Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-19 / 48. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« ltI4. április 19. Szombaton éo vasárnap Ausztráliai menyasszony vígjáték Patt és Pattachon VI f elv.-ban Városi Moag-óssimbáz Hétfőn Az artista leánya t ereje, olyas, amely negyven Tigy ilyen éves illetőségeket tehetne semmivé és kimondhat* r.ik e ezen az alapos a közigazgatási hatósá gok, hogy — mondjak — ér tizedek óta ezen s területen lakó családok leszármazóinak íllet őségé, tehát szerzett joga e döntvény alapján megsemmisült? A. kérdés nem leket vitás jogászok előtt: szerzett jogokat sem hatóság, sem bíróság ol nem vehet, azt esak tételes törvény szüntetheti meg. Ebben az ügyben egy éppoly súlyos közéleti egyéniség, mint jeles jogász, Dérer Iván dr. fejti ki most álláspontját a rendelkezésére álló legszélesebb jogi apparátissal, az idevágó irodalom és jadikatira teljes ismeretével birtokában. Dérer Iván dr.-ról tudjak, hogy a kormányt támogatja, a tsehszlorák állameszme egyik oszlopos hive, olyan szlovák, akit magyar barátság»al a legelfogultabb sovinizmus sem vádolhat. Dérer Iván dr. kif jti álláspontját a L. K. B. vitássá vált döntéséről, melyről nsgy elégtétellel állapitkatjnk meg, hogy az teljesen födi a magyar álláspontot, az 1886. XXII. t-e. 10. § magyarázatát illetőleg. Hálásak lékelünk ezért Dérer Iván dr.nak, akinek cikke a Primy Obsor c. csehszlovák jogi folyóiratban jelent meg s »melyet terjedelménél fogva károm folytatásban adunk hősre, hogy eszel az ügynek szolgálatot tegyünk és a kérdés tisztázását a magyar közvéleményben is előmozdítsuk. Mi kimutattuk jogtörténeti alapon az 1871. XVIII. t-e., az 1876. V. t-c. és az 1886. XXII. t-e. miniszteri indokolásai: tehát a törvényhozó akarata és szándékának kétségtelen tisztázása alapján, hogy úgy az 1876. V. t-e. 6 § 8, mint az 1886. XXII te. 10 §-a az illetőségűek automatikus es hallgatólagos meg szerzését biztosítja minden feltétel nélkül, A négy évtized alatt kialakult és törvényerővel bíró joggyakorlat ugyanazt bizonyítja. Most már negyven év joggyakorlatát egy későbbi bírósági döntés eredményeiben megváltoztathatja-e? Miud-n jogász ember tisztában van azzal, hogy nem. Erről Dérer dr. azt mondja: Caelia rózsái, Irta Bartóky József. Éppen lement a nap, amikor Caelia, Flavin« majorosának leánya, Rómából hazafelé menet, a címeres mérföld-oszlopnál az országúiról az erdei ösvényre tért. Ámbár a piacon mindent eladott, amit hajnalban a városba vitt s csak az üres kosarakat s edényeket kellett hazacipelnie, CaeÜának most mégis nagyon nehéznek tetszett a meredek hegyiut; lassan haladt, elfuüadva meg-megállt, lihegett s megmegsimogatta az szivetáját. Az erdőre lassacskán ráborult az este s a barna homály egyre sőtétebbre komorodott. Caelia nem egyszer késő éjszaka is járt már ezen az utón s jóformán minden fát és bokrot ismert — most azonban amint besötétedett, valami félelem fogta el 5 hogy mielőbb hazaérjen, minden erejét összeszedve, olyan sietve iparkodott a hegyi ösvényen felfelé, hogy a mély at fordulójánál, a hegyi forrás csurgója mellett utoljára is kénytelen volt egy kicsit leülni s megpihenni. Nagy csendesség hallgatott az erdőben, a madarak már régen elültek, a fákat is álomba ringatta az enyhe esti szellő s aztán maga is eipihent az alvó lombok között. Caelia egy fatörzsön ülve pihentette fáradt lábait s folyton arra figyelt: nem hallik-e a major felől a szerelmes furulyaszó, mellyel Lucius, a kedves Klsztor máskor már messziről köszönteni szokta? em, nem hallott semmi furulyaszót. Caelia egy kis pihenő után tovább indult, de aiig haladt néhány lépésnyire, megbotlott valami kőben és elvágódott az utón A kosara j kiesett a kezéből s minden, ami benne volt, kifordult. Caelia ijedten kapkodott a szétgu; roló holmi után s legelőbb is azt az arany • hajszorító fejdiszt kereste, amelyet aznap dél| után vett az aranymivesaél- A rubintszemű, i kiterjesztett szárnyú aranygalamb ott feküdt „Lehetetlen, hogy az akkor érvényes törvény szerint egyszer már megszerzett jogok és igények most, utólag, a törvény más értelmezése folytán megszüntettessenek. Ha az egyszer megszerzett jog, azt csak törvény szüntetheti meg, azonban sohasem bírói prakszis Ké'őbb pedig erre & fontos megállapodásra jut: aKéts~'télén tehát, hogy ha valaki az állar fordulat előtt Szlovenszkö vagy Buszinszkó valamely községiben a 10. § szerint nyert honi illetőséget, L. K. B. vagy egyéb hivatal nem semmisítheti meg (kivéve az 1920. évi 236. t-e. 9. §-ának említett eseteit ).u Dolgozatának már a bevezetésében arra, &2 általunk is konstatált álláspontra jut, hogy a L. K B határozata .alapjaiban ingatta meg Szlovenszkó és Buszinszkó sok tízezer békés polgárának állampolgárságát.“ Végrehajtása pedig, ami Pozsony nagymegyében a döntés kihirdetésével b-Állott, a tudós szorzó szerint *szigorú alkalmazás esetében lehetetlen és esztelen konzekvenciákkal járna. Már ebből az okból erősen kételkedni lehet a L. K. B. magyarázatának helyességében.* A tanulmány írója a törvény célját kutatja és esen alapon jut arra a következtetésre, hogy nem igazolja semmi a L. K. B. részéről az 1886. XXII. t-c. 10 § a értelmezését, amely nem igazolt, ,hogy esődtől kétessé váljék a szlovenszlói lakosság jelentékeny részének az állampolgárságamart a törvényhozó akaratáu&k vizsgálatából a szerző is arra a megállapításra jut, ho»y „már magának a törvénynek rendelkezéseiből s természetéből következik a szüheqessége a liberális, extensiv, széles magyarázatnak.“ Ezek előrebocsátása után világítsuk meg a gyakorlati helyzetet. A L.K.B. a vitás 10. §-n»k olyan értelmezését adja, amely a negyvenéves magyar judikatur&ban teljesen ismeretlen és ellenkezik a törvényhozó akaratával. előtte a főidőn. Caelia felkapta a drága ékszert, amint azonban hozzáért, az arauygalainb egyszerre megelevenedett és szárnyaival verdesve, emberi szóval megszólalt: — Oh, te istentelen, mindenáron olyan ékszert akarsz te viselni, mint a gazdag patríciusok asszonyai és leányai ?! Hát, gonosz, anyádat is megcsalva, azért árulod a bevallott árnál is drágában azt a tejet és tejfölt, arait otthon ketten vizzel és liszttel pancsoltok, hogy titkon arany ékszert vehess magadnak ?! Legyen hát kedved szerint. Ezután tele lesz a hajad arannyal: ha valaki megsirnogatja a fejedet, fürtjeidből aranypénz fog hullani — de nem fog szeretni senki, de senki! Caelia legelőször is arra gondolt, hogy hát Lucius nem fogja őt többé szeretni és ha a vállára hajtja a fejét, csak azért fogja csigás fürtjeit meg-megsimogatni, hogy aranypénz hulljon abból ?! Caelia ettől a gondolattól halálrarémülten, hangosan felzokogott: — Kegyelem! Kegyelem! — Átkom a!ól — búgta az aranygalamb — csak akkor szabadulsz meg, ha olyan emberre akadsz, aki, bár tudja, hogy sok-sok aranyat szerezhetne fürtjeid megsimogatásával, mégis boldog iesz, ha arany helyett rózsák hullanak abból! Caelia arca egy kicsit felderüit, hiszen — gondolta magában — igy a maga kezével könnyűszerrel megválthatja magát! Az aranygalamb azonban észrevette Caelia reménykedését s mindjárt megszólalt: — Ne reménykedj abban, hogy a magad kezével megszabadíthatod magad a varázslás alóli A magad kezével csak akkor válthatod meg magadat, hogyha, amikor a hajadat megsimogatod nem gondolsz rám, nem gondolsz arra, amit mondtam, nem gondolsz magadra, nem gondolsz Luciusra, s nem gondolsz semmi földi dologra! A közigazgatási hivatalik — legalább is Pohos? vármegyébe, mert a többiben nincsen még a döntvény sem kihirdetve, sem végrehajtva — régi illetőségeket, szerzett jogokat semmisítenek meg, vagy teszlek vitássá, holott kétségtelen, hogy a döntvénynek visszaható ereje nincsen é3 a régebben szerzett ü, letőség mindig annsk megszerzésekor érvényes [ töryéuy és jogszabályok alapján bírálható el. A törvényben statuált jogki térj osztás \ helyett, melyet négy évtizedes bírói gyakorlat I kimélyitett, jogaiikités és korlátozás állott : slő: ez a magyar nemzeti kisebbség súlyos S sőréimé és itt lép át a jogvita a gyakorlati | közigazgatás váltóin keresztül a peütika v&? gányaira és itt ütközik össze a békeszerző- I dégekkel, még a trúnoniral is, amelynek meg\ alkotásakor még teljes integritásában megvolt 1 a magyar illetőségi jog és a joggyakorlat teljes Í hatályában állott fenn. Z kérdésbe elmélyedve felmerül a kérdés, hogy a L K B. döntése heiytá!Ihat-e? Déivr dr. erre a kérdésre is nemmel válaszol: mA L. K. B. álláspontja az én nézetem szerint téves és csak az 1886. évi XXII. t. e. előzményeinek, a magyar joggyakorlatnak és irodaiamnak nemismeréséből és a törvény helytelen ér| telmeséséből keletkezhetett “ Mi következik ebbői? I Az, hogy a határozat revízióra szórni és ezt I vagy a bíróság vég***e el, vagy a kormány, | mely novell&ris utón hatályon kívül helyezheti ( a bíróság döntését. De felmerül még egy más kérdés is. A LKB. többi döntései, amelyek ellenkeznek a törvény szellemével és jogkiterjasztés helyett jogkorlátozásokat statuáltak a négy éri adózás kimondásával, a saint germaini szerződés illetőség rendelkezéseinek hatálytalanításával, az 1886. évi XXII t.-c. szellemének helyes megértése álkaimazása esetén helytáll» nak-e vagy szintén revízióra szorulnak ? A LKB tagjai közt nincsen magyar biró, ki mind-st a jogfejlődés élete szempontjából elbírálni tudná. E kérdéseknek nagy irodalma, bírói gyakorlata van magyar nyelven, ezek olyan esetekben* Ezzel az aranygalamb felrebbent s elrepült a völgy felé, szárnyai nagy zengéssel csattogtak, de mintha a mi aranyból való, nem birna feljebb szállni, csak embermagasságban szállott. Caelia nagynehezen feltápászkodott s szinte félholtan vánszorgott haza a majorba. Az apja már régen aludt, az anyja még ébren várta a leányát. Caelia odaadta az anyjának a pénzt, amit aznap kapott a városban. Az öregasszony az örömtől vigyorogva számlálta a sestertiusokát és obulusokat. A mécs lobogó lángjánál olyan rettenetes volt a pénzsóvár asszony arca, hogy Caelia a világért sem merte volna elmondani anyjának az aranygaiambbal való dolgot s csak azt kérdezte tőle: — Lucius nem volt fenn? Nem várt ma este rám ? — Nem — felelte szárazon a vénasszony s tovább olvasta a pénzt. Caelia egész éjjel álmatlanul vergődött a fekhelyén s ha akarta, ha nem, folyton az járt az eszében, amit az aranygalamb mondott neki. Egyszer-egyszer végigsimitotta a haját. Csakugyan aranypénz hullott belőle. Csak ne gondolnék mindig az aranygalambra I — sóhajtott Caelia — csak ne gondolnék mindig Luciusra, magamra, a vizezett tejre és mindenféle földi dologra! Hajnalban Caelia az aranyakat, melyek a hajából hullottak, titkon bevetette a mély kútba s aztán korábban indult a városba, mint máskor. Lucius már ébren volt s a juhakúl kerítésén igazitgatott valamit. Caelia mielőtt útnak indult volna, a majorosház elől hosszasan nézett az akol felé, de Lucius se kurjantással, se kézintegetéssel nem köszöntötte, mint máskor; lehet, hogy csakugyan nem látta meg a leányt, de az is lehet, hogy nem akarta meglátni. Caelia amiot a hegyi ösvényen leért az .országúira s igy már nem fenyegette az a veszedelem, hogy az anyja rajtakapja, a vizezett
