Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-22 / 36. szám

.Komáromi Lapoac

Ü24. mároiu it

eádif Buixizszkót. hogy az lett voluu esoáz, ka ax iiasrt rusilfesskói viszonyuk kösótt na as tllonzók került voluu győztesen ki a tálou*tizekből. A russinszkói magyar őslakosság ssőp eredaóuyt ért el, aái aaaak bizonysága, kogy a magyarság egységes táborit a sok intrika «én tadta megbontani és mindvégig Urea kitartott pártja mellett, jelentés előnyemalist tett a komminieta pirt, amely a legnagyobb szimbaa került ki a választásokból, bebizonyítva azt, bogy a ruszinszkói állapotok a választék tekintélyes számát a legszélsőé-Íesőbb irányzat támogatására kényszeritették. Jtalános politikai szempontból komoly intelmet sutáinak a raszinsxkói választások. A kormány veresége nem lehet közömbös a kormányra nézve és vagy politikát kell váltóztatni, vagy pedig le kell mondania. A végső eredmény étik szombatra várható, de a hivatalos kimatatás már nem váltéztathat azon a bukáson, mely a helytelen politika következtében érdeme asarint érte a kormányt s amely egyenesen arra szólítja föl, hogy lemondjon, vagy rendelje #1 az általános országos választásokat. Terűim non istnr! Mert az a bizonyos harmadik módszer, amelyet orvosság képen -akar felhasználni: a választás megsemmisítése, csak ideig-óráig tolja el a lemondást, melynek matematikai pontossággal be kell következnie a kormány számára. így njabb rnszinszkéi választás még világosabb dokumentumot fog szolgáltatni a mai helyzet tarthatatlanságához.

= A cseh sajtó a sajtónovella ellen. A

csehszlovák lapokban a kővetkező eikk jelent mag a prágai újságírók gyűléséről: Kijelentjftk, hogy abban a szándékban, hogy a sajtóügyeket kivonják az esküdtbiróságok illetékessége alól és abban a sietségben mellyel ezt a szándékot keresztül viszik, nem látjuk azt az igyekezetét, hogy a sajtó nívóját emeljék és az elharapódzó korrupciót üldözzék, hanem ép az ellenkezőjét, azt a törekvést, hogy a sajtót oly módon elhallgattassák, hogy a felelős szerző bűnösségének vagy nem bűnösségének kérdését ac esküdtek szabad mérlegelése alól a hivatásos biró nem szabad mérlegelése alá helyezzék. A kísérletben azt az elrejtett igyekezetét látják, hotry a sajtót a kényelmetlen leleplezésektől elijesszék. Ha az esküdt* íróságok költséges volta, a vagyontalan panaszosokat tekintve, itt mérvadó volna, agy elegendő volna az esküdA kacér asszony.

Irta Tömör; Jenő.

A nyári zivatar, amilyen hirtelen jött, olyan szélvészes gyorsasággal robogott tova Az eső még pázmásan permetezett. A hegyek sűrűn adogatták át egymásnak a mennydörgések félelmes hangját, de a két legmagasabb csúcsot kelet felöl már mosolygó szivárvány ívelte át.

A kurszalonba jókora társaságot vert Össze a vihar. Drumár, a fürdőnek leltárilag kezelt kitűnő művésze, — aki minden ősszel azzal búcsúzik, hogy jövőre, mint a párisi opera tagja tér vissza — felhasználta az alkalmat, hogy legújabb szerzeményeit a kényszer-hallgatóságnak bemutassa. Az Ave Máriák, a valcerék, a gavottok tarkán váltakozó sorának egy fejedelmien csengő hang vetett véget. — Kedves mester, köszönjük az eddigi isteni élvezetet, de most már ideje, hogy beharangozzon a „kecsketejes“ franciára.

Ezzel Harmathné, a ragyogó, szép szőke asszony, egyik kezével felkapta suhogó selyemszoknyáját, a másik kezét a Vincze Zoltán karjába fűzte, s az egész társaságtól követve, elindult a savanyuvizes kút falé.

A haragos felhőkön úrrá lett nap sugarai diadalmasan ömlöttek végig a lombos sétányon, melynek közepén, az ivókút körül, ilyenkor kezdődött a mozgalmas élet. Csinos parasztlányok szines poharakban ingyen osztogatták a frissen fejt kecsketejjel vegyített gyógyitóvizet a vézna, szánalmas betegeknek, mig az egészségese szép toalettben türelmetlenül várta, hogy a húrjait hangoló cigány beharangozzon a francia négyesre, melyet a fürdői hagyományokhoz híven minden alkonyat felé, a „kecsketejkura“ idején járt el az ifjúság.

