Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-23 / 115. szám
9. oidffl. •Komáromi Lapok'» 1924. szeptember 28 1 itt keidéi éi a laka-izÉéil A kereskedők testületének legutóbb tartott választmányi ü'ésén élénk megvitatás tár gyánl szolgált a már régóta vajúdó záróra kérdése. Emlékezhetünk arra, hogy 1922. érben a Komáromi Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete vetette föl a mindenesetre megoldásra váró kérdést s annak idején hosszú tárgyalásokkal igyekeztek az érdekelt felek: a kereskedők, iparosok és alkalmazottak érdekeltségei, valamint, a város képviselete a legmegfelelőbb elintézési mód keresésére és megtalálására. A tárgyalások eredménye lett, hogy a városnak akkor még tisztán kinevezett tagokból összeállított bizottsága a záróraszabályrendeleíet alkotott s szavazott meg többséggel, e szabályrendeletet, illetve a rá vonatkozó határozatot azonban a Kereskedők Testülela nyomban meg is falebbezte. Szomorú tapasztalataink vannak arról, hogy a felettes hatóságok a városi határozatok jóváhagyását illetve a falebbezéseket évekig sem intézik el, a ez az oka annak K ho^y a záróra ügye ismét előtérbe került. Megállapítható mégis, hogy a kereskedelmi- és magán-alkalmazottaknak a kereskedők testületében a kérdés elintézése tárgyában küldött megkeresése valahogyan békésebb hangnemet használ s kifejezetten a kérdésnek mindkét érdekelt felét megnyugtató elintézésére céloz. Az ügy tárgyalásánál merült föl a testület ügyészének javaslatává! kapcsolatban s azt megerősítő orgomentnmn a munka szabadságának akadémikus elve, amelynek hangoztatásában & liberalizmus szépen csengő dogmája került az egyetemes emberi jólét és az egyenlőtlen kereseti lehetőségek, valamint az egyetemes érdeket védő verseny korlátozás kérdésével összeütközésbe. A munk&szabsdság a liberalizmus kátéjának kiinduló vezéreszméje és tagadhatatlan, hogy a világgazdaság hatalmas területein ez az elv elismerésre méltó eredményeket alkotott, de megteremtette egyúttal a vagyon biztonságában élők ezreivel szemben a munkaszabadság mellett a legteljesebb életbizonytalanságba sülyedt embertömegek millióit is. Minden elismerésünkre méltó vezetőfórfiaink liberalizmusa nem számolt azzal, hogy a termelés és fogyasztás rendjébe az emberi társadalom forongó kérdései kerültek, s a nyugodt élet, a biztos megélhetés tndatának olajos korsója, amely a liberalizmus hatalmas kerekét táplálta, a most már tízesztendős világégésben összetörött. A háború kezdete óta valóban bellum omnium contra omnes elve tobzódott, s ma is tobzódik és ebben a kíméletlen vad harcban ember ember ellen minden eszközt esak ?. maga érdekének védelmére használt és basznál ki. A teljesen megnyomorodott gazda* sági élet, a felsőbb hatalom intézőinek gyakran tapasztalt antidemokratikus intézkedései, az elviselhetetlenségig emelkedett közterhek salya, nem csodálkozhat ezen geski, egoistává szebben hangzóan: liberálissá tett agyszólván mindenkit és nem törhetünk meggondolatlanul pálcát e rideg egoizmns felett mégis, ha meggondoljuk, hogy ennek mozgatója ma csak a szűk korlátok között élő család, a gyermek, a szülő emberi megélhetése biztosításának jószándéka. A világ, a társadalom rendje azonban áldozatot kivan s az oly baszkén hirdetett szabadságjogainknak egyetemes érdeket szolgáló korlátozásaira igenis szükségünk van. A munkaszabadság & maga szószerinti értelmében szabadságievelet adna embertársaink legkegyetlenabb letiprására s alig hihető, hogy a XX. század embere életprinicipinmává a késhegyig menő harcot fogadhatná csak el. A záróra egyetemes megállapítása korlátozza a munkaszabadságot, ez a korlátozás azonban elenyésző kárt jelent azzal a haszonnal szemben, amelyet előmozdít. Vagy megfordíthatjuk s bizony kevés egyesnek hoz csak bizonyos hasznot, a többi, a sokak rovására. A