Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-26 / 51. szám
t. oktal. «Komáromi Lapok« 1924. április 26. pusztulás következeit ba, hogy a béke áldásai helyett az állandó elkeseredés és elégttletlenség uralkodik a népek milliói között — ez az áj világot megteremteni akaró szövetségesek számításából teljesen hiányzott és csak a szerződések végrehajtása során kellett meggyözódsiök a teremtett kaotikus helyzetről. Egyes államférfiak kezdeményezésére évről-évre konferenciákon gyűltek össze-a hatalmak, napokon, sőt heteken keresztül tanácskoztak, de a békeszerződésekből a nemzetek között kifejlődött ellentétek megszüntetésére irányuló törekvések semmi eredménnyel sem végződtek. A szövetségesek a békeszerződések megalkotásánál a franciák kívánságait olyan nagy mértékben honorálták, hogy most, amikor Franciaország a szerződésekben biztosított jogait érvényesíteni akarja, látják esak a végrehajtás lehetetlenségét. A szövetségesek érdekei sok kérdésben ellentétesek és Poincáre politikája sem a jóvátétel-, sem a Ruhr-kérdésben nem találkozik szövetséges társainak helyeslésével. Franciaország azonban önállóan is kész eljárni érdekei érvényesítésére, mert azt hiszi, hogy reá nézve életkérdés az, hogy olyan mérvű jóvátételhez jusson, amilyenre a világháború érte veszteségei és felhalmozódott adósságai szanálása szempontjából szüksége van. Csakhogy Franciaország jóvátételi igénye semmiképen sem áll arányban főadósának: Németországnak teljesítőképességével, amit a szövetséges hatalmak fele teljes mértékben elismer és arra törekszik, hogy olyan megoldást teremtsen, mely a világválsággal fenyegető konfliktust mindkét fel megelégedésére megoldja. Macdonald angol miniszterelnök és Mussolini olasz miniszterelnök a jóvátétel kérdésében Németország mellé állott, eredményt azonban Poincaré makacs magatartása miatt eddig elérni nem tudtak. Franciaország, hogy igényét kielégíthesse, erőszakos eszközöktől sem riad vissza, állandóan nagy hadsereget tart fenn és az általa lekötelezett középeurópai és balkán államokkal szövetséget köt, hogy háborús konfliktus esetére ne maradjon egyedül. A helyzet, amelyet fegyverkezésével és háborús szövetségek megkötésével előkészít, a & véres kenyértörés bekövetkezését vonja maga után, pedig egy njabb háború kitörése a világ katasztrófát záditja mindenekre. Ez pedig nem lehet végcél, mert a pusztító világháború »tán épen ideje volna, hogy béke és nyugalom következzék el. A nemzetközi politika súlyos válságban van. Érzi ezt nem csak Európa, de a más világrészek népe is. Amerika súlyos aggodalmakkal eltelten, néz át az óvilágba és maga is ki akar lépni eddigi semlegességéből, rasly nem járt eredménnyel sem az Egyelőit Államokra, sem Európára nézve. Coolidge e nők kijelentette, hogy a fegyverkezés korlátozásával és a nemzetközi jog kodifikálásával kapcsolatban világkonferencia egybehivását fogj*, kezdeményezni, amelyen a jóvátételi problémát megoldásra viszik. Amerika is szükségét látja végre az ügyek rendezésének s a világ újra látni fog egy konferenciát,, amelyen diplomaták és kormányfők cserélik ki véiaményöket, I de hogy a célt, amit kitűznek, elérik-e, az mindaddig valószínűtlennek látszik, míg a konferencián az emberi bölcsesség nem lesz úrrá. II Imi illetőség automatikus mwmml Mohé ős M l Irta: dr. Dérer Iván. III. Közlemény. Jadikatura. A magyar judikaturának kevés, ezen kérdést érintő esete van. Magyarországban a dolognak nem volt az a jelentősége. Akár Zsolnán, akár Debrecenben volt valakinek illetősége, akár előbb szerzett valahol illetőséget vagy később, nem volt fontos. Ezért az irodalomban nem fordult elő vita, nyer-e valaki illetőséget azonnal 4 évi kvalifikált lakás elteltével, vagy