Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-13 / 111. szám
4. oldal. »Komáromi Jüanok« 1984. szeptember 19. A Iái Egyesölet öangveiseny szezóoia. <— Három, hangverseny a téli évadban. — A nagy gazdasági krízis, rossz termés és pénztelenség mellett nagyon nehéz hangversenyekről írni. S mégis úgy gondolom, hogy nemcsak kulturális kötelesség, hanem egyenesen lelki szükséglet a hosszú téli hónapok alatt j a lelket felemeld, magas művészi nívón álló hangversenyek rendezése. Tekintetbe kell vennünk, hogy a nagy városokat bejáró világhírű művészeket nehéz áldozatokba kerül Komáromba j elhozni, azért mégis elhatározta a Jókai Egyesület zeneművészeti osztálya, hogy bár kevés, de a legmagasabb művészi fokon álló hangversenyt fog rendezni és pedig havonként egyet, összesen hármat, december, január és február hóban. A tárgyalások ezirányban már folynak a 1 legkiválóbb művészekkel és már annyira vagyunk, hogy december 6 ára beígérhetjük a világhírű Bősé vonósnégyest Mozart, Beethoven és Schubert programme). Januárban Dohnányi Ernő zongor&mű- Vészt, februárban Sándor Erzsi ás Környei Béla operaénekeseket szerelnek szerződtetni, így képviselve lenne a zene minden fontos ága a legkiválóbb interpretálásban. Tekintettel azon körülményre, hogy ma egy bécsi vagy budapesti hangversenyt m ghatlgatni sok pénzbe kerül, amit csak nagyon kevés ember engedhet m-g magának, reméljük, hogy Komárom és vidékének közönsége támogatni fogja látogatásával a Jókai Egyesület azon kulturtörekvését, hogy világhírű ionoménak, kivételes művészi nagyságok művészetét mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Dr. Polony Béla. Komáromi rigmus« Futár jött s szólt lihegve: „Szombat napon minisztert várjatok, Szóljon zene s a dob peregjen, Lengessen zászlót házatok!“ Megmozdult erre mind a nép, Minisztert hisz’ nem láta rég. S ha zászlóra nem is került: Szivében óh! miniszterért hevült. Bámész szemekkel várta, leste, A teljhatalmút miként szeresse. Szép nyári mezbe jött a város, S tanári nép óh mennyi, szamosi S egyéb tündöklő ünnep-tábor. dogok leszünk. S ami a fő, nem megy olyan hamar tönkre. Megél itt szép nyugodtan. Néninek különben semmi köze az egészhez. Az én dolgom. Feri ur felutazott Pestre, hogy elvégezze a dolgait, beszerezze az Írásait. Azzal ment el, hogy egy hét múlva visszajön az eljegyzésre. És egy heti keserves töprengés után megírta ezt a levelet: — Bocsásson meg, édes Erzsiké, de én nem vehetem el! Nem tudom itthagyni Pestet. Ideköt minden: az újságírás, a régi pajtások, a régi kocsmáim, kávéházaim. Nem birnám ki a falusi életet; nem nekem való. Megölne az unalom. Nekem színházak, hangversenyek kellenek, amig csak mozogni birok. És még egyet; a büszkeségem sem engedi, hogy eltartassam magam. Mert én az újságíráson kívül egyébhez nem értek. Nem; akármilyen szépnek is gondoltam el ezt az életet, nem lehet megtennem, hogy elvegyem . .. Egészen megnyugodott, mikor elküldte a levelet és már fütyörészett hozzá, mikor arra gondolt, hogy lesz, ahogy lesz; meghal a kórházi ágyon, de addig még él, kiüríti a poharát az utolsó cseppig; akad még üde, fiatal szájacska is, amelyet odaadnak, ha nem is Goór Ferinek, az embernek, de az újságírónak, aki a szép száj tulajdonosú őjét beprotezsálja valahová ! Nem jutott még