása eminenter nem­zetközi relációkat ériat és igy egyedül csak az az álláspont lehet megnyugtató, ha e tekin­tetben csakis az illető terület feletti felségjog végleges—jogerő*—rendelkezésének dátuma : azaz a békeszerződések ratifikálásának napja vételik Stichtágu!. Amint például *<z Romániá­ban történt. A 236—1920. számú törvény 1. § ának 2. pontja, mely köz megnyugvásra rendezi az állampolgárságot a német birodalomhoz való viszonylatban, ekként hangzik: „(Csehszlovák állampolgárok a német birodalom volt állam­polgárai, kik oly területen bírnak rendes la­kóhellyel, mely előbb a német birodalomhoz tartozott és ettől a csehszlovák köztársaság­nak jutott“. D 3 legs ferenda: a kifejtettek alapján

Next

/
Thumbnails
Contents