Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-16 / 112. szám
2. old&í. w Komáromi Lapofc tMi saeptenaber 1§. síereztek neki, amelynek különböző egyházi vezető és bizalmi állásokba való megválasztás- | sál adtak ismételten kifejezést. S mindazon 5 tisztében, amelyet a közbizalom reáraházott, í példás lelkiismeretességgel és páratlan kőte- '( lességtudással teljesítette sokszor súlyos fel- \ adatát. A fáradhatatlan munka, a tettek embere l volt 6, aki éleiének legnagyobb részét ember- ; társainak szentelte. Az az eseménydas élet- í pálya, melyet oly korán tört ketté a halál [ kegyetlen keze, rövid két évtizedes lefolyása ^ alatt is értékes gyümölcsöket érlelt egyháza | és a társadalom javára. S még sók nemes jj gondolat lebegett előtte különösen egyháztár- : sadalmi és kulturális téren, amelyeknek meg- ; valósításáért örömmel dolgozott volna, de a ? végzet másként döntött. A nagy munka kimerítette idegzetét, kifárasztotta elméjét és sorvasztó kórral lepte meg agyát, mely lassan felőrölte életerejét. A gyümölcahozó férfikor legszebb idejében kellett itthagynia szerető családját, egyházát éa mindama intézményeket, amelyekért dolgozni úgyszólván utolsó napjáig meg nem siünt. Tra- \ gikns vége mélyen lesújtotta nemcsak támasz , nélkül maradt szeretteit, hanem a komáromi , egyházat is, melyet halálával újabb nagy vesz- \ teség ért. -Mert valóban érzékenyen nagy veszteség j érte a komáromi gyülekezetei, melynek lelki 1 ügyeiben 21 éven át buzgólkodott s amelynek önálló vezetését a legnehezebb időkben ruházta j reá egyháza. De szinte pótolhatatlan vesztesé- j get szenvedet a Komáromi Református Ifjú- ] sági Egyesület, amelynek 1906 óta lelkes má- i sodelnöke volt é3 az 5 irányítása és vezetése : mellett az egyesület a hasonló irányú magyar ! egyletek között elismert magas színvonalra emelkedett és városszerte becsülést szerzett a valláserkölcsi alapon álló kulturális intézménnyel. A komáromi rsf. egyházmegye főjegyzőjét gyászolja az elhunytban, aki apostoli j buzgósággal végezte ezen előkelő tisztében is munkáját, hasonló hűséggel sáfárkodván egyéb egyházi hivatalában is. Korai elmúlása a köz gyászát kelti fel j mindenfelé s köDyeket sajtol mindazok szemébe, akik a komoly muukás élet eredményeit értékelni tudják. Koporsóját igaz részvét veszi körül, amely fájlalja a még sokra hivatott férfiú időelőtti elköltözőjét és az eredményekre jogosító pálya derékban történt összeroppanását, Fáradozásokban eltelt élete az önfeláldozó köteleBségtndás példáját matatja, mely tiszteletet biztosit poraiban is a megboldogult számára. Életrajzi adatok. Vargha Sándor 1879-ben született Kisölveden, Hontmegyében. A középiskolákat Léván és Selmecbányán végezte, teológiai tanulmányait pedig Pápán, ahol 1900-ban lelkószi oklevelet nyert. Három évig mint segédlelkész működött Nagysallóban, ahonnan 1903 jnlius l-én a komáromi egyházhoz helyezték, ahol egy évig mint segédlelkész, 1904-től pádig mint az egyház hitoktató lelkésze 1914-ig működött, amikor állását másodlelkészi állássá szervezték át, mely állását 1822 tavaszáig töltötte be, amikor az egyház akként rendezte állását, hogy megfelelő javadalmazással lelkésszé léptette elő. 1904-ben megházasodetfc, nőül vevén Szekeres Emilia nrhölgyst, néh. Szekeres Mihály volt ref. esperes, takácsii lelkész leányát, kivel húsz évig élt boldogságban, Mica és Sándor gyermekeinek szeretetétöl övezve. Az egyházi életben nsgy tevékenységet fejtett ki. A komáromi egyház ügyeit 1919-től már Vargha Sándor vezette, akinek igen sok nehéz feladattal kellett megküzdenie, hegy az egyház életében a rendkívüli idők következtében előálló rendkívüli viszonyok konszolidálódását elóbbrevigye. A komáromi egyházmegyében előbb mint egyházmegyei aljegyző, majd 1923 óta mint főjegyző igen hasznos szolgálatokat tett. 1922-ben, még mint aljegyző, előadója volt az egyházmegyén az uj egyházi törvénytervezetnek, melynek több általa javasolt módosítását magáévá tette a közgyűlés. Tevékeny tagja volt az egyházmegye számvevőszékének, a gyámoldai igazgatótanácsnak, valamint az orsz. lelkész' nyugdíjintézet e. m. bizottságának. Mint az egyházmegyének egyházkerületi képviselője és eredményesen