Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-27 / 117. szám
4. oldal. „Komáromi Lapuk* 1924. szeptember 27 Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrákban, matracokban és gyermek, ágyakban a legolcsóbb árakban. IMtttMriili'll — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Kérem kirakatomat megtekinteni Vidékre díjtalan csomagolásit M5 hozzájárult Steiner javaslatához, amelyet a közgyűlés is magáévá tett és a bizottság tag« jaivá Alapy Gyula dr.t, ifj Koczor Gyu'át és Gaberek Károly választotta meg. St-iner Gábor azon javaslatát, hogy a mait évben épített munkásUkások államsegélyének kiutalását sürgőssé meg a képviselőtestület, a közgyűlés elfogadta. A városbiró ennél a kérdésnél bejelentette, hogy az állam segély kiutalását több Ízben megsürgette már, a legutolsó sürgetés a múlt héten történt. Csizmáik György város! iró ery hónspi szabadságot kért, melyet a közgyűlés megadott neki. Ezután a város szerződéses jogi tané okosának megválasztása következett. Az állásra pályázatot hirdetett a város és a pályázatra uégy-n adták be kérvényüket: Mihola Fürére dr, Mohác y János dr., Ghyezy János dr. és Schreiber L*jos dr. ügyvédek. Ezek közül Ghyczy János a jogtanácsosnak szerződés szerint megállópitott teendőit h»vi 900 K, a többi három pedig h^vi 700 K díjazásért hajlandó elvállalni. Dr. Mohác-y János a közgyűlés előtt pótaján'atában ht.vi 600 K díjazással is hajlandó volt vállalni, ezen Mül késznek nyilatkozott heti nkint ingyen jogitanáeesal szolgálni a szegényeknek. Tizenegy képviselőtestületi tag titkos szavazást kért, amit a városbiró elrendelt és egyben 10 percre föifdggesztette a közgyűlést. A szünet lejártával a szavazás megkezdődött, melyet megelőzően Gáborek Károly elvtársai nevében kijelentette, hogy a kommunisták nem kívánnak ré^ztvenni a szavazásban, amit tudomásul vettek. A szavazás eredménye kővetkező volt: leadtak 26 borítékot, ebből egy üres volt és így érvényes szavazat 25 adatott be. Ebből Mihola Ferenc dr. ra 10, Mohácsy János dr. ra 10 és Ghyczy János dr.-ra 5 szavazat esett, Schreiber Lajos dr. egyetlenegy szavazatot som kapott. A két legtöbb szavazatot ny^rt jelölt között a városbiró pótízavazást rend lt el, mely a következő eredménnyel végződött. Beadtak 26 szavazólapot, ebből érvényes szavazat 24 volt; ebből Mihola dr. 12 őt, Mobácsy dr. szintén 12 öt kapott. Sorshúzás utján a város jogi tanácsosa Mihola Ferenc dr. lett. A közgyűlés letárgyalta Ivánfy Gézának (kér. szoc.) azon javaslatát, hogy a telekérték adó szállitassék le 50°/fl al Az indítványozó az utolsó években beállott nagy értékeltolódásokkal indokolta javaslatát és indítványát ezzi l egészítette ki, hogy a képvi-előíestület küldjön ki kebeléből egy öt tagú bizottságot, mely az értékváltozásokat ellenőrizze, egyúttal kérte, hogy a leszállítást 1925. január 1-töi kezdődő érvénnyel állapítsák m-g. Gaborek a ci atom a dijak megfizetése alól való felmentést javasolta azok részére,, kik azon utcákban laknak, amelyekben nincsen csatorna. Csizmazia városbiró is méltányosnak tartja, hogy a csatoraesdó alól alakosság említett része mentessék fel, da fölhívja a figyelmét a képviselőtestületnek arra, hogy *bb- n a tárgyban folyamatban vannak az előkészületek tgy nj csatornaszabáiyrecdelet elkészítésére nézve, amelyben a sérelmes kivetések orvosolva lesznek. A felszólalások után a 1 özgyülés Ivánfy Géza javaslatát egyhangúan elfogadta. A kórházi fehérnemű k szállítását a pályázók közül Braun Adolf és fia cégnek rdia ki a képviselőtestület, mely nagyszám! illetőségi ügye letárgy&lása után este fél 8 kor ért véget. Zoller & Co. „Adósaiakiroda“ Bralislava, Kórház-u. 3. 