Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-19 / 48. szám
*. etdal. Komásoaú Lapok zött vannak, sőt az iskola annyira úrrá lesz fölöttük, hogy a reggelit már izgatottan költék el, legtöbbször étvágytalanul és egyeseknél kifejlődik a reggeli hányás. Délben sáppadtan és kimerültén jönnek haza. Ezek a gyermekek nyújtják látszólag a legjobb anyagot a közös oktatás és az iskcla ellenzőinek, de talán mon- ; dánunk sem kell, hogy ez csak a dolgok téves ; megértésén alapul és éppen az ideges gyermek • számára elengedhetetlen következmény az is- • kola, mint az a hely, ahol erejéhez mért elfog- ! laltságban van része és ahol mentve van attól, ] hogy a nap legnagyobb részét felnőttek között j töltse. Az ép idegzetű gyermek számára is a > legideálisabb társaság a többi gyermeké és ] még inkább áll ez az ..ideges“ gyermekre. A kép kiegészítéséhez tartozik még az I ideges gyermeknek viselkedése a betegágyban. \ Hogy az ideges gyermek hajlamosabb volna \ a többinél bizonyos betegségek iránt, arra egész \ bátran nemmel felelhetünk. De hogy az ide- \ gesség a gyermeknél még kellemetlenebb ki- ' sérő tünet betegségek alkalmával, mint a fel- \ nőiteknél, az minden kétségen kivül áll. Már az orvosi vizsgálat is meglehetős j nehézségekbe ütközik. Gyermekeknél általában i nem tartozik az ünnepnapok közé, ha az orvos j a kanalat a torkába dugja, de az olyan gyér- j mek számára, amelyik a környezetén kivül úgy- | szólván mindenkivel szemben bizalmatlan és t félénk, már a levetkőztető? is súlyosabb be- ; avatkozást jelent. Nos ezt a „halálfélelmet* a ■ szülő és orvos csalafintasága legtöbbször köny- ' nyen elintézi. A betegség tartama alatt a gyér- • mekek, akiknek kedélyállapota már azelőtt is ; gyakran változott, nyomottabb hangulatban : vannak, mint a többiek hasonló körülmények jj között. Érzékenyebbek, tehát a betegség jobban \ „előveszi* őket. Már pedig a beteg hangulata i határozott befolyással van a betegség lefolyá- ; sára, annak tartamára, sőt sokszor kimenete- 1 lére is. Az ideges gyermek megnyilvánulásaival | így megismerkedve, alig vagyunk közelebb l azonban az idegesség fogalmához. Látiuk, hogy \ a gyermek rendszerint az ideges szülőktől \ örököl egy inkább lelki mint testi, tulajdonsá- \ got, melynek következtében a külvilág, a kör- j nyezet ingereire másképpen felel, mint a nor- j mális gyermek. S ez a „máskép* az, amit kö- j zelebbről meghatározni nem tudunk. Sem azt jj nem mondhatjuk, hogy jobban vagy rosszabbul, 3 szebben vagy csúnyábban, erősebben vagy \ gyengébben, hosszabb vagy rövidebb ideig \ iartóbban. Sem az egyik, sem a másik külön külön, hanem együttvéve vagyis „másképpen“, j S amennyire sok lehetőséget foglal magában \ ez a szó máskép, annyira színesek éppen az ] ideges ember és az ideges gyermek megnyil- i vánulásai. De hogy ez a veleszületett hajlam meny- S nyíre mutat megnyilvánulásokat, az amint lát- ) tűk, teljesen a környezet befolyásától függ. A jj környezet azonban egyszersmind a gyermek számára annyit jelent, mint nevelés, tehát a nevelés az a tényező, amely a gyermek idegességét tompítani vagy fokozni képes. Magától értetődő tehát, hogy az ideges gyermek „gyógyításában“ is a környezet, a nevelés fogja a főszerepet játszani. Sajnos, ennek céltudatos alkalmazása nem mindig fog sikerülni éppen az ideges szülőknek, akik meg vannak győződve, hogy gyermeküket kifogástalanul, sőt „modernül“ (!) nevelik. Sokszor még akad a családban egy-egy higgadtabban gondolkozó tekintély, aki a szülőket a hibákra figyelmezteti, de