Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-22 / 62. szám

S. oldal. „Komáromi Lapok* 1994. májas 22. gyűlésen, az éppen akkor kezdődé budapesti , nyomdászsztrájk miatt azonban a felszólalásról röviden tudtak megemlékezni a magyar lapok. Természetesnek tartjuk, ha a magyar sajtó hangja ilyenkor inger&ltté válik s a prá­gai sajtónak igazán nincs mit csodálkoznia, hogy épen az ominózus döntést nagyon élesen kommentálják. A magyar sajtó dicséretére vál­jék, hogy a komoly, vezető orgánumok még ilyen helyzetben is megőrzik objektivitásukat. A „Pester Lloyd“ péntek esti kiadásában Wias­­sics Gyula báró, a magyar közigazgatási bíró­ság elnöke, foglalkozik a döntéssel és okfejté­sének higgadtságát a „Prager Presse", Benes németnyelvű félhivatalosa is leszögezi. Wlassics bárénak felfogása teljesen fedi az itteni magyarság jogi szakértőinek és dr. Dérer Ivánnak véleményét is. Cikkében elis­meri, hogy a prágai közigazgatási bíróság mindig megőrizte teljes függetlenségét, mostani döntése azonban téves jogi értelmezésből szár­mazik. Utal a Szlovenszkóra és Ruszinszkóra nézve érvényben levő 1886. évi XXII. te.-re, amely úgy értelmezi a 10. §-t, hogy az illető­séget hallgatólagosan és automatikusan már az a személy megszerzi, aki négy éve lakik valamely községben és hozzájárni a község adóterheihez. Wlassics szerint a prágai köz­­igazgatási bíróságnak figyelembe kellene vennie az előbbi magyar jadicatarát és döntését a tőrvény alkotói intencióinak megfelelően kel­lene megváltóztatnia. Szlovenszkó egész közvéleménye kivánja a téves döntés megváltóztatását. Komárom kép­viselőtestülete mozdult meg elsőnek ebben a kérdésben, a többi testületek hasonló állásfog­lalásra készülnek. Hol a2 ángállapitó Mii? A gazdák olcsón adják a sertést, a borjút, a vá­gómarháit és a hús árak mégse akarnak leszáll­tam. — Hol az ármegállapitó és a népjóléti bizottság ? Közismert dolog, hogy a hőmérő igen ér­zékeny jószág, amely a legkisebb hőemelke désre is reagál. A hőmérőnél azonban vannak az Isten teremtményei között sokkal érzéke­nyebbek, akiknek a kezében van a húsárak föl­emelésének a félelmetes hatalma. Ezek a hen­tesek és a mészárosok, akik túlérzékenyek, ha a vágni való sertés, borjú, birka és marha ára a legkevésbbé is emelkedik, akkor ók azon­nal jogcímet találnak arra, hogy a has, zsír árát hatványozott arányban fölemeljék. De ak­kor módfelett adják a tudatlant, a szórakozot­­tat, a kis feledékenyt, amikor a vágó állatok ára leszáll. Akkor persze nem sietnek a has­­árakat leszállítani. Nm csakhogy nem siet­nek, hanem egyáltalában nem akarődznak az árleszállításról hallani se. Közismert dolog, hogy a komáromi heti piacokra igen sok bízott disznót hoznak, a melyeket 9—9 50 koronával kilónként szinte könyörögve kínálnak az eladók. A marha ki> lója élősúlyban 5—6 K, sőt ennél is olcsóbb. Ilyenkor ellenek a tehenek, annyi a vágni való borjú, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Mindezt nem veszik észre a hentesek ói a mészárosok. A has, a zsír ára éppen olyan magas, mint amikor az élő állat ára kétszeresen akkora volt, mint most. Hogy a hentes és a mészáros iparosok ezt nem veszik észre, az még csak megérthető, mert hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, de hát hol van az ármegállapitó bi­zottság, hol vannak a népjóléti szervek és hogyan tűrhetik, hogy a szegény nép a leg­több helyen amerikai zsírral kevert disznózsír kilóját még most is olyan magas árért fizesse, vagy ha nem tndja fizetni, zsirtalan étellel tengesse életét, hiszen köztudomású, hogy a zsirtalan étel az emberi test fejlődésére roppant káros hatása. Más városokban a szegény nép táplálko­zására legalább gondot fordítanak és az úgy­nevezett belső részeket: májat, tüdőt, szivet, lépet, vesét, velőt, csülköket, fejet stb. nem engedik rendes árban kimérni, hanem