3 az alatt a kilenc hónap alatt, melyet kisebb megszakításokkal Komáromban töltött. Ezalatt fantáziája a boldogság oly varázslatos képeit festette eléje, mely után a valósulás nem lehetett volna fokozat számára. De a remélt boldogság határait még a legkisebb fantáziájú ember sem tudja megmérni, hát az olyané, kinek korlátot nem ismerve csapong, tör fel a magasba, mint kőszáli sas a nap felé? 1797 februárius havában volt, egy tüzes báli éj után, Csokonai ismét búcsúzott kedvesétől A báli teremből zene, tánc, duhaj mulatozás hangzott be a Bédyné belső szobájába és Lilla és Csokonai szorosan átkarolva tar tották egymást. A férfi szemében a csüggcdés árnyéka sötétlett, a leányéban valami szomorú megadás. — Félek, — suttogta — hogy valami elválaszt, hogy megszűnik engem szeretni vagy egyéb lép közénk. — Soha, soha, — szólt a költő, a leány szavait csókokba fulasztva — hidd, hogy szeretlek, mint egy istenséget, örökké és megküzdök érted mindennel és mindenkivel. Menni készült A leány hirtelen, hevesen nyaka köré fonta karjait, szenvedelmesen magához szorította, vállára temetve fejét. — Ne menj el 1 Nem eresztelek! Léptek hangzottak s szétrebbentek. Talán a sors léptei, mely lassan-lassan mind szélesebbé taposta az utat közöttük, mig végre szétágazott, hogy soha többé ne találkozzon. S Csokonai ismét elment. De Pest mostoha volt hozzá, mint ma is iró fiaihoz s csak a forróbbnál forróbb levelek szálltak kedvese felé: „— íme kiöntöttem elődbe szivemet és minden vágyódásomat, még egyszer mondom, hogy szeretlek és hidd el.“ — feleli a leány kétkedő soraira. De feleletet nem kapott rá, mint a hogy a leány sem kapta meg az utána következőket. Vajda Péter valahogy megneszelte levelezésüket és elfogta a leveleket, mielőtt leányához jutottak volna. De még ezzel nem elégedett meg. Rágalmazta a távollevőt, csapodársággal vádolta s ezt látszólag be is bizonyitotta. S ekkor bemutatta Lillának a neki szánt kérőt. A leány már annyit várt, sirt, szenvedett, kétkedett, hogy ellenállása meggyengült s Bédyné biztatása sem tudta megerősíteni. — Már nem is bánom — szólt barátnőjéhez sürü könyhullutás közt — nem tehetek róla. Mire Csokonai Pestről tépett reménnyel visszatért, Vajdáék elutaztak s Bédyné. nyújtotta át a költőnek Lilla búcsúlevelét. Csokonai megtántorodott. Halálsápadtan tépte fel a levelet, mely kíméletesen, de világosan eléje tárta a valót. Bédyné szelíden, gyengéden igyekezett vigasztalni és Csokonai közös barátnőjük vállán sirta el nagy, mély keservét. Az asszony szép szeméből egy könny a másik után hullott kifosztott, meggyötört védence fejére. A legönzetlenebb könnyek, melyeket a más boldogságáért ontott. Még egyszer küldött levelet Csokonai Bédynével Lillának: »— Légy oly boldog, hogy én soha eszedbe ne jussak" — irta nagy lelküen, azután ismét kezébe vette a vándorbotot és felkereste Horváth Adámot, a Dunántúl hires költőjét, ki — sors iróniája, — nemsokára Csurgóra helyettes tanári állásba segítette. „Szép remények, Lillák, Isten veletek“, fejezi be a Lilla versek legszebbjét, utolsóját, mely halhatatlanná tette őt és vele Lillát. A s m m 1 ff m ?