Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-08 / 56. szám
„Hóra Aromái Lapote A járási fónök újra arra hivatkozik, hagy a nyelvhasználatra vonatkozó járási határozatot a zsupán még jóvá nem hagyja, addig t csak szlováknl adja ki a meghívókat. A bizottsági tagokat ez a válasz annál inkább meglepte, mert hiszen az elózó gyűlésekre kétnyelvű (szlovák és magyar) meghívót káldétt szét, hát mért változtatott e bevett > szokásán éppen most, amikor a nyelvkérdést, a kétnyelvűség alapján akarja rendezni a já< riai bizottság. Mohácsy János dr. bizottsági tag fölhívja a járási főnők figyelmét arra a tényre, hogy a zsupán, amikor a pozsonyi megysgyűlésen szévátették a magyarnyelv mellőzését a meghívókon, napirenden, nyomban kijelentette, hogy azonnal intézkedni fog a sérelem orvoslásáról, pedig ott nincs a magyar kisebbségnek akkora számaránya, mint itt. Tehát a járási főnők ne idegenkedjék a kétnyelvű meghívóktól. Ezzel semmi jogsérelem, vagy hátrány nem éri az állam nyelvét, itt csak a célszerűséget nézze. Az államnak is érdeke, hogy a bizottságok gyorsmenetele biztosíttassák. Mészáros Károly azt javasolja, hogy a járási főnök kérje fel a zsupánt, hogy a járási bizottság ismert határozatát a két nyelv használata tárgyában soron kívül hagyja jóvá, mert mi történik, ha esetleg 3 év malva se lesz jóvá hagyva? A járási főnök megigéri, hogy személyesen jár el az ügyben, hogy a legközelebbi ülésen már referálhasson. Addig is türelmet kér. Következik Csóka Lajos beadványa a munkanélküli segélyek, a helybeli munkások mellőzése, a munkaalkalmak csökkentése tárgyában. A járási főnök a beadvány indokolását a gyűlés végére halassza. Bggenhoffer Gyula három beadványt nyújt be. Az első az adófelszélamlási bizottság újra szervezését célozza és az előforduló visszáságokat akaija kiküszöbölni. Fölterjesztik a vezérpénzügyigazgatésághoz. Második indítványa az ntlevél körüli nehézségekkel foglalkozik. A szabad mozgásnak előfeltétele az atlevél. A szabad mozgás pedig mindenkinek egyéni szabadsága és éppen azt korlátozzák az utlevélmizériák által, az elviselhetetlenné vált adót, vagyondézsmát aki le nem fizette, annak nincs ntlevél. Sokszor egy évre előre követelik az adó lefizetését. A járási fónök jelenti, hogy személyesen járt el a pénzügyigazgatóságnál, ahol megígér- j ték, hogy a törvény és rendeletek keretében \ lehetséges könnyítéseket eszközölni fognak. i Ezt az indítványt is fölterjesztik a ve- E zérpénzügyigazgatósághoz. Eggenhoffer Gyula harmadik indítványa ' az építési segélyekről szól. Az erre vonatkozó törvény magyar fordítása csak akkor vált közkineesé, amikor már a bejelentési határidő letelt és igy a magyarság hibáján kívül elesett ettől az előnytől. Kérdi a járási főnöktől, igaz-e, hogy a törvény hatályát meghosszabbították ? A járási főnök kijelenti, hogy folyó év jj július végéig meghosszabbították a törvényt. Mohácsy János dr. indítványozza, hogy rövid kivonatban sürgősen doboltassák ki a törvényt minden községben, aminek az elrendelését a járási főnök megigéri. Majd Fodor Adolf szolgabiró ismerteti a komáromi járás költségvetését. A járásnak kiadásai lévén, arra fedezetűi szolgálnak a pótadók, amely 10% erejéig a felsőbb fórum engedélye nélkül is igénybe vehető. A járás ál- j lami adójának 10°/« a 101 ezer K-t tesz ki, j tehát a költségvetés ennek keretében mozog. Javaslata szerint napidijakra 4000 K irodai kiadásokra 2000 „ szociális célokra 10000 „ kulturális „ 5000 „ gazdasági „ 5000 * ntakra 70000 „ vegyesekre 5000 „ Tétessék fel. Majd többek hozzászólása után a bizottsági tagok napidijait állapítják meg olyképpen, hogy a helybeliek 30, vidéki bizottsági tagok I# K-t kapnak. Markovics Ede