Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-26 / 12. szám

t. «Mal.

» Rom arcmi lépőit«

tm jaamár 2<

Békán ■•ggjőzódé#telen*l, íó*ye az ajtói, ell naéfci lennek forradalmi nagyjainknak. Ok •ionban baladnak a tágított utón és m galapozzák egy nj renesán- eljövetelét. Minél nagyobb teret hódit magának az njiiók s* rege, annál nagyobb ellensége k tábora. így az állandó piszkélódás teljeb szaki ást is hozott magával. Á két tábor állandó féltékenyk* dóssal figyeli egymást. Napirenden vonnak az Sauezörn nések, az újságok ha áljai bizonyítják az állandó harcot.

A komoly csoporthoz c&atlnfcoznak azonb n kisemb-rk is, akik a barátság jogán fellő jék ina gat at magyjainb roel é és e komoly szép atáni törekvésben részt követelnek. Éne az uj lép-fmézre, mint a kora tavaszi éhes légy k, Csípnek le a kis akarnokob, bogy teltszivják magokat *z nj akarás mámorával és az örök- ; szépet, mit sohse tudnak megemészteni, fon* toskodó pötyögtetéstel szórják széjjel a „kultur világba*. Társadalmunk nagy tömege az uj művészi törekvéseket ezeken át ismeri meg. avagy abszolút tájékozatlanul, előítéltekkel telve ellensége lesz mind n kulturforrad lmárnak.

Ne bogy félreértsenek és gyors köpönyeg ) fordításnak vegyék e kitételt. Az izma okról továbbra is m< gmarad az a véleményem, emit már kifejtettem. N m iem rek más izmu-t, mint a „n.űvészizinnal“. Meggyőződésem és bigott hitem ven azonban a művészet fetujhodásában. Hiszek egy poeány, v*»y mű'éezi élésben. Az élet szeretetéb*n, a kűzködes mámorában, a t>)jes, őezinte, geaztnstalan nagy alkotások eljövetelében.

(Folyt, köv.)

Elmefuttatás az iparművészeiről-IgeuiisZtelt tanár úr! j

Szives felszólításának t. I., hogy a Komáromi Lapok müv-sz^t rovatába, váitoz-tosság kedvéért a mű parról közöljek valamit, örömmel eleget teszek ; habár tekintettel a múlt évben megjelent könyvem íikei tel* nségére, melyben csaknem kizárólag e tárggyal fogl&lkoz tam., alig hiszem, hogy az olvssó közönség érdeklődését valami Dagyon lekösse.

No de mindegy! Szavamat ad’am tehát ! elmondok egyet mást a szakmámba vágó mű végzetről a vasművességröl. De mielőtt elkezdeném lá-suk mit mond ennek a nűvégzetnek egyik legkiválóbb ismerője Edvi Iiies Al»dár magyar éJlemi ipariskolai tanár a „V anüressége ciraü müvébe: „A magyar vasműves jóhire az ország határain messze túl térj d. Bécs, München, Berlin, Majna melletti Frankfurt és Pári. kiválóbb műhelyt iben is szívesen felfogadják őket s e városok nem egy házának, nyilvános és középületeinek külső és belső dekorativ vasmunkája hirdeti kezük ügyességét és ízlésük nemes voltat. Igazán kár, hogy ideh *a a művelt magyar közönség vonzalmát, a művészi ipar e kiváló iparáca még igen nalku özi. Ma még nagy többségben vannak azok, akik a vasművestég remekein a vasat és nem a munkát látják. Csodálkoznak az árak drága- Bágán, mert nemtudják: mennyi időt és fáradságot, mennyi gondot és érzést, mennyi türelmet és ügyességet kíván az, míg a kovács az izzó vasrudból kialakítja művének plasztikusán hajló ágait, leveleit és egyébb díszítménye it.“

Ennyit szükségesnek tartottam e kiváló műértó könyvéből idézni, hogy az alább elmondandók iránt a tisztelt olvasó közönség érdeklődését lekössem.

Basilides Barna festőművész e rovatban keservesen panaszkodik, hogy a legtehetségesebb festőművészek kénytelenek tehetségüket külföldön értékesíteni, mert idehaza nem becsülik mg értékük szerint őket.

Biz ny e panasz jogos, ugyanez a sorsa az iparművészeknek is. D-) ez reájuk nézve ha nem is kellemes de művészetük fejlesztésére nagyon előnyös. M rt idehaza sohasem juthattak volna oly művészi magaslatra, mint a külföldön, hol rokontól, baráttól elszakadva csupán a művészetüknek élnek és abban találnak gyönyörűséget és szórakozást.

Olvastam valamikor, hogy ez ősi hindu vallás papnövendékét már fiatal gyermekkorában, még mielőtt a szüleit megismerné, elzárják a nagyvilágtól és mint meglett férfi kerül ki fogságából, ez idő alatt a hindu vallás titkaiba avatják be, mert ez oly tudomány, amelyet más körülmények között soha sem sajátítana el.

