Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-03 / 67. szám
2. oldal. akarják fogni, hogy az irredentizmus, hogy az törvényellenes. Már négy és féléve küzdünk törvényes eszközökkel jogainkért a parlamentben, a parlamenten kivöl népgyüléseken és a magyar sajtóban, de az ellenünk felsorakozó tábor sok elgáncaolása miatt & kezdet kezdetén vágynak. De ez ne lankassza küz. delmünk hevét, kitartásunkat, hanem inkább ez acélozza meg lelkeinket, ez buzdítson ősz* szetartásra, mart ebben van a szebb jövö biztosítéka. Éi nem is leszünk gyávábbak, viszszahnzódozók, sőt minden kadaré, minden sikertelenség csak növeli bennünk a harci készséget és c<ak azért se hagyjak magánkat félre tolni a jogainkhoz vezető rögös, tövises útból. Minél többször kiállják a küzdelmek hevében a tücpróbát, annál acélosabbak leszünk, mint ahogy a vasat is a tűzben acélozzák. Nem akarok üres frázisokkal, szóvirágokkal élni, amikor képviselői működésemet ismertetem. Minden lépésemnél, minden közbenjárásomnál az a szent cél vezetett, hogy abból jó és áldás származzék az itt élő magyarságra. A sok Interpsllációra, tiltakozásra, kérdésre legtöbbször siket fülekkel éa paszta, de soha be nem Váltott Ígéretekkel feleltek. De ez egy cseppet se vette el a kedvemet, mert gyávaság volna a küzdelmet feladni, amikor az mégis csak eredménnyel fog végzödai. Az árvizsajtotta vidékek gazdáinak fölsfgitése érdekében törvényi* vaslatot,készítettem, ezzel a nehéz helyzetbe jutott gazdatársadalmon akartam segíteni. A javas’stom beadása alatt értesültem arról, hogy a kormány is benyújtott Uyeu forma javaslatot, az enyémet tehát addig vissza vontam, amíg a kormány javaslata nyilvánosságra kerül. De ha látom, hogy a súlyos bajokon ez nem segib, akkor elő fogok állani az én javaslatommal, amely megfelelő j támogatást biztosit az árvizsajtotta gazdának. Megszoktuk ugyanis már az üres kéz politikáját. Ahelyett, hogy a segitó kéz telimarokkal nyúlna felénk és hozzánk érre kinyílna és ránk szórná áldásait, mi ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltak. Felénk üresen nyal a kéz és ná'nnk teleszedi markát és úgy vonul vissza. Mi ennsk & megforditottját szeretnék látni. Ne csak terheket, adókat rójjanak ránk, hanem segítsenek is rajtunk. Úgy érzem, hogy az itt összegyűltöket i nem kell buzdítanom a további kadetemre, mert a kipirult arcokon látom a lelkesedést, a szemekből felém sugárzik a rendíthetetlen hit, bizalom a szebb jövö iránt, amikor jogainkat elismerik és nem leszünk harmadrendű polgárok. Ezek a kipirult arcok, ezek a lelkesedést sugárzó arcok öntenek belém uj erőt, kedvet és kitartást és könnyű tesz nekünk, vezetőknek a küzdelem, amikor ntánnnk olyan lelkes sereg követ bennünket rögös at;,inkon. A közös múlt, a közös jelen és jövö, a közös veszedelem még jobban acélozzon össze bennünket. R.jfunkáll hogy unokáink büszkék legyenek-e ránk, vagy szégyenkezve, pironkodva jöjjenek ki sírjainkhoz. Tetteinkkel biztosítsuk az utókor háláját. Ez a szellem hasson át bennünket és ez a szellem legyen köztünk a széttörhetetlen kapocs. (Lelkes éljenzés és taps.) A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Bariul Ferenc elnök az egész gyűlés nevében biztosította & képviselőt tántoríthatatlan bizalmáról és neki hálás köszönetét mosdott a magyarság érdekében kifejtett lankadhatatlan tevékenységéért. Felszólalások. Révész Jónás pártvezetöségi tag, garsraszentgyőrgyi kisgazda szívből jövö szavakkal méltatta Füssy Kálmán érdemeit, a mi érdekeinkért. Füssy Kálmán méltó a mi bizalmunkra, ragaszkodásunkra. Több Füs y Kálmánt és több Szent Ivány Józs fet kíván ennek az árván maradt magyarságnak. Pártunkat azzU rágalmazzák meg a fizetett ellenségeink, hogy úri párt. Ez rágalom, mert a kisgazdák is résztveszQek pártunk vezetéséb n. Szent Iványi József mellett ott van Füssy Kálmán, aki a vérükből való vér, csontunkból való esont, akit a magyarok Istene éltessen. Szeretné, ha a ! párt programmját, cé’jait ismertető füzeteket \ osztanának szét a nép között. A földreform : és a földbérlő szövetkezetek terén a legna- : gyobb agilitást ajánlja és kivánja. Füssy László (Keszrgfalva) lelkes sza- ; vakkal buzdítja a hallgatóságot, hogy minden magyart szeretettel, jó szóval meg kell győzni, ^Komáromi Lapok* hogy ne üljünk fel az ígéreteknek, a lélekknfóroknak, jöjjenek a mi táborunkba. Ezt ö Keszegfalváu eredményesen meg is csinálta és a párttagok számát 60 ról 600 r* emelte. Jó szóval sok mindent el lehet érni. Koczor Gyula szólott fel ezután és a földreformot ismertette és lelkes szavakkal hívta fel a magyarságot a sérelmes intézkedések ellen. Határozati javaslatot is nyújtott be a fő dreformra vonatkozólag, amelyet legközelebb egész terjedelmében közölni fogunk. Pintér Gynla (Udvard) megértést és szeretetet birdet a földhöz ragadt szegény nép iránt. Ne mellőzzük, ne nézzük le őket, segítsünk rajuk és szeretettel rázzak meg munkától kérges kezüket. Mohácsy János dr. foglalkozik a földreformmal, amellyel csínján kell bánni és felhívja a figyelmet a nagy igazságtalanságokra, amelylyel még ott is sújtották a magyarságot, ahol a földosztást a mi pártunk erőszakolta ki. A magyar őslakókat teljesen mellőzték és telepeseknek adtak csak földet, legionárusoknak és amerikai szlovákoknak. Rámutat & gúaai esetre, ahol a stagoozát már reg fel lehetne osztani, de mivel magyarnak nem akarnak adni, idegennek pedig az elkeseredett nép miau nem mernek, hát inkább húzzák, halasztják a földosztást. A mi pártnak mindig olt lesz, ahol segíteni kell a magyarságon. Bazsó Kornél a komáromi központi iroda széles kiterjeszKedésü működéséről számol be s gyújtó szavakkal lelkesít a további kitartásra. Kalicza Sándor akisiparosság egjik fon tos érdekéről szól 8 az aggkori biztosítást ismerteti és az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Majd az orvosi dijak méltányos nagysága iránt beadott indítvány került tárgyalásra, amelyet véleményre jelentéstétel végett kiadtak a központnak. 1Vagy Sándor a párt vezérének, Szent- Iványi Józsefnek éa a gömörieknek üdvözletét tolmácsolja. M jd leszögazi azt a való tényt, hogy a kisgazda pártban a nem kisgazdák is helyet foglalhatnak, ha tifogadjuk pártank ideális programját: boldog, megelégedett, művelt magyarságot teremteni és a földmiveiöosztályt naggyá, boldoggá, műveltté tenni, mert fö'diriveiés nélkül nincs élet, nincs haladás, nincs kultúra. Ha boldog a földmives, boldog mindenki, maga az állam is. Ha nyomorog a földmives osztály, akkor megsínyli azt minden rangú és rendű ember. Aki ezt vallja, az mind kisg zdapárti. Magyarnak lenni most szomorú és nehéz, de ha minden falában apostolai támadnak a magyar ügynek, a magyarságot akkor nem lehet megfojtani. A gyujló beszéd után nagyon egészséges vita indult meg, amelyben Révész Jónás, Mohácsy János dr., Füssy Kálmán. Holota Janos dr, Nagy Sándor vettek részt és tisztázódott az a kérdés, hogy a kisgazda és kisiparospárt nem nri párt, hanem a magyarság pártja, amelyben a vezetőszercp a gazdák kezében van és e pártban minden magyarnak ott a helye, bármilyen foglalkozást is űz. Az egészséges vitát, Révész Jónás azzai az igen találó mondással zárta be nagy lelkesedést keltve, hogy „Ne azt keressük, ami szétválaszt, hanem ami 'ászéhoz bennünket.“ Majd a tisztujitások&t ejtették meg, megválasztván a régi tisztikart, s kimondották, hogy ezentúl a körzet gyűlés felváltva Komáromban és Érsekújváron lesz. Bártól Ferenc elnök megköszönvén a tiszt újításkor újólag beléje vetett bizalmat, kifejti, hogy öregsége mar pihenésre késztetné ugyan, de a fajszeretet és a körülötte csoportosult lelkes gárda segítő készsége kötelességévé teszi, hogy továbbra is helyén maradjon. A megható záró beszéd után a legnagyobb iflkesídéssei oszlott szét a gyűlés, melynek résztvevői mind — mint a szent ügy apostolai, tértek vissza falujukba téríteni és híveket toborozni a magyarság táborába. ■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■ Megjelenti Megjelenti Az illetőség jogvitája. Szerkesztette: Dr. Alapy Gynla. Az illetőségi kérdés legkimeritöbb ismertetése — a legkiválóbb jogászok nyilatkozataival. — Kapható: SPITZEP SÁNDOR könyvesbolt jában, Komárom, Nádor-u. 29. Telefon 80. 1294. juniua 3. "" .........................