Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-06 / 55. szám

3. oldal. »Komáromi L&pofc 1924. májas € Kiimán Gizella irodatisztvisslűiit szombstra. Szolnoki Maigit irodatisztviselóilt Pár­kányba. Fábián Mariska irodakezelfiitt Palántára. Keresztes Samu számvevőségi hivatalszol - gát (Palántára. A régi gárdából Ficzkó János adóügyi előadó, Csikós József irodaigazgató, Dózsa László irodatiszt, Mácsik István hivatalszolga maradnak itt. Értesülésünk szerint Boroes Gyula, szám­vevőségi főnők teljesen betöltött szolgálati idejével nyugdíjaztatását kérte. Kossuth Lajos titkos iratai. Eljött az idő, mikor lepattan a zár Kos­suth Lijos titkos levelesládájáról. Minden, ami Kossuth Lajosra vonatkozik, elsőrendű fontos­sága, ami még az, amit ő maga tartott fenn oly idők számára, midőn kortársai nincsenek életben és igy az objektiv történetírásnak semmi sem állja útját. Tadjuk régóta, hogy Billagi Aladár egyetemi tanár talán az egyetlen a magyar történettudósok közt, aki már évekkel ezelőtt végig tanulmányozta ezt az egész gyüj­­teményt s igy természetes, hogy most, amikor tudjak, hogy Kossuth Lajos politikai iratait készülnek átadni a nyilvánosságnak, egyenesen őhozzá, mint legilletékesebbhez fordultak meg­tudni, hogy mit rejt magában a titokzatos ha­gyaték. Ballagi Aladár csak azt sajnálja, hogy az idő rövidsége miatt még csak át sem fut­hatja jegyzeteinek nagy halmazát, melyet an­nak idején Kossuth iratainak áttanulmányo­zása közben gyűjtött. Da amit aztán emléke­zetből elmondott, az anyagnak oly gazdagsá­gát tárja fel, mely méltán tarthat számot minden magyar embernek legnagyobb érdeklő­désére. Ballagi Aladár a következőket mondotta: — 1918. november 30 án váratlan meg­lepetés ért. A Magyar Tudományos Akadémia felszólított arra, hogy az 1919. május havában tartandó díszközgyűlésen emlékbeszédet mond­jak Kossuth Lajosról. Nagy örömmel vettem a felszólítást, de elöljáróban, mikor az akadé­mia nagyérdemű megbízottja „mint legilleté­­kesebbet“ kért fel e feladat teljesítésére, azt a megjegyzést tettem, hogy talán úgy is le­hetne mondani, hogy „egyedül illetékes", mert hiszen én vagyok az Akadémiának egyetlen Kossuth-párti tagja. Egyúttal kijelentettem, hogy a feladatot csak azzal a feltétellel vál­lalom, ha alkalmat adnak, hogy tanulmányoz­hassam Kossuthnak a Nemzeti Múzeumban őrzött hagyatékát, mert történetírói lelkiisme­retem követeli, hogy mikor biztos tudomásom van az illető történelmi alaknak legfontosabb iratairól, azoknak tartalmáról biztos tudomást szerezzek. Hogy indiszkréció nem történik, arról kezeskedik egész mnltam. Erre azt a megnyugtatást kaptam, hogy az Akadémia ezt el fogja intézni. El is végezte és december l én bevonultam a múzeumi igazgató szobájába, hol zárt szekrényben odakészitették a hagya­téknak összes vaskos kötegeit s én azokat körülbelül fél esztendeig minden áldott nap délutánján kivonatoltam, részben le is másoltam. — A hagyaték pontos sorrendben van összeállítva. Kezdődik Kossuth Lajosnak zemp­­lénmegyei dolgaival, amikor még Véc9ey Pál báró ügyvédje volt. Ezek egy forrásban levő nagy tehetségnek megnyilatkozásai, melyek még sok tekintetben ellentétben vannak a pár évvel később már a világot egységes rend­­szerben látó s abban a tekintetben önmagában ellentmondást nem matató egyéniséggel. — In médiás ros lépve, mindenekfölött álló fontosságúak a száműzetés első idősza­kára voatkozó levelezések, különösen Battyhány Kázmér gróffal, Vay gróffal. Kiutahiai tartóz­kodása betekintést enged abba, hogy Kossuth, ki eddig csak a saját magyar körében for­gott, miként készül arra, hogy a nemzetmen­tésnek lelkét eltöltő feladatát idegen népek körében teljesíthesse. A tanulást a török nyel­vén kezdi, folytatja katonai tanulmányokkal; azután az olasz, francia és utoljára az angol nyelvben tökéletesíti ismereteit. Németül már perfektül tudott és franciául, amennyire idegen embpr ezt a művészi nyelvet elsajátíthatja, szintén eléggé kész volt. Angolul már fog­ságában tanult, még pedig Shakespeareból. Hire az északamarik&i