csak később, azon a napon, amikor a község az illetőséget tudomásul vette. A hallgatólag szerzett s a mindjárt a 4 évi kvalifikált idő elteltével automatikusan érvényben levő (érvényes) illetőségi jog nemcsak azért volt általánosan elismerve, mert azt a törvény indokolási jelentése is tartalmazta s elismerték azt a hivatalok is, hanem abból az okból is, hogy az említett időbeli külömbség praktice nem játszott semmiféle szerepet. Mégis a judikatura álláspontjának szempontjából sem lehetnek semmiféle kétségek. Mar említettem, hogy a magyar judikatura a törvényt úgyszólván kivétel nélkül liberálisan és extenzive értelmezi. Nem volt tehát logikus ok arra, hogy a M. K. B. szűkkeblű álláspontot foglaljon el az indokoló jelentés, a tndomány, irodalom, a hivatalok adminisztratív prakszisa ellenére. Nem fordult ez elő egy esetben sem. Gondosan átnéztem a Marschalkó-téle: „Közigazgatási Döntvénytár“ köteteit s nem találtam egyetlen egy esetet sem, amely tagadta volna az automatikus megszerzés intézményét. Ellenkezőleg. Találtam esetet, amelyből a M. K. B. álláspontja egészen világos. Az 1911. január 31.-én 3367/1910. sz. a. kelt döntvényben a M. K. B. kimondta az iténTinden fűszál zeng... Irta: Harsányi Kálmán. minden fűszál zeng... százezer tücsök öörőngy-erkélyén szól a mandolin. — Cicirri cürri cürrili — fl kobzos nyár ezüstszauu patakja fi tücskök szirén még áthönpölyög. Ketten hallgatjuk; egy karcsú menyét már régen ott ül szemközt s figyeli... — Cicirri cürri cürrili — \7ajjon hogyan fordítja menyét-nyelore € néki idegen tücsök-zenét ? \?agy semmit sem oár, semmit sem akar? Csak úgy zeng oissza benne Dalami? — Cirilli cürri cürrili — S csak egyszerűen a párjára gondol, mint én s az egész tücsök-zenekar? Arany szivek. — Legenda a mostani nehéz időkből. — Irta Tímár József. A templomi csengő dallamosan, ércesen csendül bele az állítató* csendbe. A kórház apácái, a lábadozók, s néhány ápoló térdeit a kis kápolnában és kulcsolta össze imára kezét. Iván nagyságos ur, a jóságos, ősz kanonok misézett. Mindig ide járt 1 misézni a szegények, a betegek tanyájának — a kórháznak — kis kápolnájába. Mise után aztán körülvették a jó Iván nagyságos urat a szenvedők, a szükölködők s ő letörölte könnyeiket és megtöltötte üres zsebeiket. Most is az apácafőnöknő sopánkodva fogadta Iván nagyságos urat a folyosón. — Na, mi baj megint? — Jaj, nagyságos ur, nincsen a betegek számára elég kanál. Fakanállal esznek szegények s abból sincs elég. Fele eszik, a másik fele meg vár, hogy ha amazok már ettek, elkérjék tőlük a kanalat. — Na, majd segítünk a bajon — mondta Iván nagyságos ur és máris belenyúlt a zsebébe. — Hát van-e még valami más baj is? — Van bizony, van, — sopánkodott a főnöknő. — A lepedők rongyosak. Mind szétmennek már a mosásban. Néhány edény is kellene a konyhán. A tüzelő is fogytán van ... Iván nagyságos ur jóságosán mosolygott. — Hiszen ezen könnyű segíteni. Itt van tiz darab ezres. Szerezze be, a mi szükséges. A főnöknö csudálkozva nézett a kanonokra. — Tiz darab ezres? — gondolta — az ugyan nem pénz ma, de ugylátszik, az öreg nagyságos ur nem igen ismeri a pénz vásárlóerejét. Talán jó volna felvilágosítani. Erre azonbaR nem volt már idő, mert Iván nagyságos ur bucsufott. Markába nyomta a főnöknőnek a bankókat és mosolyogva távozott A főnöknő most rápillantott a pénzre. Csupa sárga bankó! — Hiszen ez nem tizdarab ezres, hanem letet, hogy az a személy, aki nagykorúsága elérése előtt 4 évig lakott egy helyen s ezen idő alatt hozzájárult a községi terhekhez, nagykorúsága elérésének napján elnyeri az illetőségi jogot. E döntvény érveit szószerint idézem: „Az iratokból nyilvánvaló, hogy 1880. okt. 26.