Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-06 / 108. szám

1924. szeptember 9 - Komaromi Lapok“ 7. oldal. Vidéki ismerősei jóformán n»m is tudták t tála: figynök-e vagy üzletember? Ünneplés al- j kalsMkkor „nagykereskedőnek“ nevezték. Yál- £ lig kivágta megát, jól s vígan élt és boldogult, j Annyira rí »te, hogy hazulról elkezdték ; fölkeresni a „barátai“ a bec3cs neve aláirásá* S ért esedeztek az adósleveleik számára, midón \ egyszer máreinsb&n a farsangi bálban kis \ lányra bakká Bt. A hölgyecske élénken élesévé- \ gelt vela és véleménye sem igen tért el Willy j Bőrkétől — kivéve abban a kérdésben: mit- \ tevők legyenek vacsora után? A tizenkilenc- \ esztendős szőke Bzép leány ágy vélte, hogy j 'Wíllynek kocsin haza kellene kisérni & laká- ! a* — t. i. a leány lakása — ajtajáig, szépen ; jóéjszakát kívánva neki, mig WJ y azt tartotta: i „meg kellene tefeinteniöí a várost". Ds a lány akarata szerint történt. A hölgyecske cime azonban a fiatal nr j pénztárcájában, képe pádig a szivében maradt. • 6 minthogy Willy kitartó volt, lány pedig j édes és kedvelte a férfit, s hozzá koztyüt ! varrogatott potom áron és a fiatal szivek tér- i mécseiében rejlik, hogy kissé élvezni is akar- • ják az életet, hát — jolinaban már együtt is ) laktak a szigeten egy kis házikóban, melyet ■ Willy béreli. Auguszta — röviden Gmztika — roko- s nők nélkül állott a vlógban. Willy caaládjá- í val asm ítélték szükségesnek közömi a dolgot. < No meg, aranygyűrűkről, mirtusfeoszoruról, lel- \ készről, meg névaláírásokról is megfeledkeztek. \ Házasságuk kü.önben eszményi volt s a S nyár szekatLnni pompás. Ha Wiiiy valamit gondolt, azt gondolta: \ milyen szép lesz igy eltölteni a nyarat. Au- \ gaszta egyáltalán nem gondolt semmit. De g)ünoö/esérés idején a fiatal ur tér< ; déré ülve, arcához fölöttébb illett aggódó gazd- ! asszonyi tekintettel rtbagte: — Jó lesz betömnünk némi gyümölcsöt, \ szivem. Sokba kerülne, ha váltig készpénzt | keriene adnánk érte. — Hm — mormogta Willy. — Tormésietestn ngy lesz, ahogy óhajtod. ! Willy néhány napig rótta az utcát, ma- ! gáfcan diiDnyögve. Sétapáleájával lekaszabolt ! }ö csomó ariati&n mezei virágot künn a határ- ! ban. Hébe-korba rufc kifejezéseket eregetett I ki a száján s .olykor könny is ragyogott a ; ízemében, midőn a déli gőzhajón hazaérve I látta, mint ragyog a fehér felaz a verandán. — végre ő i» azt tartotta: be kell főzni. Majd toalett' tükröt vettek, meg divánt és ■ 8szr© kbiyd bevonultak Willy három szobfia \ lakásába. Eleinte petróleum kályhán főztek, da azian átvehettek egy jó t&karéktüzhelyt, mely ] egy időközben szintén agglegény tanyává elő* i lépett lakosztályhoz tartozott. A befőtt nagyon édes volt, meg az élet Is általában. S WiUynél ki sem vett többé cckret vagy gyarmatárut, mert pap nem adta rá még Augusztájára áldását. Novembarben aztán feljött az „Egyenlítő“ tájékáról Willy nagybátyja látogatóba a fiatal ar egy két régi jó barátjával abból az időből, mikor még Stokholmban kereskedett. A cimborák már hallottak róla, hogy winy úgy él, mint hal a vízben és igazi fő­városi szeretetreméltósággal viselkedtek iránta. Agglegénykedett egyik is, másik is éa túllici­táltak egymást a pompái garzon lakás, meg a helyre gazdagszony magaaztaláBábsn a nagy­bácsi e.ott. — A gyerekeknek kutya baja s a kis hölgyecske csinos fruska, de nagyon is fiatal es igen is szép — vélte Börk nagybácsi. — Baráiocskám, ne bántsd azt a lányt; előkelő családból ered — jegyezte meg a ta­nácsos. — Norland! alezredes leánya — fi#cs­­kám. — ügy maradt, mint az ujjam, mikor le­hunyta atyja a szemét Huzott-vonott, csakhogy becsülettel föntarthasea magát. — toldotta hozzá a számvizsgáló. — Szép .. . szép ... Hiszi a pici — bökte ki Börk bácsi s könnybe lábadt a szeme b gyanúsan megrándult a szürke bajusza. Másnap reggel a nagybácsi hetven koro­náért arany karperecét vett s a bájos kis gazdasszoDy részére odaesempészta a teríték mellé éa a tiszteletreméltó öreg nr ezúttal le­tett arról a kedves szokásáról, hogy ebéd ntán társalgás közben a díványra nyujtóztassa ki a két lábát. A következő nyáron megint csak kiköl­tözött Willy Gusztistul a szigetre a ott éltek együtt, mint a gerlepár. Ám nemsokára meghívta s fiatal urat egy ifjúkori barátja vőfélynek és Willy el­utazott, Finom, szép, tehetséges és jó családból eredt kisasszony volt a uyoszolyája s a szive olyan, hogy a fiatal Hr szemében az ég tiszta azúrjának tűnt fel. Wiííy mélyen, nagyon is mélyen fealené­­nett a nagy, ragyogó bogár szemébe, amely teljesen elütött Auguszta kék szemétől. Ási­­tattal hallgatta végig az eaketéii szertartást s valamsnnyi nyoszolyóra bájos versa« felköszőn­­tőt mondott, melynek eredeti kéziratát a saját nyoszolyájának aján'otta föl gyöngéd pillantás kíséretében. A család szentsége, megsérthatetlensége, a lányok vi-zonlagos ártatlansága, az egyház által megáldott házasság bűntől mentes ter­mészete s a jó társaság tiszta erkö'ed légköre ellenállhatatlan erővel hatottak Willy Bőikre, no msg a gondoskodó mamák, meg a számító lányok is — midőn a stokholmi lapokban meg­jelent a vsgyonbecslési kivonat, melynek iga­zolása szerint a fiatal ur tizenkétezer koronát keres évente. A menyegzőnek számos ünnepi álkalom lépett a nyomába s közülök az utolsón ezzel a vallomással omlott Ottonie Ackersb*rg kis­asszony Willy kebelére, hogy olyan bizonyosan arája Dsz egy napon, amilyen irigyelt nyoszo­­lyója most. Midőn a fiatal ur e magasztos vőiegényi emelvényéről a szigeti szobájára, a petróleum tűzhelyére, a csónakára, m?g a befőttgs üve­geire gondolt, rettenetesen elpirult és mikor Aagusztát viszont kellett volna látnia, olyan­forma érzés lepte meg a szivét, miatua peni­­ciiuss&l fölfegyverkezve kellene bitókra kelnie egy nőstény oroszlánnal, meiynok elragadták a kőikéit. — Üdvözlöm bájos gazd&sszonyodafc — mondta a nagybácsi — bár megint fölesiphetna egy uj, jóravaló lakót, ha te rabigába hajtod a nyakadat. Pedig milyen halvány volt az arca s ki­sírt a szeme, mikor elváltak egymástól! Milyen havesen borult a keblére, zokogva sóhajtván: Ne ám hogy aztán kivess az eäzedböl előkelő ismerőseid, meg a kisasszonyaik között. Mert nem, élném túl. Te tettél azzá ami vagyok. — Ói n?, ne menj el, maradj itt. Willy lecsókolta arcáról a könnyeket, esküdözva, hogy ö ödnspra gyöngédubb, meg szeretőbb szívvel öleli majd keblére, mint va­laha ... És ima most két hét múlva tér vissza hozzá — titokban eljegyezve ... Szinte úgy tetszett neki, nagyon is gyor­san siklik tova a hajó a hullámokon. Még a fedélzet himbálózását is érezte, bár olyan sima volt a tenger színe, akár a tükör. Keblében ellenséges érzelmek viaskodtak egymással és... Szent Isten! Előtte terült el a sziget, látta a zászlótartó rndat — meg a kis hajlé­kát is. — Vájjon elmondja-e neki már ma este a rettenetes dolgot, vagy tolvaj módjára vé­gig élvezze meleg üdvözletét és csak holnap... Sem a hídon nem vette észre a szegény kicsikét, som a verandán. Nyilván több Ízben is várt már reá és most komor kétségbeesés­nek adta fejét... Alig mászott ki a hídról a szárazföldre, találkozott a szomszéd halásznéval. Az asz­­szony félig zavart, félig ravasz mosolygással nyomta kezébe a kis hajlék ajtajának kulcsát, mondva: — A felesége csütörtökön elutazott a városba és ... A többit már nem hallotta Willy. Nasy lépésekben rohant át a halmon s balsejtelemtől Űzve rántotta föl az ajtót. A szobát üresen találta s a tűzhelyen e levelet: „Kedves