Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-24 / 63. szám
3. oldal. „Komáromi Lapok 19?4. május 24. jutott, rögtön megtette a lépéseket arra, hogy egységes pártot hozzon létre, mely felekezeti, foglalkozásbeli, társadalmi állási megkölönböz* tetézek nélkül a milliós számottevő magyar* Ságnak egységét lett volna hivatva megdönthetien alapokra fektetni. Ennek az egységnek messze kiható fontosságát a kormánykörök is felfogták és az egységes pártba való töaförüléstói a szankciót megtagadták. Hogy a magyar párt nem jöhetett létre, abban része volt azoknak a nemzetközi politikai pártoknak is, amelyekben a magyarság egy része az októberi forradalmi idők hagyományaihoz igazodva és a kormány Ígéreteitől elkábitva, elég jelentékeny számban foglalt helyet. A turáni átok újabb megnyilvánulása volt az, mely az itteni magyarság nagyrészét hossza időkre lehetetlenné tette és kisebbségi jogának érvényesítését is megakadályozta. A különböző világnézetek nem találták meg még most sem azt az alapot, amelyen a faji összetartozottság politikai, kulturális és gazdasági érvényesülése lehotöve vált volna, pedig erre az alapra a szomorú tapasztalatok után fokozott mértékben vau szükség3. A magyar egységes front kiépítését sürgetik a cikkek és a meglévő magyar pártoknak ilyen célra való tömörülését tartják szükségesnek. A magyar egyesült ellenzéki pártokról van első sorban szó és örömmel khet megállapítani, hogy a különböző nevek alatt élő magyar pártok részéről megnyilatkozó vezetöférfiak valamennyien magukévá teszik ezt a gondolatot. Mi tehát akkor annak az akadálya, amely miatt igazán egységes magyar frontról eddig még beszélni se lehet ? A különböző világnézetek különböző csoportjai csak mesterségesen főntartott válaszfalakat állíthatnak magyar és msgyar között föl, amelyeknek le kell omoluiok annál a mindenek fölött álló gondolatnál, hogy a magyarságnak egységesnek kell lennie. A különböző pártállása vezérek ebben a dologban kétségkívül kell, hogy egyek legyenek. Itt személyes ambícióknak csak akkor szabad érvényesülnek, hogyha az az egységes front érdekében jelentkezik. És pedig kizárólag 1 Egyéni érvényesülésre való törekvés mellett a eél elérése nem sikerül és az egyesek magánakaratát alá kell rendelni a közös érdeknek, melyet önzeL lenül szolgálni csak az igazán arra hivatottak képesek. Partikuláris osztályérdekek kergetése csak éket ver a magyarság sorai közé, Noé leánya. Irta: Bartóky József. Három hölgyismerősünk egy héttel a versenyek előtt érkezett meg. Nyilván azért jöttek előbb, hogy az utazás fáradalmait kipihenve, majd frissen s üdén fogadhassák a gavallérok hódolatát. A hölgyek az esti vonattal érkeztek, az éjszaka meghozta az esőt. Másnap egésznap esett s harmadnap is zuhogott az eső. A hölgyek a máskülönben is elég unalmas üdülőhelyen halálosan unatkoztak. Agglegény barátom, az egyetlen, aki a sok göthös, köhögős úr között még udvarló-számba mehetett, olyan harapós kedvében volt, hogy keserű megjegyzéseivel, kellemes szórakoztatás helyett csak bosszantotta a hölgyeket. Harmadnap este, csak azért, hogy beszélhessen valamiről, az egyik urhölgy végső kétségbeesésében, megkérdezte tőlem, hogy mit írtam mostanában? Megmondtam neki, hogy: Noé leányáról Írtam — Noé leányáról ? Érdekes 1 Én eddig azt sem tudtam, hogy Noénak volt-e leánya, vagy sem ! — Hát, nagyságos asszonyom — feleltem — a Bibliában csakugyan nincsen egy árva szó sem arról, hogy Noénak leánya lett volna, de ha három napig szakad az eső, az ember önkéntelenül is az özönvízre gondol és — megszületik Noé leánya! — Tudja mit?! Vegyen fel bennünket a maga bárkájába s vacsora után olvassa fel nekünk Noé leányának történetét. Nem nagyon kérettem magamat; vacsora után beültünk a kistársalgóba, öten: a három hölgy, a keserű agglegény s jómagam és én felolvastam Noé még soha meg nem született leányáról ezt a kis történetet: — És mikor látta az Ur, hogy az embereknek gonoszsága sok volna a földön és az ő szí vöknek minden indulatja csak gonosz aminthogy a felekezeti eaempontok is messze eltérítik egymástól az embereket. Az egységes magyar front ideális gondolatát azok szolgálhatják csak teljes odaadással, akik maguk is ideális Ielkületüek s akik feltndnak emelkedni & reális élet megalkuvásoktól szürke légköre fölé, hogy egy árva, barátok nélküli nemzetnek sorsát ne csak elviselhetővé, de jobbá is tegyék. Mi természetesen & legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adózunk & magyarság ama érdemes vezéreinek, jakik a különböző pártok élén a mai súlyos viszonyok között önzetlen áldozatkészséggel küzdenek a magyarság jogáért. A magyar nemzeti kisebbség igazáért való harcok történetében az Ó működésük és nevök elismert és tisztelt marad mindenkorra. Da épen az 6 nagy tekintélyük és vezetésre hivatottságnk teszi kötelességükké, hogy az egységes magyar frontot ne csak megalapozzák, de ki is építsék. Eddigi törekvésük sajnos, nem járt azzal az eredménnyel, amelyet a nagy horderejű kérdés megkíván és amelyet előbb-ntóbb meg kell oldani, ha az itteni magyarságot megakarják menteni. És itt újra vissza kell térnünk oda, ahonnan a magyarság politikai szervezkedése kiindult és nem szabad elveszítenünk a reményt, hogy egységes pártot alkothassunk. Annál a fontos kérdésnél, hog a magyar faj az ellenséges érzületü idegen népek tengerében el ne merüljön, minden pártkeretnek le kell omlania és egyetlen egy pártba, a magyarok pártjába kell összeolvadnia felekezet és társadalmi különbség nélkül mindenkinek, aki magát magyarnak tartja. Aki habozik, aki alkuszik, nagyképűsködik és realitásra meg]miegyébbra hivatkozik, az máris megmutatja lelkének árulásra hajló arculatát, ilyenre valóban nincs szükség a ma* gyarok pártjában, mert ezek csak ballasztot képeznek és a párt nagyhorderejű célkitűzéseit zavarják. Mi csak úgy folytathatunk reális politikát, ha egyetlen tömör táborban harcolunk megbonthatlan egységben. Legyünk végre tisztában magánkkal és azokkal, akik testvéreknek nevezik ugyan magokat, de titokban alkudoznak az ellenséggel. Mert csakis akkor használnak a magyarságnak, hogyha mint egy ember állunk készen fajunk védelmére és jogaink érvényesítésére. A magyar egységes front csak igy valósítható meg és igy is tartható fenn. Nehéz idők snlyos megpróbáltatásai nem felemlíthetik meg az igaz ügybe bizókat, csak megacélozhatják és megnemesithetik a lelkeket, amelyekben ott ég a fajszeretet tiszta lángja és az elhatározások kemény akarata. A magyarságnak élni kell, mert történelmi hivatása van, amelyet még azokon a területeken is teljesíteni kell, amelyeken nehéz sorscsapások zúdulnak reája. Az egyesült magyar ellenzéknek feladata, hogy a csehszlovák köztársaságban élő magyarság hivatását betöltse, mert ha ezt figyelmen kivül hagyná, vagy elmulasztaná, soha jóvá nem tehető hibát követne el és a hazájnktól elszakított magyarok millióinak halálát segítené elő. Az egységes front megteremtésére ennek az illetékes politikai tényezőnek sürgősen meg kell tenni a legkomolyabb lépéseket. (.—) Csúzköszvény elismert első flyőgyheyle. 241 Ha nem utazhat, használjon házi kúrát az „iszappal'* Felvilágosítások: Fürdőigazgatóságnál. A város költségvetése. I. Komárom város 1924. évi költségvetése közszemlére téve az nj rend értelmében megtekinthető. A nagy nyilvánosság elé bocsátott ezen fontos művelettel a város lakossága jól felfogott érdekében foglalkozni kívánónk ezen és következő közleményeinkben. A költségvetés tételeit az alábbiakban közöljük és feltüntetjük a mnlt évi költségve. volna, megbáná, hogy az embert teremtette volna és mondá: „Eltörlöm az embert, a kit teremtettem a földnek színéről, mind a barmokat, csúszó-mászó állatokat és az égen repdeső madarakat —, mert bánom, hogy azokat teremtettem!“ De Noé, aki igaz férfiú és tökéletes vala, kegyelmet nyert az Ur előtt. Mondá azért az Ur Noénak: Özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet s minden, mi a földön vagyon, meghal, de te csinálj magadnak bárkát és menj be mind egész házadnépével a bárkába és minden állatból felesek menjenek be te hozzád, hogy éljenek...“ Noé a parancsolat szerint cselekedvén, egy erdős hegynek lábánál, a mezőn megépítette a bárkát góferfából és fenyőviasszal megönté azt kivül és belül. Mikor pedig elkészült a bárka, a kiválasztott élő állatokat bevivé Noé és beméne ő is az ő feleségével, fiaival s az ő fiainak feleségeikkel a bárkába, amely még a szárazföldén állott a zöld mezőben. Noé leánya, Timma, azonban nem ment be a bárkába az ő atyjának házanépável, mert nem akart megválni az ő urától, akivel ama erdős hegynek oldalán lévő barlangban uj tűzhelyet s uj otthont csináltak maguknak. Noé egyetlen leányát igen szeretvén, minekelőtte még eső esett volna a földre, elküldte az ő legkisebbik fiát, Jafetet, az ő húgához, Timraához. — Hugóm — szólt Jafet, — jöszte velem a bárkába! Ha itt maradsz, meghalsz, mint minden földönjáró test. Jöjj velem Timma! Ha elhagyod a te emberedet, akkor megint atyánk házanépéhez tartozol s igy parancsolat szerint bemeneteled lehet a bárkába! Timma pedig feleié az ő bátyjának: — Imhol, ama olajfa alatt van az én megholt kis gyermekem porladó teste: és az én uram, hogy lenne mit ennünk, vadra vadászik az erdőben. Az én halott magzatomat és az én élő uramat és az én otthonomat, soha el nem hagyhatom ! Jafet megvitte a választ az ő atyjoknak, a ki szivében igen bánkódott azon. Ama hetedik napon, mikor az Ur esőt bocsáta a földre, elküldte Noé az 6 másodszülött fiát, Khámot, az ő húgához. — Gyere húgom, szólt Khám, — siess hozzánk a bárkába. A te kis gyermeked már meghalálozott és a te urad is elpusztul mindazokkal egyben, kikben élő léleknek lehellete vagyon Miért maradnál hát itt, mikor negyven napok múltán a te életednek és a te boldogságodnak úgyis vége leszen ? ! Timma felelt az ő bátyjának : — Ha negyven napok múltán vége leszen is az én életemnek, az én boldogságomnak nem lészen vége, mert halott gyermekem és halott uram mellett leszek én is halott! Khám megvitte a feleletet az ő atyjának, ki az ő szivében még inkább bánkódék azon. És a mélységes örvények fejei megszakadának és az egek csatornái megnyiltanak, úgy hogy némely napok után annyira nevekedtek a vizek, hogy felvehették és felemelték a bárkát a földről. Akkor elküldé Noé elsőszülött fiát, Semet, az ő húgához. Sem a vizeken átiábolt ama hegyhez, hol Timma lakott az urával a barlangban és igy szólt az ő húgához : — Siess Timma, mert a vizek igen raegnevekedtek és felvették a bárkát a földről! — Semmiképpen nem hagyhatom el az én uramat — szólt Timma — mert lásd, tegnap az erdőn megsebezte egy vad és az én uram a halállal vivődik! — Látod, Timma I — szólt ujfent Sem — a te urad, talán előbb meghalálozik, mint a többi teremtett lélek: talán ma, talán már holnap I Hát miért áldoznád, némely rövid napokért, a te életedet? Timma erre felelte az ő bátyjának:
