Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-25 / 116. szám
3. old’l. «Koiiíáíoffii Lapok» 1924, szeptember 25 / Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb sülben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák' ban, matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni llcformátus templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! sió megszakítás nélkül Érsekújváron lakik, 1904-től önálló, adófizető kereskedő és már 1908 tói megszerezte az illetőségre való jogot, de azt kifejezetten nem kérte, mert a törvény azt akkor nem kívánta. A legújabb jogfosztás a 25 év óta Érsekújváron élő polgár elleD, újból a közigazgatási bírósági döntés alapján történt. = Lengyel könyv Csehszlovákiáról. Csak nemrég adta ki könyvét Scotus Viator, a csehek és szlovákok jóbarátja, a csehszlovák köztársaságban tett utazása alatt tapasztalt állapotokról, amelyek fölött kénytelen volt ö is pálcát törni s most újra megjelent egy könyv, mely Csehszlovákiáról szól. A könyv szerzője Lukásiiivicz, a lengyel külügyi hivatal íönöke, aki Lengyelország és Csehszlovákia viszonyát fejtegeti és szigorúan bírálja a cseheket és & csehszlovák köztársaságot. A könyv megjelenése mindenfelé feltűnést keltett, a köztársaságban pedig nyugtalanságot, sőt fölháborodást is okozott. A könyv hangjából és kritikájából nem igen lehet következtetni a cseh-lengyel barátságra és a cseh sajtó a rezignáció hangján emlékezik meg a könyvről, mely az annyira óhajtott barátságos együttműködés iehetőaégeira nézve minden reményt meghiúsít. Scotus Viator. Komárom, — szept. 24. Az elnyomott kis nemzetek bátor védője: Siói us Viator, könyvet irt Szlovenszkóról, a c ah-tót kérdésnek számos vonatkozását ismerteti benne és fejezetet szentéi a magyar nemzeti kisebbségnek is könyvében. Amit a csehiét kérdésről ir, az éppen elegendő bizonyítók Európa előtt az úgynevezett „csehszlovák egység“ alapos megvilágítására. Fejezetet szentel a kormányzati hibáknak, melyeket a vallásos tót nép ellen a közötte megjelent lazább vallási felfogású, sőt egyenesen vallástalan és felekezetien cseh elemek elkövettek, ami ezt az egységet nemcsak hogy meg nem szilárdította, d- mély szakadékot vájt a két nemzet lelki világa köáé. Mindezek ismert tspasztalati tények ős maga a cseh sajtó is hányszor kiált fel ostorozva a kormányzati kilengéseket: el kell vesztenünk Szlovonszkót, melynek tót nép 3 elfordul tőlünk, mert egyesek durván és tapintatlanul sértik meg a szlovák nép vallásos meggyőződését 1 Ez tehát nem nj felfedezése Scotus Viatorn&k, erről mindenki tud, aki Szlovenszkó felső vidékein járt, de aki még elevenebb bizonyítékokat keres, olvassa el a lapok törvényszéki tudósításait, ahol nyilvánosan elhangzott kifakadások miatt, hány elkeseredett tót nemzetiségű ember felett tartott büntető tárgyalásról van szó úgyszólván napnap ntán. A cseh kormány vegyes érzelmekkel fogadja Scotus Viator könyvét, mely bizonyos objektivitással tárgyalja az uj köztársaság centrális berendezkedésének óriási tévedéseit és hibáit. Ez az ingyen propaganda künt csak a szlovák népnek fog hasznára lenni és az autónomiaták hadállásait erősíti. Az a írj azét, melyben a magyar kisebbséggel foglalkozik, Scotus Viator eddigi mentalitását irányunkban nem sokban változtatja meg, de mivel ezen a kérdésen, mely