Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-19 / 9. szám

6 MH. «Kgsa&rosai Lay ok* 1624. január It. fl halál ellen is lesz oruosság. (Milyen jő lesz azoknak, akik 100 év múlva élnek. — Küzdelem a halál ellen. — Egy orvos ® jóslatai.) A külföldi aajté az aj ér bsköszöntéséyel kapcsolatosan lezárja a múlt éret és a szellemi élet minden terén megcsinálja a prognózist jövére. Különösen érdekes egy bécsi orrostanár elmefattatása, aki az orvostudomány me#mér­hetetlen haladását jósolja és kategóriku»an kijelenti, hogy ha így haladunk, egy-két nem­zedék múlva nem lesz fizikai halál a fö'dőn. A szív- és rákbetegség. A szívbetegségek gyógyítása ts rén — írja az orvosprofesszor — gyönyörűek a kilátások. A szívbetegségeket a tudomány ig>n hmar fel fogja ismerni és úgy fogja kezelni, aboeyaa ez Amerikában történik. Éhez azonban az szükséges, hogy a középiskolában az anatómiát és élettant úgy tanítsák, mint Livi üst va?y Tacitust, A szívverések kihagyása beűö (intern) kezelésének megvannak a természetes hatásai. Itt már a sebészetnek kell segítségére jönnie. Amerikában — ahol a sebészet busz évvel előtte jár az európainak, — bátor kutatók merészkedtek a szervezet mo'orjához is hozzá­­nyalni és a szív bstegss ritmikus automatikus működését operációs utón megjkvűam. Még csak egy lépés hiányzik: a beteg szívbillentyűk helyébe prolhezist állítani és igy minden sziv­­kihagyást orvosolni. A rák gyógyítása is kedvező kilátást matat. Ma még legtöbb esetben a mütőkés működik, de már nincs m ssze az időpont, ami­kor a mü őkés és rádium helyébe a ohemoterapia lép. Egy szémmot kell kitalálni, am- ly a rákos sejteket az egészséges szövedék m^kia élése mellett kiirtja és így a legborzalmasabb beteg séget ártalmatlanná teszi. A tuberkulózis és vérbaj. A tuberkulózis gyógy zerét még nem talál­ták ki. Minden héten m-gj :lecik a „legjobb" készítmény a tuberkulózis ellen, de még ezek közöl egyik sem tartotta be, amit ígért. Csu­pán a szociális vi zonyok teljes megváltózta­­tásával képzódk-tik ki a természetes mentesü­lés. A tuberkulózisnak fejlődési útja, föképen a gégetuberkulózisnál, intenzív operativ beavat­kozások f lé vezet. A vérbaj pnsztűó nyavalyája Ehrlich pro­fesszor találmánya óta erősen visszafejlődött. A hátgerincsomdásról Kraepelin professzor azt állítja, hogy máris gyógyítható. Minthogy az orvosi tudomány miüd n vérbajt meg tud gyó­gyítani, a paralizistól sem lehet félni. Védőoltás minden ellen. Száz év malva nem lesznek fertőzó be­tegségek. A védőoltások immunissá tették a testet és Amerikában most dolgoznak egy minden betegség ellen védő, úgynevezett poiivalens szeren, amellyel a csecsemőt nyomban szüle­tése után beoltják. A szellemi megbetegedések ellen eddig az orvosi tudomány hiába védekezett, csupán most, mintán eddig láthatatlan finom agyelváltozá­sokra és más szervi megbetegedésekkel való összefüggésekre jöttek rá az orvosok, lehet csupán remélni, hogy ésszerű utakra tér a modern terápia. Az agysebészetet ki fogják épí­teni, amely különös befolyással az epilepszia gyógyítására lesz. A jövő orvostudománya az agyátttltetést tekinti ideáljának, Kisebbrendü illatoknál ez a műtét máris sikerült. Száz év malva bizonyosan sikerülni fog játszi könnyű­séggel az embernél is. A szervek átültetése. A fájdalomnélküli műtét kérdése máris meg van oldva. Többen között sikerült egyes szerveket természeted ia elhelyezésből a test egy más pontjára bevárni. Nem fantázia, hogy •miként egy megvakult patkány szemét ki lehe­tett gyógyítani aj labirintus bekapcsolásával és ahogy egyes állatokat aj nemi szervekkel el lehetett látni, úgy az embernek beteg szerveit is idővel egészséges szervekkel cserélhetik fel. A sebészeti kozmetika máris gyönyörű eredméayeket mutat fel és az