Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-12 / 70-71. szám

é. oldal »Komáromi Lapok« tán került a járási bizottság elé. Fodor főszolgabíró, mint előadó, azt javasolja, hogy a szociális ügyosztály maradjon meg, de annak ellátását a meglevő tisztviselők is elvégzik. Amikor a város nehéz anyagi gondokkal küzd és tisztviselőket bocsátanak el, igazán furcsa dolog, hogy éppen akkor létesítenek uj állásokat. Mészáros Károly bizottsági tag az ügyosztály felállítását nagyzási hóbortnak tartja és indít­ványozza, hogy az ügyosztály felállítása is felesleges. Anélkül is elvégzi az ezzel kapcso­latos teendőket a város jelenlegi tisztviselőkara. Megjegyzi még, hogy igen furcsának tartja, hogy a városi közgyűléseket rendesen este és éjjel tartják, d. u. 5-kor kezdik és a tisztvise­lőket hivatalos órán túl is igénybe veszik, sok­szor a késő éjjeli órákban is. Ez méltányta­­lanság. A gyűlés Mészáros indítványát, hogy a külön szociális ügyosztály felállítása is feles­leges, elfogadta. A város a második városbirónak is fize­tést szavazott meg. Fellebbezés utján a járási­­bizottsághoz került az ügy amely a II. város­­biró fizetését nem hagyta jóvá. Guta község azon határozatát, hogy a vadászati haszonbért 10 ezerről 5 ezerK-ra le­szállítja, a járási bizottság megsemmisíti. Majd több kisebb ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. IpiiostaiiuiÉ) 111. Pünkösd vasárnapján nagyszámban egy­­begyült közönség jelenlétében nyílt meg a Komáromi Ipartestület elöljáróságának a helybeli tanoncok munkáiból álló kiállítása. A közönség i körében ott láttuk úgy a kereskedelem mint az : ipar, valamint a társegyesületek, iskolák és ; hatóságok képviselőit. Boldoghy Gyula ipartestületi elnök kö- ; szönetét fejezte ki a közönségnek azért a me­leg érdeklődésért, amellyel a kiállítást részesí­tette. Az a tény, hogy a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara is képviseltette magát, bizony­ságot tesz arról, hogy a komáromi iparosság minden, az iparfejlesztését célzó törekvése a felsőbb fórumok részéről is megértésre és mél­tánylásra talált. Az ifjú iparossághoz azzal a kívánsággal fordul, hogy munkakedvéi a jövőre is őrizze meg. Ivánfy Géza iparhatósági biztos különö­sen dicséretesnek tartja a kiállítás rendezését s annak sikerét fontosnak tartjuk éppen ma, midőn a háborút követő felkavaró utópisztikus ideák éppen a munkaszeretetét ölték es ölik ki a fiatal iparosgeneráció leikéből. Örvendetesen tesz tanúságot az a kiállítás arról, hogy a kéz és szellem, a munka és értelmi erő, a szorgalom, a kitartás eleven mozgatói a haladás­nak, s ezeket semmiféle uj, az emberi természettel nem egyező, osztályt, foglalkozást egymással szembeállító és szembeuszitó rendszerek pó­tolni nem tudják. A háború nagy anyagi pusz­tításai után a társadalomnak az ifjúságot visz­­sza kell vezetni a munka megbecsüléséhez; az iparostársadalom régi kipróbált munkája, társadalmi értéke, megbecsültetése buzdító példaképpen álljon az ifjúság előtt, akiknek szorgalmát, munkáját a sok száz látogató ér­deklődése is méltón jutalmazza meg. A mun­kán felépülő társadalom az ifjú generáció mun­kásságában fog uj erőhöz jutni. Lislca János kerületi iparkamarai titkár a Pozsonyi Kamara nevében és képviseletében üdvözölte a kiállítás rendezőségét. Különös örö­mére szolgál, hogy megjelenhetett Komáromban, melynek iparossága iránt a legmelegebb érdek­lődéssel viseltetik. Végig lebilincselő, terjedelmes előadásban fejtegette a kisipar fellendítésének kérdését, az ipari munka problémáját. Valóságos iparpolitikai tanulmány számba megy, a kérdést éles megfigyeléssel, tartalmas és értékes meg­állapításokkal teljes beszédje, amelynek alap­­gondolatát az alkotta, hogy a kisiparosságot az önállóság megszerzéséhez és megtartásához kell segíteni. A kisiparosság a legértékesebb része a ma legjobban próbára tett középosztálynak. Önálló és gazdaságilag egészséges középosztály fenntartása és továbbfejlesztése egyike azon problémáknak, amelyet