társadalmi rendet fenntartó és biztosító minden közhatóságnak nem esak az lehet feladata, hogy a munkaszabadság elve alapján a lehető legszabadabb teret engedjen egyéni értékek, szorgalom, munka, takarékosság termelő munkájának, de kötelessége a verseny szabadságálak oly korlátozása is, amely a túlhajtott és Kíméletlen harcban mindenki számára egyenlő, illetve kiegyenlített kereseti lehetőséget bizto- % sit. A záróra fixirozása ezt a kiegyenlítést célozhatja csak, ez ellen kifogása nem lehet annak a kereskedőnek, aki kereskedötárssiy&l szemben a testületi szellem és osztályegység alapján áll. Az egyéni kilengések szikrák, amelyek az amúgy is nyomasztó fommgás gyuanyagát tüzzé élesztik. Erre pedig az egyszer már nyugalomra vágyó emberi társadalomnak szüksége nincs. A Komáromi Kereskedők Testület» keresi a megegyezés lehetőségeit s a maga testületi tekintélyére számit, hogy a záróra kérdésében hozott megértő határozatát tagjai respektálni is fogják. Ha pedig az ellenkező történnék, keserű bizonyitékát szolgáltatnák egyesek annak, hogy kiméletkn egyéni érdekeikért még saját társadalmi ossfcályukbeiiekéí is képesek kockáztatni és veszélyeztetni. (i, g.) A Jókai centennárium. Komárom, 1924 szept 21. A Komáromi Jókai Egyesület centennárium bizottsága vasárnap tartotta ülését Komáromban dr. Erdélyi Pál egyetemi tanár elnöklete alatt nagy érdeklődés mellett. A bizottság több fontos határozatot hozott, igy kimondta, hogy az ősz folyamán meginduló szabadoktatási előadásokat már belekapcsolja a centennárium évébe azzal, hogy Jókairól tart sorozatos előadásokat: Jókai, a regényíró, a hírlapíró és publicista, a költő és drámaíró, a politikus, az ember, végül: Jókai és Komárom cimen. Szilveszter éjjelén, az újév küszöbén minden társadalmi és kulturális egylete Komáromnak megemlékezik a nagy esztendőről, Jókai évéről. Újév napján ünnepi hála&dó Istentisztelet tartására kéri fel a komáromi református egyházat, mely bevezeti a Jókai ünnepségeket. Majd dr, Alapy Gyula múzeum- és könyvtárigazgató tett indítványt a születési évfordulón tartandó ünnepség programja tárgyában. A Jókai Egyesület ünnepi közgyűlést tart, hol résztvesznek a szlovenszkói irodalmi és kulturális egyesületek, a városok küldöttei, az egyházak, országos jótékonysági és emberber&ti egyesületek, a szülőváros közönsége. Itt mondja el Jókairól emlékbeszédét dr. Erdélyi Pál a magyar irodalomtörténet avatott tollú kutatója, kinek a Petőfi centennáriumon előadott mély essayje még friss emlékében él a komáromiaknak. Majd a pályadíjnyertes Jókai ódát szavalja eí egyik legkiválóbb előadó művészünk. Ekkor hirdeti ki a bíráló bizottság a Jókai életrajz pályázat eredményét is. Majd az írói társaságok küldöttei szólalnak meg az ünnepi közgyűlés keretében. A közgyűlés után a Jókai kiállítás megnyitása következik, hol Jókai kéziratok, képei, festményei, faragványai, bútorai, müveinek első kiadásai kerülnek bemutatásra. Többek között itt lesz látható a Jókai plakett, melyet egyik legelőkelőbb magyar szobrászművész tervez. A Jókai Egyesült ezenkívül Jókai Emlékkönyvet ad ki ez ünnepi alkalomra, melyben a legkiválóbb magyar irók mellett Szlovenszkó és az elszakított részek íróinak dolgozatai jelennek meg. Este a város kivilágítása után a kultúrpalotában ünnepi szinielöadásul Jókai színmüveinek egy-egy felvonása kerül szinre, utána pedig egy pazar szépségű Jókai-bál lesz a vendégek tiszteletére, amelyen a résztvevők Jókai regényalakjainak korhű j elmezeiben, vagy magyar díszben jelennek meg. Tervbe van véve Komáromban az év folyamán még több Jókai ünnep is, melyekkel kapcsolatban az Erzsébatszigeti Jókai kertet, a Kollégiumot, hol Jókai Mór tanult és első regényét irta, művészi kivitelű emlékekkel kívánja megörökíteni. Arcképét, melyet mindazideig nélkülöz a Jókai Egyesület