Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-21 / 75. szám
2. oldal. »Komáromi ijapok« 1924. június 21. ban érdekelve van & magyarországi eseményekben, semhogy nyugodt tárgyilagossággal boncolhatná. Az angol folyóirat a könyvvel foglalkozva rámatat arra, hogy a radikális forradalom, amelyben Já3zi résztvett, már kezdettől fogva balsikerre volt Ítélve. Ha Jászinak az antant iránti elkeseredése érthető volna is, túlzottan heves például az a támadás, amelyet Sir George Clerk, a legfelső tanács budapesti képviselője ellen tesz, amit Seaton Watson is külön kiírnál. Másrészt a Károlyi kormányból is hiányzottak azok a képességek, hogy otthon végrehajtsa a megígért belpolitikai programmot. Bár Jászinak kevés közössége volt a bolsevistákkal, mentséget talál részükre. A New Statesman nézete szerint Anglia politikája semmiesetre sem lehet az, hogy akár a kölcsön megtagadásával, akár inás drasztikus eszközzel a magyar demokrácia részére kikaparja a forró gesztenyét a tiizből. = A kisebbségi védelem csak papiroson van meg. a londoni „Foreign Affairs“ cimü folyóirat jnniasi számában Heyking bárónak a nemzeti kisebbségek sorsáról Írott tanulmányát közük. A szerző mindenekelőtt kimatatja, hogy a uemzeii öareudelkezés jogát a békeszerződések csupán a győztesek számára ismerték el. Az önrendelkezési jog pótlására a a nemzeti kisebbségek védelmét találták ki, ezt tizenöt szerződésben biztosították s a végrehajtást a népszövetségre bízták. A népszövetség azonban nem elég erős erre a feladatra. A kisebbségeknek nincs is a szövetségben képviseletük s nincs joguk panaszt tenni. A kisebbségek csupán petíciót intézhetnek a népszövetségi tanácshoz, amit a titkári hivatal puszta információnak tekinthet. A hatalmak képviselői sem vállalják magukra az ódiumot, hogy a kisebbségek panaszát másik hatalommal szemben előterjesszék. Éppen ezért esetleges közbelépésüknek eddig úgyszólván egyéb erídménye sem volt, minthogy a népszövetség bizouytalau légköréből rábízzák a hágai nemzetközi törvényszékre, amelyik előtt a kisebbségek képviselői is egyenjogú félként jelenhetnék meg. = Nem szabad férjhez menni a női alkalmazottaknak. A legionárusok egyik lapja egy törvényjavaslatot közöl, amely a női közalkalmazottakkal szemben a házassági tilalmat akarja megvalósítani. A javaslat valóságos cölibátust ír elő a női közalkalmazottaknak (mint a katb, egyház lelkészeinek), sőt olyan rendelkezéseket is tartalmaz, hogy az eddig alkalmazott férjes hivatalnoknőket is el lehet bocsátani szolgálatuk • hó!. Az egész javaslat C3ak arra való lehet, A Bődi bácsi afférja. Irta: Lörinczy György. Mire izgatott sietséggel a vasútállomástól a sorházig ért, dühe és elkeseredése a kitörésig fokozódott. Az étteremben söröző öreg cimborák a törzsasztal körül gyanakodva pislogtak össze. — Mi az ördög lelte az öreget ? Az öreg, az Berendy Boldizsár ur volt. A legderüsebb lelkű, vidám asztallárs, aki soha ki nem fogy a jókedvből és az anekdotából. Akit haragudni a Zöld papagály tájékán s belső és külső tartományaiban soha senkise látott. S aki . • . Aki most vöröseskékre dühödt pofával, mogorván űi az asztalhoz, miután a botját meg a kalapját úgy vágta le, mintha pofonvágná vele a világot, Sőt a maga módja szerint még káromkodik is — Az angyalát ennek a kutya életnek ! Szokatlan, tehát komikus volt, úgy, hogy kacagtak is rajta. Megrohanták. — Mi lelt öreg? Mi történt? — Hány vénasszony kellett ahhoz, hogy igy felbőszítsen? — Hol jártál? Mit csináltak veled ? Boldizsár ur csak fújt, mint a dühös bika. Megtörülgette izzadó üstökét s szerencsére azalatt elhozták a korsó sörét, amiből hatalmasat húzott. Valamennyire meg is csillapodott. Még dühös volt ugyan, de legalább már szóhoz jutott. — Már az is felizgatott, hogy nem érkezett meg ... * — Kicsoda? — Kicsoda! Hát a kis unokám: Böske. Öt vártuk. Tíz esztendeje nem láttam. Képze hogy a nők kedvét el vegye a közhivatali szolgálattól és ezzel a közalkalmazottak létszámának csökkentését előmozdítsa. A törvényjavaslat teljesen ellenkezik a demokratikus felfogás sál és az alkotmányban a nemek részére biztosított egyenjogúsággal. = Bomlik a cseh nemzeti demokrata párt. Mi ia megírtuk, hogy a cseh nemzeti demo krata párt szloveuezkői szervezete bomlásnak indult. A pártból a vezetők kiléptek, ami a párt többi szlovenszkói tagját is a párt elhagyására készteti. A cseh nemzeti demokrata párt ugyanis szisztematikus harcol folytat Masaryk elnök és Benes külügyminiszter ellen, ami a párt sok tagjában nagy visszatetszést keltett. A Narodny D mnik, a párt pozsonyi orgánuma oly sértően ir a köztársasági elnökről, hogy lehetetlen azt a párt tagjainak helyeselni. A cseh lapok szerint igy a talaj mind jobban és jobban kicsnszik Sziovenszkóban a cseh nemzeti demokrata párt aló), aminek pedig egyetlen oka a párt orgánumainak viselkedése a köztársaság elnökével szemben. A párt sajtója Kramárn&k készíti elő a talajt, aki tudvalévőén erősen pályázik a köztársasági elnökségre. Országos állásfoglalás az illetőség kérdésében. Felhívás a községi képviselőtestületekhez. A legfelső közigazgatási bíróság 16.455— 1923. számú illetőségügyi döntvényének a közigazgatási gyakorlatban való alkalmazása óta a Szövetkezett Ellenzéki Pártok szervezeteihez, központjaihoz és a Központi Irodához nap-nap után egyre tömegesebben érkeznek a panaszok és a kétségbeesett kérdezősködések, amelyekben az illetőség megtagadása révén a hatóságok kénye kedvének kiszolgáltatott és anyagi exisztenciájukban megtámadott, évtizedek óta szlovenszkói területen lakó családfők, özvegyek és nyugdíjasok rettentő helyzetükben a pártok, a képviselők és a Központi Iroda segítségét kérik. A szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság eme miudennól fontosabb életkérdésében pártjaink, törvényhozóink és a Központi Iroda minden lehető eszközt már eddig is igénybe vettek, hogy a lakosságot e hallatlan és embertelen jogfosztással szemben védelemben részesítsék. És megnyugtathatjuk az érdekelt nagyközönséget, hogy mindnyájan állandóan napirenden fogjuk tartani e kérdést és a védelemnek minden eszközét és lehetőségét teljesen ki fogjuk meríteni. Természetesen a közönségnek tisztában kell lennie azzal, hogy védekező munkánkban eredményeket könnyen és gyorsan nem érhetünk el. Miután azonban az igazságtalanság és a jogtalanság ebben az esetben annyira páratlanul súlyos ís annyira kiabáló, hogy biztosra vehetjük azt, hogy — ha az itteni kormánynak a lelkiismerete nem is mozdnl meg, majd segítségünkre fog jönni a külföld nagy közvéleményének lelkiismerete és meg fogja akadályozni ezt az embertelen üldözést és jogfosztást. Akcióink végső sikeréhez föltétlenül szükséges az, hogy az illetékes hivatalos tényezők is tudomást vegyenek arról, hogy a nép legszélesebb rétegeit is állandóan foglalkoztatja ez a kérdés és hogy az őslakosság érdekelt százezrei nem hajlandók ezt a jogtalanságot eltűrni. Az őslakosság o legégetőbb életkérdésének megoldása érdekében ezúton kérjük föl az összes városok és községek képviselőtestületeit, hogy Komárom, Pozsony, Kassa és más városok példájára sürgősen főiiratokat intézzenek a köztársaság elnökéhez, a belügyminiszterhez és a szlovenszkói teljhatalma miniszterhez. E föliratokban csatlakozzanak Komárom város jogászi alapossággal megindokolt föliratához és kérjék az államfőtől, hogy a köztársaság lakosainak illetőségi és ezen nyugvó állampolgársági jogviszonya a Saint Germain en Layeban 1919 szept. 