esztétikailag hibás testrészeket kijavítja és széppé teszi. A meg­­öregedés ellan is belső szekréciós mirigyek szerepének felismerése után sikeresen küzdenek. Az érelmeszedés ellen a harc már nem töménytelen ös nincs kizárva, hogy száz év I múlva, a védőoltások századában minden befog* ségge] szemben az emberiség véd-k^zni fog. Ezt akarják az örvösek, mert hiszen ez orvosi tudomány végcélja: az orvosok tegyék feles­legessé önmagukat. Komáromi levelek, Item jó, helyesebben, nem érdemes színikritikusnak lenni. Még mindég érzem az ólmait szezonnak az uióizét. Most is kaptam egy megrovó lsvalet, amely igy hangzik : Igen Tisztelt Kritikus Url Hét k, sőt hónapok óta forr bennünk a mér* g s kénytelenek vagyunk felháborodásunk­nak kif je^ést is adni. Hát kérőm, Önök a színészek idejövetele óta a Komáromi Lapok hasábjain tö;>b ízben írtak, sőt irn*k arró), hogy a komáromi fiatal­­leányok (bak fisok, c iirik, kisleányok) ilyen, meg amolyan szerelmesek a Veszelibe, sőt még hetek múlva is bnsulnak utána. Mi, önérzetes fiatalleányok, (bakfisok, csűrik, kisleányok) tiltakozunk ennek az álta­lánosítása ellen, mert ha akadnak is leányok, akiket kielégít egy esinos arcnak a színpadon való látása és már fejüket veszítik, rajonganak, sót búsulnak is utána, ezt általánosságban el­mondani nem lehet. Tagadhatatlan, Yeszeli sok kellemes órát szerzett nekünk is, de ugyanakkor ki kell je­lentenünk, hogy voltak színészek, akiknek íuy a játéka, mint a személye még jobban tetszett. Önök pedig, ha olyan nagyon szivükön viselik a komáromi fiatolleányok (bakíisok, csűrik, kisleányok) érzelmeit, akkor az összes fiatal színész nevét kiírhatnák, mert egyik lánynak ez, a másiknak megint egy másik színész tetszett. Hogy aztán a színész jk milyen mély sebeket ejtettek (ha agyán ejtettek) a lányok szirén, azt leánya válogatja. Mi arról igazán nem tehettünk, hogy akadtak leányok, akik kultuszt űztek Veszeti ból (p-dig akit ezáltal csak beképzeltté tesz­nek) ezért is kérjük T. Kritikus Urat, hogy a jövőhen az ilyen természetű dolgokat kevésbbó általánosítsa. Mi megsérteni senkit nem akarunk, csak rég visszafojtott jogos felháborodásunkat akar­jak ezzel kifejezni. Komárom, 1924. jan. 14. Tisztelettel a komáromi fiatalleányok, csitrik, bakfisok, kisleányok, pipiskék stb. egy önérzetes csoportja. Maga az aláírás szédiiöan hossza. Ehhez hasonló hossza címet csak a múltkor olvastam egy báli meghívón, amely aszongya, hogy: „a nemzetközi össz szakszervezeti szövetség se­géd és kezßlö szállítómunkás szekciójának ko­máromi helyi csoportja." Lássák kis bakfisok, az előző névtelen levelek Írói bátran kimerték írni, hogy ki tet­szik nekik, maguk meg ezt elhallgatják, álta­lánosságba burkolják. Az előbbi bakfisok tehát bátor kis lányok voltak magukhoz képest. Szóval a kritikám hullámai még mindig nem csendesedtek el. A szezon alatt elóg bajom volt úgyis. Azt még csak kibírtam, hogy az összes mellőztetési mániában szenvedő színésznők, színészek, ezek udvariéi, imádói és rajongói, asztaltársasága rám haragndtak. Ds volt ennél rémesebb dolog is, a hizelkedés, a megfőzési kísérletek, hogy az ezen a réven megvesztegetett szivem vezesse a kritikus tol­iamat a drága ö érdekében és a gyűlölt kon­kurens ellen. Előadás alatt a véletlenül mellém került csillag, csapa véletlenül az én lábamon nyom­kodta ki az énekszámok taktusát és véletlenül agy belém dűlt, hogy nem tadtam, hol kez­dődöm én és hol végződik ő? Ha mellettem nem volt üres hely, akkor vagy elibém fiit, vagy a hátam mögé egy-egy drága és most ezszerint vagy a hátamba préselte bele a térd­kalácsát, vagy az ö hátát nyomta bele az én térdkalácsomba. Közben az iránt érdeklődött erősen az arcomhoz hajolva, hogy megvoltam-e elégedve a legutóbbi szereplésével