bizottsági tag nincs megelégedve a költségvetéssel, mert abban a szociális és kulturális célokra kevés van felvéve. Javasolja, hogy két tétéit 2Ö—30 ezer K-ra emeljék fel s mivel ez a 10% o* pótadóból nem fedezhető, a pótadót is emelni kell. így aztán lehet kórhazat, szegényházat, iskolát építeni. Mohácsy János dr., M&rkovies, Mészáros, Ciéka, Eggerhoffar, Fodor felszólalásai után az előadó által ismertetett költségvetést fogadta el a bizottság. Majd hosszabb időt vett igénybe a községi költségvetések, z&róazámadások szlovák és magyar nyelven való felolvasása és elfogadása. Yégül Csóka Lajos megindokolta a munkásság nyomasztó helyzetéről beterjesztett beadványát. Fölpanaszolja, hogy e kormány nagyon keveset tesz a munkásság érdekében, de a komáromi járási főnök még ezt a köveset is mostohán és szűkmarkúin kezeli. A Komáromban levő több, mint kétezer munkanélküli közül csak 180 kap segélyt, de ezek uipi tiz koronájából is levon a járási hiatal 3 K t. Bár Komáromban a munkanélküliség egyre nő, azért a járási hivatal mégis eltűri, hogy ide idegen munkásokat hoznak. A komáromi dohánybeváltónál elbocsátottak 120 helybeli munkást és húszat vidékről hoztak helyettük. Kérdi a járási főnököt hajlandó-e a bajokon segíteni, a kikötő munkálatainak folytatása, közmunkák elkezdése, a helyi munkásság, az aratómunkássá* érdekében lépéseket tenni és az eddigi szűkmarkú és mostoha eljárásába a munkásság iránt liberálisabb szellemet belevinni? A beadványt kiadták a járási főnöknek, aki a legközelebbi ülésen fog reá felelni. Több tárgy nem lévén, a gyűlés fél 1 órakor véget ért. Délamerikába! Rendes gyorsgőzös-szolgálat HAMBURGBÓL—BRAZÍLIÁBA. (Pernambuco, Bahia, Rio de Janeiro, Santos, Paranaguá, Sao Francisco do Sal, Fiorianopolis. Rio Grande do Sul) HAMBURGBÓL—MONTEVIDEÓBA HAMBURGBÓL-BUENOS AIRESBE Legközelebbi elindulások: Antonio Delfine május 15-én Biibao május 2i-én Útbaigazítás és hajójegy a 215J Hamburg-S&damerikanlsche Dampf-1 schiff ahtrs- Gesellschaf t főképviseleténél Praha II,, Havíickovo nám 2. M Hl illÉÉj It#. Irta: dr. Alapy Gyula. — Első közlemény. — I. Az illetőségi jog tartalma és jelentősége. A Szlovenszkóban élő és a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok békés polgári munkáját a csehszlovák köztársaság törvénybe iktatott alkotmánylevele*) biztosítja. Ez a kisebbség, sajnos, a békeszerződések kö; vetkeztében nem élvez a többi nemzetekkel j egyenlő jogokat; mert míg a történelmi országok német nemzetiségű lakosainak áliampol-Igárságát a Saint Germain en Laye- ben létrejött békeszerződés biztosítja, addig a magyar nemzeti kisebbségre a későbbi trianoni szerződés | §-a vonatkozik, mely azokat ismeri csak el ! állampolgárokul, akik 1910 január 1. előtt a mai Szlovenszkó és Ruszinszkó területén illetőséget szereztek. Tehát az illetőségi kérdés az alapja a köztársaságban elfoglalt közjogainknak és az illetőségi jogon sarkallik ma nemzetünk I*) Az 1920. február 29-én kelt 121. sz. törvényt kiegészítő alkotmánylevél VI. fejezete (A nemzeti, vallásfelekezeti és faji kisebbségek védelme) 128. §-a kimondja: »A Csehszlovák köztársaság összes állampolgárai tekintet nélkül a fajra, nyelvre és vallásra, a törvény előtt egyenlőek s egyazon polgári és politikai jogokat élvezik.