odáig, hogy élete végéig egy csúnya, öreg feleséghez legyen lekötve. Mikor a levelet Tili néni elolvasta, csak annyit mondott: — A gazember, másodszor is megugrott, mint húsz év előtt. De hogy lehettél ilyen csacsi! — L» a csacsi, néni, nem én — felelte szomorúan Erzsiké — meg akartam menteni, de az ilyen vén agglegény, úgy látszik, menthetetlen . . . S a vendéget, hogy nap ne süsse, Virággirlandos ott a sátor. Volt szónoklás, amennyi kellett, Fejből, papírból mennyi tellett 1 S utána jött az ünnep kluja, Nincs már lelkűnknek semmi bája, Első hajónk gyorsan Dunára szállt, Gyönyörtől szívverésünk is megállt. Szerényen mégis megjegyezzük, Fülünket bárhogy is hegyeztük: Miniszter ur sem látszott észrevenni, Magyar városban hogy kell ünnepelni. Skodáék műve elbűvölte S a homlokát akárhogy törte Magyar népünk, mit joggal várt: Magyar szót nyelve nem talált! Nem kell mégis harangot félreverni, Hajóünneplésből kázust keverni. Hajónk példásan ment a vízre le, Ez volt az ünnep bája, veleje. Gondoskodtak rólunk, nincsen bánatunk, Láttunk minisztert: a vizből kinn vagyunk l Igric. F l Ő K O K : 8Lffrinckapii*ulca 7 SzépiakuSca 66 r Dun'atftca 25 Kétszer is mit az akírfa... Ahol magyar szerelmes szív dobog* ahol busungó magyar lelkek sírva vigadnak* ott székében hosszéban éneklik, dalolják és hangszerek«® játszák: E. Kovács Gyulának azt a gyönyörű nótáját, mely így kezdődik: „Kétszer is nyit az akácfa virága." Kevesen tudják, hogy ez az akácfa, mely a tragikus módon ; lhunyt költő színészt e gyönyörű nóta megírására inspirálta, ma is megvan. Nagyváradon, a Nagy Sándor utcán áll az öreg fa, melyről később még két verset irt E. Kovács Gyula; mind a három vers együtt van összegyűjtött költeményeiben, melyeket halála után adtak ki a leányai. Érdekes olvasni e verseket, melyek a költöszinősz életének külömbőiő szakaszaiból valók s jellemző világot vetnek lelkűletére. Az elsőt 1877-ben irta. így szól: Kétszer is nyit az akácfa virága, Megbánod még, galambom, de hiába I Megbánod még, visszasírsz még cngemst, Da szivemnok kétszer nyitni nem lehet. Egyszer bornlt az én szivem virágba. Csalfa leány ! te voltál napvilága. Esztendőben egyszer nyit a kikelet, Én is egyszer voltam boldog teveled. Berci lelkem, zokogtasd a nótámat, Csalfa lányért bolondság is a bánat; Csalfa leány kósza levél módjára Kö'.i magát minden bokor aljára. Soh’sem birom az elmémből kivetni, Soha, soha! őrökre eltemetni. Azt szerettem, aki megcsalt, kijátszott, Az igaz szív mindig egyszer virágzott. Majdnem két évtized múlva, 1896-ban ismét ott járt Nagyváradon E. Kcvács Gyula s megtekintette kedves akácfáját, mely még ép volt és virágozott. Az akácfa ismét dalt fakasztott szivéből, Ex a dal azonban már tele van elégihus fájdalommal s a múlandóság fájó érzésével. Iey szól: Az az akác kihajlik az utcára, Megmelegszik a szivem a láttára. „Kétszer is nyit"... boldog idők... gondolom Itt született az én kedves bűs dalom ... Majdnem húsz év ... s mintha, tegnap lett volna, Mennyi virág hullt azóta halomba 1 Ha csak felét visszaszedoi lehetne, Ni fakadna ez a könnyű szemembe. „Kétszer is nyű* ... Nyithatsz immár százszor is, Engem többé abb’ a lángba nem borítsa. Minden szirmod egy kis darab szemfedő, Egész magad akár egy kis tsmeíő. Ismét telt az idő. Az akácfa korhadai kezdett s már ki is vágták volna, ha a kegyelet mag nem menti. 