Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-18 / 113. szám
S. oidM. t Komáromi Lapok 1924. aaepteaaber lg easég azonban az volt, hogj az országok a bábom után is győztesekre és legyőzőitekre oszoltak. Bulgáriát még jobban megbüntették, mint Németországot. Éa aláírtam a versaillesi szerződést, mert hazámnak a szabadságot hozta. Ds nem szabad elfelejtenünk, hogy a szerződés igazságtalan pontokat is tartalmazott, melyekre vonatkozólag mi, belga szocialisták fenntartással éltünk. Ma látszik, hogy a győztesek érdekében áll a legyőzőitek sorsán könnyíteni. Reméljük, hogy Ausztria és Magyarország után Bulgária kerül sorra a szanálás terén. A szónok azután az emigránsok helyzetével foglalkozott, amelyet sokkal megrázóbbaak és borzalmasabbnak jellemzett, mint az orosz emigránsok helyzetét 1922- ben. Vaudervelde beszédét a következő szavakkal fejezte be: Európa térképe katonai térkép. Mi abból béketérképet akarunk csinálni. Vargha Sándor temetése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szept. 17. A komáromi ref. egyház őszintén meg* gyászolt halottját, Vargha Sándor lelkészt, szeptember 16-án, kedden temették az egész ▼áros részvétének oly impozáns megnyilatkozása mellett, amilyen csak az általánosan becsült, kivételes tiszteletnek örvendő személyiségeknek szokott kijárni. — A ref. egyház nagy gyászában igaz együttérzéssel osztoztak a komáromi egyházmegye lelkászkara, a város különböző felekezetei, iskolái, intézményei és testületéi, akik testületileg vagy küldöttségig képviseltették magukat a temetésen. A város közönsége vallásfelekezetre való különbség nélkül vett részt a gyászszertartá on és kegyelettel kisérte ki a halottat a ref. temetőbe. A ravatalt koszornkkal és virágokkal borították be s a gyászmenetban ezrekre rugó közönség vett részt. Emelkedett szellemű beszédekben méltatták Vargha Sándor tragikusan kettétörött életpályáját és az érdemek elismerő pálmájával ékesítették föl az örökre eltávozott lelkipásztor megdicsöülfc szellemét. Ott pihen immár a ref. temető árnyas akácfái alatt, a fáradhatatlan munka harcosának oly édes lehet a nyugalom! A ravatal és a Tcegyelei. Vargha Sándor ravatalát kedden reggel állították föl a templomban. A nehéz fekete koporsót pálmák között a szószék előtt helyezték el, körülötte a szószéket, a padokat fekete lepellel vonták be, hasonlóképp az orgonát és a gáz- kandalábereket is, amelyek a hatalmas templomban a gyásznak megható, kegyelates érzését emelték. A ravatalra sok koszom, csokor és virág érkezett, a koporsón a család gyönyörű koszorúját helyezték el, melynek fehér szalagján e fölirái volt: Drága Apukának — Anyuka, Mica és Sanyi. A református egyház hatalmas koszornjáa, fekete szalagon e íőlirás volt: A komáromi ref. gyülekezet — Szeretett lelkészének. Ezeken kívül még a kővetkező koszorúkat helyezték el: A ref. egyház ebó énekkara — kegyeletünk jeléül, a ref. földmivelók énekkara — tiszteletünk jeléül, a Komáromi Ref. Ifj. Egyesület — Emléked örökké élni fog, a Prot. Nőegylet választmánya — kegyelete jeléül, a Ref. Laányagyesület — Szeretett Elnökének, a polg. leányiskola növendékeinek koszorú szalagján: Hálás tanítványai — hitoktatójuknak, A főgimnázium ref. ifjúsága — Szeretett Lelkipásztorunknak. Koszorúi helyezett a ravatalra & komáromujvárosí ref. egyház is, mely küldöttséggel képviseltette magát a temetésen, valamint Kollár Lajos és családja. Gyönyörű virágcsokrot küldöttek a ravatalra többek között Szendy Pál családja, özv. Végh Mihályné, Fehér József, Marcsa Dániel, Ozibor Gésa, Horváth Sándor, Erdélyi család (C3.Aranyos), Fehér Károlyné, Tóth János (K.Szentpéter), Vály Lajos, Kelemen család, Goldberger Lipót, valamint a L^ányegyesüiet tagjai és még sokan az egyház hívei közül A ravatalt délelőtt 9 órától kezdve igen sokan tekintették