\ ' ' I i %isi> Jirioger-afca 14,1. ml (Halter mellett.) J9T Vágjad fiam. Forrách Balázsról Írja a történelem, hory eleinte Nagy Lajos nejének, Erzsébet kirá'ynénsk udvarában szolgáit, majd Mária királynénak lett főpohárnokmastera s áriát a királynék legbizalmasabb embere, akkor jutott országos, sőt világiul ü szomorú nevezetességre, miután II. vrgy Kis Károly kirá!y megölatésére vállalkozott s midőn azt sikeresen végrehajtotta, a világtörténelem egyik leg érdekesebb politikai gyilkosságának sszsöze lön. Ismeretes, hogyan csalták tőrbe Erzsébet és Mária királynék a gt ülőit vetélytársat, Kis Károlyt a nápolyi rokont, most már magyar királyt, tanácskozás ürügye alatt, Mig Karoly a neki átnyújtott levelet olvasta, Forgáeti a megbeszélt terv szerint, csákányával halálos «kapásokat mért fejére. Az öreg királyné fennmaradt emléktőradékek sz rint így biztatta Forgáchot: „Vágjad fiam, vágd Forgách, Ti-d leszen Ghymes és Gá«iM. így nyerte vissza F. a család ősi birtokát Gbymest, melyet még Csák Máté korában elvesztett és így nyerte adományul Gáesoí, melyet birtokol ma is, Nos, ez a jelszó járja miná’nnk is. Vágd ki fiam az Apáti, a Vágsziget, a Nádorvonal, az ntak, az utcáik élltefc adó, jó levegőt) biztosító, szemet megnyugtató, üzveszély esetén védelmet nyújtó fáit; pusztítsd és tégy kietlenné mindent; ne legyen itt a vándornak árnyékot Dynjtó pihenője, ne az utcának, térnek dísze s ne emlékeztessen itt semmi, amit az ősök sok fáradtsággal, költséggel, gonddal ültettek, ápoltak, neveltek. Nincs itt már senki, aki a tradíciókat tiszteletbe tartsa, de van szél, por, sivárság, Szahara; feneketlen sár, kritikán aTuli ntak, nyaktörő kövezet, no és v&n utrdó, kövezet vám, vásárost riasztó helypénz és elviselhntlen közteher. Most njabban is merénylet készül a jőizlés, a szép ellen. A néhány nrp előtti kertbirtokossági pyAlés esak úgy incidentaliter, az erzsébetszige'i zsilip újjáépítésével kapcsolatban elhatározta, hogy kivágatja a főtt díszes, évszázados fasorait. Csak ngy ... anélkül, hogy ez a tárgysorozatra kilett volna tizve, anélkül, hogy ennek a torzszülött inditvA ynak valaki is vétót kiáltott volna, anélkül, hogy mód és alkalom adatott volna, hogy ennek napireidre tűzése mellett megjelenhettek volna azok a kertbirtokosok is, akik ez ellen szót emeltek volna s meggyőzzék a jelenvolt és minden megfontolást figyelmen kívül hagyó, rövid észjárása, szűk látkörű határozathozókat, az indítvány helytelenségéről. Mart az az érv, hogy a fasor a gyümölcsösben kárt tesz, nem helytálló, llőször mert, smmi kárt nem tesz, másodszor, mert szók, akik a főúton kertbirtokosok, már többszörös kézen át jntottak kertjeik birtokába a mikor azt vétel utján megszerezték, nagyon jól tudták, hogy a főút mentén fasorok állanak s állottak már akkor, mikor azok a kertek az elődök birtokában voltak. Ds kát vágd fiam, vágd 1 Tied löszön a
