Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-11 / 110. szám
II». ltt99VMi9t§4ik ItltlrtBki 1914» szeptember II, KOMAROMI LAPOK POL I rr 2 S£ .A.. 2 1.j A P. 2****~j? •rusmiF* Stölegtilsl ér e*a&»®sSoiriftSt ériéfefe«* s JMyfeea'ét «Méfcrs jeesS«« ssétkiü&Sese!: tSe év** 80 E, Céíóvr« 40 X, segye4évre SS 1. KSIföláS* ISO Kt. Így«« szánt áira 5 §® H!lér. ALÄPITOTTÄ: TUBA JÁM0S. Fte«ktsatő; GAÄL GYULA d? Szerkesztő; BARANYAT JÓZSEF ár. A miniszter itt járt... Komárom, — sztpt. lö. A miniszter, akit a sajátszerű csehszlovák alkotmány, mely a népfenség elvén épül fel, mégis teljhatalmú címmel illet, itt járt korunkban. Rövid kis parádéra jött, egy hajó vizrebocsájtására. Azelőtti idökban évente nyolc-tiz hajó szaladt ki a hajógyárból a Dunára, nem csak uszályok, de nagy és hatalmas folyami gőzösök, miniszter nélkül tették meg első útjukat. Ám, ha miniszter jön körünkbe, örülhetünk, mert megragadhatjuk az alkalmat, hogy bajainkat elölte feltárjuk, arait leírunk szép memorandumokban évente többször, s amit évente többször eltemetnek a minisztériumok feneketlen papírkosaraiba. A miniszter, a teljhatalmú, megérkezett és mint demokratikus miniszterhez illik, meghallgatta a kerületi főnök, a rendőrfőnök, csendőrfőnöknck jelentését és azután az ünnepség programját ledarálva, kocsira ült kíséretével és körülkocsizta Komáromot, megnézte sebtiben a kikötő helyét, a dohánybeváltót, az épülő villamos művet, azután hajóra szállt és utazott vissza székhelyére. És a nép, melyről alkotmánylevelünk azt írja, hogy az minden hatalom forrása, hol maradt? Hol maradt a város képviselete, a gazdasági érdekképviseletek, a munkásszervezetek ? Ki volt az idő mérve, ezekre nem került a sor, de a város bírája azért módját tudta ejteni, hogy néhány memorandumot átnyújtson a teljhatalmú urnák, aki azokat átnyújtotta titkárának, éppen úgy, mint az ancien régim miniszterei szokták. A nép kívánságai, a nép panaszai, a nép jajjai ma nem fontosak. Mindenki panaszkodik és a kormány ez iránt már érzéketlen. Mi hiába memorandumozzuk azt, hogy a városnak el kell pusztulnia gazdasági elzártságában. A munkásság hiába harsogja, hogy adjanak munkaalkalmakat, a kiirt közmunkákat kezdjék meg; ugyanezt hasztalan kéri az ipar- és kereskedelmi testület kérvényeiben a legmélyebb tisztelettel. A határváros sorsa, úgy látszik, meg van pecsételve. Hivatalait, amelyek forgalmának alapjait alkották, elviszik, katonaságot, amelyből kevés a haszon, helyeznek ide bőven, meg fináncot, csendőrt és rendőrt egész zászlóaljra valót. De állami munkát helybeli iparos nem kap, állami szállításhoz helyi kereskedő nem jut, a munkás meg várja a jő3zerencsét, hogy itt majd kikötő épül, amelyben egyik munkásvezér látnoki szemekkel ezernyi sürgő-forgó munkásnak dolgos-zajos rajait vélte felfedezni ezelőtt három évvel. Sajnos, ezek a rajok ott állnak némán, tétlenül a kikötő mellett. A miniszter ur, aki itt járt, Szlovenszkó déli magyar határvárosának nem tudott szentelni egy órát. Tudjuk, hogy az ő teljhatalma távolról sem terjed odáig, hogy mindezeken segíthetne. De mi, magyarok, olyan naivul becsületes nép vagyunk, hogy egy jó szónak is örvendünk, ha az őszintén hangzik felénk. Nem tudjuk, hogy a teljhatalmú miniszternek volt-e felhatalmazása ezek elmondására. = Miniszterek visszalépje a kormányból-Azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek & kormány rekonstrukciójára vonatkozólag elterjedtek a sajtóban, egyes cseh lapok azt írják, hogy a személyi változások keresztül vitele küszöbön áll. E lapok szerint Bsehyne, Bscka, Novák és Hibrman miniszterek visszalépésa bofejízett dolog. A távozó miniszterek hslyéba az ilktő párt j dőli ki az nj minisztert, ami a kormánybon a régi összetételt biztosítani fogja. Különben pedig mind« úgy mirad, amint addig volt, a lntalmat támogitó koalíciós pártok példás „»gyatéítésben“ állanak a kormány mögött. = Appenyi a kisebbségi kérdésről a Isszsrelésről. Apponyi Albert gróf, a magyar delegáció vazetöje, szsplembM* 9-én nagy beszédet mondott a népszövetség genfi ülésén, A kisebbségről szólva kifejtette, hogy a békeszerződés négy millió magyart szakított el Magyarországtól, ezeknek legalább kultúrájukat kell biztosítani. A népszövetség nem kezeli kielégít®..