1899. nyarán ismét ott járt a köitő-szinész Nagyváradon s kedves akácfáját megint felkereste. A kép azonban nagyon megváltozó11 — modern lett. Az ősi úri kúria ajtaja mellett, éppen a megónekelt akácfa kihajló ágai alatt, egy rozsdás cégér nyikorgóit A harmadik és utolsó akácvera végső köt versszaka most már igy gúnyolódott: Áldott akác 1 Én akácom! Te árva 1 — Mire borulsz? Saalmakalap raktárra! —• Mire csábitsz ? Mily cégérre viríts* ki: —■ „Itt a legjobb szalmakalap — bicikli,“ Da ne tusulj! Éu se vagyok ki voltam — Mikor édes virágíd lőzt daloltam. — Nem „Toldinak áll, mint akkor, a világ; Gása, B ,ba, Teknősbéka, lepipált 1. . . ; hírei. — A főgimnázium! tanárok tanítási engedélye, Megírtuk, hogy a szülői értekezlet küldöttséggel fordul az iskoiaügyi miniszterhez, hogy a tanítási engedélyt az öt fognia, tanár részére továbbra is adja meg. A küldöttség szerdán járt Prágában a miniszternél, ahol Pál- Jcovich Viktor, Füssy Kálmán és dr. Földessy József képviselők, valamint Csizmazia György ; városbiró vezetése alatt : ifj. Nagy Jánosné, dr. Schreiber Lajosné, Fried Miksa, dr Kőváry József, Spitzer Béla, Schwitzer Artur, Tokarek Antal * és Zsombor Kornél delegátusokból álló bízott' ság élén elsőnek Füssy Kálmán képviselő, majd Csizmazia György városbiró és a szülők közül ifj. Nagy Jánosné és dr. Schreiber Lajosné tá; mogatták a kérelmet. Dr. Markovits Iván, a | miniszter helyettese kijelentette, hogy az ügyet [ megvizsgálja és a minisztertanács elé terjeszti, — Nagy hangverseny a kultúrpalotában. I' Előző számunkban már említettük, hogy milyen nagy művészi esemény elé néz Komárom & fiír tő közönsége. Három vérbeli művész tart ugyanis nagy hangversenyt most kedden szeptember hó 16 án este féikilenc órai kezdettel a kultúrpalota dísztermében. A művészgárda egyik tagja Hadrik Anna a legjobb magyar szavalőmüvésznő, a kiváló és országos nevű | tragika, «kinek neve már elég biztosítók arra, j hogy a keddi est magas nívójú lesz. Hadrik l Aaua a legnagyobb magyar színpadokon aratta ? és aratja fényes és meleg sikereit. Az egész művészvilág nagy várakozással tekint legújabb művészi teive elé: a télen ugyanis a budapesti Vigadóban elfogja játszani Sophoklesz öröabeesű tragédiáját: az Elektrát. Az itteni műsorán szerepelnek: városunk halhatatlan szülöttjének, Jókai Mórnak A szigetvári vértanuk c. drámá-Ijábói az Anna keserve, Wilde Oszkár Salome drámájából, a levágott fővel való megrázó és lelki i xtázisba hozó végjeleaete, továbbá Csokonay, Ady, Petőfi versek és Kiss József költeményei. Á művésznővel fellép a budapesti Operaház bájos csalogánya Taksonyi Piroska opsraénekesnő, akinek gyönyörűen csengő hangjáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a legszigorúbb kritikasok is. Ktddi műsorán a leghatásosabb és legbájosabb operaáriák és kedves müdalok szerepelnek. Különben itt adjuk hatalmas műsorát: Verdi: „Rigoletto" operából, Gilda áriája. Puccini: „Bohémélet operából, Mimi áriája. Reger: „Marie Wiegenlied“. Grifg: „Solveigslied“. Brahms: „Vergebliches S äadchen.“ Löwe: „Titkon jó a csók* és Hubay: Rózsabokor a domboldalon. Micsoda ragyogó, nívós műsor. Mindegyik száma örök- 1 becsű gyöngye a zenei világirodalomnak. E