meg, a templombin a délelőtt folyamán a kegyeletet? közönség sok százai fordultak meg. Déli 12 órakor a templomot a rendezőség lezárta. A gyászbabornlt család iránt az elhalálozás napjától kezdve a részvét igen nagy méretekben nyilatkozott meg. Egyesok és testületek fejezték ki részvétüket és fájdalmukat, a vidékről pedig számtalan résavóitávirat érkezett a családhoz. A ref. egyház presbitériuma, a Rsf. Ifj. Egyasülettol és a L lány egyesülettel együtt testületileg jelent meg az özvegynél, aki előtt Gaál Gyula dr. íögondnok tolmácsolta az egyházat és egyesületet ért nagy veszteség feletti fájdalmat é3 biztosította a gyászbaborult családot, hogy fájdalmukban igaz részvéttel osztoznak. A dunai ref. egyházkerület részvétét Balogh Elemér pü?pök, a komáromi ref. egyházmegyéét pedig a lelkész! kar élén Gyalókay László esperes fejezte ki őszinte szavakban. A Protestáns Jótékony Nőagylet választmánya élén özv. Liszlcay Jenönó tolmácsolta az egyesület részvétét, hasonlókópan kondoleáltak ez iskolák is. Gyászisteni tisztelet a templomban. Délután egy órakor njra megnyitották a templomot és a kegyeletes közönséget ujn a ravatalhoz bocsátották. A rendet az ifjúsági egyesület tagjai nagy körültekintéssel végezték, akik a bejáratoknál és a templomban az érkező kötöttségeket és a közönséget eligazították, illetve elhelyezték. A közönség már két órakor özönlött a templomba, ahol fél háromra minden hely el volt foglalva, sőt a padok közötti utakon is tömegesen állottak, úgy hogy a később jövő kü’döttségek a részükre fentartott helyekre csak nehezen voltak eligaaithatók. Három órára a templom teljesen megtelt gyászoló közönséggel. A gyássistenitisztehten megjelent a komáromi ref egyházmegye lelkészi kara, a helybeli felekezetek, testületek és egyletek küldöttségei és képviselői. A ravatallal szemben elhelyezett széksoron a gyászoló család fog* l< helyet. A szószék melletti lelkészi pádban: Balogh Eiemér pü>pök, Gyalókay László esperes és Vágó Ede nemes hodosi lelkész pspi ornátnsban foglaltak helyet, tőlük jobbra a fenntartott helyen az egyházmegye lelkészi kara helyezkedett el, akik között ott voltak Gálffy Géza, Borosa Kálmán, Soós Károly, Tóth János, Galambos János, Mokos Kálmán, Nagy Kálmán, Czike János, Nemes Kálmán, Galambos László, Tóth Kálmán, Marcsa Sándor, Beke Kálmán, Kóczáu Mór, Tóth Zsigmond, Csekes Béla, Yargha Dezső, Tóth Béla, Galambos Zoltán, Zsemlye Lajos, Borza Zoltán, Lelkes Ferenc lelkészek, a szószékkel szemben levő padsorokban Erdélyi Pál dr. egyházmegyei gondnok, Zsindely Ferenc, Saijj Ferenc dr., Kenessey Kálmán dr., Mohácsy Jáuos dr. egyházmegyei taaácsbirák, valamint a komáromi egyház presbitériuma és a komáromujvárosi ref. egyházközség küldöttsége Szenczy Mihály gondnok vezetésével. Ugyanott az első padban helyezkedett el a komáromi róm. kath. hitközség küldöttsége Mayer Imre dr. apátplébános és Alapi Gyula dr. világi elnök vezetése mellett, a komáromi evang. egyházközség küldöttsége Jánossy Lajos esperes lelkész és Vaskó litván felügyelő vezetésével, küldöttségileg képviseltette magát a komáromi izr. hitközség Krausz Mór rabbival az élén, testületileg jelent meg Gidró Bonifác igazgató vezetése mellett a főgimnázium tanári kara, a polgári fiúiskola, a polgári leányiskola, a községi elemi iskola tantestülete Czéh István, Banai Pál és Uherecky Géza igazgatók és az iskolaszék Kamrás József vezetésével. Komárom város küldöttsége Gsizmazia György városbiró és Jávor Jenő főjegyzővel az élén, Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, Komáromujváros t. polgármestere és Tóth Zsigmond dr. tanácsos, a Protestáns Jótékony Nőegylet választmánya' Liszkay Jesőné elnök vezetésével testületileg, a törvényszék küldöttsége Soós Imre ár. és Geffjrí Elek táblábirók vezetésével, a Koámromi Első Hitelintézet képviselete Bartos Frigyes igazgató vezetósa mellett, a Komáromi Kaszinó küldöttsége Csepy D mi elnök és Bálint István igazgató vezetésével, a Kath. Énekkar WitKUsak Károly dr. elnök és Molecz Tivadar karnagy és a Kath, Ligényegylet Király József elnök vezetése mellett. A Raf. Ifjúsági Eíyseület gyászba vont zászlaja alatt s a Ref. L íányegyesülat testületileg j-lentek meg a templomban. Tanáraik, illetve tanítóik vezetése mellett jelentek meg a főgimnázium, polgári iskolák és elemi isiioiák református növendékei, mig a főgimnázium összes növendékei zászló alatt vetlek részt testületileg a temetésen. Pont három óra volt, amikor megkezdődött a gyászisteuitíszíelet, A gyülekezet elénekelte az „Uram, a töredelmes szivet te szereted“ kezdatű éneket, majd p.dsg » XC. zsoltár első versét, melyet az egyházi első énekkar gyászdala követett, Nagy Lsjos kántor vezetésével előadván a „Könnyes szómmal megjelentünk“ kezdetű megható éneket. A karének elhangzása után Balogh Elemér a dunai egyházkerület tudós püspöke lépatt a szószékre és sziveket megindító Áhítaton imában fohászkodott az egek Urához, vigasztalást esdve a gyászolók részére és áldását kérte a megboldogult lelkipásztorra, elárvult családjára és a gyülekezetre. A lelkeket magasba emelő imádság után a ref. gazdaénekkar adta elő a „Szomorúan — fájdalmasan“ kezdetű gyászéuaket. A gyászbeszédet Gyalókay László esperes mondotta, ki a szomorú alkalomra a Királyok második könyve 23. részének 17 versét választotta alapigétíl, rnaly & kővetkezőképen .hangzik: És monda a Király: Micsoda temetésnek jegye ez, melyet látok ? Feleiének péki a városbeli férfiak: Az Isten emberének koporsója ez, ki Judából jött volna és mindezeket megjövendölte val-i & Bathalleli oltár felől, molyekei cselekedtek. A szónok az írás szavaival matatott reá Vargha Sándornak munkás életéra és azokra az eredményekre, amelyek önfeláldozó munkálkodásának nyomában jártak. Mint az egyház lelkipásztora, aki nagy elődöknek, püspököknek volt a komáromi lelkészi állásában utóda, örökre elismerésre méltó buzgalommal folytatta azt az építő munkát, melyet a közel egy évszázadon keresztül püspöki székhelyül szolgáló komáromi egyház nagyemlékű lelkipásztorai végeztek. Isten és egyháza szolgálatában eltöltött ideje alatt hűségéről, odaadásáról tett bizonyságot, a serdülő iljnság vallásoktatásának céltudatos és eredményes művelésével nemzedékek lelkében erősítette a hitet. A közművelődés és a magyar kultúrának terjesztésével, mint az ifjúsági, egyesület vezető szelleme, magyar fajához és nemzetéhez való törhet3tlen ragaszkodást oltotta embertársai szivébe. Mindezen tevékenységével méltónak bizonyult az Isten embere névre, akinek derékben kettétört élete eredményeit és sikereit a reá bízott intézmények tanúsítják s t kinek korán elköltözése nemcsak a gyászbabornlt családnak, mely mindenét elvesztette a megboldogultban, de a református egyháznak, gyülekezetének, egyházmegyéjének, az ifjúsági egyesületnek, a leányegyesületnek és mindazoknak akik szerették és becsülték, mélységes fájdalmat okozott. A fájdalomra a minden irgalmasságok Atyjánál találnnk csak vigasztalást, mert Írva vagyon: Én vagyok az igazság és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is örökké él az! Végül az esperes megáldotta a halottat, megáldotta a gyászolókat, a gyülekezetét, a gyásztiszíességtevöket és megható szavakkal búcsúzott el az elköltözőitől. A gyászbeszéd után a gyülekezet elénekelte az „Elmégy, elmégy Jezns szolgája...“ kezdetű halotti éneket, mellyel a gyászistenitisztelet V*5 órakor véget ért. Dumas regénye után Városi Mozgószinház. Dumas regénye után A Három Testőr (2 részben) Az l-ső rész szombaton és vasárnap 1924 szept. 20-án és 21-én A főszerepben: Douglas Fairbanks. Legszebb amerikai film!