Harmathnénak Vincze Zoltán, a daliás alügyész volt a táncospárja. Voltaképpen azonban minden férfi vele táncolt, minden Vágyó szem az 5 graciózus, hajladozó termetek számit egyszerűen négyre esikksateii, ■int sst a hírlapírók mir négy év előtt indítványozták. Sz a momentum a sürgés interpellációban nincs említve és igy annak célja nyilván egészen mis. Újra kijelentjük, hegy semmiképen sem vagyunk ellőne az egész sajtótörvény reformjának, sát kívánjuk, hogy ezt minél előbb megcsinálják a hírlapírók közreműködjével. Határozottan insszctutanijuk azonban a foltozó munkái és a legnagyobb határozottsággal elítéljük azt a módot, ahogy a parhment eljár, mely tagjai részére a legnagyobb szab&dtágot követeli az immunitás fedő leple alatt, de az esküdt bíróság hatáskörét csökkenti és nem riad vissza attól, hogy a sajtószabadság jogára tegye rá kezét, melyet pedig a köztársaság alkotói első helyre állítottak volt. A határozatot a következő szervezetek Írták alá: Csehszlovák hírlapíró közösség, Csehszlovák hírlapírók egyesülete, Csehszlovák napisajtó szindikátusa.

— Jóvátétel! adósság leszállítása? Benes külügyminiszter egyik nemrégiben előterjesztett külügyi expozéjában nyilatkozott arról az adósságról, mely a csehszlovák köztársaságét jóvátétel címén terheli. A köztársaság ezen a címen 25 30 milliárd koronával tartozik a külföldnek a most prágai politikai körökben arról beszélnek, hogy ezt az adósságot sikerült négy milliárdra leszállittatni. Hogy a leszállításra vonatkozó hir mennyiben igaz, azt csak a külügyminiszter tadhatja, akinek e tárgyban teendő nyilatkozata elé nagy várakozással tekintenek.

= Állítólagos litkoe szerződés Franciaország és Csehszlovákia között A Berliner Tageblatt egy szenzációs közleményben állítólagos, titkos szerződésről ir, melyet Franciaország kötött Csehszlovákiával és Jugoszláviával a Német - és Magyarország, valamint a Hohenzollernek ésHibsburgokrestaur álásaellen leendő együttes intézkedésekre nézve. A szerződésről a külügyi bizottságban Kaffka német képviselő meginterpellátta Benes dr. külügyminisztert, aki a lap közleményeit nevetséges, ostoba, hamis idézeteknek nevezte, a leleplezéseket pedig alapjukban is csalásnak minősítette. A B-rliner Tageblatt közleményét a párisi Havas ügynökség, valamint Tasár, berlini csehszlovák követ is megcáfolták. Az angol sajtó részletesen foglalkozik a leleplezéssel és rétéhez tapadt. A hatodik figuránál kedves kacérsággal hálálta meg titkos és bevallott imádóinak néma hódotatát, az ünnepelt, nagyszerű asszony. A hegyesrefent bajuszu zordon őrnagynak épp úgy jutott a puha, forró kézszoritásból, fölényes, gúnyos megjegyzéseiből, mint a most érettségizett ábrándos diákgyereknek.

A férfiak rajongó elragadtatásának közepette csak a fiatal alügyész simogatta ideges bosszúsággal angolosan nyírt bajuszát. Alig tudta palástolni a szivében hullámzó nehéz érzéseket : a vad haragot és kínzó féltékenységet. Már három hete lebzsel tétlenül a gyönyörű asszony kiterjedt udvartartásában s még egy hajszálnyi elsőbbséget sem ért el az örökké vig, mulatós, szép asszony kegyeiben. Önmagára is dühöngött, hogy egy ilyen könynyelmű kacér teremtés szoknyája után a fővárosból eddig az eldugott, kis, primitiv fürdőhelyig szaladt, hogy az ő hires, fegyelmezett esze is beleveszett ennek az asszonynak csábító mosolyába

A négyes végeztével az erdőbe ágazó sétautakon oszlott szét a társaság. Vince kitartott továbbra is Harmathné mellett, de haragosan hullámzó belső szenvedélye annyira kiült arcára, hogy az asszony a szokottnál is gúnyosabban kacagott föl.

— Kedves barátom, — súgta oda — ezek a vasvilla-tekintetek a tárgyalóteremben holtra ijeszthetik a szegény delikvenseket, de engem igazán hatástalanul hagynak.

