Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-03 / 54. szám
2. olisüL______________________________________„Komáromi Lappte-________________________________ 1994. májas 3 Szombaton és vasárnap Városi Mozg'ószinház. Szombaton és vaaáraap 1 Fanni Cirkos ti ieri épk izgalmas cirkuszi 2#a .. ... fiim viseletek működésében bizonyos folytonosság nem alakul ki. = A lévai magyar gimnázium sorsa. Hogy milyen nagy figyelemmel és szakértelemmel működnek a köztársaság hivatalaiban, frappáns módon igazolja az a klasszikus eset, ami a lévai magyar gimnázium visszaállítása érdekében megindult mozgalom ügyének elintézése körül fölmerült. A keresztényszociálista párt lévai körzete a napokban tartott ülésén Gyapay Ede dr. elnök tartalmas beszámolója során megemlékezett a lévai magyar gimnáziumról is, amelynek épületét annak idején elrekvirálták és az iskolát beszüntették. A gimnázium visszaállítása ügyében 1922. október 6-án az akkori lévai polgármester fellebezést nyújtott be a zsnpáni rekviráló végzés ellen. A felebbezést a teljhatalmú minisztériumhoz intézte és a városi postakönyv tanúsága szerint 1922. október 8 án elment a zsnpáni hivatalhoz. Minthogy ez ügyben sokáig nem történt semmi, Tóth Sándor dr. városbiró eljárt a zsnpáni hivatalban és akkor ama meglepő információt kapta, hogy az ügyre vonatkozó összes iratokat 14866/1924 sz, a. a besztercebányai építkezési kirendeltséghez tették át, tehát oly hatósághoz, amelynek ez ügyben semmi néven nevezendő beleszólása nincsen és az mind a mai napig érdemi elintézést nem nyert. Hogy a zsnpáni hivatal miért küldte el az aktákat a technieky oddeleni hez, teljesen érthetetlen, de hogy ez utóbbi hivatal mért tartja magánál az aktákat illetéktelenül és hátráltatja a felebbezés elintézését, azt nem lehet másnak, mint tudatlanságnak, vagy rosszakaratnak mi' nősíteni. Sajnos, e két tulajdonsággal sok hivatalban kell lépten nyomon találkoznunk. — Dérer cikke és a munkásság. A pozsonyi „Muakásujság“ május 1-i számában Borevszky Géza hosszabb cikket ir az állampolgársági kérdésról s egyenesen Dérerhez fordul, aki mint a Komáromi Lapokban közöltük is, legutóbb a „Pravny Obzor“-ban állást foglal a közigazgatási bíróság helytelen törvénymagyarázatával szemben. Borovszky Dérer akciójával kapcsolatban a kővetkezőket irja: „Lehet, hogy ezzel a jogi kampánnyal, amelyet jelenleg Dérer dr. elvtárs a legfőbb közigazgatási bíróság legutóbbi döntése ellen folytat, el fogja érni azt az eredményt, meditáció !Oh) sose fogy az örök messzeség! — Haladj, haladj, a szived bírja még! Tűnt gyermekkorom szépségei fájnak! — Maradjon el mögöttünk mind a bánat! •Jaj, nem bírom! Eressz ... A sárba fekszem! — Kelj fel! Ne még ... a kezed nem eresztem! Nézd, messze, messze, — nézd csak ... arra ... ott, Tornyok keresztjén napsütés ragyog! Mint rossz gúnyát, mely fájt és égetett, ■Ott leveted a régi életet! Túl, túl a ködön, túl a szörnyű harcon, Tiszta mosollyal vár reád az Asszony. Hallod, vékony kis hangok énekelnek, Szent tavaszával vár reád a Gyermek. Állj fel, ne reszkess, oh ne sírj, ne vérezz, Be szép lesz majd életed, be szép lesz ! Lesz édes sz61C, lesz még lágy kenyér, A bánat arra már utol nem ér. S ha rossz óráknak gondolatja fáj, Egy kéz szelíden homlokodra száll. Állj fel. Nézd — nézd csak — már a torony látszik, Óh árva vándor, majd elérsz odáig! Felujjongva és örömben sikoltva A messzi háznak küszöbére rogyva. Zilahy Ijajos. hogy azok, akik ezen döntés folytán elvesztették volna a már egyszer megszerzett illetőségüket — ezek után nem fogják elveszteni Azonban itt vannak még a proletárok legszegényebbjei, akik nem voltak abban a kellemes helyzetben, hogy a község terheihez hozzájáruljanak, noha azt tólük a múltban nem is követelték: igy tehát ezek illstőséget egyáltalán nam nyerhetnek. Aminek az a következménye, hogy ezek a szegény szerencsétlenek ki vannak téve a hatóságok önkényének, vex&turáinak s állandóan a fejük felett lebeg a kiutasítás Dmokleskardja. Ezekért a szegény páriákért Dérer elvtársnak még egy lépéssel tovább kellene menni, úgyis mint szociáldemokratának, de úgyis mint a kormányban lévő legnagyobb párt egyik tagjának: még pedig egy olyan törvényjavaslat benyújtásával, amely egyszersmindenkorra végérvényesen rendezi az igazság és a demokrácia szellemében az állampolgársági kérdést. Egész bizonyos, hogy Dérer dr. elvtársat ebben a lépésében az összes ellenzéki képviselők a legnagyobb mértékben támogatni fogják.“ Mit mond Benes az illetőségi kérdésről ? (Rideg álláspont.) Nem valami vigasztaló Benes miniszterelnöknek, merev és a demokráciával egy napon nem is emlithető kijelentése a legfelsőbb bíróság ismert döntésével felszínre vetett illetőségi kérdésben, amelyről a Kassai Napló legutóbbi számában olvasunk. A K. N. irja: A helyzet ma az, hogy a koalíciós pártok kezében az állampolgársági törvény hatalmas politikai fegyver. Egyik képviselő, akit a kérdésben megkérdeztünk, tannja volt annak a jelenetnek, mikor az állampolgári ügyekben interveniáló kommunista képviselőnek Benes ezt a választ adta: „Uraim, a háziúr annak adja albérletbe a lakásait, akinek éppen kedve tartja. A háziúrnak ezt a jogát érvényesítjük mi is. A hajléktalanoknak a nincsteleneknek azonban jogaik vannak. Jogai vannak elsősorban egy demokratikus köztársaságban, melynek első alapvető princípiuma, a demokrácia nem fér össze a diszkrecionális jogokkal. Ezért az ellenzéknek kötelessége felvenni az offenzivát az állampolgársági ügyben a a jogtanoknak bizonyára megnyugvásra szolgál ez az információnk, hogy a kérdés már a tavaszi ülésszakban egy törvényjavaslat formájában szőnyegre keiül. A K. N. ez ügyben több nemzetgyűlési képviselőt meginterjúvolt és sz interjavokat összegezve leszögezi, hogy mindazok a képviselők, akikkel beszéltünk, megegyeznek abban, hogy a mai parlamentben az állampolgársági törvény megváltoztatását nem lehet keresztül vinni, de fontosnak tartják a kérdés felvetését demonstrációs szempontokból. Miut értesülünk, a húsvéti szünet előtt már folytak tárgyalások a szlovenszkói ellenzéki képviselők között. Körmendy-Ékes Lajos azon az álláspontén volt, hogy a kérdést rögtön a külföld elé vigyék, de természetesen hajlandó támogatni minden parlamenti akciót is. A kommunista párt vezeti be a parlamenti akciót, amennyiben minden más párttól függetlenül törvényjavaslatot készít elő. Ez a javaslat nem annak a határozati javaslatnak az alapján áll, melyet a komáromi kommanista tanácstagok készítettek s amely keresztül vihetetleD, hanem tisztán a csehszlovák állam nemzetközi szerződésbeli kötelezettségeinek alapján aü. A javaslatot dr. Gáti József ungvári képviselő készíti elő, aki rendkívül beható tanulmányokat folytatott s javaslata május elejére már elkészül. Valószínű, hogy a magyar és a német szoc.-dem. párt együttesen magáévá teszi ezt a javaslatot s a maga részérói is beayajtja. Ugyanekkor felhívást intéz a csehszlovák szoc. dem. párthoz is, amelyben a javaslat támogatására fogja felszólítani. Kis városban. Irta: Alfréd Hedenstíerna. Svéd eredetiből fordította: Osváth Kálmán. Bredbäck úr, mintha csak tegnap történt volna, még ma is váltig azt hiszi, hogy a kányaváriak „eredeti emberek“. Pedig ennél nagyobb igazságtalansággal nem is illethetné őket. Mert bármit is inkább rájuk lehetne fogni, csak azt az egyet nem, hogy „eredetiek“. Hiszen vallásuk a lelkészük vallása, erkölcsük a polgármesterük erkölcse, az illendőségről alkotott fogalmuk pedig a Tippel őrnagynééval azonos. Frődinget azóta olvassák, a mióta Istenhez tért, Rydberget — a mióta elhunyt. Nem, eredetieknek éppen nem mondhatók. De hát mért tartja őket mégis azoknak Bredbäck? Az iránta tanúsított maguktartásáért. A jelölt úr tudniillik bölcsészdoktori értekezésen dolgozván, értesült róla, hogy Kányaváron a régi levéltárban találhatna müvéhez felhasználható néhány fontos adalékot. Elutazott tehát oda. Esze ágában sem volt a szórakozás vagy a feltűnést keltés. Este érkezett meg a hétórai vonattal. Csupán legszükségesebb holmiját vitte magával: jegyzeteit, három ingét, meg egy külön kabátját. Este sült sonkát vacsorázott tojással a városháza vendéglőjében és másnap elment a levéltárba. Ám a kányaváriak, ha már nem is eredetiek, annál kíváncsibbak. A városukat meglátogató utasok közül tulajdonképpen csak a kereskedelmi utazók iránt nem érdeklődnek. A többi hozzájuk vetődő idegenen nem győzik eléggé törni a fejőket: Kicsoda ? micsoda ? mi járatban van ? Így törték Bredbäcken is, midőn megérkezett Kányavárra. Mert kát kereskedőt nem látogatott meg, rokona nem lakott a városban és sem vízvezetékkel, sem telefonnal nem akadt dolga. Lindbom tímár pedig, az egyedüli, akinek jelentékenyebb ipari vállalata volt a piacon, esküvel erősítette, hogy nem az ő meghívására jött. Bredbäck megjelenése tehát roppant feltűnést keltett Kányaváron. Ki-ki érdeklődött iránta. Csakhamar nem akadt asszony a városkán, aki ne tudta volna: mikor keit föl, mit reggelizett? A vándorcirkuszban esténként több messzelátó szegeződött rá, mint az idomított sertésre. Kányavár jeunesse dorée-ja finoman, szerényen kereste a vele való érintkezést a vendéglőben. Sr &— Szabad ? — szóltak egy-két fogpiszkálót véve ki az előtte levő tartóból, habár sokkal közelebb is szert tehettek volna rájok. Mások körülbelül ezt mondották: „Tetszik talán a Kányavári Harsona ?“ Majd az időjárásról kezdtek nyilatkozni, burkoltan, de mégis érthetőn a jelölt úrhoz intézvén szavaikat. Mivel pedig az ő véleménye sem igen tért el meteorológiai kérdésekben az őslakók véleményétől, nem csoda, ha ezek rokonérzésre buzdultak iránta s az asztalánál levő székek karjára tevén kezöket, igy szóltak,: „Megengedi?“ Eleinte csupán cukorral, ecettel meg fehér kenyérrel kínálkoztak neki, majd életbevágó legfőbb és legfontosabb kérdésekről szóló véleményükkel is. Végre a jegyző meghívta kávéra. Este „már régi jó barátként“ üdvözölték s a városka tekintélyesebb urai az uj ismerősei