mint másod és harmadrendű termékeket sokkal ol­csóbban méretik ki. Ezzel a szegény hivatal­nok, iparos és munkásosztálynak is módjában van olcsó pénzen húsételt is enni és másodszor ez az intézkedés nem engedi meg azt a hal­latlan visszaélést, hogy a fenti másod- és . harmadrendű hastermékeket épen olyan magas áron sózzák a tehetősebb osztály nyakába, mint az első rendű húst és ezzel a szegény néposztály szájából kiveszik a betevő falatot. Nálunk erre mind nem gondolnak, az ár­megállapitó bizottság még mindig téli álmát alussza, a nép olcsó táplálkozására pedig itt nem gondol senki, pídig a hatósági hasszék­nek állandóan működésbén kellene lenni. A megélhetési viszonyok minden társa­dalmi osztályra olyan nagy súllyal nehezednek rá, hogy nem lehet közömbös, hogy a nagy­­közönség érdekével nem törődik senki. Felhív­juk tehát az illetékes körök figyelmét e sür­­gősen elítélendő visszás állapotokra. A hentes és mészáros ipsros osztály egyéni, öböj érde­kével szemben az emberek százezreinek ér­dekei állnak szemben. így nagyon is könnyű az irányadó faktoroknak a választás. Caro. A közönség koréból. (E rovatban közlöttekért a felelősség a cikk írójára hárul.) Tekintetes lezsó Márton tanfelügyelő úrnak Komárom. Ne ütközzék meg jelen nyiltlevelem fö­lött, de vannak dolgok miket a nyilvánosság kizárásával nem lehet és nem szabad elintézni, mert „több szem, többet lát“ mondja találóan a közmondás, s amit az egyik talán hosszas vizsgálódás után sem vesz észre, az első pil­lanatban észre veszi a másik. Ilyen formán lehetek én is, aki az alábbi dologról, melynek szerzője Tanfelügyelő úr egyet-mást meglát­tam agyán, de más foglalkozáskörű, pl. jo­gászemberek esetleg észrevesznek banne többet is. Lebet, ám előre nem tudhatom, azért hát leirom a tényeket és az én mondanivalómat. 1924 ápr. 26-án keltezett, de hozzám csak május 2 án érkezett 1308/924. számú le­velében Tanfelügyelő úr ezt írja : Református Iskolaszéknek jCsicsó. Nagy Esztert, Nagy Liszló leányát, az ottani iskola 7. évi. látogatása alól felmentem a kérvényében foglaltak alapján, azonban eze­ket igazolandó, tartozik a kérvényező az itteni hivatalnak utólagoson bemutatni a község által kiállított szegénységi bizonyítványt, valamint családtagjainak számát és korát igazoló anya­könyvi kivonatot. Esen iratok az ottani iskola utján ter­­jesztendők ide. Erről értesítem: a) a csicsói ref. iskolaszéket, b) Szabó Ede ref. tanítót, c) Nagy László földművest, csicsói lakost, azzal, hogy ezen intézkedés által bekivánt iratokat 8 napon belül okvetlenül mutassa be, mert a felmentés csak a fenti igazolás után válik érvényessé. ’ Martin Jezsö Sk. inspektor. E levélhez én csak annyi megjegyzést fűzök, hogy ezt nyilvánvalóan megelőzte, Nagy László csicsói lakos kérvénye, utána azonban egy áskálódó denunciáiásnak kellett követ­kezni, mert a fenti levélre májas 10-iki ke­lettel Tanfelügyelő úr az alábbiakat Írja: 1450/924. sz. Ref. Iskolaszéknek Csicsö. A felhozott indokok alapján és tekintet­tel Nagy Eszter korára nevezettet 1924. má­jus 8. érvénnyel felmentem fiz iskolalátogatás kötelezettsége alól. Mivel azonban atyja Nagy László gyermekét már május 3 a óta iskolába nem küldötte, tehát a kérelem elintézése előtt utasítom az iskola Igazgatóságát, bogy neve­zettet 3 tói 8-ig mint igazolatlanul mulasztót mutassa ki. Az iskolaszéknek és a községi elöljáró­ságnak ezt tudomására adva kérem, hogy ehhez hasonló esetekben az iskola vezetőségé­nek segítségére legyenek. Martin Jeiő Sk. inspektor. Ennél a levélnél már több a megjegyezni valóm, sőt egyenesen ez a levél jelen nyilt levelemnek az oka. E levélnek alapján először is tisztelettel kérdem Tanfelügyelő úrtól, honnan tadta Májas 10-én, mikor levele kelt, hogy májas 3 tői 8 ig Nagy László gyermeke mulasztott, hiszen ilyenekről cs&k az 1 én és 15 én esedékes