Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-03 / 54. szám

í oldal.

»Keiraftromi Lapok«

1924. május 3.

lüEimjMagyar helyesírási szótár

mind a nagyközönség, mind a tanulóifjúság részére.

Összeállította: Bíró Lucián főgimn. tanár; kiadta: Spitzer Sándor könyvkereskedése Komárom, Nádor-u. 29, sz.

Ára 9 Ke. Kapható úgy a kiadó cégnél, valamint a sz’ovenszkói könyvkereskedésekben.

állapított határidőn belül is folyamodhatik, s a község a felvételt - azonnal megadhatja, azt azonban meg nem tagadhatja:

a) ha a települt a községben 2 évig állandóan lakott:

b) ha ezen idő alatt ugyanott községi adót fizetett, vagy ennek nemlétében egyéb közterheket folytonosan viselt:

c) ha időközben a 9. §. a, b, és c pontjai alatt érintett kivételek alá nem esik. (Egyezik az 1876. évi V. t. c. 7. § val).

12. §. Ha a községi kötelékbe való felvétel település nélkül kérelik, e felett további felebbezés kizárásával a község határoz.

A községi kötelékbe való felvételről azon község elöljárósága, melynek kebeléből a felvett kilépett, a felvétellel egyidejűleg értesítendő. (Egyezik az 1876. évi V. t. c. 8. §-ával).

13. §. Aki a községi kötelékbe felvétetett, rendes községi taggá válik, a községi tagoknak a jelen törvény által biztosított jogaiban részesül, s a községi kötelékből eredő kötelezettségeket teljesíteni tartozik. (Egyezik az 1876. évi V. t. c. 9. §-ai).

14. §. A községek a kötelékbe való felvé- j telért mérsékelt díjfizetést követelhetnek az esetben is ha a felvétel a község kötelékébe a 10. §-ban megállapított módon történt.

Az 1886. évi XXII. t. c. 10. §-ában foglalt rendelkezésnek értelmezésénél első sorban irányadó az idézett törvény szakasznak szó szerinti szövege. (Interpretátió verbális).

Az 1886. évi XXII. t. c. 10. § a szövegének az a kitétele, hogy a törvény §-ban meghatározott előfeltételek (4 évi folytonos ott lakás és közben a község terheihez való hozzájárulás) fenforgása esetén a más községből átköltözött egyén az új község „kötelékébe tartozónak és az előbbi község kötelékéből kilépettnek tekintetik“, semmiféle más értelmezést meg nem tűr, minthogy a községi kötelékbe j való tartozás tekintetében a változás a törvé- \ nyes előfeltételek fenforgása esetén „ön magú- j tói (ipso facto)“ áll be, tehát nem szükséges j hozzá az új község akaratának oly kifejezett j nyilatkozata, hogy az egyént polgárainak köz- i ségi kötelékébe felveszi.

Az idézett törvény § szövegének világos, ' félre nem érthető és félre nem magyarázható \ ez értelmét megerősíti a törvény §. ama ren- S delkezése, hogy a községi kötelékbe való tar- j tozás tekintetében a változás beáll abban az 1 esetben is, ha az egyén az új községben telepü- j lési szándékát be sem jelentette, továbbá, hogy a község az idézett törvény 9. §-ában meghatározott kifogásokat a beköltözött egyén ellen csak a 4 évi ott lakási határidő letelte előtt érvényesítheti, Amidőn a törvény az új községben való letelepedésnek előirt bejelentésétől is eltekint, s a letelepült egyént 4 évi folytonos ott lakás és közben a község terheihez való hozzájárulás fenforgása esetén az új község kötelékébe tartozónak és az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekinti, — s amikor a 4 évi ott lakási határidő letelte után a törvény kifejezetten megfosztja a községet attól a jogától, hogy a beköltözött egyénnel szemben a 9.

§ ban meghatározott kifogásokat, — bármily nyomós okok forognának is fenn, — érvényesíthesse és ez által a 4 évi határidő lejártával megfosztja a községet annak lehetőségétől is, hogy a beköltözött egyénnek a községi kötelékbe való tartozását megakadályozhassa, akkor a törvény 10. §-ának világos rendelkezéséhez az azzal teljesen ellentétes, azt a követelményt nem lehet hozzá magyarázni, hogy a községi illetőség megszerzéséhez a 10. § esetében is szükséges volna az új község akaratának kifejezett nyilatkozata, hogy az egyént községi kötelékébe felveszi.