Willym! Most bizonyosan igen megharagszol én rám, a te kedves kicsike Barátnédra, hogy hogy elutazott, mielőtt hazaértél volna. Da hát nem győztelek kivárni és csak ötvenkét koro­nát hatytái idehaza, mikor elmentél és az Is- I ten szóróiméért mit is csináljon az a szegény i leány, akinek egyebe sincsen mint a tiszteaé­­: ges neve meg a becsülete! Óh ha tovább is együtt turbékolunk, ta­­' Ián még az sím maradt volna meg. De Wallfred Johanneson, a Mázolósegéd, ' aki hozzám járt félesztendeig, mielőtt össze­találkoztunk, vállalkozóit rá, hogy hites Fele­ségévé tesz. A szerelem édes, igaz, de tisztességes leánynak a jövőjére is kel gondolni meg a te­kintélyre is az emberek között. A városi lakás kúriát megtalálod a konyhaasztalon, aki a falra van fölakasztva. Minden egyebet elcipeltem. Mert nem hihetea, hogy * ?y akartad volna hányni a te kis ttusz­­tikádai, mint ez újam éa Wallffedőmnek nin­csen Berendezése, a Bútorokat hát a Városi lakásból elvittük, amiért, remeim, nem karat­éitól, hiszen olyan nehéz Háztartás alapittanl! Vagy talán Nagykereskedőnek szólítsalak, mert hogy raiudannek vége ? Köszönöm a sok szépet meg jót. isten veled sirig szerető Augusztád. ü. i. Ne mérgelődj igen nagyon mert ak­kor eltörik Föntinik a mécses Cserepe.“ Willy eleinte jó d&ribig szidta a hűtlen asszonyokat mag „Wallfred“ Johanneson «rat. Majd utána nézett, mikor indul a legközelebbi gőzhajó a városba. Bezárta a oep hajlékot s kiült a verandára, hogy ott majd bevárj*. Mi­kor megérkezett a gőzös, leballagott lassan fütyörészve a kikötőbe. Ott néhány ismerősére akadt s elköltött vetők egy kis itaík&t. S midőn meggyőződött róla, hogy kiesi, kedves Augusztája kifosztotta a lakását mind az utolsó szókig, szállóba ment, lehúzta a ro­lót, elővett egy iy levélpapirost s ezt irta rá: „Kedves OUonieral Te, aki az igazi szerelem első sejtelmét sugalltad a szivembe, te az örökké hű .... “ UJ NŐI DIVATSZALON. A mélyen tisztelt hölgykSzSnség szires tudo­mására hozom, hogy Komáromban, Megye-u. 1. sz. alatt (Braun-féle ház) AS80L és FRANCIA DIVATSZALONT létesítettem. Amidőn a pontos és figyelmes kiszolgálást előre is biztosítom, kérem a mélyentisztelt hőlgykflzönség szives pártfogását. 510 Wintersteinaé. Szabászat és rajzolás tanítására lányokat felveszek. MŰVÉSZET. (A magyar képzőművészet hírei.) A Vassnry János és Hippi Rónay vezetésével ta­valy alakult képzőművészeti társasághoz har­minckilenc uj tsg csatlakozott. — A külföldön több magyar kiállítás nyílik meg szeptember­ben. Berlinben és Londonban a modern ma­gyar művészek kollektiv kiállítást, a Szinuyei- Merse társaság pedig Párisban reprezentatív kiállítást rendez. (A Kossuth kiállítás Budapesten) A Nem­zeti Múzeumban szeptember 19 én nyílik meg a Kossuth kiállítás, amely rendkívül gazdag és jobbára ismeretlen anyagot tár a közönség elé, Kossuth Lajos egész hagyatékát kiállítják s igy az eddig hét lakat alatt állott ismeret­len kézirat-gyűjteményt is. A kiállítást a Nemzeti Muzeum kupolacsarnokában rendezik meg. SZÍNHÁZ (Fedák Sári vezércikke) Egy teljes há- I romfelvonásos színdarab, Szenes Béla »A bnta I ember« cimü vigjátóka, A Vera Mircova pre- 5 mierbeszámolója képekben és Írásban, Stella I Adorján vicclapja, Szigethy, Szakmáry, Feiks I ötletes rajzai, Szenes Béla krokija, Befejeződik ? az országos korzószépség verseny! Páratlanul I gazdag mozirovat. Gyönyörű képek, érdekes cik-Ikek »A bálna« cimü Orion filmről. Sport. Di­vat a Színházi Életben, Incze Sándor hetilapjá­nak uj számában, amelynek ára 8000 korona, negyedévi előfizetés 80 000 korona. Kiadóhiva­tal Budapest, Erzsébet-körút 29. Kapható éa „ megrendelhető Spitzer Sándor könyvkereskedő- 1 sőben Komárom, Nádor-utca 29.

Next

/
Thumbnails
Contents