kulturházi, művészi kézzel megfestetni óhajtja. A bizottság nagy figyelemmel hallgatta illusztris elnökének, dr. Erdélyi Pál egyetemi tanárnak fejtegetéseit és az előadó javaslata felett széles mederben indalt meg & vita, melyben résztvettek dr. Seijj Fsrene ügyvezető elnök, FiUöp Zsigmond főjegyző, Fried Ivánfy Géza titkár és többen a programot általánosságban elfogadták. Dr. Alapy Gyula bejelentette az ünnepségen a világsajtó részvételét is. A centennárium bizottság kebelébe «jobban a következőket váOsztotta be: dr. AranyeíSjr László, Bálint István, Bartos Frigyes, Csizmazia György, Fried Jenő, Freystadd PA, dr. Ghyezy János, Hacker Dízső, dr. Kalvmczky Janő, Király József, Király Károly, ifj. Koczor Gyula, Lovász Béla, dr. Mezey János, P. Nagy Sándor, Schmidthauer Lajos, Spitzer Béla, Tarcsy Sámuel, Trunetz Ferenc, Va kó István, Zuchmeister Sándor, a hölgybizottságba: Bálint Istvánná, dr. Barts Lsjosné, Bátyai Miháiyné, dr. Basilides B&rnáné, Boldoghy Gyuláné Csepy D&nielné, Freystadtl Pálné, Fried Jenöné, Hitírich Józsefné, Iv&nfy Gézánó, Jáaossy Lajosáé, dr. Lipscher Mórné, ö«v. Lis?k^y Jenőné, dr. Polonyi Béláné, dr. Rohonyi Oszkárné, dr. Rauscher Zsigmordné, Vásárhelyi Károlyné, Zeehmeister Sándorné mbölgyeket. E bizottságok magukat a szükséghez képest kiegészíthetik. A részletes program kidolgozását a bizottság, Jókai Egyesület irodalmi, művészeti és szépművészeti osztályának közreműködésével fogja elvégezni. A centennárium ügye a legjobb vágányon halad előre é; Komáromnak egyik legszebb és legnagyobb ünnepét készíti elő, melyre ide fog tekinteni íz egész müveit világ szeme. SzaMljfiaian és kíméletlen Metél. Gazdák a jövedelem add kivetése ellen. Komárom, — szept. 20. A csallóközi járás gazdái hetek óta elégedetlenül és elkeseredetten tárgyalják a jövedelemadó kivetés ügyét, muly elviae hatten terhekst ró reájuk. Sokan fordultak közülök panasszal a politikai pártokhoz, amelyek ebben az ügyben értekezletre hívták össze az adó érdekeltség képviselőit. Szombaton Alsó Csallóköz csaknem minden községe képviselve volt a Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő elnöklete alatt tartott értekezleten. A gazdák előadták azokat a nagy sérelmeket, melyeket az adókivetés alkalmával szenvedtek. Legnagyobb kifogás a bizottság törvénytelen ö*»zeállitás& ellen hangzott el. Az 1916. évi XXVI. t. c. végrehajtására vonatkozó 127000, P. M. 1916. sz. utasítás 62. § a kifejezetten elrendeli, hogy különös figyelem forditandd arra, hogy a különböző foglalkozási ágak lehető arányosan képviselve legyenek. A pénzügyminiszter pedig a mezőgazdasági érdekeltség kép viseletéről megfelelőleg gondoskodni tartozik. A gondoskodás úgy történt, hogy a 80®/0 őstermeléssel foglalkozó adózó lakosság az adőkivető bizottságban egy póttaggal van képviselve. A bizottság összeállítása egyébként sem törtéat a törvény szerint. Es három évre alakul felerészben kinevezett, felerészben választott tagokból, ámde az addkivetö bizottságnak egyetlen választott tagja sincs. Az adókivetö bizottság elnökét a miniszter nevezi ki a tagok sorából, itt ezt az állást a pénzügyi kirendeltség főnöke tölti be, akiről megirta a sajtó, hogy a magyar kisebbség nyelvét nem érti. A gazdák egyébbként nem a kirendeltségi főnök, hanem az előadó tárgyalási módszere ellen vannak elkeseredve, aki semmi felszólalást, felvilágosítást, védekezést nem vett figyelembe és volt nap, amelyen 500 adózd addját is megállapította gépies és gyors munkával ellenmondást nem tűrő módon. A gazdák panasszal fordáinak a pénzügyminiszterhez és a vezórpénzügyigazgatósághoz, és kérik a bizottság feloszlatását és a kivetési eljárás megsemmisítését. Ezt megokolttá teszi az is, hogy a gaz„ dákra általában magasabb adót vetettek ki, Jenő, ? mint a mait évben, holott az idei gazdasági
