Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-24 / 11. szám
S. oláaL deiések kieszközlésével és a szállításokban való részesítésével. ▲ városi hatóság pedig kezére járhatna az iparosságnak, hogy külön* féle ügyeit gyorsan és sürgősen intézze el. Az állam pénzügyi vezetése és a keres * kedeiemügyi minisztérium öleié állami kölcsönőkkel jöhetne az iparosságnak segítségére. Nem lehet tétlenül nézni egy ilyen hasznos és értékes társádalmi osztályunk pusztulását, amely a város közéletének irányítója és gerince volt. Ez a társadalmi osztály magyarságuk mindenkori zászlóvivője és hordozója volt Leszegényedése, pusztulása a város arculatát, jellegét megváltóztatja és a leghátrányosabban befolyásolja. Az iparosság évszázadokon át ennek a városnak legtevékenyebb osztálya volt, a város fej ődése, haladása, kultúrája ezeknek áldozatkészsége és munkája folytáB jutott arra a fokra, amelyen ma van. Magának a városnak városi jellege függ ezzel a kérdéssel szorosan össze, mert az ipar minden város fejlődésénei emeltyűje és fokmérője. Az iparosság helyzete olyan komoly, hogy azoknak a legnagyobb figyelmet kell szentelnie minden tényezőnek. 1924. évi január hó 27-én vasárnap délután 5 órakor szabadoktatási előadás a kultúrpalotában, amikor Dr. BOGNÁR CECIL egyetemi n. tanár TÖMEGLÉLEKTANI JELENSÉGEK óimén tart előadást. Ezenkívül JURECSKA ANCSI zongoraszámokat ad elő. Belépődíj nincs, csak tetszésszerinti adományokat kér a Jókai Egyesület. Ez az előadás kivéteiesen 5 órakor kezdődik. Tűzi tiltakozott ü bábom ellen. Conrad volt vezérkari főnök i emlékiratai. — Az összes miniszterek, Tisza kivételével, a háború mellett voltak. 1914. jntins 7-én délután 3 órakor kezdődött az a történelmi fontosságú miniszteri tanáoskozáe, — amelyen a háborúról döntöttek. A volt vezérkari főnök teljes terjedelmében közli a minisztertanács jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv szövege igy hangzik: Közös miniszteri tanács. 1914. VII. 7. Jegyzőkönyv arról a közös miniszteri tanácsról, amelyet Bécsben 1914 julins 7zén Berchtold gróf a kftlügyek és a császári és királyi ház miniszterének elnöklete alatt tartottak. Jelenvoltak: Stürgh gróf es. és kir. miniszterelnök, Tisza gróf m. kir. miniszterelnök, Bilinski lovag cs. és kir. közös pénzügyminiszter, Krobatin lovag táborszernagy es. és k. közös hadügyminiszter vezérkari főnők, Kailer ellentengernagy, a es. és k. tengerészparaccsnokság képviselője. Jegyzökönyvvezetö: Hoyos gróf szövetségi tanácsos. Tárgy: Boszniai ügyek. A Szerbia ellen való diplomáciai akció. Az elnök megnyitja az ülést, elmondja, hogy ezt a minisztertanácsot azért hívták egybe, hogy azokról az intézkedésekről tanácskozzanak, amelyeket a szer&jevói katasztrófa következtében Boszniában és Hercegovinában foganatosítani kell. Szerinte különböző ily belső intézkedésekre voln-i szükség. — Mindenekelőtt azonban — folytatta — jöjjünk azzal tisztába, nem érkezett e el az a pillanat, hogy Szerbiát egy erőkifejtéssel egyszer és mindenkorra ártalmatlanná tegyük. Ily döntő lépés természetesen nem történhetik diplomáciai előkészület nélkül, ez az oka annak, hogy megelőzően a német kormánnyal érintkezésbe léptünk. A Berlinben történt tárgyalások igen jó eredménnyel végződtek. Vilmos császár és Bethmann-Hollweg egyaránt megígérte nekünk, hogy abban az esetben, ha Szerbiával háborús bonyodalmaink lennének, Németország feltétlenül és nyomatékkai támo gatna bennünket. Nos, most még Itáliát és Romániát kellene számításba venni. Ebben a tekintetben agy egyeztünk meg a berlini kormánnyal, hogy jobb, ha először cselekszünk és az e-setlnges kompenzációs igényeket bevárjuk. Szerinte nem lehetetlen, hogy a Szerbiával való háborúnak az lesz a következménye, hogy Oroszországgal is háborút kell viselni. Oroszország most olyan politikát követ, amely nek az a messzefekvfl célja, hogy az összes Balkán államodat, Romániát is ideszámítva, összefogja s adott pillauatbau a monarchia ellen kijátssza. Az a nézete, hogy ezzel a po litikával szemben a mi helyzetünk állandóan rosszabbodik, s ha tovább hagyjuk folyni az eseményeknt, akkor a mi délszlávjaink és románjaink ezt gyengeségünk jelének tekintenék és még erősebben gravitálnának a határos államok felé. — Ebből logikusan következik, — fejezte be a külügyminiszter — hogy nekünk a Szer biával való leszámolással meg kell előznünk azt a most fejlődésben levő folyamatot, amellyel szemben később már tehetetlenek lennénk. Tisza beszél... A magyar királyi miniszterelnök egyetért az előtte szólóval abban, hogy az utóbbi napokban a helyzet lényegesen megváltozott s ennek következtében hangsúlyozza, hogy a Szerbia ellen való háborút ö is közalebbnek látja most, mint közvetlenül a szersjevói merénylet után. Szerbiának meglepetésszerü megtámadásába azonban nem tud beleegyezni. — Megelőző diplomáciai akcióra föltétlenül szükség van, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor Európa szemében igen rossz színben tűnnénk fel s minden valószínűség szerint, Bulgária kivételével, az egész Balkán ellenségeskedésével számolnunk kell. — Szerbiával szemben — úgymond — igenis követeléseket kell felállítani és ultimátumot csak akkor kell hozzá küldeni, ha a követeléseket el nem fogadja. E követeléseknek keményeknek kell lenniök, de mégsem teljesithetetleneknek. Ha Szerbia elfogadná azokat, akkor nyilvánvaló diplomáciai sikert érnénk el s ebben az esetben prezstizsünk a Balkánon megnövekedne. Ha azonban követeléseinket nem fogadná el, akkor én is & háború mellett vagyok. De már most hangsúlyoznom kell, hogy ezzel a háborúval nem szabad azt céloznunk, hogy Szerbiát teljesen megsemmiütjük, pusztán területének megkissebbitésére szabad szorítkoznunk. Ha nem igy járunk e), akkor valószínű, hogy Oroszország nem nézi majd összetett kezekkel eljárásunkat s ezenfelül én mint magyar miniszterelnök, soha abba bele nem egyezem, hogy a monarchia Szerbia egy részét is annektálja. — Nem Németország feladata megítélni, hogy most kell-e nekimennünk Szerbiának, vagy ; sem, Tisza azt hiszi, hogy-e pillanatban nem I feltétlenül szükséges a hábort. E pillanatban ugyanis számolnunk kell azzal az agitáeióval, ; amelynek moBt Románia a színhelye s amelyaek i nyomán Románia valószínűleg megtámadna : bennünket és ennek következtében Erdélyben ! tekintélyes sereget kellene tartanunk. — M>st, [ hogy a Bulgáriával való megegyezés útját | Németország szabaddá tette, a monai ehia szá! mára igen előnyős diplomáciái akció lehetőségei ! nyílnak meg a Balkánon. Ha Bulgáriát és Török■ országot közelebb hozhatjuk a mi hármasszö* \ vétségünkhöz, ebben az esetben megvan a megfelelő ellensúly Romániával és Szerbiával I szemben s ezzel Romániát a hármasszövetség| hez való visszatérésre kényszerithetjik. Nyi- 1 gáton pedig azt kell figyelembe vennünk, hogy : Franciaország erőviszonya Németországgal 1 szemben — a francia lassú elnéptelenedés kö i vetkeztében — állandóan rosszabbodik s igy a j jövőben Németország sokkal több csapatot ; állíthat a tüzvoualba Oroszországgal szemben. — Mindezeket a momentumokat fúye- I lembe kell venni most, — folytatta, — amikor döntő elhatározás előtt állunk. Éppen azért vissza kell térnem arra a felfogásra, hogy a boszniai válság ellenére, — amelyet különben erőteljes reformokkal is el lehet intézni — nem tudok föltétlenül d háború mellé dllani. ______„Komáromi JLapou. Az olyan diplomáciai eredmény, amely Szerbia erős megalázásával járna, szintén elégséges arra, hogy helyzetünket a Balkánon megjavítsa. Csak az erőteljes ütés használt Az elnöklő külügyminiszter erre azt jegyezte meg, hogy a Szerbia ellen való diplomáciai sikerek ideiglenesen ugyan öregbítették a monarchia tekintélyét, de a Szerbiához valé viszonyunk feszültsége es»k megerősödött. Sikert arattunk az annezió válságánál, sikerünk veit Albánia megteremtésével és sikerünk volt abban, hogy a múlt ősszel Szerbia engedékeny lett az ultimátumunkra. De mindezek a sikerek nem váltóztatt&k a viszonyokou. Azt a nagyszerb propagandát, amelynek bomlasztó hatását egész Zágrábig és Záráig érezzük, — csakis erőteljes ütéssel lehet megoldani. — Ami a magyar királyi miniszterelnöknek Románia magatartására vonatkozó megjegyzését illeti, — úgymond — e pillanatban ez a veszedelem kevésbé nagy, mint a jövendőben lehet, mikor a román szerb érdekközösség lassan kiépülhet. Károly király ngyan kételkedik abban, hogy adott esetben szövetségi kötelességének eleget tehet és aktive a monarchia segítségére siethet, ezzel szemben azonban alig lehet feltételezni, hogy őt a monarchia ellen való hadművelethez megnyerni lehetne. Különben is számolni kell azzal, hogy Romániának Bulgáriától leli tartania. A magyar királyi miniszterelnöknek a Franeiaország és Németország erőviszonyára vonatkozó megjegyzésére az a válaszom, hogy igaz ngyan, hogy Franciaország népessége nem szaporodik, de ezzel szemben Oroszország népessége sebes tempóban szaporodik s igy nem lehet helytálló az az állítás, hogy a jövőben Németország Franciaországgal szemben több sereget mozgósíthat. A es. k. miniszterelnök nézete szerint a helyzet az utóbbi napokban teljesen uj arculatot nyert s most itt van az a pszihológiai pillanat, amikor Szerbia ellen fegyverrel föllépni lehet. Hogy miképpen kezdődik mrg a konfliktus, ez részletkérdés s ha a magyar kormánynak az a nézete, hogy a meglepetésszerü támadás helytelen, akkor valamilyen más utat kell találni. De akár így, akár úgy, a lényeges az, hogy gyorsan kell cselekedni, nehogy gazdaságunk a nyugtalanságok következtében még jobban szenvedjen. — Mindaz azonban — mondotta — részletkérdés, amellett az elvi kérdés mellett, vájjon feltétlenül háborúra kerüljön a sor vám sem. Ennek következtében ma elvileg arról kellene döntenünk, hogy cselekedetre kerüljön-e most a sor, igen vagy nem. Megegyezek a külügyminiszterrel abban, hogy a mostani helyzetet diplomáciai siker nem javítaná. Ha tehát nemzetközi okoknál fogva am szánnánk el magunkat, hogy Szerbiával szemben először diplomáciái akciót kezdjünk, ezt csak azzal az eltökélt szándékkal tehetjük, hogy ennek a diplomáciai akciónak háborúval kell végződnie. A közös pénzügyminiszter szintén a fegyveres akció mellett foglalt állást. — Az ultimátum — fejtegette — amelyet a múlt ősszel Szerbiához intéztünk, Boszniában esak rontott a hangulaton s azt ellenünk való gyűlöletté fokonta. Ott széltébenhogszában azt beszélik, hogy nemsokára jön Péter király és megszabadítja az országot. A szerbeknek csak vt erő imponál, diplomáciai siker semmiféle benyomást nem gyakorolna Boszniában s inkább káros lenne, mint hasznos, Tisza ismét szól emei A magyar királyi miniszterelnök újabb felszólalásában azt mondotta, hogy bár nagyrabecsüli Bosznia mostani tartományi főnökit, mint katonát, de ami a polgári közigazgatást illeti, tagadhatatlan, hogy ez teljesen csődöt mondott, reformokra van szükség. — Nem akarok erre bővebben kitárni —szólt — mert ez nem az alkalmas pillanat. Dd meg kell állapítanom, hogy a rendőrségnél leírhatatlan állapotoknak kell uralkodniok, ka lehetséges volt, hogy hét vagy nyolc olyan alak, akit a rendőrség igen jól ismert, odaálljon bombákkal és revolverekkel arra az útra, amelyen a trónörökös kocsija haladt. A rendőrség ezek közül egyetlenegyet sem figyelt meg és nem távolította el őket. A magyar királyi miniszterelnök kivételével, az összes jelenlevők azt a felfogást nyilvánították, hogy diplomáciai siker még abban ________________ 19S4 január 24