a köztársaságnak egyik legsúlyosabb politikai kérdése, könnyű szerrel átsiklani nem lehet, hát a magyarok kulturális kívánságainak is szentel bsnne figyelmet. Nem sajnálna tőlünk a pozsonyi egyetemen néhány magyar tanszéket, tanítóképzőt, amellyel a magyar kultúra kérdését megoldhatónak véli. Hiszen a csehszlovák kormány kezdi is honorálni ezeket a kívánságokat: szervezett egy magyar rektori (még esak nem | is magántanári) állást a pozsonyi egyetemen, f talán bo is tölsötte valamely magyarul tudó szlovákkal. A budapesti egyetemen rendes tanára vau évtizedek óta az orosz, cseh, tót nyelveknek, az összehasonlító szláv filológiának. Ne búsuljanak a tanítóképzés miatt sem, a pozsonyi szlovák tanítóképző akadémiára húsz magyart is felvesznek; da azt már senki se gondolja, hogy ezeket magyar tanárok ia tanítják, pedig kölcsönözhetnénk erre az akadémiára jeles magyar pedagógusokat. Húsz jelentkező azonban aligha lesz, mert ezt csak szeptember elején közölték, a vakáció két hónapjában ez hivatalos titok volt, hogy valahogyan ki ne szivárogjon a magyarság közé. Megoldja a református (magyar) papképzést is a pozsonyi egyetemen felállítandó evangélikus tót fakultás felállításává. Igaz, hogy ezt igen szépen megköszönik a magyar reformátusok és ebből a papképzésből nem kérnek. Scotus Viator ellenben nem bessé! semmit a magyar kérdésnél a népiskoláról, a szlovák iskolákba kényszerűéit magyar tanulókról. A bezárt magyar iskolákról, a tanítástól eltiltott magyar tanítók százairól és még egy nagyszerű vívmányát hallgatja el a csehszlo vák demokráciának, barátjának, Srobár árnak hírneves propaascsná kancelláriáját. Kritika a békéről. Kisebbségek és a béke. — 48 miliő polgár idegen államokban. — Mit mond a Nemzetközi Munkahivatal vezetője. A „Jounul de Q-enava“ most közli William Martinnak, a Nemzetközi Munkahivatal politikai osztályvezetőjének feltűnést keltő cikkeit „A kisebbségek és a béke“ cimmsl, mely behatóan foglalkozik a kisebbségi népek sorsának a genfi 'konferencia erikaimával nj. ból bebizonyított nagy fontosságáról. A cikk rámutatott arra. hogy a népszövetségi kon- i ferencia egyik legnagyobb eredménye az, hogy I a felszólalások — különösen Appoayi beszédű — felszínre hozták a kisebbiégsk sorsának befolyásoló jelentőségét az egész európai helyzet kialakulásában. Európában ma nf gyvennyo’c millió polgár él idegsnnyelvü államokba bekényszeritve. Ennek az sz oks, hagy a határok magvosói nem rendelkeztek elegendő bölcsességgel. Ez az elsietett és helytelen cselekedet az oka, hogy Europaszert* nagy az elégedetlenség. Ezen segíteni koil. Éj nem elegendő a döntőbíráskodás és a leszerelés előirása: a kisebbségek elégedetlenségét kell megszüntetni. Ez volt az a cél is, melyet a békeszerződések kitűztek maguk elé és ezért ígértek oltalmat a kisebbségek boldogulásának biztosítására. A Népszövetség azonban csak korlátozott oltalmat tud nyújtani a kisebbségnek és csak a zsarnokág legkiáltóbb visszaéléseitől óvja, őket meg. El keli jönni annak az időnek hog y a kormányok megértsék a kisebbségi jogok biztosításának és tényleges szabadságának a gyakorlatban való fontosságát és ennek elősegítésén elsősorban az önmaguk érdekében és“uz önmaguk biztonsága végett dolgozzanak. A bajokon az egyes országokban belül kell radikálisan segíteni. Olyan emberekre van szükség mindenütt, akik ezt az elvet tudják és akarják érvényesíteni. Ha akadnak államférfiak, ekik as országukban élő kisebbségekkel szemben bizalommal viseltetnek, akkor a népszövetségnek e kérdésben nem lesz több tenni valója. A bátran kritizáló cikk igazsága kétségtelen azok előtt, akik megpróbáltak a kisebbssgi sors keserű kenyerét. 