Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-14 / 98. szám
2. oldsf. »Komáromi Lapok« 1S24. aagusztas 14 teknek mint egyenlőjogu félnek a konferenciára való meghívása a francia miniszterelnök bölcs magatartás* következtében vált lehetségessé és egyben annak a reménynek biztos zálogává, hogy a londoni konferencia végeredményben gyakorlatilag is a békét fogja szolgálni. A Dawes féle javaslat a jóvátétel kérdését gyakorlatilag is megvalósítja, a különböző bizottságok jelentései ntán most már c*ak az az egy kérdés vár eldöntésre, hogy a Ruhr területek kiürítését minél előbb hajtsák végre. Németország öt hó alatt kívánja a megszállott terhietek fölszabadítását, Franciaország 1925. junins végéig kötelezné magát a kiürítés keresztülvitelére. Most ez az életbevágó kérdés áll előtérben, ennek megoldása csak napok kérdése. Harriot franciá miniszterelnököt a minisztertanács teljes mértékben támogatja a Ruhrkérdésben is és hasztalan a kulissza mögötti intrika, melyet Poincaré intéz az ellenzék élén, bizonyosra vehető, hogy a Rahr kérdést is kedvezőn fogják megoldani. Hogy mit fog ez jelenteni Németországra nézve, azt egyelőre még nem lehet kiszámítani, de az bizonyos, hogy u siker esetén egész Európa fel fog szabadulni a lidércnyomás alól és a kormányok rágondolhatnak arra talán, hogy a békés mimkát megkezdjék népeik számára. Hír szerint csak néhány napig tart még a konferencia és bízunk abban, hogy & tárgyaló felek között az utolsó napokban a teljes megértés fog győzedelmeskedni. A nyomasztó válságok súlya alatt a béke után áhítozó népek reménységgel tekintenek London felé és várják az igazi béke hajnal - hasadását. Komárom utcáit a koldusok és a kéregetők, sőt még a kóborcigányok is mind nagyobb számmal lepik el, akik részint az utcinjáróktól, részint bent a lakásokban házról-házra, ajtóról ajtóra járva a nemesszivü emberbarátok köuyöradományait kérik. Ez elég szomorú tünet, sőt a kóborcigányok elszaporodása még veszedelmes is. Ennyi kéregetó még sose volt Komárom ban. Nem múlik el nap, hogy közölök egy csomó ne kopogjon ahmizsnát kérve ajtónkon. A könyörületes emberi szív mindenkor szívesen segít a szegény nélkülöző munkaképtelen embertársai sorsán. Ha van valamije, valami csekélysége, amiből adni tud, örömest, ad nekik pár fillért. Nincs nemesebb tett, nincs emberségesebb cselekedet, mint a szegénységi rúnáját foltozni, az éhség kínját enyhíteni és a nyomorúság könnyét felszántani. Azonban segíteni, támogatni észszerűen kell és csak szokat, akik erre valóbaD rá is szorultak. Városunkban annyi a szegény és segélyezésre szoruló, hogy azoknak eltartása is elég teher városunk közönségének. Velük szemben szívesen megtesszük a kötelességeinket, örömest megosztjuk velük azt, amit meg tudunk osztani, amit nélkülözni bírunk. Éi csak ha az ö sorsukon segítettünk, segíthetünk az idegenekén. Minden oldalról általános a panasz a sok idegen, kétes alak hsözönlése ellen. Elvárjuk hatóságainktól, hogy fokozott figyelemmel csak a legritkább esetekben ez arra igazán reátzorulóknak és csak indokolt kérelem esetében adja meg idegeneknek városunk területén az engedélyt könyör&dományok gyűjtésére és a koldulásra. Megállapítható, hogy ma a koldulásra rászorulók száma a békebelieknek többszöröse. A születésüknél fogva nyomorékok és baleset következtében megbénult emberek jelentős számit a habomban munkaképtelenné lettek hatalmas tábora sokszorosan megnövelte. Ennek naey része