hajó födélzetére ke­rült, akkorára már annyira ismerte az euró­pai főbb nyelveket, hegy azokon, mint műdig sajátkezű kéziratai bizesyitják, összes ker­­respoadaneiáit maga végezhette. Amerikában megtett világhódító á*ji közismeretül Ott a nemzetiségekről és a nemzetek testvériségéről mondott boszédeit 1919-ben én fordítottam és adtam ki (Sagléden. — A hagyatéknak az ötvenes évekre vo­natkozó tartalma azt mutatja, hogy a perba sújtott Magyarországnak ugyan akkor nem volt külügyminisztere, de Kossuth valóban an­nak tekinthető. Nam merült fel az európai sajtóban a magyar ügyről szőlő oly híradás, melyről tudomást ne szerzett volDa, mert mindent megküldték neki s amelyre vagy ő mava ne válaszolt volna, vagy megbirást ne adott volna, még pedig úgyszólván elkészítve valamely megbízható emberének. Mazzini, Ga­ribaldi, Lsdru Roitiu, akit a francia köztár­­saság elnökének óhajtott volna, III. Napoleon, Heeren stb., a kor legelső politikusa], mind eredeti levelekkel képviselvék a gyűjtemény­ben. Egyik érdekesebb, mint a másik. Az egy­korú újságok a magyar ügy minden fázisára vonatkozólag kivágott lapokon és jegyzetek által roppant tömeggel vannak képviselve a gyűjteményben. A londoni bankópör, Teleki László diplomáciai lépései és főkép Pnlszky Ferencnek tengernyi levele egész köteget megtöltenek. A Magyarországnak az ausztriai birodalomba bekebelezését illető anyag külö­nösen gazdag abban a tekintetben, hogy miként fogta fel ezt a nagy tényt a magyar emigrá­ció. Az újabb és Magyarország belügyeire vonatkozó levelezésben kimagasló Kossuthnak a függetlenségi párttal való viszonya. Van a többi közt egy levele Irányi Dánielhez, a párt elnökéhez, amelyben a párt addigi exisztenci­­áját a legszigorúbban Ítéli meg. Egy másik korábbi, 1872 március 16 ról való levelében elvi álláspontját tisztázza. Egy szintén hosszú másik levélben 1872 juliu3 4-én azt Írja: „Ha az osztrák háborúba keveredik (pedig én kö­zősügyes állapot mellett ezt csak idő kérdésé­nek tartom), én úgy látom, hogy ismét van elem Magyarországon, mely háború esetén számba vétethetik. A „Magyar Kérdés“, me­lyet az emigráció kapitulációja kitörült a tör­ténelmikérdések soráoói, „resurgit“ (feltámadt). A „szobor" élővé lehet. Nekem hát ismét vau hivatásom. Egyelőre csak annyi, hogy a der­medt tagokban hígulni kezdő életnedv ne alud­jék. A többi a körülményektől függ. „Résen la­­szék“. Ez a kijelentés azt jelentette Kossuth­­nál, hogy ekkor, iratainak tanúsága szerint, ismét egész lélekkel vetette bele magát az európai közviszonyok mindín oly ágának ta­nulmányozásába, melynek tudásával úgy vélte, hogy a magyar ügyet előmozdíthatja. Az egész hagyaték pedig bámulatba ejti az em­bert azzal, hogy egyetlenegy ember egész nemzetet hordozva szivében, éjjel-nappali mun­kával, hogy tudott annyi ismeretre tenni szert és végezni annyi elsőrendű munkát, mint amennyit Kossuth Lajos öt nyelven, pihenés nélkül halála napjáig egyenlő, felülmúlhatatlan energiával tudott kifejteni. — A hagyaték a legújabb időkig terjed. Érdekes, amit Bosznia okkupációjáról 1878- ben ir franciául Cairoii olasz miniszterelnök­nek. Kéri, hogy az erre vonatkozó aktákat, melyekre a miniszterelnök pisai beszédében hivatkozott, küldje meg neki, mert „hazája ügyében nagy szüksége van reá. Etzoi bizo­nyíthatja, hogy Bosznia elfoglalása már a reichstadti titkos egyezményben el volt ha­tározva.“ Görgeyről, Széchenyi Istvánról, Wesselényi Miklósról számos értekezése van. Nagy tanulmány szól Schlauch püspök beszé­déről, ki azt követelte, hogy a katholikus papok az országgyűlés ellenőrzése alól és a felelős miniszterek hatásköréből elvonassanak. 1884 ben a parlamentárizmusról irt 21 levélnyi értekezése abból indulva ki, hogy az impériu­­root és a libertást az ó-világ lehetetlennek tartotta, hogy együtt érvényesüljenek, Angliát állítja mintaállamul, mint amelyben szerinte állandóan megvalósuló főelv az, hogy „az Im­perium a libertás kívánalmai szerint gyako­roltassák, más szóval, hogy az állam a nép akarata szerint kormányoztassék“. — Azzal végzem, amivel kezdeni lehetett volna, hogy minő odaadó fiúi ragaszkodással veit édesanyja irányában, hitleveleiben „Ked­ves lelkem anyáménak szélit meg. Rabságából 1S37. májas 10 én dili 12 órakor irt levele érik emléke lehet annak, hogy a szülő tiszte­lete és a szili iránt tanúsított gyermeki alá­zatosság mennyire megfér a lélek igazi nagy­ságával. . HÍREI. — Üs eplés. A komáromi hatvanéves Bal­egyesület meleg óvásióban részesítette ókestolú krónikását. FüVip Zsigmond fáradhatatlan agilis ügyvezető elnökét szombat este, amikor is neve­­napja alkalmából a Dalegyesület rofködő és zenekara társasvaesorát rendezett tiszteletére. A családias jellegű ünneplés bensőséggel fejezte ki a D degyesület soha el nem múló háláját Fülöp Z dgmond bokros érdemei iránt, amelyek a Dilegyesüietnek oly&n sok fényes sikert sze­reztek. Az izie'es vacsora alatt Kamrás József dr. elnök és Weisz Miksa alelnök meleg sza­vakban méltatta az ünnepelt érdemeit. Majd az ének- és zenekar jói sikerült számaival emelte az ünnepség fényét és melegségét. — Új plébános. Az apostoli adminÍ3trátor Solymossy Dezső admiuistráfcort Kftlnoky Sán­dor kégjir bemutatására ekecsi plébánossá nevezte ki. Solymossy Dezső, a múlt év végéig Komáromban müsödöct és másfél évig állt a komáromi plébánia élén ia, mist plébános he­lyettes. — Doktorráavatás. Bartha Andor föl­diákét, Bartha János ny pénzügyigszg&tószép készüítségü, derék fiit folyó hó 3 án avatták a budapesti tudományegyetemen az orvostu­dományok doktorává. — Halálozás. Komárom vármegye régi kipróbált jegyzői karának egyik közismert, érdemes tagja dűlt ki az élők sorából. Mint részvéttel értesülünk, Soós Ferenc Izsa község nyugalmazott jegyzője 70 éves korában rövid szenvedés után Komáromban elhunyt, gyászba borítván a családját és kiterjedt rokonságát. Temetése ma d. n. 5 órakor lesz a r. kath. temető kápolnájából. Haláláról családja az alábbi gyász­­jelentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint az összes hozzátartozók nevében mély fájda­lommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, apánk és rokonunk Soós Ferenc nyug. községi jegyző folyó hó 4-én rövid betegség és a halottak szentségének felvétele után életének 70 ik évében jobblétre szeaderült. Az elhunyt földi maradványait folyó hó 6 áu délután 5 órakor fogjuk a róm. kath. temető kápolnájából örök nyugvó helyére kisérni. Az engesztelő szent­­missáldozatot pedig folyó hó 7 én reggel 8 órakor fogjuk a Szt. András templomban az Urnák bemutatni. Az örök világosság fényes­­kedjék neki! Nyugodjék békében ! Bárczi Lász­­lóné szül. Soós Ludovika, Soó3 Imre, Soós Margit, Soós Ägnes, Soós Márta, Soós Ilona gyermekei. Kazal László Margit vőlegénye, özv. Soós Ferencné szül. Birthcs Franciska neje, Bárczi László veje. Bárczi Mária unokája, özv. Gaál Mihályná szül. Barthos Matild, Barthos Ilona sógornői. Barthos Gyula sógora. — Gyász, őszinte részvéttel vesszük a szomorú hirt, mely szerint Unger Káimánné, szül. Nemesszeghy Ilona, életének 67-ik évében, folyó hó 5-én Ostíyasszonyfalván elhunyt, mély­séges gyászba borítván szeretteit. A megbol­dogult több évtizeden át tanított a helybeli községi elemi iskolában, melynek leányosztá­lyaiban sok ezer gyermeket oktatott és nevelt szeretettel. Temetése május 5-én, hétfőn, Ostfy­­asszonyfalván ment végbe. Az elhunytat férje, Unger Kálmán nyug. hir. telekhönyvvezetö, leányai, Lugossy Istvánná főbányatanócsos neje, özv. Erdélyi Gyuláné földbirtokos, Lugossy Sári és Erdélyi Bandi unokái éa kiterjedt ro­konság gyászolja. A megboldogult halálhíre Komáromban, volt karfcársainál és számos is­merősénél őszinte részvétet kelt. — Id. Alapy Gáspár temetése. Vasárnap délután folyt le a róm. katholikus temetőben id. Alapy Gáspár temetése, melyen mintegy 2000 eniuer vett részt. Sajnos, a 4 órakor vá­ratlanul beállt eső a temetés szertartását meg­zavarta és a közönség nagy része távozni volt kénytelen. A temetést dr. Majer Imre apát­plébános végezte sub infula nagy papi segéd­lettel.

Next

/
Thumbnails
Contents