munkálkodott. Közéleti tevékenysége Komáromban, úgyszólván hitoktató lelkésszé történt megválasztása óta folyt. Mint kitűnő szónok, több ízben mondott ünnepi beszédet a függetlenségi érzelmi polgárok felkérésére, akik 1907 novemberében a város törvényhatósági bizottságának tagjává is megválasztották. Csakhamar a városi ellenzék egyik vezére lett, aki a város ügyeinek intézésében szorgalmasan résztvett és pártja érdekeiért az első sorokban szállott síkra. Pártjánál mind nagyobb tekintélyre tett szert és mikor az 1913-iki Károlyi forradalom beköszöntőit, a komáromi nemzeti tanács elnökévé választották meg, mely felelősségteljes vezető tisztében rendkívül súlyos kötelességeket kellett teljesítenie. A csehek bevonulása után visszavonult a közélet színteréről és egyháztársadalmi, valamint kulturális téren fejtett ki nagyobb tevékenységet. 1919-bsn újra szervezte a Komáromi Ríf. Ifjúsági Egyesületet, amsljben nagy buzgalommal indította meg az önképzést. A magyar szinmüirodalom jeles alkotásainak szinrehozatatával, vallásos estélyek és társas összejővetelek rendezésével pezsgő életet öntött az egyesületbe, melynek törekvő ifjú tagjai az önképzést igen eredményesen kultiválták. A tagok határtalan szeretettel és becsüléssel vették körül érdemes másodelnöküket, akinek arcképét az egyesület 25 éves jubileuma alkalmából a Kollégium nagytermében ünnepélyesen leleplezték és tisztelet "övezte személyét ünnepléssel vették körül. Az ő kezdeményezéséből az előadások jövedelméből a háboruoan elesett komáromi ref. hős katonák emlékezetének megörökítésére a ref. templomban díszes emléktáblát lepleztek le a város egész közönségének megható részvétele meilett. A veszteség, mely halálával az egyesületet érte, kissámicbatatlan, mert Vargha Sándorban az egyesület szellemi vezérét vesztette el. A református egyházi énekkaroknak évek óta elnöke volt, a községi iskolaszék régi érdemes tagját tisztelte benne, a Jókai Egyesület és a Kaszinó, a Komáromi Első Hitelintézet választmányi tagjaikat, a Dunántúli Takarékpénztár felügyelöbizcttsági elnökét gyászolják az elhnnytb»n. Betegsége és halála. Vargha Sándor évek óta gyomor bajban szenvedett, amely állandó gyógykezelést igényelt. Dietetikus életmódot folytatott, amit orvosai Írtak elő, de gyomorbaja időnként igy Iis kiújult, ami sok fájdalmat okozott és néha hetekig az ágyhoz kötötte. Ez év tavaszán többször panaszkodott erős főfájásról és a betegség kiderítésére a budapesti egyetemi klinikára ment, ahoi több orvosprofesszor megvizsgálta. A vizsgálat szerint semmiféle szervi baja nem volt, de erős neuraszténiát állapitól- I t&k meg az orvosok és abszolút nyugalmat I ajánlottak részére. Itthon a leggondosabb ápolásban részesi; tették, azonban baja csak rosszaboodott. Időn' jj ként erós főfájás fogta el rohamszerűen, úgy i hogy a szegény beteg ember összerogyott és I környezetének kellett leültetni, vagy lefektetni. IA beteg maga is észrevette, hogy emlékező tehetsége gyöngült és bizonyos vele történt I dolgokra nem képes visszaemlékezni. Az utolsó ; héten az addig türelmes beteg többször idej ges lett, de családja gyengéd szavaira le; csendesedett. A föfájási rohamok sűrűbben je- 1 lentkeztek, mindazonáltal föntjárt és családja > sem gondolt a katasztrófára. Szeptember 13-án jj szombaton elég nyugodt volt, délután még egy : ideig zongorázott is, de amikor lefeküdt, már \ nyugtalanul töltötte az éjszakát, ds nem panasz- I kodott és vasárnap reggel 7 órakor csendesen \ elszenderülve lehelte ki áldott lelkét. Halálának hire gyorsan terjedt el a vá- I rosban és az őszinte részvét érzését keltette l mindenfelé. A községi iskolákra és a Kaszinóra I kitűzték a gyászlobogóí. Az evangélikus egyház [ a halál hírre átiratban fejezte ki részvétét a halálesett fölött; templomának tornyára kitűzte a gyászlobogót és elhatározta, hogy a temetés alkalmával kegyelete kifejezéseképp meghní zatja harangját. Intézkedés a temetésről. Í A református egyház főgondnoka, Oaál Gyula dr. már a reggeli órákban intézkedett, l hogy az egyház gyászának külső jeléül a temj plom tornyára a fekete lobogó kiíüzessék. Egy% ben pedig délután fél 3 órára a presbitériumot * rendkívüli ülésre