« 1924, Bnáfras 8. ebben az áliamkeretben élő tiz- és százezreinek léte vagy nem léte. Kétségtelenül megállapíthatjuk, hagy a magyar nemzeti kisebbségnek ma legnagyobb sérelme az az eljárás, amelyben illetőségi jogának megállapítása körül a hatóságoknál találkozik. Mióta a közigazgatást államosították és a városokat községekké deklasszifikálták, a községi önkormányzatot a lehető legszűkebb területre korlátozták, az illetőségi ügyeknek elintézése teljesen helytelen vágányra tolódott át. A törvény alkalmazásának egész joggyakorlatából száműzve van a méltányosság, amely pedig minden kialakult jogrendnek szerves kiegészítő része és helyét bizonyos nyers és éles merevség foglalta el. A közigazgatási jog élő jog és arról, hogy ez a jog a gyakorlati élet által felszínre dobott speciális eseteket kénytelen szabályozni, ez a jog fejlődésnek van kitéve; a Legfelső Közigazgatási Bíróság hivatott a hatóságok által a törvény szabályai szerint meg nem oldható esetekben azokat megvilágítani és a törvényt magyarázni, ez a magyarázat azonban csak kiterjesztő lehet, szerzett jogokat nem érintőét, a kialakult és bírói gyakorlattal szentesített régi jogszokásokat meg nem szüntetheti. Az illetőségi kérdés a közigazgatási jognak mindenkor az a területe volt, amelyen a legtöbb vita fejlődött aszerint, amint az illetőség elismeréséből valamely községre teker háramolhatott. Mert az illetőségi jog szabályozta a közsegélyezés kérdését és a szegény betegek kórházi ápolásának a kötelezettsegét az illető beteg községi illetősége döntötte el, mig az országos betegápolási alap létesítését es igy az ápolási dijak kérdését is törvény nem szabályozta. Mig a múltban az illetőségi jog esak a községek háztartására jelentett terhet és az egyénre nézve csak akkor volt értéke, ha elszegényedett és közsegélyezésre szorult, addig mai helyzetünk adottsága illetőséget követei mindenhez, az állampolgárságnak az alapja. Á'lampolgárság nélkül nincsenek közjogaink, nem gyakorolhatjuk a választói jogokat, újabban ezt követelik meg az iparengedélyhez, a kereskedelem gyakorlásához, nem is beszélve a közhivatali pályákról, a tanári és tanítói hivatásról, de a szabad pályák nagy részében: az orvosi, ügyvédi, mérnöki pályákon, sőt a művészi, vagy a színi pályán működőktől is ' állampolgárságot kívánnak hivatásuk szabad gyakorlásához és mert az illetőség igazolása előfeltétele az útlevélnek, a házassági kihirdetésnek, e nélkül mozogni, sőt házasságot kötni sem lehet, egyes helyeken pedig már a munkástól is illetőséget követelnek. , Az illetőség jogán sarkallik tehát úgyszólván egész életünk és mivel ez csak velünk, magyar nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárokkal szemben nyer merev és szigorú alkalmazást, — hiszen a többi nemzetiségeknél ez mind-adva van —a jog, törvény és igazság fegyvereivel, nemzeti erőnk és összetartozásunk egész súlyát latba vetve kell e kérdés igazságos megoldását szorgalmaznunk. Eszméljen tehát fel népünk és térjen öntudatra kábultságából, mert ha sorainkba széles rendet vág az illetőség kaszája, akkor kultúránk, gazdasági berendezkedésünk és közéletünk tartó pillérei lazulnak meg és késő lesz az ébredés, ha ezrek és tízezrek ismét vándorbotot vágnak, ami a koldusbottal egy tövön terem. Illetőségi és állampolgársági kálvária járásunknak a töviskoronája a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1923. október 6-án 16455/23 sz. a. kiadott döntvénye; ha ez a törvénymagyarázat megáll és a döntvénynek nagyobb ereje lehet, mint a törvénynek, — mert a hatóságok érthetetlenül visszaható erőt tulajdonítanak neki és alkalmazzák az alig pár hónapos döntvényt 1886-tól kezdve, ellentétben a kialakult magyar közigazgatási joggal, úgy különösen a városok hullámzó népe a iegtehetetlenebb helyzetbe kerül, főleg a lakosságnak két dolgozó rétege: a tisztviselők és a munkásság. II. A kodifikációk történeti fejlődése. Az illetőségi jognak törvénybe iktatása nem régi keleti és kevéssel az alkotmányos élet megindulása után került a magyar törvénytárba. 1867 előtt a kormány szabályrendeletei szolgáltak zsinórmértékül és az osztrák törvé-