92 lep iliiitt ül WU fiL — A szegény város mint hitelező. — A város igen gyakran szorult anyagi helyzetének előidézésében nagy szerep jut ama kórházi ápolási dijak elmaradásának is, amelyeket nem csehszlovák állampolgárok kezelés® után kellene a városnak megkapnia. A rend ma ugyanis az, hogy a városi kórházba utasítás szerint csak csehszlovák állampolgárt szabad felvenni. Ezt a minden humánus érzést megtagadó eljárást a város vezetősége azonban meg nem teheti s igy fordulnak elő esetek ezrei, amelyeknél, midőn az ápolási költség megtérítéséről van szó, az illetőségi kérdés igen komoly pénzkérdéssé fejlődik. Ma is kétséges illetőségi ügyekből kifolyóan közel 700—800.000 korona áll fenn kifizetetlenül s a város az ápolással járó tényleges kiadásainak megtérü ésére csak az egészségügyi minisztérium jóindulata alapján számíthat. Tadomásunk szerint Csizmazia György városbiró ez ügyben eljárt az egészségügyi minisztérium pozsonyi expoziturájánál, hol ígéretet kapott, hogy a minisztérium a várost egzisztenciálisan érintő kérdésben jóakarata elbírálásban fogja részesíteni. íme az illetőségi harc! Ma már beteg is csak az lehet, aki hetediziglen Szlovén - szkóra bir illetőséggel. Kultúra, demokrácia, humanizmus hekuba, fontos az illetőségi bizonyítvány. Szerencsétlen polgártárs, rettenetes idők jönnek rád, még meghalni sem lehet, ha idevalónak nem ismernek el s jó lesz vigyázni a születéseknél is, mert most már csak az van hátra, hogy ha az njszülött nem csehszlovák — menten visszaküldik — illetékes születési helyére — oda, ahonnan jött! Adakozzunk a Jókai centennárium költségeire. A világirodalmi nagyságok között foglal helyet Komárom nagynevű szülöttje Jókai Mór, akinek születésóBt-k századik évfordulóját a jövő évben ünnepli nemcsak a msgyar nemzet, hfsnsm a világ minden kuüúrnemaete. Ebből az ünnepélyből méltóképp a ki kell vennie részét Jókai szülővárosának Komáromnak is. Ennek az ünnepe ynek ki kell msgeslani a többi ünnepélyekből, meri hiszen &% egész művelt világ tzrnn ide, a szüiövároar.v fog tekinteni. A hétköznapi szürkeségből a Jókai centennárium ki fogja emelni városunkat. Ennek az ünnepnek, a szülőváros ünnepének fényesnek keli lenni. Ehhez azonban pénz kel). Kérő szóval fordulunk tehát minden megértő szívhez, aki szereti Jókai Írásait (és van-e, aki nem szereti), hogy adakoznék a komáromi Jókai centennárium költségeire. Lapunk, a Komáromi Lapok gyűjtést indít a célra. A szives adományokat kérjük hozzánk eljuttatni, amelyeket mi nyilvánosan nyugtázni fogunk és a begyült összeg hím fordításáról is nyilvánosan elszámolunk. Akik szeretik Jókai örökbecsű alkotásait, bizonyára azt is szeretnék, hogy szülővárosának ünnepe minél fényesebb jegyen és ezek bizonyára sietnek adományaikkal az ünnepély fényét emelni. Adakozzunk a Jókai centennáriumra! * Az első adományt, molyét Vértess Sándor ur küldött Nsgyszombatból — 25 K— köszönettel nyugtatjuk. Zoller & Co. „Adószakiroda“ Bratislava, Kőrház-u. 3. ;