« a kisebbségek védelmét. A gyakorlatban a népszövetség kevés hatalmi körrel bír és emellett ö főtételénél fogva politikailag is megkötött. A kissbbségak sérelmeit a kisebbségek képviselőinek kellene a tanácsban előadni. A kisebbségek védelme érdekében úgyszólván semmi sem történt, sürgősen szükséges, bogy a kisebbségi szerződéseket a többi nemzetközi szírződésskhiz hasonló szigorúsággal kezeljék. A leszerelés problémájáról szólva Siarkesztőgég és kiadóhivatal; Náúar-s 26., bori agy a lap aiellemi részét illető közlemények, a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. küldeni:» Kéziratokat nem adunk vissza. Higjiluij! Mnkiii fáriBszif: Mfoi csitfirtekSn h m\ azt mondotta, hogy a legyőzött államok leszerelése a békeszerződések értelmében kifejezetten az általános leszerelésnek volt előfeltétele. Magyarországot lefegyvarezték, tehát jogiban van követelni, hogy az üanepies ígéreteket tartsák be. A mai helyzet elvisel hitetlen, mert lehetetlen, hogy amig Magyarország tiljss-n fegyvertélen, körülö ta a többi államok áliig felfegyverkeznek. Nemcsak a békeszerződések, d < a népszövetség'egyezségokmánya is kívánja, hogy a leszerelés sován az ö iszes államok egyenlő elbánásban részesüljenek. A népszövetségi egyezmény nyolcadik cikke mm enged img államok közötti m*gktilöaböztetést, ezen az alapon kell végrehajtani valamennyi állam egyforma leszerelését. A nemzetek közötti testvéri szellem lehetetlen, mig kétféle jog van él egyes államok kivételes bánásmódban részesülnek. A legfontosabb a döntőbíróság magvalósítása. Yégül biztosította a nemzetek képviselőit, bogy a magyaroknak semmi olyan céljak ninc3, amely ellentétben állana a békecélokkal, a népek ideális törekvésével és az emberiség gondolatvilágával. A hadikölcsön beváltása. Komárom, — szept, 10, Hosszn tanácskozások és többszörös ígérgetések után végre a iépviselőbáz elé került, a hadikölcsön törvényjavaslat, am ily az osztrák és magyar hadikölcsöanel bíró lakosság ezirányu kielégítését van hivatva elintézni. Hogy ez a „kielégítés“ még csak a tisztességes .kárpótlás“ fogalmát sem fedi, azt a javaslat minden rendelkezése kegyetlen módon igazolja. A had’kölcsön tulajdonosok keserű csalódással fogadhatják a kormány ezen javaslatát, mely több száz millió értéket semmint meg, ha kötelező törvény lesz belőle. Az első hadikölcsöntörvény igazságtalanságait tetézi ez a most előterjesztett javaslat, m ly csak azoknak a htdiköicsönét hajlandó honorálni, akik legfeljebb 25000 K vagyonnal rendelkeznek és ezt az év végéig hatósági bizonyítvánnyal igazolják. He ezeknek 100000 K nál több értékű hadikölcsönük nincsen, akkor ezeket 3 százalékos járadókkötvénnyel becseréli az állam olyképan, hogy 100 K névértékért 75 K névértékű pipirost ad. A vagyon állagának meghatározását az 1920. évi vagyondázsma vallomások alapján fogjak eszközölni. A járadékkötvény 1925, január 1 tőt kamatozni fog. Aki a pénzügyi kormány ezen ajánlatát nem fogadja el, az a hidikölcsöa papírjaival ezentúl hiába vár jobb megoldásra. Maguk a kormánylapok is azt Írják, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy a hadikölcsön tulajdonosok papírjaikat kicseréljék, a kormány több intézkedést ebben a kérdésben tenni nem fog 8 ha valaki ezt elmulasztja, akkor több alkalma nem lesz a közönségnek arra, hogy hadi kölcsönét beválthassa. Nsm tekintve azt, hogy a kormány lapok ezen nagyon is hangos Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. VajdaXNitra Állandó' kiállítás köles belföldi bútorokban : Legmodernebb stylos Díjtalan megtekinthető' i