Ilyen formán kell nevelődni ai igazi müjparosnak is. ö legjobban elvan lárva ai idegenek 1 őzt, nyelvüket n m igen érti, szokásaiktól id'genk>dve vissza5*ivódik, mindéi törekvése és vágya, mindig szebbet és tökéletesebbet alkotni dolgozik szükségből, dolgozik szórakozásbö], sőt, dolgozik Almában is. Mikor elicdu’t útjára már kész műrésznek érezte magát, mire odaért rájött, hogy csak közönséges diletáns. Nm elég a kalapácsot kezelni, da kell hogy jártas hgyen a rajzolásban, mértanban, geem trióban és mintázá-ban, újra kezdi tehát az iskoákat járni és tanulmányai a lett, ez* me előtt végig vonu'nak évszázadok, évezr dek előtt készült nü'árgyak, melyek mindevyike megán vis-li a kor styiusát.

T<-hát jó stylus ismerettel is kell birnia, mert nincs nevetségesebb valami, mint ha valaki epy és ugyanazon tárgyon különböző korszakok sty usánHk megfelelő díszítést alkalmaz például ki-vni a gó>bot a barokkal vagy renésanceot a szecesszióval stb.

Az ilyen munka olyan, mintha valaki Iá bára sarkantyúé csizmát, ny kába szürdolmáuyt j akaszt és a fejére fényes cilind-’rksDpot tesz. j

Ez előadottak után meg lehet ítélni, hogy > egy igazi n ű'p ros élete nem valami irigylésre méltó, annál szerencsésebb a kiváló színmű vész Tudvalevő, a lülfödön egyik sm dolgozik egyedül; a színművészt az impresszáriója | benutatja, az egész világnak és mißd nütt íiu- | nép ik és elárasztják szeretetük minden jelé- = vei. A nű párost pedig csaknem légmentesen 1 elzárja foglalkoztatója az egész világtól ésigy még nevét sem tudják a legtöbb rrű készítőjén* k Hogy a külföldről hazak rttlt n.üvóazeket sem méltányolja a hazai közönség és ezáltal müvé-z*tünbit itthon parlagon hevertetik, n-m kell nagyon tragiku an venni, ktt önö sen nincs mit sajnálni szón n üvészeken, kikn-k módjukba van saját ku iájukba visszavonulni és azt esetleg az ö saját Ízlésük szerint berendezni ; — olyan boldogok azok, hogy még a 1* gfényefiebb ajánlattal sem lehetne kicsalni onnaD ; ö üin* b annak, hogy megssabadu’t&k attól a nyűgtől, mely testüket és leik ü set a vé?Vimertilésig lárasztotts.

Én, jó magam is csaknem egy évtizedig ettem az önkéntes száműzetés kenyerét, egy tucat világvárosban vsn elhelyezve kezeim munkája, de egy munkámnak sem örültem úgy, mint saját tervezetü egyszerű házacskámnak, annak sajátkezűié? készített rácsost kapujának és kövirózsával (komáromi nyelven fülh'csa- f vsróvai) leültetett v®svázás oromdiszeinek, | melynek elhelyezésére Gárdonyi hasoncimü no ;

kitéve, mty eég síiv^égböi „A magyar Ipari munkás külföldön“ einsft könyvem eladásának közvetítését is elfogadja.

______ Török András.

A JESZO Prutyl színházában a bema. tató első diueöadás esttiönökön, f. hó 81 éa d. u. A órai kezdettel les* a ku'tvpilotában, A művészi bábjáték iránt érd-tkló 10 telnOttskeá is szívásén látja a Vezetőség.

As idei farsang ötletben, eredetiségben, bohém művészi elgondolásban blxnsyára leg. kiemelkedőbb -stélye lesz a JESZO művész jelmezes álarcos bilja a kuturpJo ábau f br. 23 an. N mcsak varoíssarte nagy az érdeklődéi, de a vidékről, sőt BuDp-at é=t (s

történtek előj-gysétek. Külön é*-d -kiéget biztosit az a körülmény, h.ey a JESZO tagjai számára az egyesület mü'ödö tagj i telje* sen ered ti és egyéni jelmezterveket készítenek» Etszletes tudósítások következnek.

