Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-29 / 64-65. szám
1924 május 29. „Komáromi Lapok.* 3. óidat mj Magyar helyesírási szótár snind a nagyközönség, mind a tanulóifjúság részére. összeállította: Bíró Lucián főgimo. tanár; kiadta: Spitzer Sándor könyvkereskedése Komárom, Nádor-n. 29. sz. Ára 9 Ke. Kapható úgy a kiadó cégnél, valamint a szlovenszkói könyvkereskedésekben. állampolgárok figyelmét arra, hogy az Északamerikai Egyesült Államok területére érvényes magyar útleveleket a fejkvóta betelte miatt egyáltalán nem állít ki, a lejártakat pedig nem hosszabbítja meg. A kivándorlások újbóli megnyitása s a vonatkozó tájékoztatások annak idején a sajtó utján közzé fognak tétetni. Előjegyzések stb. a jövő kvótába nem fogadtatnak el. A magyar állampolgárok saját érdekükben felhivatnak, hogy az újságokban időnként megjelenő és az amerikai kivándorlásra vonatkozó közlemények közül csak a prágai magyar királyi követség által kiadottakat tekintsék irányadóknak. Ri alapitBtta a Koniáronii Lapokat ? (Hozzászólás egy vitához) Ismeretes, hogy boldog emlékű Tuba János elhunyta után, lapunk, a Komáromi Lapok szerkesztősége kegyeletét azzal is le akarta róni Tuba János emlékezete iránt, hogy a lap fejére kitettük, hogy: Alapította Tuba János. így akartuk nevét továbbra is Ispank homlokzatán látni, amely homlokzat több évtizeden át hordozta Tuba János nevét. A uapokbaD agy népe3 társaságban vita indult meg affélét, hogy megfelel-e a tényeknek, hogy Taba János alapította a Komáromi Lapokat. Az ellenkező véleményen állók azt állítják, hogy 1910. jnl. 2 án megjelent Komáromi Lapok jubiláns számában a lap 30 éves fennállása alkalmából irt „XXX“ eimü vezércikkében maga Tuba János hárítja el a lap alapítási érdemét és a babért Fogthüy Dénes emlékének nyújtja át. Az egész dologban nagy tévedés van, mert ebben a cikkben nemcsak Fogthüy Dánesröl, hanom Hefler Szilárdról, mint a lap alapításában segítő társairól is kegyelettel megemlékezik, akinek az anyagi segítésben éppen annyi érdeme volt, mint Fogthüy Dénesnek. Tehát Tuba János helyett öt tartani a Komáromi Lipok megalapítójának, csak arra vall, hogy Tuba János említett cikkét csak futólag olvasták el az illetők. Arról esetleg lehetne szó, hogy mind a három férfi neve oda kerüljön a lap fejére, de hogy Tuba János neve onnét lemaradjon, ez tőlünk a legnagyobb kegyeletsértés volna. A két áldott emlékű férfiú pár száz forinttal járult az anyagi támogatáshoz, amelyet a szerkesztőség hamarosan visszafizetett. A K. Lapok húszéves jubileuma alkalmával 1890 ben január 6 án megjelent jabiláris számában Számok és nevek c. cikkben Tuba Jánosról mint a K. L. tulajdonképeni megalapítójáról emlékezik meg a cikk szerzője. Kü lönben is a K. L nak 1880. évi julius 3 án megjelent első száma is jelzi, hogy: Felelős szerkesztő Tuba János. Míg ellenben Fogthüy és Hefler neve nincs a lapon feltüntetve. Taba János neve maliéit, mint főmunkatárs Ányos Lajos neve szerepel még, de a fenti két név nem Hogy Taba János által irt későbbi cikkben ezt a dicsőséget igyekszik megosztani másokkal is, az csak természetes, maga irt cikkében önmagáról nem is írhatott másképpen, önmagának csak nem íömjénezhetett, s önmagáról csak nem írhatott dicshimnuszokat? Hogy hogyan és ki alapította a K. L.