hívta egybe. A presbitérium ülésén az egyháztanács tagjai teljes számban megjelentek és mélyen megindult&n hallgatták meg G*ál Gyula dr, főgondnok őszinte érzésből fakadó részvétteljes szavait az egyház lelkészének haláláról. A presbitérium mélységes fájdalomnál értesült Vargha Sándor lelkésznek váratlanul bekövetkezett haláláról és a szeretett lelkipásztor elhunyta alkalmával igaz gyászának és fájdalmának adott kifejezést akképen, hogy a megboldogultnak az egyháznál 21 éven keresztül kifejtett buzgó és áldásos működésével szerzett maradandó érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta, feledhetetlen emlékét megörökítette ős elhatározta, hogy a családját ért pótolhatatlan veszteség főlett érzett őszinte részvétének küldötteégileg fog kifejezést adui. Az egyház a megboldogultat saját halottjának tekinti és kihűlt porrészeinek az egyház tekintélyéhez és az elhunyt lelkész emlékéhez méltóan leendő eltemetését magára vállalja. A szüksége* teendőkkel az elnökséget és a jegyzői kart bízta meg a presbitérium. A Ref. Ifjúsági Egyesület vasárnap délelőtt 11 órakor Oaál Gyula dr. elnök vezatáse mellett választmányi ülést tartott, amelyen az elnök mélyen megrázó szavakban emlékezett msg az egyesület nagyérdemű másodelnökének eihunytáró! és fölhívta a választmányt, hogy fájdalmas kegyeletének kifejezéséül a temetésen gyászbavont zászló alatt testületileg jelenjék meg és fájdalmának jagyzőkönyvéoen adjon kifejezést. A választmány az elhunyt másodelnök elévülhetetlen érdemeit és felejthetetlen emlékét jegyzőkönyvébe iktatta és elhatározta, hogy testületileg rásztvesz a temetésen és a temetési szertartás alatt s a gyászmenetben a tagjaiból alkotott rendezőség által a rendet főntartja. Vargha Sándort a raf. templomban ravatalozzák fel és onnan fogják ma, kedden délután a 3 órakor tartandó gyász istentisztelet után kikísérni a ref. temetőbe. A gyászistentiszteletet Balogh Elemér, a dunai ref. egyházkerület tudós püspöke és Qyalókay László esperes tartja, a temetőben Vágó Ede n.-hodosi lelkész beszél. A temetési menet a Jókai u, Város ház-a., Klapka téren, Vármegye* és Király püspök u. fog végig vonulni. A ravatalhoz, melyet kedden reggel állítanak,föl a templomban, reggeli 9 órától kezdve déli 12 óráig engedik a közönséget. Délután 1 órától kezdva az ifj. egyesület tagjai fogják a küldöttségeket a és a résztvevő közönséget a templomban elhelyezni. * A megboldogult haláláról a gyászoló családon kivüi a ref. egyház és a Rif. Ifjúsági Egyesület is külön jelentést adott ki. A jelentések a következők: A nagy csapás által porig sújtva és a fájdalomtól megtörve, de mégis a nagy Isten akaratában nem zúgolódó szívvel jelentjük, hogy a forrón szeretett jó férj, a gyermekeit rajongásig szerető jó édesapa, az őszintén szerető testvér és rokon Vargha Sándor, a komáromi református egyház lelkésze, ooldog házasságának 20, munkában és küzdelemben eltöltött életének 45. évében sok kínos szenvedés után, de mégis váratlanul, folyó hó 14 én reggel 7 órakor csendesen elhunyt. A boldogult porrészeit folyó hó 16-án délután 3 órakor a ref. í templomból kisérjük ki a temetőbe. Komárom, í 1924 szeptémber 14 én. „Eltávozott drága kedvesünk! Adjon neked az Isten olyan megérdemelt boldogságot, milyent a főid nem tud adni. Áldott jó lelked pedig lebegjen árva családod körében, mig majd egy napon — hitünk szerint — találkozunk!“ Özv. Vargha Sándorné \ szül. Szekeres Emília neje. Emma és Sándor \ gyermekei. Vargha Dezső, özv. Veress Jáuosné szül. Vargha Ilonka, Vargha Géza, Vargha József testvérei. Gerenday Endrénó szül. Stekercs Margit, özv. Szekeres Miháiyné, szül. Kolener Emma, özv. Faál Jáuosné szül. Szekeres Flóra, Szabó Zsigmondné szül. Kosztolányi Jolán, Vargha Dezsőné szül. Darab Erzsé- I bet, Vargha Gézáné szül. Fráter Magda, Vargha \ Józsefné szül. Vikár Ilonka, Szekeres LátsZlóné 1 született Nemes Emília sógornői. Gerenday : Endre, Szabó Z dgmond, Szekeres László sógorai A komáromi református egyház közön; sége mélyen megilletódött szívvel jelenti, hogy 1 szeretett lelkipásztora: nagytiszteietü Vargha ! Sándor ref. lelkész, egyházmegyei főjegyző és 1 tanácsbiró, egyházkerületi képviselő, stb. mun-