koldulással szerzi meg betevő falatját, ezeken embarb&ráti szeretettel kell segítenünk. Mindenek felett azonban magának az államaik kellene segítséget nyújtania. Nem tudjuk megérteni, hogy tudja elnéz ni, hogy & nem önhibájukból munkaképtelen,szerencsétlen hadirokkantak koldusbottal a kezükben járják a falukat, városokat, és keserves, panaszos ala mizsnákból tengessék nyomorúságos életüket. Ne koldulási engedélyeket nyomjon a markukba, hanem segélyt. D) a hatóságok sok esetben még ezt sem adják meg a szerencsétleneknek. Számos nyomorék hőinek lopva kell tovasurrannia a rendőrörszemeb előtt, mert koldulási engedélyüket a végletekig forszírozott vitás illetőség miatt nem kapták meg. Többen valóságos kálváriát jártak a koldulási engedély megszerzéséért s a hatóságok azon meg* okolással, hogy miért verekedett a Habsburgokért vagy kérjen alamizsnát a Habsbnrgoktél, elutasították. Nem akarjuk elhinni, hogy ily kijelentések elhangzottak volna, — bár egynéhány nyomorék így állította — mert hogy aki ilyennek tömi be az éhező nyomorék száját, — aki annak idején kötelességét híven teljesítette, — az minden emberi érzést nélkülöz. Igenis, az államnak nem csak engedélyt keli adni a hadi nyomorékoknak, hanem tartozik őket emberségesen ellátni. Építsen az állam menházakat, utaljon ki segélyt, szüntesse meg a munkanélküliséget és a munkanélkülieknek kiutalt összegen lássa el a társadalom hős nyomorékjait. A kereső polgárok lerójják az adójukat az államnak, az állam is nyújtson valamit a társadalom terhei könnyítésére. Ezt elvárhatja a közönség és jogot formálhatnak reá a háború hátramaradt áldozatai. Ha vannak szemek, amelyek beszélnek, úgy vannak olyanok, amelyek hallgatnak, Jókai Mór. — Sárkány Ferenc helyettes államtitkár. Magyarország kormányzója a népjóléti és munkaügyi miniszter előterjesztésére Sárkány Ferenc miniszteri tanácsosnak, Komárom város volt országgyűlési képviselőjének, a helyettes államtitkári címet adományozta. — Temetés. Igaz részvéttel emlékeztünk meg múlt számunkban Löwy Füöp haláláról, akit augusztus 12-én, kedden délután 5 órakor helyeztek örök nyugalomra a helybeli izr. temetőben, Az a tisztelet és becsül és, mely a megboldogultat életében körülvette, halálában is őszintén nyilatkozott meg. Az elhunyt temetésén nagyszáma résztvevő jelent meg, akiknek sorában ott voltak a helybeli pénzintéz :tek igazgatóságainak tagjai és a helybeli biztositó társaságok képviselői. A koporsónál Kransz Mór s. rabbi mondott emelkedett szellemű gyászbeszédet, melyben méltó szavakkal emelte ki Lőwy Fülőp példás életét, becsületes jellemét és szorgalmas munkásságát. — Miért késik a városi telkek uj becslése ? A város képviselőtestülete még a városi nj szabályrendeletek tárgyalása alkalmával oly határozatot hozott a polgári pártok javaslatára, hogy a telekérték&dó alapjául szolgáló telekérték uj becslés alá vétessék. A telekértékadóról készített szabályrendelet ugyanis előadja, hogy a becslések minden két évben esz* közlendők, az nj becslés tehát 1922, érben már aktuálissá vált. Tekintettel arra, hogy az első becslések idején magas értékelésekkel készült el az előírás, amely értékelések ma már nem fedik a valóságot, a város közönsége a ■ mai állapotoknak megfelelő becslést várja Figyelmébe ajánljuk a város vezetőségének, hogy a tetemes adótöbbletet képező régi becslés alapján kivetett telekértékadó előírásához uj becslést foganatosítson, mert számtalan eset jön