Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-27 / 38. szám

38. «sáM. 6sfit5rl8kf 18164. március 27. KOMAROMI POLITIKAI LA P. SSféftaeífctó if «äMsh-^stovAk Artétös»» s »s#6as 6» v’Mkn »sstsf axétkiméafiel: tt'&m <Sw*e Ö8 K.) félévre 4C Reyyedévw S Külföldön 160 Kő. E&yea a&ám áron 8© fillér. X. Komárom, —<uárc. 25. Az iskolák államosítása a sajátos összetételű szocialista-kapitalista kormá­nyoknak régi törekvése és a mostani szocialista közoktatásügyi miniszternek kedves vesszőparipája, épp olyan kedves, mint az egyház és állam szétválasztása. Egyik sem könnyű dolog. Az iskolák ál­larnositása azért nem, mert a felekezetek ebbe nem igen mennek bele, de a közsé­gek se igen rajonganak, ezért a gondolat­ért. Ha csak anyagi oldaláról vizsgáljuk az ügyet, a felekezetek és községek semmi tehertől ezzel meg nem szabadulnak, mert az állam azonfelül, hogy az iskola épüle­teket elveszi, a fentartás terhét meghagyja a régi iskolafentartók vállain. Ma, az iskolai abszolutizmus korsza­kában, amikor a tanfelügyelők az állam­segélyek megvonásával szinte terrort fejtenek ki, napirenden vannak az olyan eselek, amikor a tanfelügyelők az is­­kolafentartóra egyszerűen ráírnak, hogy iskolai helyiséget építsen, mert különben a tanítótól megvonják az államsegélyt. Ugyanez megmarad az államosítás eseté­ben is, amikor az iskola minden dologi kiadása mellett, az iskolafentartó viseli a tanítók alapfizetését is, szóval bizonyos iskolaadót fizet az államnak. Mindig azt háuytorgalják, hogy az ál­lam rengeteg államsegéllyel járul a fele­kezeti és községi iskolák fentartásához. Hát ez igaz, de csak annyi igaz belőle, hogy az állam ezeket az államsegélyeket a mi súlyos adónkból fedezi. Mert senki se Jegyen olyan naiv, hogy bedőljön puf­­fogő frázisoknak, amelyek a kormány bő'kezűségélől zengenek dithirambusokai: a kormány bőkezűsége a mi adókoronáink­ban találja keserves fedezetét, a kormány ezt az adót többek közt tartozik az isko­lákra Í3 fordítani; mert nemcsak csend­­ó'rséget kell fentartaní, meg államrendőr­séget, meg a hadseregbe beletömni a milliárdokat, hanem az iskolák is vannak olyan fontosak, mint az említett célok. Nem az állam bőkezűsége az iskolák színvonalának, a tanítók rendes ellátásá­nak a rugója, hanem a mi hallatlanul magas adóterheink. Ha lehetséges volna ellenpróbát csi­nálni olyformán, hogy most fizetett állami adóink felett saját magunk rendelkezhet­nénk, abból egészen bizonyosan minden város, minden falu kétszerannyi fizetést adhatna a tanítójának, mint amennyit ma kap.“ De a szocializmusnak a tendenciája minden művében a saját hatalmát ki­domborítani s ihnen az a sokat emlege­tett kormánybökezüség. De viszont a szocialista irányzat holmi vérszegény pol-ÄLÄP1T0TTA: TUBA JÁNOS. QÉÁL GYULA ás1. Szerkesztő: fttfMNVÁY JÓZSEF ér. SsexkeutSaég és ki*dóhiv»t»l: ttádor-u. 80.,, h«»i agy a lap mell.mi részét illető közlemények, mini a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küiéendclx Kéeiratokat nem adnak vissza. lepifiÉ ütad tanéi: telin csM m és msMi íBMiiitifeíiii i ni fuj idilli i run ai.iamti tigwr----­­——--gári erkölcstanok sovány oktatásával akarja a hit és erkölcstan hiányát pótolni, hogy a tételes vallások befolyását ellensúlyozza. Ezért foglalnak az államosítások ellen állást mindazok, akik korunk gyönyörű közerkölcseinek, a panamák, a megvesz­tegetések és kijárások aranykorának szem­léletéből mégis azt a meggyőződést szűrik le, hogy a népet csak valláserkölcsi ok­tatással lehet az igazi haladás útjára ve­zetni. Az állam tehát az iskolák államosí­tásával újabb áldozatokat kíván az iskola­­fentartóktöl, e mellett az iskolák dolgába semmi beleszólást meg nem enged, mert az iskolai gondnokságok csak tudomásul vehetik a rendelkezéseket. Senkit el ue szédítsen az államosítás gondolata, amely a magyar iskolákra nézve még egy és pedig végzetes veszedelemmel jár, a ma­gyar nemzeti szellem teljes kiszorításá­val és a felnövő generációkból való kiir­tásával. Semmi garanciát nem nyújt erre a kormány, mely az államosításban hatalmi körét kívánja újabb bástyákkal körülvenni. Szép alaptörvények, gyönyörű békeszerző­dések biztosítanák nemzeti megmaradásun­kat és mi azt meg is tartjuk, csak a kor­mány is helyezkednék a mi álláspontunkra! Az iskola államosítás igen félelmetes aján­déka a kormánynak, amelytől mint az ókor ajándékot vivő ravasz görögjeitől, minden okunk megvan, hogy tartsunk és féljünk. = Tuaár halála. Tusár Vlaetimil volt miniszterelnök, jelenleg a csehszlovák köztársa­ság berlini követe, szombaton, folyó hó 22 én Berlinben váratlanul elhunyt. Tusár a cseh szoci­áldemokrata pártnak volt vezére ős ő volt 1919 tői 1921-ig az első szocialista miniszterelnök a köztársaságban. Három évvel ezelőtt Berlinbe nevezték ki követté és ezen állásában 44 éves korában érte utói a halál. Holttestét Prá­gába szállítják és ott fogják állami költségen ünnepélyesen eltemetni. — A sajtóreforra. Alig pár hete, kegy a miniszterelnök bejelentette a kormány szándé­kát a sajtóvétségeknek az esküd bíróság ha­tásköréhói leendő kivonására nézve, máris el­készült a javaslat, amelyet most terjeszt he a nemzetgyűlésnek, ügy látszik, nagyon sürgős a kormánynak, hogy az ellenzéki sajtót száj­kosárral lássa el, mert sok egyéb súlyos gondja mellett a legfontosabbnak találja a sajtére­­formot. Egyébként a javaslat mégnem alakult ki véglegesen, A koalíciós pártok köufil a szo­cialisták vegyes bíróságot kívánnak daJégálni sajtóügyekben, olyan összeállításban, hegy az öttagú tanác»ban három szakbíró es két laikus (de nem újságíró) foglaljon helyet. — Cíánki-Neumann visszavonulása Csánki Neumann Aladár dr. visszavonul a napi poli­tikától és ezentúl „gazdálkodni és tanulni" feg. A hangzatos eimtt köztársasági ma­gyar földmiveaek és kisgazdák szövetségé­nek megalapítója és a kormány hűséges zsol­dosa, aki áruló módjára vállalkozott arra, hogy aa itten éló magyarság egységét megbontsa, lekerül a politika szín tér ér öl, melyén botrá­nyokon és csúfos bakátokon kívül úgy sem termett számara siker. Egy évvei ezelőtt bon­totta ki a kormány legmesszebbmenő anyagi támogatása mellett a párt zászlaját éa ingatag lelkű; a föid»jándékozás korteaazavával köay­­nyen elszédithető néhány ezer magáról meg­feledkezett magyar fö dmivest sikerült össze­toboroznia, de esak rövid időre, mert a párt­­hívek mikor látták, bogy a politikai vigéeek nagyhangú ígéretei esak puszta ígéretek ma­radtak, egymásután fordultak el tőlük. Már az őszi községi és megyei választásokon beigazo­lódott, hogy az a párt, amelyet Cíánki-Neu­mann vezetett, semmi eredményt sem tud elérni. A rusziuszkói országos választásokon pedig dacára a nagy pártfogó: Hodssa földmi­­velésúgyi miniszter támogatásának, jelölőlistá­ját a lsgcsufos&bb bukás érte, ami, úgy látszik, nemcsak a vezér politikai karrierjének, de a pártnak is végét jelenti. Csánki-Neumann visz­­szavonulása csak kezdet« az általa szervezett párt összeomlásának és rövid idő alatt várható, hogy a párt is megszűnik, melynek megterem­tésénél a politikai kalandorok és magyarországi „emigránsok." voltak a bábák. Sem a vezér ietüpése, sem a párt megszűnése nem jelent tű öiíösebb eseményt, a bukás csiráját már a part alapításánál elvetették hazug programú­jukkal és ámító ígéreteikkel, ami most bekö­vetkezik, ez csak természetes. — 1924. március 25. Komárom, — máre. 26. A Népjóléti Központ kedden tartotta köz­gyűlését, melyen dr. Alapi Gyula, a népjóléti bizottság vezetője elnökölt. Az ülésen megje­lentek a város képviseletében Csizmazia György városbiré és Gáboréit Károly, a szociális Ügy­osztály vezetője, Nagy Jenő nyug. főkapitány, Szász József iarazgató, a uépjóléti minisztérium képviselője, Zsindely Ferenc, a Diákmenza el­nöke, képviseltették magukat a Komáromi Nő­­e«ylet, a Szt. Erzsébet Egylet, a Protestáns Nőegylet és az Izr. Nőegyletek, a városi sze­gényház, a református szegésyház, a Szt. József szegényházak, a főgimnáziumi diák segélyzö egylet és más jótékony intézmények. Dr. Alapi Gyula a közgyűlést megnyit­ván röviden vázolja a gazdasági helyzetből eredő nagy nyomort és a társadalom áldozat­készségének a lényeges csökkenését, amelyet szintén a gazdasági leromlás okozott. Igó Endre előadó felolvassa az 1933. évről szóló jelentést, mely beszámol a Központ áldásos tevékenységről. A múlt évben Nagy J-uő rendőrfők. pítány a városnál elfoglalt állásából távozott és a Központ vezetéséiül is visszalépett, távoztak a Népjóléti bizottságból kivüle Fried Miksa, Kiss Endréné és Móroez Emílián is, a bizottságnak ügybuzgó és áldo­zatkész tagja is. Majd a segélyezési akciókat sorolja fel a jelentés, mely az aggokat és munkaképtelene­ket támogatta s amelyek együttvéve 22915 K összegre rúgnak; a gyermekvédelmi akció te­rén a jelentés kiemeli a gyet mekkonyhát, amely csaknem az egész iskolai év alatt mű­ködött, továbbá 200 pár cipő kiosztását a sze­gény iskolás gyermekek között. A Vörös Ke­reszt hathatós támogatásával 300 ruhát il kap­tak az iskolás gyermekek, ami az iskolamula&z­­tásokat erősen csökkentette. A Népjóléti'Köz­pont 13495 K-T fordított ruhanemüek beszer­zésért. A jelentéshez Gdófre* Károly szólt házzá, Bili ilaúi. A Ül um Miiig.

Next

/
Thumbnails
Contents