-án A. -ban születe t panaszos fél (nőről van szó!) 1901. nov. 11.-élöl B ben bejelentendő s ezen időtől fogva tényleg B-ben lakik; s az adózási adatokból nyilvánvaló, hogy 1904. évtől kezdve hozzájárul a közterhekhez is, tekintettel arra, hogy B. város magistrátusa 1901.-től kezdődőleg 4 éven belül a panaszos fellel szemben nem érvényesítette az ellenvetéseket az 1886. évi XXII. t. c, 9. §-ának a), b), c) pontjai szerint, a panaszos fel, aki 1904.-ben lett nagykorú, az idézett törvény 10. §-ának értelmében már 1905 -ben megszerezte az illetőséget B ben, amikor elmúlt az ö B ben való állandó ott lakásának 4 éve. Az idézett §. nem tartalmaz semmi olyan rendelkezést, amely szerint az illetőség megszerzéséhez megkiváníatnék a 4 évi lakás eltelte a nagykorúság elérésétől számítva; föltételként csupán a 4 éven át egyhelyen való lakás van megállapítva, minek következtében az egyhelyen való 4 évi lakás után nagykorúságát elért személy, — hozzájárulván ez idő alatt a község terheihez — a nagykorúság elérésével — nem szerez illetőséget. Ennek következtében B. város magistrátusának 277211/1907. sz. határozata, mellyel kifogás emeltetik a panaszos fél ellen az 1886. évi XXII. t.-c. 9. § ának c.) ponlja szerint, már oly időből ered, melyben a panaszos félnek már megvolt B-ben illetősége. Ez az ítélet és érvei világosán jelzik, hogy a M. K. B. álláspontja azonos volt a törvény, a törvény motívumainak, a prakszisnak s az irodalomnak álláspontjával. Megjegyzések a 10. §. magyarázatához. A L. K. B. csak azért juthatott ellenkező álláspontra, mert nem ismerte és nem is ismerhette a kizárólag magyar nyelven megjelent irodalmat, judikalurát, a 10 §. keletkezésére vonatkozó adatokat, a törvény indokolását és igy egyedül csak a törvény szövegezésére támaszkodhatott. Ez a szövegezés sok helyen kétségtelenül zavaros. Maga a 10 §. ugyan teljesen világos és magában véve nem nyújthatna lehetőséget a kételyekre. De a törvény némely más szasasza kétessé teheti a 10. §. világos rendelkezéseit. Az L K. B. épen ezekre a nem világos §§ okra támaszkodik. A következőkben megkísérlem megdönteni az L. K. B. tévedéseit, amelyek különösen a 8. pont, 12., 13. és 14. §§. zavaros szövegezéséből támadtak. I. Mindenekelőtt rámutatok az 5. § ra, amelyet az L. K. B. nem vett tekintetbe, ámbár véleményem szerint elvi jelentőségű rendelkezést tiz darab százezres!... Egy miliió! A főnöknő örömtől remegve vitte be a : pénzt cellájába . . . Iván nagyságos ur ezalatt hazaért Öreg j gazdasszonya nyitott neki ajtót. Csak összej csapta a kezét. — Hát még sem vett keztyüt a nagyságos ur? Hiszen ez már oly rongyos, hogy "minden ujja kilátszik belőle. — Hogyne! — felelt Iván nagyságos ur. — Még mit nem? Jó nekem a rongyos is! Mi maradna a szegényeknek, ha én keztyfit vennék magamnak? Nekem jó akármi, csak a szegényeknek jusson minél több! — De hiszen a cipője is ki van repedve nagyságos ur! Azt meg kell csináltatni, mert meghűl a nagyságos url De az öreg ur csak csóválta a fejét. — Nem lehet, kell a pénz a szegényeknek ! Hány van köztük, a kinek ilyen cipője sincs? Keztyfije meg egyáltalán nincs. Az öreg gazdasszony neheztelve, dohogva csóválgatta a fejét s másnap ő is elment misére a kórház kis kápolnájába. Még a mise előtt el panaszolta a kedves jó főnöknőnek, hogy milyen rossz ember a nagyságos „ur. Minden pénzét odaadja a szegényeknek. 0 neki nem jut cipőre, a keztyűje is csupa rongy. A háztartás fs megérzi a fösvénységét. Ő nem tudja, mi lesz már velük! A jó főnöknő alig győzte vigasztalni a nekibusult, aggódó nénikét. Hanem a kórházból még aznap eltűnt a fakanál, a rongyos lepedók kicserélődtek s a főnöknő boldog mosollyal járt-kelt a betegek között, a kik áldották a drága jó Iván nagytó-