ha ez sincsen meg, úgy az orvos elé már rendszerint jó! kifejlett „díszpéldányok“ kerülnek. Az orvosnak legtöbbször sikerülni fog eredményt elérni... a szülőknél, de ahol ez is lehetetlennek bizonyult, ott nem marad más hátra, mint a „levegőváltozás“, vagyis a gyermeknek az ideges környezetből való mihamarabbi eltávolítása. És a környezet, a nevelés befolyását semmi sem bizonyítja olyan fényesen, mint éppen az ilyen „levegőváltozás“. Ennek illusztrálására hadd álljon itt legvégül a legjobb példa gyanánt a gyermekklinika. Gyermekklinikák anyaga igen nagy rész- j ben ideges gyermekekből kerül ki. És a laiku- j sok nagy része bizonyára azt hiszi az ilyen j gyermekklinikák legtöbb terme egész nap sírástól hangos és az ápolónők egyebet sem tesz- * !*r4. április 19 Bapinla négy előadás Hagifliaaéiy eliate , c 7MI MODERN MOZI KOMÁROM L, _ ű, ü, / Cd U I TISZTI PAVILLON J ^ Arai kezdette! t | órai kezdettel 1 Mtvasinap L rész. I Történelmi dráma. A francia forradalom ideiéből. I luMii II. rész. A budapesti kamara e heti premierslágere. Mária Antoinette Főszerepben a világhírű tragika: DIAMA KARENNE. 2 nek, mint folyton a gyermekeket csititják babusgatják. Szó sincs róla. A „legrosstabb“ gyermekek, akik otthon a házat felverték, itt 2—3 nap elmúltával, olyan csendes, birátságos, játékra, barátkozásra bárkivel szemben kész lakói lesznek a fehér ágyacskákkal telerakott szobának, hogy a szülők rá se ismernek. Még a sírásukban is bizonyos iő neveltség nyilvánul meg. Szinte az óramutató pontosságával jelzi a 4 óra leteltét az egész gyerntekszoba, mikor megéhezik, de rögtön vége a sirásnak, mihelyt a „papi“ megérkezik és négy óra tartamára ismét csendes a terem. És itt beteg gyermekekről van szó. A nagyobb gyermek szó nélkül eszik meg az orvos által és nem saját maguk által előirt táplálékot, előirt időközökben, nem kényeskednek, nem duzzognak. Pedig itt nincs ringató® bölcső, sem tolókocsi, nincs altató dal és nincsenek raffinált játékok. Nincs verés, de nincs felesleges mértékben csokoládé bonbon sem. De van tekintély, rend és szereidben nem szűkölködő céltudatos nevelés. Uram, Uram, jó Sziriusz Uram, szólok az Úrhoz! Mivelhogy nagy jártassága vagyon az idöjóalás felettébb bonyolódott tudományában és évek hosszú sora óta gyakorolja a Százesztendős Jövecdőmondó nehéz mesterségét, több rendbéii kinyilatkoztatást tevén az időjárás megjósolása tekintetében, alázatosan fordulok Sziriasz Uramhoz, arra nézvést, hogy jelentené ki nekem és a velem együtt didergő emberiségnek: mórt uralkodik még mindig a zordon hideg idő, holott a kalendáriomcsinálók szerint április, azaz Szent György havának 20 ika körűi járunk! Lám, &nnak idején, mikor az 1924 ik szökőesztendő még csecsemőnapjait élte, illő komolysággal hirdette minden népeknek széles e világon, hogy az idén korán lesz tavasz, f&, fa, virág hamaroat kizöldül s minden újra él a balzsamos napsugárban .... Ha rosszmájú volnék, bizony azt; mondhatnám, hogy csúnyán msgtráfált Szirinsz Uram, mert nemcsak hogy nem érkezett el még hozzánk a kikelet, de valójában olyan hidegek járnak, hogy az idő baillenék a februárba, közönségesen Böjtelöhavába is. A tarmészet nemtud felébredni hosszú álmából, a fák rügyei dideregve húzódnak össze, a kertek csenevész virágai bánatosan hajtják le fejüket s borzongva gondolnak arra, hogy Napsugárkisasszony forró C3ókja helyett a hideg északról vágtató Szélurfi rázza meg kegyetlenül, finom szirmaikat. A fecske, gólya és társaik, jó reménység fejében megérkeztének, de