Ellene mond e követelmény felállításának az idézett törvény 10. §-ában foglalt általános

rendelkezés alól történt két kivételnek törvénybe iktatása is.

Ahhoz kétség nem férhet, hogy a községi kötelékbe való felvételnek, ha azt a beköltözött egyén kéri, nem akadálya az, ha az egyén előző községében az elköltözés dacára továbbra is adót fizet. Következik ebből, hogy az előző községben az elköltözés dacára továbbra is történő folytonos adófizetés az új községben való illeíőségszerzésnek akadálya csak abban j az esetben lehet, ha az idézet törvény 10. §- j ának világos, félre nem érthető szövegét szó | szerinti értelmének megfelelőin fogad,uk el, s j a községi kötelékbe való tartozás tekintetében j a változást a 10. §-ban meghatározott előfel- \ tételek bekövetkezése esetén önmagától (ipso s facto) beállónak tekintjük. . í

Az idézett törvény 10 §-a szerinti illető- i ség szerzésnek másik akadályaként törvénybe j lett iktatva az az e?et, ha az átköltözött egyén ] maga „előbbi községi illetőségét ugyanazon 1 község beleegyezése mellett fenntartani akar ja.“ Ha helyt álló volna az a magyarázat, j hogy a 10. §. szerinti ilíetőségszerzésnek is ‘ elengedhetetlen előfeltétele, hogy az új község 5 az egyént kötelékébe kinyilatkoztatott határoza- ; tával kifejezetten felvegye, önként felmerül a j kérdés, hogy akkor miért kellett a 10. § ban l kivételként törvénybe iktatni az említett esetei? j Hiszen ha az átköltözött egyén előző községi < illetőségét akarja fenntartani, akkor az új köz- i ség kötelékébe való felvételt úgy sem kéri s \ ez esetben az említett magyarázat szerint köz- j ségi illetőség úgy sem volna szerezhető.

Még bonyolultabb volna az a másik kér- j dés, hogy ha áz átköltözött egyén előző köz- { ségi illetőségét, ha ott adót folytonosan nem i fizet, csak ugyanezen község beleegyezésével I tarthatja meg továbbra is, mi történik akkor, S ha az előző község ebbe nem egyezik bele és i viszont az új községtől az átköltözött egyén \ nem kéri a községi kötelékbe való felvételét, I csak lakik olt több mint 4 év óta s közben a j község terheihez járul és a község ellene a 4 j év alatt kifogással nem élt, vagyis ha reá nézve i fennforognak ama törvényes előfeltételek, me- } lyekhez az idézett törvény 10. § a azt a jogi j következmínyt fűzi, hogy az átköltözött egyén \ „az új község kötelékébe tartozónak és előbbi \ községi kötelékből kilépettnek tekintetik.“ Az \ 1886. évi XXII. t. c. 5. §-a szerint minden j honpolgárnak valamely község kötelékébe kell > tartoznia. Hová tartoznék a jelzett esetben az átköltözött egyén, kit előző községe továbbra is kötelékébe tartozónak elfogadni nem akar és akit a törvény 10. §-ának rendelkezéséből folyólag továbbra is kötelékébe tartozónak elfogadni nem is tartozik, hogy ha a 10. §. szerinti illetőség szerzéshez is szükséges előfeltétel volna az új község kötelékébe való kifejezett felvétel, ez azonban kérve nem lesz?

Mindezekre a kérdésekre jogilag helyt álló feleletet adni csak úgy lehet, ha az 1886. évi XXII. t.-c. 10. §-ának világos szövegét szó szerinti értelmének megfelelően vesszük úgy, hogy a községi kötelékbe való tartozás tekintetében a változás az új község kötelékébe való kifejezett felvétel nélkül a törvényes előfeltételek fenforgása esetén önmagától (ipso facto) áll be.

Érzi ezt maga a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság is, amidőn említett döntvényének indo - kolásában ezeket mondja: „A magyar községi szervezet idézett 10. §-ának egymagában való olvasásakor ama magyarázat volna megengedhető, hogy „ezen község kötelékébe tartozónak tekintetik“ szavak alatt ugyanis az volna értendő, „hogy ezen község kötelékéhez tartozóvá válik“. Azonban ez a magyarázat a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság véleménye szerint ugyanezen törvény többi határozmdnyaival merő ellentétben állana.“

A Legfelsőbb Közigazgatási Biróság ezek szerint maga is elismeri, hogy az idézett törvény 10. §-ában foglalt rendelkezés, ha azt

magában vesszük, a községi kötelékbe való tartozás tekintetében a változást a 10. § ban meghatározott előfeltételek bekövetkezése esetén önmagától (ipso facto) beállónak mondja ki.

A Legfelsőbb Közigazgatási Biróság amaz eljárását illetőleg, hogy a törvény 10. § ának világos, kételyre okot nem adó szövegével szemben a törvénynek egyéb rendelkezéseiből von következtetést a 10. §-nak a szöveggel ellentétes magyarázása céljából; tisztelettel megjegyezzük, hogy ez az eljárás ellenkezik a törvény magyarázat sarkalatos alapelvével, hogy a törvény egyes rendelkezéseit magyarázni nem szabad, amig maga a rendelkezés szövege kételyre okot nem ad.

Vizsgálva azt a módot, ahogyan a Legfelsőbb Közigazgatási Biróság a törvény egyéb rendelkezéseiből vont következtetés utján a döntvényében kinyilvánított véleményéhez jutott, teljes tisztelettel rámutatunk arra, hogy a bíróság a törvény 11. § ában foglalt rendelkezések vizsgálatát kellő figyelemben nem részesítette, holott a 11. §-nak és a tévesen értelmezett 8. §-nak beható vizsgálata eloszlatta volna minden aggályát a bíróságnak a tekintetben, hogy a törvény 10. § ának a többitől eltérő rendelkezése nem törvényhozói botlás, hanem a többieket kiegészítő külön rendelkezése az illetőségszerzés jogintézményének.

Az 1886. évi XXII t.-c. 8. §-a szerint a községi illetőség település által, vagy anélkül is, a községi kötelékbe való határozott felvétel által megszerezhető. E törvényszakasz rendelkezése világosan szembe állítja az illetőségszerzésnek két módját, a település által és a községi kötelékbe való határozott felvétel által való illetőségszerzést s aki a magyar nyelvet érti, az nem értelmezheti a törvény 8. §-át akként, hogy az az illetőségnek csupán a községi kötelékbe való határozott felvétel által történő megszerzését jelenti letelepülés mellett, vagy a nélkül is.

Az 1886. évi XXII. t.-c. 11. §-a szerint az átköltözött egyén, ha a község kötelékébe fel akar vétetni, vagyis ha nem kívánja előző községi illetőségét fentartani, a 10. § ban megállapított határidőn belül is kérheti az új község kötelékébe való felvételt s a község azt azonnal megadhatja, ha pedig a települt 2 éve már ott lakott, adót fizetett és törvényes kifogás alá nem esett, a község a kötelékébe való felvételt megadni köteles.

Ha egybevetjük a törvény 10. §-ának rendelkezéseit a törvény 11. §-ának ama rendelkezéseivel, amidőn a község a kötelékébe való kérelmezett felvételt meg nem tagadhatja, lényegben a következő eltéréseket találjuk:

A 10. §. 4 évi, a 11. §. 2 évi folytonos ott lakást kíván meg s ha ez meg van és az átköltözött mindkét esetben adót fizetett, s ellene törvényes kifogás nem tétetett, — a 10. §. esetében a települt „az új község kötelékébe tartozónak és az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintetik még azon esetben is, ha települési szándékát be nem jelentette,“ — a 11. §. esetében pedig a község a települttől a kérelmezett községi kötelékbe való felvételt meg nem tagadhatja.

Ha helytálló volna a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságnak az a törvénymagyarázata, hogy a községi kötelékbe való kifejezett felvétel a 10. §. szerinti illetőségszerzés esetében is szükséges, önként felmerül a kérdés, mi szükség volt a 10. § ban foglalt rendelkezéseknek törvénybe iktatására, a négy évi folytonos ottlakásnak előfeltételként felállítására, amikor a 11. §. szerint a község a kérelmezett kötelékébe való felvételt már 2 évi ottlakás után meg nem tagadhatja. Ez megint oly kérdés, amelyre a Legfelsőbb Közigazgatási Biróság döntvényében kinyilvánított vélemény elfogadása mellett jogilag helyes feleletet adni nem lehet.

Következik ebből, hogy az 1886. évi XXII.