tudomásunkra, hogy a telekértókadót, amelyet az első negyedben nem szedtek, ismét a régi magasságban szedik és ezáltal az adózók nem helyénvaló zaklatásnak vannak kitéve s az egyébként is ját-hatlan sdólabirintusban a város késedelmes intézkedéséért is nekik kell magbünhődniök. — Az Országos iparoskongresszuson, amelyet augusztus 20 án tart az Ipartestületek Szövetsége Pozsonyban, a Komáromi Ipartes tületet az elöljáróság felkérésére Czike Dénes ipartestületi alelnök fogja képviselni, aki a helyi ipari viszonyoknak alapos ismerője és aki a kisipari termelés emelése és az iparos társa dalom helyzetének faljavítása körül megindult minden mozgalomnak évtizedek óta közismerten becsült és lelkes szószólója. — Nyiira megyei személyi változások. A fogalmazó személyzet körébsn: Abaffy Adolf megyei főjegyzőt véglegssen kinevezték a VIII. rangosztályba, Palikán Eduárd megyei főjegyzőt a zólyomi megyei hivatalhoz ideiglenesen beosztották. Schwarzer Károly megyei főjegyzőnek a kormány hosszabb szabadságot engedélyezett, dr. Hodín Károlyt kinevezték segédorvoinak a nagytapolcsányi közkórházhoz. A politikai igazgatás számvevői karában: B gyáts István főszámtauáesoat és a megyei számvevőség vezetőjét véglegesen kinevezték a VII. rangosztályba. A községi és körjegyzők körében: Blszík József radosnaí jegyzőt a nyitraváro«i jegyzői hivatalhoz helyezték át, B!osc:ea Vojtech, tardoskeddi jegyzőt a németszölgyéci jegyzőséghez, Jelinek Károly n igyt polcsányi járási számvevőt átvették a községi és körjegyzők állományába és megbízták a nagytapolcsányi jegyzői hivatal igazgatásával, Kaiser Ferenc bánvidéki jegyzőt áthelyezték az aranyosm&rót- vidéki jegyzőséghez. Kapu-ta András jegyzőt a katonai szolgálatból való visszatérése után beosztották a nagyemökei jegyzői hivatalhoz, Kovács Ambrus náuai jesryző junius 29-én meghalt, Mocik Gyula nemcinani jegyzőt végleg kinevezték, Nizoik József nagyemökei j»gyzöt áthelyezték az űzbégi jegyzóséghsz, Spmyár Ernő ludáayi jegyzőgyakornokofc áthelyezték Egyháznagyszvgre. Változás az irodai segédszemélyzet körében : M skéci Jánőst kinevezték irodasegéddé és beosztották az aranyosmaróti járáshlvataihoz. — A komáromi ipar sikere. Többször megemlékeztünk már azokról a harangokról, amelyeket a jóhirnek örvendő Doszlál Jakab ipartelepen öntöttek. A cég most kát igen sikerült harangot öntött a dénesdi r. kath. egyház számára. Az egyik 600 kg., & másik 350 kg. súlyú és tiszta hangú, erőteljes csengésű mind a kettő, igazi díszére válik a rendelő egyháznak, de elismerésére is annak a szolid magyar harangöutö cégnek, amely készítette. A gyönyörű zengésű harangokat igen sokan meghallgatták és az elragadtatás hangján beszélnek róluk. — Egy hires grafológus Komárombap. A világhírű Jesny Károly grafológus, akinek a világ minden részéből vannak elismerő levelei j csodás tudományáról, Komáromba érkezett és ma cstiörtőkön, pénteken és szombaton a Központi szállóban fogadja a látogatókat. A neves grafológus szerkesztőségünkben járt és a szerkesztőségi tagokkal egy-két sort íratott le és nyomban elmondotta az illető jellemét, természetét, szokásait. A neves grafológus egy jellemzést 10 K-ért ad, hosszabb látogatás dija 15 korona. A tanítóság; figv elmébe! Fali olvasótáblák az ABC-hez A sorozat 17 táblából áll és még e hónapban megjelenik. Úgy ezen olvasótáblák, mint iskolai szemléltető képek megrendelhetők Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29
