Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-17 / 8. szám

tt&gd. jaasir 17. »KomäFeml Lapok« 8. ok&. Városi közgyűlés. Komárom, 1Ö24, január 16. \ Komárom város képviselőtestülete csü- | törtökön este tartotta rendes közgyűlését nagy ; érdeklődés mellett. A közgyűlési teremben a képviselőtestület tagjain kívül igen nagy szám j ban jelentek meg a munkások, akik szorongó j zsúfoltságban egész végig kitartottak a közgyü- j lésen, mint hallgatóság. Bizonyos, hogy e rop- | pant érdeklődésnek oka a kommunista párt ] több javaslata volt, melyek a munkanélküli se- J gélyre s egyéb a munkásságot érdeklő ügyekre 5 vonatkoztak. A közgyűlés lefolyását még túlzással sem \ lehet nyugodtnak mondani, mert a tárgyalások j alatt a temperamentmnosabb tagok részéről ! szenvedélyes kifakadások történtek, úgy hogy az I elnöklő városbirónak két ízben is rendet kellett j teremteni, sőt egy Ízben a közönséget is figyel- ! meztetnie kellett, mert a közönség soraiban megjelent munkásasszonyok is közbekiabáltak j az egyik munkásszónok izgató szavainak hatása 1 a'att. A túlfeszített atmoszférában egyesek kép­telenek voltak arra, hogy magukon uralkodja­nak és ismételten kihívták az elnöki figyelmez­tetési komoly tárgyaláshoz nem illő viselkedé­sükkel. Azt is meg keii említenünk, ami a tanács­kozási renddel egyáltalában nem fér össze, hogy egyes képviselő tagok egy tárgyhoz annyi­szor szólnak hozzá, ahányszor csak akarnak, aminek az a következménye, hogy a tanácsko­zás elhúzódik a végletekig és a tárgysorozatnak csak a'ig néhány pontját képes a közgyűlés letárgyalni. Az elnöklő városbirónak figyelmébe ajánljuk, hogy e tekintetben teljes mértékben szerezzen érvényt a tanácskozási ügyrendnek. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósí­tásunk következő: Uj képviseleti tagok esküje. Este 5 órakor nyitotta meg a közgyűlést Csizmazia György városbirő és mielőtt a kép­viselőtestület megkezdte volna tanácskozásait, felkérte a képviselőtestület uj tagjait a fogada­lom letételére. A keresztényszocialista párt ré­széről a lemondott Fischer Ferenc helyébe a járási főnök Ipovilz Endrét hívta be a képvise­letbe, a kommunista párt részéről pedig a vi­dékre távozott Baumgartner Lajos és Moinár Lajos tagok helyébe Mező Istvánt és Komlóssy Zsigmondot hivta be a városbiró. Az uj t3gok a fogadalmat a képviselőtestület előtt letették, Interpellációk. Puzsér János interpellációt intézett a fő­jegyzőhöz Vrkocs Rudolf cseh párti képviselő­­testületi tagnak a magyar választók tömeges ki­hagyását célzó re klamációjára vonatkozólag, mely szerint 80 választó törlését kérte és ezen be­jelentését a városház irodájában, annak papiro­sán, annak Írógépével egyik alkalmazott által a hivatalos órák alatt sokszoiosiitaíta. Nevezett képviseleti tagnak e reklamációja folytán a fel­­szólarnlási bizottság 72 választót törölt a lisz­téből, Az interpelláló azt kérdezte a főjegyző­től, hogy miként történhetik ez egyáltalában meg és hogy bajlandó-e ellenőrzési jogánál fogva odahatni, hogy ilyen és hasonló eset többé elő ne forduljon. A főjegyző bizonytalan válasza nem elé­ghette ki az interpellálót, aki azt nem vette tudomásul s mivel a közgyűlés sem fogadta el a választ, a kérdés a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatára tűzetett ki. A második interpelláló Steiner Gábor volt, aki a dohánybeváltónál fölmerült azon esetre nézve intézett kérdést a főjegyzőhöz, hogy mivel az ott alkalmazott helybeli munkások rovására ötven idegen munkást vettek föl, ho­lott a munkanélküli helybeli munkásság köré­ben bőven találhattak volna megfelelő munka­erőke?, hajlandó e ez ügyben illetékes felsőbb helyen lépéseket tenni az iránt, hogy az ide­gen munkásokat bocsássák el és helyettük hely­belieket alkalmazzanak. A főjegyző erre az interpellációra sem tudott kielégítő választ adni, bár kijelentette, hogy ő mindenkor szívesen áll segítségére a város munkásságának. Az interpelláló és vele együtt a közgyűlés a választ tudomásul nem vette és a kérdést a jövő közgyűlés napirend­jére tűzte ki. Elnöki bejelentések. Felsőbb Ígéretek. Az interpellációk után Csizmazia György városbiró az elnöki bejelentések során beszá­molt a közelmúltban Pozsonyban tett informá­ciós útjáról. Elsősorban is a kilátásba helyezett állami segély ügyében járt el, amelyre nézve a minisztériumban azt a választ nyerte, hogy a városok államsegélyéi január 15-én tárgyalják és ennek során Komárom segélyérői is dönteni fognak. Hasonlóképen érdeklődött a szesz, sör stb. több százezer koronára rugó illetményeknek kiutalása iránt is. A városi rendőrorvosokra nézve azt az információt kapta, hogy az állam Gaál Zsig­­mond dr. főorvost még 1922-ben átvette 6180 K fizetéssel, úgy azonban, hogy a különböze­ti a városnak kell majd fizetnie. Biringer Már dr. ügyében, mivel ennek illetőségi ügye még elintézést nem nyert, később történik intézkedés. A munkanélküli segéiy ügyében illetékes helyen eljárt, hogy tegyék lehetővé a segélyek nek még 1924 január 1-főI való kiutalását, erre nézve ígéretet kapott, hogy a Prágából érkezett rendelkezés szerint a segélyt folyósít­ják. Hasonlóképen eljárt a megyénél azon vá­rosi nyugdíjasok ügyében, akiket a műit év nyarán nyugdíjazott a város, ezek elintézését is megígérték. Minthogy a kövezetvám szedási jogot az állam megakarja a várostól vonni, az esetleges védekezési eljárás iránt tudakozódván, tudomá­sára jutott a városbirónak, hogy egy ilyen ügyben a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a kövezetvámszedési joga a városnak mindaddig az ideig meghagyandó, ameddig azt a magyar állam az ilieiő városnak engedélyezte. A felállítandó munkaközvetítőhöz az állam hajlandó évi 5000 korona segélyt és ingyen nyomtatványokat nyújtani. Ebben az ügyben a tanács a szociális ügyosztállyal kapcsolatban most dolgozza ki a szervezeti szabályokat. A pozsonyi kapunál levő vám ház 37000 korona vételárának kiutalását is megsürgette és ebből a városnak 30000 koronát már folyósí­tottak is. A városbiró jelentését a közgyűlés tudomásul veile. Kavarodás a munkanéiküli segély tárgyalásánál. Szenvedélyes vita folyt le a kommunista pártnak a város munkanélküliéi számára meg­szavazandó segélyre vonatkozó javaslata körül. A javaslat ez volt, hogy utaljon ki a város karácsonyi segély címén a munkanélküliek szá­mára 15000 K t és a német Ínséges gyermekek számára 5000 K t. A tanács és a pénzügyi bizottság az összeg kiutalását a megérkezendő városi segélyből javasolta kiutalni olyképen, hogy a munkanélküli segély a Népjóléti Központ utján a képviselőtestület tagjaiból kiküldött bi­zottság közreműködése meliett osztassák ki. Steiner Gábor azt indítványozta, hogy a segélyt tegyék át a szociális ügyosztályhoz és az a Népjóléti Központi bizottsággal ossza szét az illetőknek, azonban ne várja be a város az államsegély megérkezését, hanem mihelyt lesz pénze, az államsegély terhére fizesse ki. Ivánffy Géza a szövetkezett ellenzéki pár­tok nevében átgondolt formás beszédben rá­mutatott a nyújtandó segély csekély voltára, mely igazán csak pillanatra enyhítené a nyo­mort és csak az alamizsna jellegével bir. Nem ilyen segélyekre van itt szükség, hanem mun­kára, hogy a dolgozni akarók foglalkozáshoz jussanak. Az államnak kellene erről gondos­kodni, nem pedig a szegény városnak. A ja­vaslatot nem fogadja el. A higgadt beszéd után Müller Károly ál­lott fel szólásra és ismert frázisokkal teii, osziálygyűlölettől izzó beszédbe kez­dett, melyben az „urakat“ aposztrofálta, mint a kik „könnyen beszélnek.“ A hatásthajhásző, éleshangu beszéd az ellenzéki pártok tagjainál megfelelő fogadtatásra talált és zajos ellent­mondásokra adoíi okot, sőt Koczor Gy. képvise­lőtestületi tag fölhaborodásában erősebb gesz­tussal adott kifejezést megbotránkozásának. Erre azután a kommunisták fölugrottak és kezüket rázva, kiáltoztak a túlsó oldalra, amibe bele­vegyült a közönség kiáltozása is. Az elnök higgadtsága és lélekjelenléte ve­tett véget a nagy iáimána*, aki erélyesen csendre intette a tagokat és egyben figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nincs joga közbeszólni a közgyűlés tanácskozásaiba s ha az eset meg­ismétlődik, kénytelen lesz a termet kiüríteni. Az „épületes“ jelenet után hosszú vita in­dult meg a kérdés körül. Hacker Richárd a se-I gélyt két héten belül kívánja folyósítani, Sándor Ernő főszámvevő felvilágosításul előterjeszti, hogy iörvényszeriní a segélyt, mint költségveté­sen kívüli kiadást a felsőbb hatóságnak is jóvá­­kell hagynia, Steiner Gábor ismételt felszólalása után Kamrás József dr. azt javasolja, hogy a város a 15000 K. pillanatnyi alamizsna helyett adjon közmunkát a dolgozni akaró munkások­nak, nem a jelzett csekély összeg, de 40—50000 korona erejéig. A pillanatnyi segélynek nincs semmi értelme, különösen ha olyan elenyésző segítségről van szó, mint amilyent a város nyomorúságos helyzetében az ezernyi segélyt­­igénylőnek adhat. Kéri javaslatának elfogadását. Gaborek nem akarja, hogy a Népjóléti Központ ossza szét a segélyt, ő nem bízik ebben az iniézményben, mert a legutóbbi ruha- és cipőkiosztásnál sem történt igazságosan a kiosztás. Alapi Gyula dr., mint a Népjóléti elnöke, erélyes szavakban jelenti ki, hogy kénytelen visszautasítani Gáborek nyilatkozatát, aki olyan beállításban szólt a Népjóléti Központnak a karácsonyi adományok kiosztásával végzett munkájáról, mintha nem a köteles gondosko­dással jártak volna el. Az iskolák tanítóitól, akik közvetlen tanúi a nyomorgó gyermekek szomorú helyzetének, szerezték be a segélye­zettekre vonatkozó információkat. Az ilyen nyi­latkozat csak az igazság rovására megy és rossz szolgálatot tesz annak az intézménynek, mely a város társadalmának áldozatkészségéből is tartja fönn magát. Ezután szavazásra kerülvén a sor, a köz­gyűlés többsége névszerinti szavazással Kam­rás József dr.-nak javaslatát fogadta el. A sza­vazás eredménye a kommunisták között újabb kirobbanást váltott ki, ami persze nagyobb za­jongással járt. Szabó Gyula sértő megjegyzést kiáltott Kamrás dr. felé, aki az inszinuációt a legnagyobb határozottsággal utasította vissza, kijelentvén, hogy ő nem akarja szétosztani az összeget, hanem 50000 korona értékű munkát kíván szerezni a munkanélkülieknek. Közben persze az elnöki csengő is többször megcsen­dült és a zajongókat a városbiró csendesítette le. A munkáslakások átvétele. Biró Sándor főmérnök adta elő a köz­gyűlésnek a 40 lakó-számára épített munkás­lakások felépítéséről és átvételéről szóló jelen­tést. A kiküldött bizottság az épületeket átvette, az építkezést rendben találta. Győry Mihály kifogásokat tesz az épületek ellen és azokat tűzveszélyeseknek és lakhatatlanoknak mondja. A szöveikezett ellenzéki pártok nevében Fülöp Zsigrnond elismeréssel emlékezett meg ez alkalomból a város adófizető közönségéről, mely súlyos helyzetében is nagy áldozatkész­séggel tette lehetővé a munkásiakások felépíté­sét. Ezzel tanúságot tett fejlett szociális érzé­kéről s noha ezt az ügyét is elsősorban az állam kötelessége volna megfeleiőképen ren­delni, a város a maga nyomorúságos helyze­tében erején felül hozott áldozatot a humánus ügyért. Érdeméből mit sem von le az, hogy az állam kilátásba helyezíe segítségét és indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki elismerését az áldo­zatkészségért. A jelentést tudomásul veszi, de arra kéri a főszámvevőt, hogy szíveskedjék nyilatkozni a bérbeadás mikéntje felől. Hacker Richárd nem kiván köszönetét szavazni az adófizetőknek. Sándor Ernő főszámvevő ismertette az épiikezés pénzügyi részét és rámutatott arra, hogy a be­fektetés csakis úgy hozza meg kamatját, ha megfelelő béreket szed a város. A lakásokat még kiadni nem lehet, mert orvosi vélemény szerint még lakhatatlanok, ha ennek elérkezik az ideje, a tanács a lakások bére felől is hatá­rozni fog. Steiner Gábor szerint a város közön ségének kötelessége volt a lakásokat fölépíteni és ezért nem járul Fülöp javaslatához, aki azt vissza is vonta. Ma;d Csizmazia városbiró is­merteti a munkásiakások létesítésének történetét, mely után a közgyűlés a főmérnök és főszám­vevő jelenléseii egyhangúan tudomásul vette. Különböző nyugdíjügyek. Dosztál Jakab az egyesült ellenzéki pártok nevében azt indítványozta, hogy a közgyűlés a tárgysorozatban kitűzőit nyugdíjügyeket csatolja a 12. ponthoz, mely különböző nyugdíjasok nyugdijainak revízióját javasolta és a közgyű­lés kü!diön kí egy bizottságot, mely az összes nyugdijakat rövid időn belül revideálja és újra állapítsa meg A kérdés körűi vita támadt és Fülöp Zsigrnond, Boldoghy Gyula, Hacket

Next

/
Thumbnails
Contents