Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-07 / 69. szám

1824. juiiias 7.

„Komáromi Lapok“

6. nádas

mert minden megkezdett harangra való gyűjtés- t cél más feiekezetek is sietnek adakozni a nemes célra és a harangszentelésen ott szokott lenni az egész fala felekezeti különbség nélkül és együtt fohászkodnak az uj harang hivó szavára a Magyarok Istenéhez egy boldogabb jövőért.

LapnQknak alig van olyan száma, amelyben ne irpánk a környék harangszenteléseiről. Furcsa tehát, hogy a szlovenszkói elnémult harangok címet választottam cikkem megírásánál,

Néha ugyanis akaratlanul is megesik velünk, hogy a bölcsőnél a koporsóra gondolunk, a kezdetnél a vég jut az eszünkbe. Ez az akaratlan rágoodolás szövi agyunkba azt a szomorú képet,

amikor a most felszentelt harangok is elnémult harangok lesznek.

És szomorúan kell megállapítanunk, hogy az elnémulásig nem okvetlen szükséges hosszú időnek elmúlni és csak a felületes, futólagos szemlélő nem veszi észre, hogy a ma felszentelt harang már a felszentelés pillanatában elkezdi az elnémulást.

Elnémult harangoki A nemrég elhunyt Rákosi Viktornak hatalmas regénye, mintha nálunk is elkezdene lejátszódni Rákosi regényének színhelyén Erdélyben a román elem hullámai s nyaldosták a magyar szigeteket. Nálunk a ma- ; gyarság ellenségei minden elképzelhető tervet ' kifőztem, hogy kultúrájában, létérdekében mér- ! hessenek halálos csapást reánk. Ha ezeket a i terveket meg is valósítják ellenségeink, akkor j Szlovenszkó minden magyar falujában lejátszó- ! áik Rákosi Viktor magyar szivet összefacsaró regénye, az elnémult harangok.

A most felszentelt, fölavatott és a hábo- • rabon el nem vitt régi harangok meglesznek j ugyan a templomok tornyaiban, de elnémulnak, ; mert nem lesz, akiknek szólaniok, konganiok : kellene. Hiába húzzák akkor majd a harangokat \ a magyarság utolsó Mohikánjai, nem lesz, aki hallgatna a hivó szavakra és későbben, mint az : itt élő magyarság szomorú regényének utolsó I fejezete, már az sem lesz, aki a most fölavatott, fölszentelt harangokat meghúzza.

A magyarságot már annyi sorscsapás, ka- ) tasztréfa érte, hogy jó lesz előre is nézzünk és l a levasbandérímn büszke, virágot szóró, fehér : ruhás leányok bájos menetétől bevonuló haran- j gok fölavatásánál kell, hogy ezekre a sötét ké- ! pekre is gondoljunk, hogy már előre védekez- > zunk e lelket megrázó, sivár viziók ellen.

Minden uj harang beszerzési akció meg- 1 kezdésekor gondoljanak a vezetők erre és has- ? sanak oda, hogy az áldozatra kész híveket is \ áthassa a jövőnk megmentésének kötelessége és ■ győzzék meg, hogy szebben csengne az a kisebb ■ harang is, ha a templom falában egy kis fém- ’ lapocskán ezt a feliratot olvashatnók :

A mi harangunk háromszor ily nagy \ lehetett volna, de a Magyarok Istene tűzzel, í lelkesedéssel szállta meg a mi szivünket és í a begyűlt összeg nagyobbik részét magyar \ kultúrintézményekre, magyar tanító és tanár- \ képzőre, magyar papnevelő intézetre, ma- j gyúr teológiára adtak, mert az Ur fölvilágositotta a mi lelkeinket, hogy mit ér a ■

hatalmas nagy harang, ha nem lesz majd j

a magyar templomban isten felkent szolgája és nem lesz magyar tanító, aki vallásos nevelést adjon és a magyar ifjúságot a templomba vezesse.

Könyörögve borul le a magyarságért aggódó lelkünk a hatalmas Isten zsámolya előtt, hogy száll ja meg hasonló szent elhatározással a többi felekezetek híveinek a lelkét is, mert iukább kis harang csilingeljen a szebb jövő feltámadási ünnépén, mint hatalmas súlyú, nehéz hangú harangok zúgjanak, amikor innét az utolsó magyart kikisérik a temetőbe.

Mit is írjunk még ezntán az elképzelt fel- | írás után, amelyet szeretnénk ott látni Szlovenszkó és Ruszinszkó minden magyar felekezet templomának falán. Nem sok mondani valónk van már ahhoz, mert erős bennem a hit, hogy a jó szándékomat megérti minden magyar testvérem és befolyását ebben az irányban fogja érvényesíteni.

Eszünkbe jut a szerencsétlen végű Reviczky fiyala költő, aki halála előtt irt költeményében maró gúnnyal azzal igyekszik a sok keserűséget szenvedett lelkét megvigasztalni, hogy

Szépen fognak eltemetni.

Erre a szomorú vigaszra gondolok mindig, amikor egy fényes haraogszentelést látok, hogy ’ a temetésünkkor majd felhangzó harangozásról ' már gondoskodtunk, de sajnos, senkinek se jat • eszébe, hogy az ezer veszélytől körülvett életünk | megmentésére is kellene gondolnunk és csak * pár kilóval öntetnénk kisebbre a harangjainkat | és az igy megmaradt összeget a magyarság j megmentését célzó intézményekre fordítanék, • akkor minden harangszentelés a szebb jövö el- , jövetelének az előhírnöke is volna egyszersmind, j

A magyar népet mesébe illő áldozatkész- \ ség szállta meg, amikor a régi harangok póttá- j sáról van szó, elképzelhetetlenül hatalmas öszszegek gyűltek igy már össze. Ezt a megindult csodás áldozatkészség hatalmas áradatát világért se szabad gátakkal megnehezíteni, sőt segiteni kell. Itt csak arról van szó, hogy a hatalmas folyam medréből apró kis mellékágakat kell levezetni, amelyek együttesen megalkotják a szebb jövő óceánját, ahol duzzadó vitorlával haladnak a magyar kultúra hajói kincseket érő rakományokkal.

Ne engedjük, hogy Rákosi Az elnémult harangok cimü regényének szomorú vége, nálunk még szomorúbb legyen, ne engedjük, hogy magyar falvakban az utolsó magyar pap, az utolsó magyar tanító temetésére szólhassanak azok a harangok, amelyeket mi most olyan nagy lelkesedéssel szentelünk, avatunk fel. Hassunk oda, hogy az adakozók értsék meg, hogy ha a szent célra szánt összegből, a harangalapból nem juttatunk a másik szent célra, a magyar kultúrára, akkor a magyarság lélekharangját öntetjük ércbe, amelynek szava mellett az utolsó magyart is kikisérik. A kisebb, vagy a kevesebb száma harangban is az isten szava hiv bennünket az ő | házába.

Micsoda hatalmas magyar kulturintézmé- | nyeink volnának már, ha minden harangalapból | áldoztunk volna erre a szintén szent célra.

De még nem késő. Még sok harang vár ] öntésre, fölavatásra, fölszentelésre, még sok fa- J Inban folyik a gyűjtés. Áldozznnk a magyar j kultúrára is. Harangszenteiéskor leányaink gyűjt- j senek ezenkívül erre. Ha a megjelent sokaság - fejenkint csak egy koronát is adna, hatalmas 1 lépéssel haladnánk előre. Népünk vezetői, a ! nép bölcsei hassanak oda. hogy a haraDgszen- ! teléseink a magyar kultúra föltámadásának a gondolatát is szivünkbe vigye a vallásos érzó- f seinkkel együtt.

Campana.

Felvilágosítások: Fürdőigazgatóságnál.

Ha nem utazhat, ■használjon ; házi kúrát az „iszappal*

Csúzköszvény

elismert első gyógyheyle.

I

i

Tanoncmunka kiállítás.

Pünkösd vasárnapján délelőtt 10 órakor nyílik meg a Komáromi Ipartestület elnöksége és elöljárósága által rendezett tanon cmunka kiállítás, amely elé élénk érdeklődéssel tekint a kisipar ifjú generációja fejlődését, szaktudásának emelkedését szivén viselő város közönsége.

Annál nagyobb érdeklődés előzi meg a kiállítást, mert valósággal nagy áldozatkészséget követelt iparosainktól a kiállítás anyagának előteremtése éppen ma, midőn a kisipar közismert pangása a megélhetés legszerényebb eszközeit is veszélyezteti.

Az Ipartestület tanácskozó termében máris szorgos munka folyik a kiállítás anyagának elhelyezése, csoportosítása körül s reméljük, hogy a kiállítás méltóan fog sorakozni az évek óta

megismételt, s megállapíthatjuk mindeskor a siker jegyében lefolyt kiállításokhoz.

A kiállítást ßoldoghy Gynla az Ipartestület elnöke nyitja meg. Beszédet tartanak még Fütty Kálmán nemzetgyűlési képviselő és Ivémfy Géza. Az Iparoskör dalárdája alkalmi énekszámokat ad elő.

Ez utón is felhívjak a város lakosságát, hogy az Ipartestület székházában pünkösd vasárnapra és hétfőre tervezett és nívósnak ígérkező kiállítást annál is inkább keresse fel, mert az érdeklődés maga is bozditó hatással van ifjú iparos nemzedékünkre, amelyet a régi tisztes ipar tradicióiban felnevelni, munkájában támogatni nemzeti és knltnrális feladatunk.

Pünkösd.

Piros pünkösd napján a keresztény egyház a Szentlélek ünnepét tartja. A Szentiélekét aki megvilágositotta a feltámadás hitében élő apostolok lelkét, s megérthetővé tett titkokat, amelyek előtt mi, gyenge halandók csak sarat leoldva állhatnak meg. Ama erőt, kitartást, minden erőszakkal szembeszállni merész, szenvedést tűrő lelkierőt a Krisztus megváltását követő Szentlélek árasztott a 12 apostol feje fölé, azt a hitet, azt a kitartást, azt az áldozatkészséget, s azt a törhetetlen szenvedni tudást kívánjak mi a mi magyar testvéreinknek.

Mert nagy dolog ma magyarnak lenni és Isten csodája magyarnak maradni. Pünkösdi Szentlélek lángnyelve keli, hogy mindannyiunk feje fölé szálljon, akik látjuk, figyejük, miut gondos szülő becézzük, óvjuk, erősíteni törekszünk a mi nagy hitünket: a magyarságunk fenmaradásának hitét.

Sokszor elmondjuk, sokszor leírjak, sokszor és soknak elpanaszoljuk, hogy mi bánt, ki bánt bennünket, mi az oka nemzeti létünk napróinapra újabb s újabb veszedelmének, és ritkán tudjuk, ritkán merjük bevallani, még ritkábban van bátorságunk megmodaDi, hogy nemzeti életünk ntján igen gyakran a saját magunk önzése épit gátat, emel akadályt.

Piros pünkösd napján, a Szentlélek ünnepén, mi mégis bátorságot veszünk, hogy bizalommal szóljunk a mi magyar testvéreinkhez; bátran tesszük, mert a vallásos élő hitünk mellett a hittel egyformán él bennünk a vallásnak a magyarságunkban. Tizenkét egyszerű ember ezelőtt kétezer esztendővel neki rontott a világ milliónyi lakosának aj hittel, nj reményekkel, pedig talán a rajták levő rnhán egyebük sem volt és rettenthetetlenül, mert hitük volt, dacoltak erővel, ármánnyal, hitetlenséggel.

Rajtank sem marad egyéb maholnap, csak a mait dicsősége, szomorú és hatalmas mait varázsának megszaggatott, megtépett fátyola, meg az az elvehetetlen, lelkűnkből kipnsztithatatlan érzés, meg nem roppanó hit, hogy magyarok vágynak, s magyarok maradni akarunk. Fanatikussá szeretnénk tenni Téged, jómagyar testvérem ebben a mi hitünkben; a te gyakran szunnyadó, gyengülő, bátortalanná váló hitedből kivetni minden kétkedést, minden elerőtlenedést.