-t, közöljük dr. Baranyay József A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története cimü munkájából az ide vonatkozó részt: „A Komáromi Lapok megindítója, Tuba János, a Kotnáromvidéki Takarékpénztár vezérigazgatója, akkor városi aljegyző, már sokkal előbb, még pápai jogász korában sokat forgatta a fejében egy komáromi lap megindításának a tervét, aminthogy van-e olyan tollforgató fiatalember, akinek verseit, cikkeit szívesen közlik s akinek nem az a legszebb álma, hogy ő is lapot indít majd valamikor. Tuba János pápai jogász volt akkor, amikor Jókai (Szivauyó) Lajos Komáromban megindította a „Komárom“ c. hetilapot. Az 1875 jan. 24 én megjelent mutatványszámból Pápára is került egynéhány példány, amelyek hamarosan valóságos herosztráteszi hírnévre tettek szert Jókai (Szivanyó) Lajos nyakatokért és sokszor érthetetlen, nevetséges stílusa miatt. Kézröl-kézre adták s a beuuük előforduló csodabogarak közül betanultak egyet-kettőt s azzal boszantották a Komáromból való jogászokat, igy Tuba Jánost is. Ilyen citátum volt Jókai Lajos „A nemes olvasóhoz“ cimü tárcájának alábbi része: „Mily szép volna, ha a hazai összes lapszerkesztő, minden ajkú iró bajnok kara, e badar szóhalmaz hangyazsomb-magaslatra egy kis fakereszt alakú emléket állítani méltóztatnék melyet a nyomda lepke könnyűséggel alkalmazna.“ így és ilyenformán irt Jókai (Szivanyó) Lajos, aki különben moinármester volt és dieséretreméltó dolog volt ugyan tőle, hogy a komáromi sajtét áldozatok árán is meg akarta teremteni, csak az volt tőle a hiba, hogy nemcsak lapot akart kiadni, hanem szerkeszteni és megirni is. Ezt pedig nem tudták neki megbocsátani azok, akik a toliforgatáshoz értettek, mint ahogyan Jókai uram is megharagudott volna bizonyára, ha egy ilyen tollforgató a molnármesterségbe kontárkodott volna bele. Jókai (Szivanyó) Lajos már előzőitg is írogatott. Egyik szobája tele volt aggatva híres emberek képeivel. E szobáját képcsarnoknak hívta és a kifüggesztett képek üres margóját tele irta a képekre vonatkozó saját verseivel. A vendégeit e képcsarnokban szokta fogadni Jókai Lajos, aki rendkívüli előzékeny, kedves, vendégszerető házigazda volt. Valahányszor Pápán Tuba Jáno3 előtt elrecitálták Jókai fentidézett stílusgyakorlatát, mindannyiszor jobbau érezte, hogy mennyire szüksége van Komáromnak egy jól szerkesztett, jól megirt lapra. Ezzel a gondolattal sokat foglalkozott, mikor Komárom város aljegyzője lett s Fogthüy Dénes és Heffler Szilárd, e két nagy emberbaráttal is közölte e régi óhaját, akiket hamarosan megnyert az eszmének. Közben azonban a „Komárom“ harmadszor támadván fel, megerősödött s bár sokan nem voltak megelégedve tartalmával, beosztásával, azért jövője biztosítottnak látszott s ha valami véletlen közbe nein jön, a Tuba—Fogthüy— Heffler-féle Sapináitási terv talán sohasem valósul meg. 1880. május hó végén ugyanis meghalt Bier-Lock József nagymegyeri rabbi, aki nagyon istenfélő emb.-;r volt s aki sohase hitte volna hogy halála egy komáromi lapnak halálát és egy másiknak a megszületését okozza. Ugyanis a „Komárom“ 1881). május 30 án megjelent 22 iki számában — valósziutileg más témája nem volt — „Egy rabbi temetése“ c. alatt hosszú vezércikkben irta meg a fenti halálesetet. Ez döntötte el a „Komárom“ sorsát, mert azok, akik e lap megszerkesztésével s helytelen beosztásával nem voltak megelégedve, még inkább érezték egy uj lap szükségét e vezércikk után, amelyen mosolygott az egész város. Beer Lock József egy szerény vidéki rabbi volt, akiről a hírek között meleg sorokban megemlékezni illő dolog lett volna, de megirni többek között azt, hogy „úgy halljuk, hogy az elhunyt rabbi vejét, bizonyos Weisz urat fogják utódjául megválasztani vagy talán már meg is választották« — mégse tartotta senki vezércikkbe valónak. Mibore vezércikk napvilágot látott, Heffler Szilárd éppen vacsorát adott az ismerőseinek. Ott volt többek között Fogbtüy Dénes és Tuba János is. A vezércikk s az uj lap terve állandóan szőnyegen forgott s a vége az lett, hogy Heffler Szilárd és Foghtüy Dénes Tuba Jánosnak átadtak pár száz forintot, hogy indítson uj lapot. Boldog idők! — midőn pár száz forint elég volt egy lap alapításához. A fenti összeget hamarosan visszafizette a szerkesztőség. Pár hét múlva, 1880. jnl. hó 3 án megindult az uj hetilap első száma Komáromi Lapok címmel. Az első szám vezércikkét Hegedűs Sándor, a verset (Ácsi erdőben, A herkálji honvédemlék előtt)- Papp Gábor ref. püspök, a tárcát Csalán irta. Helyiérdekű cikk is van e számban: A csallóközi vasat címmel. A lap megindítása előtt Kovács Albinnal tárgyaltak, hogy adja át lapját, de erre nem volt hajlandó. Az év végén aztán 5 vette fel a tárgyalások fonalát, ami fúzióra vezetett. Kovácsot kártalanították a „Komárom“ cimü lapért. A Komáromi Lapok az évek bosszú során át Komárom város és vármegye történetére vonatkozó értékes adatok bőséges tömegét közli, amelyek mindenkor keresett forrásai lesznek a történésznek, s amelyek nélkül a város és vármegye történetét senkise fogja jól megírni.“ Eddig szól az idevonatkozó rész, mely eldönti a kérdést, hogy Tuba Jánosban jogosan tisztelhetjük a Komáromi Lapok alapitóját. Megjelent! Megjelent! Az illetőség jogvitája. Szerkesztette: Dr. Alapy Gyula. Az illetőségi kérdés legkimeritőbb ismertetése — a legkiválóbb jogászok nyilatkozataival. — Kapható : SPITZEP SÁNDOR könyvesboltjában, Kom*rom, Nádor-u. 29. Telefon 80. II KatHiis Lepraylet mm. ügyise. — Saját tudósítónktól — Komárom, — május 26. A Katolikus Legényegylet XXV-ik közgyűlését tartotta vasárnap délelőtt saját székhazában, amelynek ünnepélyes keretet adott a tagok nagyszáma megjelenése. A közgyűlést az egyleti énekkar vezette be énekével, előadván az egylet jeligéjét, majd dr. Majer Imre apátplébáno?, egyesületi elnök magasszárnyalásu beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Az 1895. év szeptember havának egyik vasárnapja ünnepe volt a komáromi katolikus közönségnek, mert Mailáth Gusztáv akkori helyettes plébános, ma Erdély lánglelkü, apostoli munkássága püspöke alakuló közgyűlésre hívta össze a katolikus iparos ifjúságot. Ennek 29. éve lesz és az egyesület a jövö évben már bárom évtizedes fennállása felé közeledik. A háború alatt közgyűléseket tartani nem lehetett, mert az egyesület nem működött, azért tartotta most 25-ik közgyűlését. Az egylet erkölcsi célokért küzd, a magyar kulínrát szolgálja és az ifjúságból nemes szórakozásokkal, önmiveléssel kíván hasznos és müveit iparos társadalmat nevelni. Király József másodelnök tartott azntán lelkes beszéd kíséretében beszámolót az egylet múlt évi működéséről, melyhez a sikerek gazdag láncolata fűződik. Kulturális téren a Kát. Legényegylet a vezető szerepet vette át társadalmi egyesületeink közt. A volt másodelnök (Gosztonyi Nándor) által betanított „Debrecenbe kéne menni 1“ darab 12 előadást ért. Karácsonykor Gárdonyi költői színműre a Karácsonyi álom került színre. Az idén a Mézeskalács sorozatos előadásai folynak. A társas összejövetelek közül a nagysikerű Annabá), a szüreti muiatság, a Szilveszter est é3 a leánybál egyesítették a komáromi társadalom minden rétegét a Legényegyletben. A vallási téren az egyesület tagjai szintén hiven teljesítették kötelességeiket, a kon-