10 én kötött nemzetközi szerződés I. fejezete 3. cikkében lefektetett alaptörvény jellegű rendelkezéseknek megfelelően a szerződésben kinyilvánított jogegyenlőség és igazság követelményei szerint mielőbb közmegnyugvásra szabályoztassók. A föliratok megszerkesztésénél alapul veendő a komáromi memorandum, mely dr. Kamrás József komáromi ügyvéd avatott tolla alól került ki és amelyet Alapy Gyula dr. az »illetőség jogvitája« cimü s a Komáromi Lapok kiadásában megjelent füzetében közli szószerint. A föliratok megszerkesztésének munkájában a képviselőtestületi tagoknak készségesen rendelkezésére állanak úgy az egyes párttitkárságok és pártközpontok, mint a Központi Iroda is. Losonc, 1924 junius 18. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok ____ Központi Irodája. Legdivatosabb puha pouplin gallér 6 K, Raye batiszt ing 2 gallérral 75 K, Zephir ing színes 2 gallérral 48-65 K ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-u. 19. sz. (Koronabankkal szemben.) lem, hogy megnőtt! Azt Írják, szép is. Természetes. Minden igazi Berendy-íány szép volt a kerek világon. Az a csitri még elemibe járt, mikor utólszor láttam. És most már nagy leány. Milyen repesve vártuk! Jön a Böske ! Én magam mentem elibe az állomásra. — Es nem jött. — Nem. Miért nem ? Mégis, legalább táviratot küldhetett volna, miért nem jöhet. Az ember csak tartozik annyival a nagyapjának. Ha igazi Berendy Dehát, hol van ma már igazi Berendy! A kriptában. Mi? No, ezek a mai gyerekek ! Megvetően legyintett a kezével. — A mai gyerekek! — Mintha mi különbek lettünk volna! — jegyezte meg csöndesen Lépes, az öreg tanár, miközben a pápaszemét igazgatta. — Juventus — ventus! A gyerek mind szamár. Azért gyerek, hogy szamár legyen. — Képzelhetitek, hogy föibosszantott a dolog, — folytatta Boldizsár ur, mintha nem is hallotta volna a tanár pedagógiai fejtegetését. — Mit szól majd hozzá szegény feleségem! Három tortát is csinált neki. Datolyát vett: minden szem ezer korona. Narancs: tizenkettő. Karkötő órát tartogatott. És nem jött! És aztán még a tetejébe ez az affér, az utón! Éppen csak az hiányzott!! No, ez a mai fiatalság! Az Isten megverte, annyit mondhatok, — Micsoda, Bódi bácsi ? — Miféle affér? Berendy Boldizsár nagyot fújt. Izzadt. A sörből újra jót hörpintett. — Hát ahogy befelé ballagtam. Tán siettem is. Még a délelőtti sörömet is meg akartam inni. Egyszóval, ahogy kocogok befelé az állomástól, töprenkedve, bosszúsan elgondol. kozva, miért nem jön? A hátam mögül furcsa kis párbeszéd ütötte meg a fülemet. Te, hogy miket beszélnek ezek az örökzöld kölykek! — Mit ? Miket ? — Egy siheder jött utánam. Leánykát vezetett karonfogva. Ártatlan, bájos kis angyalt... A gyárigazgató nevetett. — No nem mind angyal ám ! — Hogyne volna angyal! — fortyant fö. Boldizsár ur. — Fiatal is, szép is, csacsi is. Hát ki az angyal, ha nem ő ? Az újságíró kacsintva szólt közbe: — Csinos volt ? — Persze, hogy csinos. És az a... kölyök, hogy szorongatta a kis kezét! Hogy hajolt hozzá! És hogy suttogott! Aranymadaram, Drága kis vadgalambom 1 Senkinek se higyj, csak nekem! Senkire se hallgass, csak én rám! Te vagy az én üdvösségem! Csillagom. Holdvilágom. Napom. Imádom azt a te kis cukorszobor alakodat, úgy, mindenestől, ahogy vagy A szájacskád mézét. A szemed kék tüzét. És .. és ... tudod?... — Majdnem a szemébe, a szájába bujt annak a szegény kis lánynak. Hogy az már maga is lángbaborult. És hogy nézett rá ! És az hogy nézett vissza! Ki lehet ez a vergődő kis galamb, akit az ölyv igy a karmai közé szőrit? Hátrafordultam. Szelíden, atyai tekintettel néztem a kipirult kis gyereklányra . . . — Képzelem l — Képzelheted is. Én elképzeltem, hogy igy nézne rá a szegény apja, vagy nagyapja, ahogy én. Ha tudná, milyen veszedelem fenyegeti a kis ártatlant! Hogyan mentsem meg? Bizonyosan azt mondaná neki, amit én mondtam. — Édes kis lányom ! Meneküljön ettől a gonosz csábítótól! Mert így csak a csábító suttog! Meneküljön, amíg nem késő