a zordon idő visszarettenti a fészekrakástól, pedig már itt volna ennek is az ideje. Aggodalmas szívvel munkálja földjét a gazda, kevés remény kecsegteti, hogy izzadtságos fáradozását siker koronázza. Bizony mondom, bölcs Szirinsz Uram, jós- Iása nem akar beteljesedni s véges elménkben meghánytorgatjuk nehéz sorsunkat, mely ellen a természet erői végzetesen összeesküdtek. Azon töpreng elmém, nem volna-e okos dolog, hogyha megvizgálnók az időjóslatokat, azokat is amelyeket az arra elhivatott Százéves J9-vendőraondó nyilatkoztatott ki, meg azokat ie, »melyeket az időjósok tettek. Minthogy pedig ezekben semmi vigaztalőt nem találok, kezembe veszem a „Közhasznú Száz Esztendőre Szólló Kalendáriom“-ot, mely „az idő jövendő járását és következendő változásait előre meghatározni tanító észrevételek* öt tartalmazza. Teljes reménységgel fogok a százesztendős kalendáriom forgatásához, mivelhogy az „számos esztendők ólta szorgos figyelemmel folytatott jegyzések, az ezekre alapított következtetések és fflkég az a részben fáradhatatlanul munkálkodó tudósoknak tapasztalásaik“ alapján készült. Meg ne nehezteljen jó Süirtusz Uram, hogyha az itt kövefckezendőkbeu néminemű eltérések mutatkoznak az általa kinyilatkoztatott jóslások és a rzánesztendős kalendáriom jövendölései között. Da mivel célirányosnak tartom, hogy a gyarló emberiség számára az időjárás tekintetében csak részben is figyelemreméltó' adatokat szolgáltassak, ide írom az 1924 ik szökő esztendőre vonatkozó jövendöléseket. Tudvalevő dolog, hogy Eleink az időjárás változását a „bujdosó tsillagok“-ra, plánétákra hárították. Hét pláaétát ismertek és az esztendőket ezek feltűnése szerint osztották be. A bujdosó csillagok ezek: Saturaus, Jupiter, Mars, Nsp, Vénus, Mereuriua és Hold. Minden évben egy-egy pláaéta „uralkodik* é.s a sorrend szerint az 1924 ik évben a Jupiter az uralkodó plánéta. Mivel pedig #,z időjárást ezek a bolygód kormányozzák, nagyon megszívlelendő, hogy Jupiter uralkodása alatt milyen időjárás vagyon. Talán még nem lesz késő az illetékeseknek, hogy valamit kapiskáljanak belőle. A százesztendős kalendárium azt mondja róla: „Az ide foglalt esztendők meglehetősen jók, de mégis szárazságra hajlandók, mivel az előtte való esztendőben tavasszal későn ereszt ki a tél, mindennemű növények annyira elkésleltetnek a késői hideg miatt, hogy 3 héttel mindenféle fü, fa s plánták későbben kezdenek kihajtani, mint más esztendőkben.* Da nézzük csak, mit mond az egyes évszakokra. Tavasz. Pünkösd haváig (Május) nedves s hideg időkkel forgatja magát a tavasz, közepefelé 10, vagy 12 ik napja körül mérsékleti melegségül napokkal vidámit; vége felé ismét nedves hidegre fordul.* Nyár. Kezdete a nyárnak középszerű nedves időkre mutat, közepe felé szép napokat s ottan-ottan menydörgéseket is hoz, vége felé forró meleg napokkal folydogál. Ősz. Az esztendőnek ezen részén többnyire esős napokat várhatunk. Tél. Hidegen kezdi a tél s mindjárt hóval lepi el a földet, vége felé alábbhagy s gyengébb időkkel forgolódik s végezetig hó nélkül való szeles időkkel kedvetlenig Nagy általánosságban ezeket jövendöli a Százesztendős, mely külön foglalkozik a hónapok időjárásával is, de mivel nem kívánok versengeni Szirinsz Urammal, beérem ennek az általános megállapításnak közlésével is. annyival is inkább, mert a közlőitekből is látható, hogy a Százesztendős jövendölése nagyobb vonásokban az idén beteljesedett. Ezt azonban nem lehet elmondani Szinusz Uramról, akitől azonban alázatosan engedeimet kérek, hogy