mu­lasztási kimutatásokból vebet tudomást? Egyházunk törvényes rendelkezései sze­rint csak az iskolaszéki elnök útján terjeszt­hetők be a mulasztási kimutatások a Tanfel­­ügyelőséghez. A tanító ur ilyent az előírt nton sem felszólításra, sem magán szorgalomból nem küldött be, tehát csak közönséges denan­­ciálásból tudhatta meg azt, amire vonatkozó­lag 1450/924. számú levelében intézkedett. Szabadé egy tanfelügyelőnek, tshát ok­vetlenül magas intelligenciájú embernek ilyen bizonytalan alapra építeni?! Tanfelügyelő ur! Ismeri ön az audiatur et altera pars jogi elvet? Ismernie kell, mert egy tanfelügyelőtől az Ítélkezés e minimális fundamentumát megköveteli az Állam, mely alkalmazta Önt, de megvárják azok is, akik­kel, mint felügyelete alá rendelt egyénekkel, érintkezésben van. Levele azonban ellentmond e föltételezésnek, mert a lavél tartalmazta Ítél­kezésének egyedüli alapja a denunciáló szava. Am ha nem hallgatta is meg a másik felet, legalább a szóbanforgó ü^yet beható vizsgálás alá kellett volna vennie, hogy az a rikító ellenmondás, amely intézkedésében van, ne született volna meg. Különös, hogy Tanfelügyelő ur ezt az ellenmondást nem vette észre, s azt, amit má­jus 8-tól kezdve elégséges oknak tart és elfo­gad Nagy Eszter teljes felmentésére, ugyanazt nem veszi figyelembe a közvetlen május 8 ik előtt mulasztott 4 nap igazolásánál, pedig tudta, hogy a felmentés oka nem friss keletű, hanem meg volt az május 8 ika előtt is. De még különösebb, hogy Tanfelügyelő ur a helyi iskolai hatóságnak az igazolás elfo­gadására vonatkozó jogát levelével egyenesen törölni látszik, nem engedve helyt annak, hogy a denunciáló tudtán kívül a helyi iskolai ha­tóság már elfogadta az előírás szerint előre bejelentett és okmánnyal bizonyított igazolását Nagy Lászlónak. A legkülönösebb azonban az, hogy Tan­­felügyelő ur utasítja az igazgatóságot arra, hogy igazolatlanul mulasztónak mutassa ki Nagy László leányát. Utasít, tehát kizárja a jogos, a törvény előírása szériát igazolta mu­lasztás esetét is, melyből folyik, hogy az is­kola igazgatóságának a valósaggal szembe helyezkedni, Nagy Lászlónak pedig jogtalanul kárt, oknélküli pénz-, esetleg börtönbüntetést elszenvednie kell. Tanfelügyelő uv! Nem akarok másról beszélni már. mint még néhány szót erről az utasításról. Tanfelügyelő ur ugylátszik két­ségbevonja, hogy volna lelkiismeret, mert uta­sítása az igazgatóság lelkiismeretének oldalba­­rúgását jelenti, mert kényszeríteni akarja, hogy a mulasztások igazolásának elbírálásában ne a lelkiismeretére hallgasson. Honnan vette Tanfelügyelő ur ehhez a jogot ? Hol van az & törvény, mely az iskolák tanítóit, igazgatóit, iskolaszéki tagjait, elnö­keit lelkiismereti szabadságától megfosztja s a Tanfelügyelő ur korlátlau uralma alá hajtja? Hol van az a törvény, mely Tanfelügyelő ur jelen utasítását támogatja és azt mondja, hogy itt félre az igazsággal, a lelkiismerettel, itt csak a tanfelügyelői parancs betartásáról le­het szó? Tanfelügyelő ur! Ilyen törvény nincs 1 Az Állam, mely az iskolai törvényekkel az is­koláztatást a legnemesebb intenció, az állam­polgárok knltnremberekké tétele alapján szi­gorúan kötelezővé teszi, nem adta a polgárokat, de a tantestületek bármily néven nevezett tag­jainak lelkiismeretét sem Tanfelügyelő ur fot­­baliozó képességének tárgyává. Eljárása többet árt az iskolaügynek minden más néven nevez­hető ártalomnál, mert az iskoláztató szülőknek az igazságban való hitét rendíti meg s nem törvénytiszteletet, de annak ellenkezőjét ered­ményezi, ha szabad a törvényt a fentiek sze­rint semmibe sem venni. Több mondani valóm nines, de talán má­sok majd fűznek hozzá még valamit, ha mást nem: a jelen esetből leszűrhető konzekvenciát. Kelt Giicsó, 1924. május 17. Kár Géza ref. lelkész iskolaszéki elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents