Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-03 / 2. szám
POLITIKAI LAP Eíltatésí ír oe!t»n!oTÍfa értékbe* * Metyto és vidékre peaíai MítkWdéesei: i Sfe-f* #we 88 K? félévre 40 5, ««gyedéire 28 E« j Kttlf61d5n 180 Ki. Efjet »«ám ára * 80 fillér» D map Mi képe bontakozik ki abból a krónikából, melyet e lapok legutóbbi száma közölt. Ez a beszámoló azonban csonka, mert csak a városról emlékezik meg, de a falu kulturális élete nem domborodik elő belőle. Pedig ma már a falu kultúrája is olyan folyamat, amely beleömlik a magyar faj kulturális életének nagy folyamába; e kis patakok, melyek a falvakban erednek, tiszta, kristályos vízzel vannak telítve, azt viszik magukkal. Kis palakokból lesznek a nagy folyók, a magyar kultúra nagy folyója is innen meríti egyre növekvő erejét. A falu a maga olvasókörével, kölcsönkönyvtárával, dalárdájával szintén részese kiván lenni a magyar kultúrának. A falu népe szinielőadásokat rendez olyan számmal, amely imponálóan hirdeti a falu törekvését a szellemi élet után, a vágyódást a kultúra ulán, amely értékeket nyújt és értékeket teremt. Ezek a műkedvelő előadások, amelyeket ma már csaknem minden falu rendez műkedvelőivel, arról tanúskodnak, hogy népi életünk színvonala örvendetesen emelkedik, vágyai és kívánságai vannak s ha ezeket helyes mederbe terelik, abból gazdag gyümölcsök érlelődnek a falu népe számára. A város és falu közt ekképpen enyészik el és csökken az ellentét, ezt csak a kultúra egyenlíti ki. Ezért ragaszkodunk magyar iskoláinkhoz, hogy a mívelődés, az iskolázottság révén alapot nyerjen. Ezért akarnánk minden faluban könyvtárt látni, nem is egyet a nagy falvakban. Olvasókört és daloskört minden faluban, amelyek a nép látókörét, művészi készségeit szélesítik és emelik. Ez az út vezethet el és juttat el bennünket a kultúrának arra a fokára, amelyen az európai népek élnek. Mi sem volna természetesebb ugyebár, ha ezekben az állam támogatását is a magunkéinak mondhatnék. Sajnos, ettől ma még igen messze vagyunk. Parldemokráciánk és nemzetgyűlésünk mai többségének felfogása ezt csak az uralkodó népfajoknak biztosítja és a kormányzat egyelőre csak tűri ezeket a kulturális életnyilvánulásokat, amelyeket pedig támogatnia kellene. Mert ha a mi adógarasainkból épülnek és gyarapodnak a cseh' és tót' községek könyvtárai, azt hisszük, nem vagyunk szerénytelenek, ha ugyanazt a magunk részére is követeljük. A kultúra egyetemes kincse az államnak és nem népfajok előjoga. Ettől az igazságtól, ennek a kormány részéről való felismerésétől még távol vagyunk. De az igazság útban van és egyszer csak elérkezik. El is kell érkeznie. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Fősaerkesafcő: QAÁL GYULA át Szerkesztő SASSASfYAY JÓZSEF dr. Hierkesítőíég é* kiadóhivatal: Nádor-a 29., hovi úgy a lap azellemi részét illető közlemények, Mfaat a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. köldenÜg Kéziratokat nem adunk vissza. Sigjeleíiii betsnkim háromszor: toddM uQt&rtfiküB ír szsnbtp Új esztendőbe fordult az idő gyors szék re, új évszám került forgalomba, az ismeretlen, nagy kérdőjeles 1924, melyről mindenki szeretné föl!- bb-nteni azt a titokzatos fátyolt, mely a jövendő eseményeit borit ja. Valamikor lók es-régen a reménységek és vágyaknak öröme fakadt az nj év fölvirradtán a sziveken, de egy idő ó a az esz tendőis mulasa és esztendők születése alig jelent többet, mint két évszámaak fölcserélődését, ami kü önösebb emóciót nem okoz, legfeljebb az életkorára féltét eny embertársainkat teszi ideg esebbé. Az évvábozással az emberi lélek valami jobbnak, kdbmesebbmk eljövetelét remélte ezelőtt, most azonban m jdn m fásultan gondolunk arra, hogy a sok csalódással teii évre nincs kilátásunk jobbat várni, noh - olyan nagyon ránk férne már egy olyan fordulat, m iy a lelkek megnyugvását s a szív k örömét meghozná számunkra. Az obiigát B. u. é. k. azért ma is iödungzik az ismerősök és barátok ajkairól, nem kételkedünk abban sem, bogy a jókívánságok őszinte érzésből fakadnak, da az is aki mondja, az is aki fogadja, a lelke mélyén valami olyas félét érez, hogy a szívből hangzó szavak a nehéz időknek sok szomorúságában csak a löpke pillanat értékével bírnak, mélyebb nyomot bizony nem hegyünk háti a. Mégis az emberi hagyományok minden év megújulásánál újra ébrednek, boldogságot, áldást és szerencséi kiváim k egymá-nak az emberek és akinek még van hite, meggyujtja & reménység gy-uge mécsét és bizakodással tekint a jövő titokzatossága elé, varra, hogy mikor válik valóra mindama kívánság, mely életének jobbulását és boldogságát célozza. És bármint legyen is, ha nem is túl jdonitunk nagyobb jelentőséget az újévi gratulációdnak, emberi voltunknál fogva titkos sóhajaink ban mégis cmk a remény sugara rezeg, amely a sok hányattatás, nyomorúság, bánat és szenvedés között a végtelen borulatból egy picinyke csillag derengését csillogtatja felénk. É* jól is van ez így, mert a reményvesztés a lemondás lenne, a hit nélküli élet p dig a dermesztő halál. Még a iegkétségeselb pillanatokban sem szabad elhagynunk a bituek, reménységnek, bizalomnak alapját, mert'az isteni őrök igazság azt tanitj-i: Megvirrad még valaha, — Nem lesz mindig éjszaka! A csongrádi gaztett. Komárom, —január 1. Csongrádeu egy bálterembe bomba repült és robbant, nyomában az öldöklés, halál, a pokol. Ártatlan emberek pusztultak el, mert a bomba nem válogatja áldozatait fdekezot szerint, azt öli meg, akit közelebb ér. Alávaló, elvetemült gaztett az ilyen, melyet ártatlan emberek elpusztítására gonosz;evők terveznek és főznek ki. Akár forradalmi pszihózis a szülőanyja, akár a háborús lezülléssel, az erkölcsök elv*dudásával akarjuk megmagyarázni magunknak ezt a gyáva és gonosz merényletet, nem tudjuk megérteni. Nem hisszük, hogy kis Magyarországon akadna ember, aki ártatlan emb-rvér kiömlésében találná gyönyörűségét vagy keresne elégültségct. Az emberben mindig tisztelni keli az embert, a fegyvertelen embert elpusztítani hitvány gyávaság és a magyar lólektől messze áll. A magyar ember nem volt összeesküvő soha, a bombagyártás idegen import, arra ez az ország eddig berendezve nem volt. Ha az antiszemitizmust hozzák fel e hitvány merénylet s2ülőokaul, ezt viasza keli utasítani, m-rt az antiszemitizmus lehet reakciója a kereszíényellenes támadásoknak, de az antiszemitizmus, amely mint világnézet vagy politikai program kíván érvényesülni, soha bombával nem dolgozhalik, mert a bomba a forradalom rekviziluma. A forradalmi lélek kirobbanásait megértjük ; azokkal, ba céljai egyenesek, erkölcsiek és egy nemzet elöbr.ivjutását célozzák, egyet is érthetünk ; de békés társadalomból a bombát és a bombavelöket száműznie kell minden becsületesen gondolkozó embernek. Csak a megvetés és niálat érzéseit kelti bennüuk is, keresztény világnézet híveiben, az ilyen gaztett. Fekély ez a társadalom testén, amelyet ki kell irtani, hogy méiges kelevénye ne lomboljon ott tovább. Aki erköic-i air.pou áll, aki a tisztesség és becsület kod xs szerint gondolkodik: más véleményen nem lehet a csongrádi vórea bálteremről. A. Gy. Szilveszteri mulatságok. D cember 31-én több helyen megtartották a szilveszteri szokásos mulatságokat, melyek : általában véve, sikerültek. A mulatságok kösttl ; a Dalcgyasü et és a Kath. L góoyegyieí mu* ■ latságairól kővetkezőkben számolunk ba. A Oalegyesület szilvesztere. Évtizedes \ hagyományai szériái, a Komáromi Dalegyesü; let az elmúlt évben is megtartotta Szilveszter f estélyét nádor utcai helyiségében. Az este 9 órakor kezdődő mulatságou szép számú, distiugvált közönség jelent meg, mely pompás, jó hangulatban r-ggelig vigadóit együtt. Ezúttal tánc vezette be az estélyi, melytől a sok bájos leány és szép asszony ugyancsak kivette a ; részét. Éjfélkor került a sor az estély műsorára, í mdy az egyesület vezetöfégén kívül álló okok miatt nem az eredeti terv szerint fo yt le. A Dalegyesülst ugyanis éjféli kabarét tervezett, melyre a helybeli színtársulat öt tagját szerződtette. A színházban ugyanazon este rende\ zett kabarén előfordult súlyos incidens hatása ; a Dalegyesülát programján is érezhetővé vált, í mert a karéra szerződtetett Faludi Kálmán és Békeffy Lajos az estélyen nem jelentek meg \ s így a műsor alaposan megrövidült. A szin: társulat nevezett két tagjának ezen a Dal\ egyesületet és az ott megjelent díszes közön- séget sértő magaviseletével nem kívánunk ből vebbsn e hely u foglalkozni, da a példátlan eset elítélendő és a Lgieljesdób mértékban alkalmas arra, hogy a jövőre nézve a iegmeszszebbmenő konzekvenciát vonják le az illeté- 1 kés tényezők azokkal szemb-n, kik a hatévtij zeden át a magyar kultúráéit önzetlen áldo| zatkészséggel munkálkodó Da!egy<sületatjannak ! tagjait és közönségét ignorálták. A város í magyar Közönsége is megalkothatja ítéletét az 1 ilyen eljárás felől. A csonka kabaré egyébként elég jól si\ került és különösen a Ddsgyesület működőkara érdemel teljes dicséretet. A müködőkar i Pogatsnigg Guido Kuruc daloké, szerzeményét énekelte elsőnek, igen nagy hatással és általános tetszés mellett. Majd Fenyő Irms, a szin: társulat szubretténektsnője adott elő három kupiét a tőle megszokott elevenséggel. Goldring Samu, a K. D. müködőkarának széphanga tagja két műdalt énekelt elismerő tapsok mellett. Sándor Aranka, a színtársulat tagja j cigányzene kíséretével több zamatos m&gy&r dalt énekelt, melyet a müködőkar négy tagjá-