■■ ■■ ■ M . - . .. ■ Az üldözött magyar tanítók ügye a parlament előtt. (Interpelláció a magyar tanilók állampolgársága és államsegélye ügyében.) (ESŐ.) A Silovenszkoi és Russinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok közös Bizottságának egyik ótátrafüredi határozata értelmében és a Közős Bizottság felkérésére Palkóvích Viktor nemzetgyűlési képviselő és társai az iskolaügyi miniszterhez, a belügyminiszterhez és a teljhatalma miniszterhez interpellációt intéztek a magyar nemzetiségű nem állami tanítók csehszlovák állampolgárságának elismerése, a beszüntetett államsegélyeknek kiutalása és a magyar tanítóképzésnek megszervezése tárgyában. A terjedelmes, roiodm részletre kiterjedő interpelláció bevezetőben ismerteti azt a hivatalos tacítóüldözést, mely Szloveuszkóban és Rnszinszkóban a mesterségesen kiélezett állampolgársági probléma takarója alatt a magyar nemzetiségű tanítók ellen folyik. Reámutatott arra, hogy ez a knltnrállamok életében példátlanul álló tanítód dözés nemcsak a magyar tanítók százait teszi kenyértelenné, de az eddigi magas nívója magyar elemi népoktatás végleges lezüilését készíti elő. Az isaolaügyi minisztérium pozsonyi referálása eddig állampolgárságuk rcndezetilensége miatt több mint 200 magyar nemzetiségű, nem állami taiítóiói vonta meg az államsegélyt és egyúttal eltiltotta ezeket a tarítástól is. A hivatásuknak mindenkor mintaszerűin megfelelő magyar tanítók valamennyien teljesen önhibájukon kívül jutottak így a legborzalmasabb nyomorba. Valamennyien az állam iránti hüségíogadaimat idejében letették, valamennyiöket a hűségfogadalom kivételekor a tanügyi hatóságok vezetői allásnkban kimondottan megerősítették és valamennyien a csehszlovák nosztrifikéciós viszgálatot is sikeresen letették. Ugyanezen tanítóknak a tanügyi és közigazgatási hatóságok 1920. és 1921. években azt & hivatalos felvilágosítást buta*, hogy a tüiégfogada'mat lelett és ezzel átvett tanítóknak, mint köztisztviselőknek az állampolgárságot nem kell külön kérvényezniük, mintán a tű régfogadalommal eo ipso csehszlovák állampolgárokká váltak. így »mulasztották el* í az állampolgárság iránti kérvények benyújtásának határidejét. A tanítástól eltiltott és kenyerüktől megfosztott tanítók tehát valóságos hivatalos félrevezetésnek az áldozatai. Hiszen kellő felvilágosítás esetében mindegyik társító föltétlenül idejében beadta volna a kérvényét. Miután a magyar tanítóképzés megszüntetése következtében amúgy is évről-évre nagyobb a magyar tanitóhiány, az interpeiJálók megdöbbenéssel állapítják meg azt, nogy a magyar népoktatás legelemibb érdekeire sem fordít figyelmet a tanügyi kormányzat akkor, amidőn évtizedek óta hivatásuknak mintaszerűen és teljes odaadással megfelelő és az állam iránti hűség ellen soha legcsekélyebbet sem vétő magyar tanítókat formai okokból egyszerűen szélnek bocsátja. „Va jon kinkéi gondolja a kormány az elbocsátották helyét pótolni és vájjon mi lesz azokkal a magyar tannyelvű elemi iskolákkal, amelyek kétségbe nem vonható csehszlovák állampolgársággal rendelkező magyar tanítókhoz nem tudnak jutni?* Eiután az interpelláció részletesen ismerteti azt a kétesztendős kaivámjárást, amelyben a létérdekeiben veszélyeztetett magyar tanítóknak részük vaD. 1922-ben a teljhatalma miniszter felhívására az érdekeit tanítók utólag beadták állampolgárság iránti kérvényeiket, amelyeknek gyors és kedvező elintézését Mícnra, majd Kállay teljhatalmú miniszterek, később Malypetr belügyminiszter és a különböző prágai és pozsonyi miniszteri referensek egész sora egyaránt ismételten megígértek. És minél kedvezőbbek voltak ezek a miniszteri ígéretek, az ezekre következő intézkedések annál kedvezőtlenebbek és embertelenebbek voltak. 1923. augusztus 13-án a Kistapolcsányban tartózkodó Köztársasági Elnök is megnyugtatta a magyar tanítók küldöttségét afelől, hogy ami I megtehető, mindent meg fog tenni érdekűkben és azon reményének adott kifejezést, hogy ügyük rövidesen kedvezően rendeződni fog. Azonban sajnos, nemcsak a miniszterek igére! tei, de még a Köztársasági Elnök jószándéka 1 reményei sem váltak valósággá. Az Elnök eme