mindenkinek szivén kell viselni. Meggyőződése szerint a középosztályhoz tartozó iparosság a termelésnek nemcsak szük­séges formája, hanem áldásos és pótolhatatlan alkatrésze az egész gazdasági életnek. Lénye­gesnek tartja, hogy az ifjú tanonc már a szülői házban vésse be leikébe az igazi kötelességtu­dást, az iskolákban és további pályáján pedig a szükséges szaktudást kell megszereznie. Meg­állapíthatja, hogy a középosztály felemelésének legfőbb ellenségei csak a rosszal nevelt mun­kások és mesterek nagy száma, de meg van győződve arról is, hogy a lelkileg és erkölcsileg derék mesterek és munkások ezekkel szemben megvédik existenciájuk hajóját a gazdasági háború támadásaival szemben is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az Iparoskör dalárdája adott elő még jó beta­nulással egy dalt, amelynek elhangzása után a közönség megszemlélte a kiállított tárgyakat és mindenütt a legnagyobb elismerés hangjaival nyilatkozott a tanoncok kiállításáról. Mi csak a legnagyobb dicsérettel és elis­meréssel emlékezhetünk meg a testület elöl­járóságának valamint és elsősorban a kiállító tanoncok mestereinek áldozatkészségéről, amely­­lyel lehetővé tették a tanoncoknak, hogy tár­gyakat készíthessenek. Viszont nem hallgathat­juk el, hogy a kiállítás anyagának elsőrendü­­sége mellett számbelileg többet várhattunk volna. Betudható ez egyrészt a mai nehéz ke­reseti viszonyoknak, de annak is, hogy az ifjú­ságot komoly törekvő munkájától nem egész­séges befolyások térítik el. A pünkösd két napján át szüntelen telve volt a testület kiállítási terme s ez a meleg, szokatlanul nagy érdeklődés is buzditólag fog hatni az ifjú tanoncok jövőbeli munkásságára. Több kiállított tárgy hamaros vevőre is talált. A kiállításon különösen meglepte a kö­zönséget a szakrajz kiállítás, amely az iparos­tanonciskola tanítói karának fáradhatatlan ügy­szeretetét dicséri, A vasiparból legnagyobb szám- I ban szereplő Ipovitz és Ivánfi cég gépműhelyé- j bői láttunk precíz munkálatokat, hasonlóan < Dosztál Gyula műhelyéből kiállított tárgyak is j elismerésre érdemesek. Vida István, Galgóczy ! Mátyás, Kemenszky József, Szabó István, Né- ; meth Béla asztalos iparos mesterek, Lenhardt Mihály szijgyártómester, Blumenstein Hermann j kovácsmester, Virágh Vince hentesmester, Tö \ rök András mülakatos mester, Bindernlts József j műasztalos, Visky István hajóácsmester (kis j sportcsónak, díszes dereglye), ifj. Édes József, j Lukovics József csizmazia, Háber Lajos, Maiics \ Gyula, Nagy János cipészmesterek, Pongrácz Sándor tanítványai szakrajzaikkal elismerésre ! méltóan mutatkoztak be. Általában az összes kiállító tanoncok bi- j zonyságát szolgáltatták mestereik szaktudásának. Az Ipartestület elöljárósága 1924 junius 15-én, vasárnap fogja a tanoncok között ün­nepi ülés keretében a dijakat kiosztani. Gyilkosság Kamocsán. (A falu eaiiilc qarázda lakosa leszúrta a se­gédjegyzöt) | — Saját tudósítónktól. — Kamocsa községben pünkösd másodnapján tűzoltó mulatságot tartottak, mely a másnapi reggeli órákban véres bicskázással fejeződött be. A gyilkosság áldozata a község közszeretetben álló segédjegyzóje, Kosa Kálmán, aki a falu egyik rovott múltú, duhaj természetű embe­rét rendre akarta utasítani, mire a legény hasbaszurta és azután még a hátába is több helyen beleszurt. A szerencsétlenül járt segéd­­jegyzőt a komáromi Emberszeretst közkőrházba szállították, ahol megoperálták. Ifj. Fethes Sándor állandóan erősza­koskodott társaival, nem rettenve meg a bicska ismételt használatától sem és garázda vere­kedése miatt már egy Ízben büntetve i* volt, de az sem javított rajta, mert amikor kisza­badult és faluiába hazament, újra a régi izgága, duhajkodó és fcicskás ember lett. A községnek békességes érzületéről ismeretes népe irtózattal gondolt a minden rosszra képes emberre, de nem tudott ellene semmit sem tenni. A pünkösd másodünnepén megtartott tűzoltó mulatságon ifj. Petbes Sándor is meg­jelent és szokása szerint izgágáskodott, ren­detlenkedett. Az