és hogy ugy-e ó sokkal különb, mint az a másik, aki egy tehetségtelen kezdő volna, ha már nem 26 év óta vergődnék a színpadon. Ugy-e engem jobban megdicsér, mint azt a pocsékot? A „pocsék“ másnap ugyanezt súgta a fü­lembe és ő is lepoccekezta a másikat. Mindezt siiutéu csak el kellett viselni, de volt enuél kellemetlenebb dolog, amikor a drága csillag udvarlói hízelegtek felvonás kö­zött, az u cán és egyebütt, hogy írjak már pár meleg sort az 5 ideáljairól is, ne csak a másikról. Mert mindegyik dicsérte a magáét és szidta a másikat. Úgy s ez se tartézhatik a legkellemesebb élvezetek közé, de van ennél sokkal rosszabb dolog, amit a színikritikus mivoltomnak kö­szöntetek. Szt a kellemetlen dolgot ott kapj» mag az ember, ahol inkább kellemes, puha, meleg fészekre vár. Mert hát mi tűrés, tagadás benne a hat­ezer éves Faunoknak is van szivük és vannak meleg, puha fészkek, ahol örömmel várják őket és ahová ez>-k a mindenkit leszóló, lekntizáló cinikus vén Faunok szívesen mennek nyíltan, fényes n»pp.l (aszerint, hogy Fenn ur és Faunné őaagysága az anyakönyvvezetónél vi­ziteltek e mar v>gy sem,) vagy titokban, lopva, kerülő utakon, kerteken, kerítéseken át, a knleslyakon keresztül vagy álkulccsal, hiszen ezeknek a Fanaekuak olyan könnyen megy az ilyesmi. Sióval képzeljük el, hogy olyan Fattn aki a sziuiévad ai&tt szinikritikával is foglal­kozik üres óráiban, betoppan egy ilyen meleg fészekbe és a ű-gnyája^bb mosollyal üdvözli a drága iéayt, akihez képest Don Quihota Dulcineája valóságos ri-pedtsarkn mosogató lány. Da a nyájas mosolyra & drága Dnlcinea ráripakodik: — Még ide meri tolni a képét? Nem sül le a bőr a képéről? (Dnlcinea néha a népies, zamatos kifeje­zéseket szereti és a „kép" helyett más szót használ.) Ilyen rJpakodásra szegény Faun arca gondol, hogy sokkal jobb volna kint a mezőn ezerjófüvet szedni a sebére, de nincs idő az elmélkedésre, mert Dnlcinea tovább csiripel: — Mit irkod maga annyit arról a nya­valyád primadonnáról? Azt meri megírni, hogy Komáromban még olyan hangot nem hallottak, mint azé. Hát elfelejtette kedves Faun, hogy nemrég még ugyanezt irta rólam, amikor a műkedvelőkkel fölléptem és ezek után idd meri tolni a képét, hogy nekem tegye a szépet. Olyan nincs, uracskáml Köztünk vége min­dennek. Alászolgája! És szegény Faun áldja azt a lángészt, aki a lépcsők mellett feltalálta a karfac is, mert ha nincs miba belekapaszkodnia, hát ízzé­­porrá töri öreg csontjait a földszinten és a mellőzött színészük miatt reá haragos komá­romi csitrik, mint szerencsét hozó amulettet hordoznák szétzúzott csontja egy-egy darabját, Oh, mert a végzet nem tett kivételt az élő lények között, szegény Faunokat is meg­verte Dnleineákkal, papuccsal és női nyelvvel. E pokolbeli ördögháromság alól még a Fauno­kat se vette ki a végzet, csak nagyobb bátor­sággal ruházta föl őket, mert ök legalább meg­merik írni az újságban az esetet. Melyhez hasonló jókat kíván ___________________________Faun, Mi ez? Sörös palack pléhfedöje, Piros-kukoricahöle, Félig elégett gyufaszál, Mit mir senki sem használ, Kemény salak, lágyult torzsa, Kis, penészes kiflimorzsa, Egérfogó levált széle, Konyhakés kicsorbult éle, Három-négy féle aprószeg, Néhány három napos keszeg, Megszárított lazac-ikra, Régen eloltott faszikra, Rozsdás toll és ceruzahegy, Kedvezményes szinházijegy, Gombostű és fületlen gomb, Még az ősszel elszáradt lomb. Vájjon mindez mi is lehet?.. Talán egy őskori lelet ? ?. . . Mit elfedtek régi romok? . . . Nem biz*, mert ez finom, homok ... Homok bizony, jó barátom, Hisz járdára hintve látom I 1 Ne légy azért bősz, te szittya, Ha a cipőd kihasítja . . . Jobb, mintha a sikos járdán Odafordulna a dolgod, Hogy betörnéd bSszk* Orrod. — ét — r mí

Next

/
Thumbnails
Contents