JESZO hivatalos lapja, A Szép kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában, ára 5 Az egyesület pártfogó tagjai UgilMrnánvkóat kapják Hirmos Károly számozott és signált linóinetszetévi-1. R*ndea tagok ugyancsak mű. melléklettel kapják 6 K ért A kővetkező szám márciusban jel nik m

Kitárulnak a pokol kapui február 23 áa hogy befogadjanak benneteket ió komáromiak f L*sciate ogni melancholia, voi chi eatrafoi Ne tessék megij dai, még nem komoly &z ft»» Erye|ö*.e még csak arról van síó, hogy V JESZO álarcoíbáijáa a r nd^.ő**ég áltat mo«állapított irényötlet » „pokol“. Vagyis a kultúrpalota díszterme D»nte poklává W átalakítva és a résztvevők is poko'iakókat ábrázolnak jdmezftbkel. Azokat, akik azt hiszik, hogy ezáltal a jelmezek n-’tn leérnek , eléggé változatosak, m 'goyugtathatjuk; hisz a pokolban nem csak ördögök vannak, hannm odakerülnek a panamista miaiszWek, hadseraiv. szállítók, csirk fogók stb, és (ók borzalom n ü * snyósok is ( % utóbbiak ártalmatlanná tételé. | röl a* rsndezőség gondotkodik) Szóval tarka ; és élénk világ lesz február 23 án a kultur-* palotában.

vei iája adta az ötletet.

Nekem is kicsit rosszul esett, hogy külföldön végzett munkámat idehaza nem folytathattam a lakosság közömbössége miatt, de később rájöttem, hogy nincs okom a panaszra, mert mégis csak kellemesebb kevesebb gonddal élni.

A mai légkörben voltaképen nincs is szükség mülparra; mióta a világháború végig szántott az országokon, társadalmi osztályok merültek el és újak emelkedtek fd, a régi társadalmi osztály elposztulásával a műipar elvesztette táplálóját, az uj gazdagok érzékvilága pedig még nem fejlődött annyira, hogy az igazi műértéket felismerje éa pártfogolja.

Ha áldoz is néha valumit egy-egy mű■ tárgyra, sz is rendszerint már rég elhalt tr,ü | vé*z munkája, aki már nincs rászorulva az ö : pártfogásukra. Nem is azért veszik, hogy gyö* i ny Őrködjenek benne, Inneni vsgy nyeró-zke\ dési hajlamból, vagy pedig azért, hogy el; mondhassák, hogy az illető műtárgy ezé vagy

* amazé a nagy űré volt. Természetese» a tár* gyak értékét is aszerint becsülik, milyen nagy | hirü volt ezek egykori gazdája.

No de elég is lesz talán ennyi egy cikk í keretébe, még csak megjegyezni kiváDom. hogy i valamirevaló müértékkel bíró vasmüvet 12 év | óta, mikor a szőnyi grófi kastély elkészült, n m j készi^ettem. Jelenleg ké zitek egy kisehbszerü,

* de műbeccsel bíró emléktábla keretet egy csen d's magyar falu ref. közönsége megrendelésére, akik a világháborúban elesett szeretteiknek gránitba vésett neveit az általam kovácsolt turul msdár védő szárnyai alá óhajtják helyezni. Ezen emléktábla fényképét legközelebb a JESZO kirakatában közszemlére bocsátom.

Van néháDy művészi kivitelű vasmunkám

* Szunyogby testvérek vaskereskedése kirakatába

SZÍNHÁZ.

(*) A Julid — eladták. Már tudniillik a Julis nép<zioroűröl vau szó, am“1 vet m?nt tudjuk, dr. SHjj Ferenc uy. polgármester irt dicséretet uy-^rt vele. A bíráló hívottéi? e darabot megvételre ajánlotta a rimaszombati népszínmű bizottságnak, amely a napokban mag is vásárolta a darabot a szerzőtől. így* annak előadási jogi falett a rimaszombati bizottság rendelkezik.

(*) Vendégszereplés. A kassai színtársulat fölkérte Fő dessy Sindor volt komáromi, most rm »szombati színigazgatót v«ndég^zerejv. lésre. Főldessy Sáador Dosztojevsvky Roekol» nikovjíuak a cim.'zerepét fogja e’játszani.

(*) A neöyvenhstéves Molnár Ferano.

Molnki Fei’encnagysze'üda abjá^a .Li’iom“ ot immár ötödik alkalommal újították fel Bégben. A bécsi sajtó nagy jelentőséget tulajdonit a I repriznek, a legkiválóbb béesi kritikusok, így! példán! Fó'ix Salten hasábokon keresztül méltatják Molnár Ferenc rendkívüli talentumát ; és költészetét. A béesi repriz érdekes évfordulóval esik össze. Molnár Ferenc tudniillik január 12-én töltötte be 46 ik évét. A búd aj pesti lapok egy része ebből az alkalomból me’eg ■ hangon emlékeznek m jg Molnár irodalmi munkás* * ságáról. A magyar sziopadoknak valóban koronázatlan fejedelme Molnár Ferenc, aki a világ minden színpadát meghódította. 1909 beik került színre az Ördög, melyet Budapesttől ! Newyorkig minden világváros színháza előadott. Első darabja azonban nem ez, haneqa j „A doktor nr“ cimü bohózata volt, amehrat még ma is gyakran játszanak a magyar sala. padokon. A Liliomot 1909 ben matatták be a Vígszínházban. Meg lehet állapítani, hogy &