ottani Rácz testvérek előtt már az éjszaka folyamán kijelentette, hogy .ma még meghal valaki/ és úgy látszik, hogy ezt az elhatározását akarta megva­lósítani, amikor a reggeli órákban a segéd­­jegyzőnek bicskával nekirontott. Kósa Kálmán segédj<*gyzö á kinyitott zsebkéssel htdouáetó embernek két karját lefogta és hogy ártal­­matlanná tegye, íöldreteritette s ott hagyta. Pár pillanat malira Pethes utána rontott és a közeledtére feléje fordult Kósának hasába szúrt* kését oly erővel, hogy a megsebzett segédjegyzöaek a belei kifordultak. Bhután még a vállába két Bzűrást tett az áldo­zatnak, majd a j gyző Becsének esett, aki bátyjának segítségére akart menni s őt is több helyen megáiért*. A megsznrkált segédjegyzö­­nek még vo't annyi ereje, hogy édesanyja la­kására hazaménj«u, ahol égyba fektették öcs­­csével együtt. Namiokára, a Gáláról hivott körorvos a sebesülteket megvizsgálta és & szük­séges kötésekkel ellátta s azonnal rendelkesett, hogy Kósa Kálmánt beszállítsák a komáromi közkórházba, A szerencsétlenül járt segédjegyzőt még kedden délelőtt behozták Komáromba, ahol megoperálták és kezelés alá vélték. A súlyo­san megsérült eszméleténél van s bár ál;apota gén su’yos, de nem reménytelen. Öccsét ma, szerdán szántották be a kórházba. Mindkettő­jük iránt nagy részvét nyilvánul meg. A gyilkos a tett elkövetése után jelent­kezett a kamocsai csendőrségen. .. im. joaina 18. A talány. Ismertem sok asszonyt, aki jóban-rosszban Sohasem szarvazta fel a férjurát, Van sok olyan nő is, kinek éles nyelve Elől a csábitó futva retirált. Akad olyan is tán, aki élte árán Sem tudná hűségét elfelejteni, — — Ámde olyan nőcske egy sincs a világon, Ki a hízelgő szót meg nem szívleli. Gyönyörű fajtája — teremtés csodája, A nő lénye maga valódi talány. Néha csak egy kézcsók, pár virágszál és bók, Egy meleg pillantás szivéhez talál. Ha nem szívlel téged, úgy fiam kár érted, Nincs oly hatalom, hogy meghallgatna ő. Senki úgy gyűlölni, senki úgy szeretni, S úgy szivén sebezni nem tud, mint a no. Komáromi Koboz. — Tanulók kiállítása. Pünkösd első ün­nepén nyitották mag a helybeli iskolák tanú­­lóioak kiállítását a községi polgári fiúiskolá­ban. A megnyitás ünnepélyén megjelent nagy­számú közönség jelenlétében Jezsó Márton tanfeiügyelö mondotta & megnyitó beszédet. Gzéh István polg. fiúiskolái igazgató mint házigazda, a megjelent vendégeket é$ tanító­testületeket üdvözölte, Kamrás József dr. is­kolaszék! elnök pedig költői szárnyalása be­­szádbjna kiállítást, mint a tavasz ünnepét méltatta és az ifjúság, a tavasz láttára kitörő örömének adott lelkes szavakban kifejezést. A megnyitó beszédek után megtekintették a ki­állítást, melyet a polgári fiúiskola négy termé­ben helyeztek el. A földszinten levő torna­teremben, illetve annak előcsarnokában állítot­ták ki a községi elemi és a kath. elemi isko­lák, valamint az állami siketnéma iskola és a csehszlovák elemi iskola tanulóinak mun­káit. A hatalmas nagy tornateremben van a községi és kath. elemi iskolák kiállítása, mely a tanulók által készített sikerült rajzok­nak, agyag és slöjdmunkáknak, kézimunkáknak, iskolai dolgozatoknak gazdagságáról tanúsko­dik. Különösen a szép kézimunkák és agyag­­munkák keltenek föliünést és dicséretét hirde­tik az oktató tanítók kiválóságánsk, a tanulók szorgalmának, ügyességének és tehetségének. Az előcsarnokban nagy elismeréssel találkozik az állami siketnéma iskola csoportja, melyben az agyagmnnkák, pompás famnnkák és rajzok igen fáradságos és odaadó oktatói muuka szép eredményei, amelyek a legnagyobb dicsé­retet érdemlik meg. Ugyanitt van a cseh­szlovák állami elemi iskola kiállítása ii. Az emeleti nagyteremben és mellékhelyiségében a polgári iskolák növendékeinek kiállításában gyönyörködhetett a szemlélő. A polgári leány­iskola rajzkiállitása a legsikerültebb része az egész kiállításnak, amelyben igazi talentumok munkái is találhatók. Magas nívón áll a kézi­munka kiállítás, melynek minden egyes darabja

Next

/
Thumbnails
Contents