A férfi arca még jobban elsötétült, ősz szeszoritotta keskeny ajkát, mintha félne, hogy kitör belőle a keserűség, a megaláztatáson való düh igéinek féktelen árja. Az asszony apró időközökben titkos oldalpillantásokkal fürkészgette a komor arcot. Eleinte igen mulatságosnak találta a helyzetet, magában csöndesen nevetgélt legkitartóbb udvarlója keservén, de midőn egyszer tekintete hirtelen összetalálkozott a férfi tekintetével s megpillantotta abban a mély,

■utat Franeiaersságisk sas tevékenységére, amelyet a csehszlovák köztársaságban és J«|W(láviáben kifejt. As eláss diplomáciai Űrök íem adnak kitolt a titkes s tűnődésről szóló közleménynek. A Berliner Tageblatt szolban azzal felel a cáfolatokra, kogy lokésli a Franciaország és Csehszlovákia kötött Itt«. okt.üáa kötött tin évre szóló titkos szerződést.

= A otsksk politikája a kábára alatt Smeral a prágai Bade Pravobai folytatja leleplezéseit ós köszétessi a bécsi parlament esek klubjának 1917. február 17 ói kelt üléséről szóló jelentését, amelyből kitüoik, hogy a klub elnöksége elhatározta, hogy hivatalosan részt veez Ferenc József temetésén, valamint képviselteti magát a bndapesti koronázáson. A klab ezenkívül „visszautasítja azt az inszinnáeiót“, mintha azonosítaná magát az sntant január 12 iki jegyzékével, amely a cs-hek fölszabadításáról szól és kijelenti, hogy a cseh nemzet csak a Habsbargok égisze alatt látja biztosítottnak fejlődését. Ban az ülésen kijelentette, hogy minden eseh párt Ausztria alapján áll ée követelte, hogy a esáseári audiencián tolmácsolják a oseh népnek ast a kívánságát, hogy a császár koronáztassa meg magát esek királlyá.

Akik a levegőben lógnak.

(Se kint, te bent. — m. küszöbön állni csak a példabeszédekben lehet, de a határvonalon nem.

Roeszakarat, vagy meggoniólatlanság?)

Drab Sándor, a kassai szenátor a köztársasági elnök születése napján nyílt levelet intézett az elnökhöz és feltárta annak a negyedmillió magyarnak és lengyelnek kétségbeejtő helyzetét, akiknek csehszlovák illetőségét, illetve állampolgárságát a hatóságok még mindig nem ismerték el és soha ee tudják, hogy mikor csap le rájak a vészmadár: a kiutasítás, amikor legtöbb csak a koldusbotot és a koldnstarisznyát mutathatja fel a határátlépésnél, mint elvámolandó dolgot.

Drab szenátor rámatatott arra, hogy ngy látszik, az ország alapításakor csak az uj területeknek örültek, de a rajta éló magyarságtól, mint kellemetlen ballaszttól szeretnének megszabadulni és erre kiválóan bevált az illetőségek és állampolgárságok most szokásos kezelési módja.

gyötrelmei bánat tükrözését, egyszerre elérzékenyült s bánta rendszeres kacér játékát. Az ut egy kanyarulatánál a többiektől előre sietett, csak az alügyész maradt nyomában. Mikor már nem hallhatta senki, engesztelő hangon, szinte alázatosan mondta:

— Látom Vince, hogy magának terhére van a társaság. Hagyjuk itt őket, úgyis hüvösödik az idő, maga meg szives lesz és hazakisér.

Elbúcsúztak a társaságtól s Vince a férfiak kereszttüze között indult el az asszonnyal a fürdőtelep felső részén emelkedő villa felé, Pár lépést szótlanul tettek meg. Csöndes, alig hallható hangon szólalt meg először Harmathné:

— Ugy-e, most rám gondol?

A férfi határozott nyugalommal válaszolt:

— Magára

Újra csönd Vincét láthatólag elhagyta erőszakolt nyugodtsága. Erős szenvedelmek, vad indulatok viaskodtak lelkében. Nem tudott határozni: odavágja-e n yiltan, brutálisan az asszony szemébe, hogy könnyelmű, kacér teremtésnek tartja, vagy pedig vergődjék őrült szenvedelmének súlya alatt továbbra is hangtalanul. Az asszony sietett a segítségére, szinte ünnepiesen csengett a hangja:

— Tudom rég, hogy maga őszinte ember. De azt is, hogy talpig lova&ias, gyöngéd férfi. Épp azért, hogy megkíméljem az igazság őszinte bevallásának gyötrelmétől, én mondom el, hogy e percben maga mire gondol. De egyet kikötök: semmi udvarias közbeszólás.

A férfi ijedt, tiltakozó mozdulatát észre-; vétlenül hagyva, a hivatásos gondolatolvasők szakadozott, fátyolos hangján kérdezte:

— Rám haraggal gondol most, az uramra pedig lenéző szánalommal? A kerek világ leggyámolatlanabb teremtményének tartja az egyszerű, szürke nagykorona-utcai rövidáru- és vászonkereskedőt, a ki isteni naivsággal, hihetetlen rövidlátással szabadjára ereszti élvezni vágyó, könnyüvérü, kacér feleségét . . . Nos barátom, nincsen igazam?