Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-15 / 33. szám
ItS4. máxcias 15. 3. «Mal uimaránja »érint megilleti helyet, amely rétiére fenn lett tartva a teremben. la ely&n Kolumbas tojása féle igais&g, amelyet mindenki ériéit, de nem tidott vagy nem akart kimondani. Nem lehet annak a munkaiéiban munkásnak előjoga a temet megeiátlani és onnan azokat kiszorítani, akik köz- i terheket viselnek ée igy érthetőiig jebban is | érdeklédnek a város közügyéi iránt, amelyek ax fi bfirére mennek a legtöbb esetben, mert a közterhek emelésével vannak összefüggésben. Ez mind vitán felfii áll ét bizonyításra nem szórni, de kétségbe sem vonható, sem meg nem eáfolható. A tömeafelvonnltatások céljaival tisztában vagynnk. A kommunista szocialista pártok mindig a tömegekkel dolgoznak és azokba igyekeznek beleszuggerálni az elveiket és mivel a tömeg sohas m gondolkozik, sohasem disztingvát, amit állandóan hangoztatnak előtte, az lesz a dogmájává. T- hát a kommunista szocialista szónoknak mindig közönségre van szüksége, lehetőleg természetesen a saját közönségére. Megesett a városházán mindig gyakrabban, hegy ezek a szónokok már nem is & közgyűlésnek, hanem a közönséget alkotó elvtáraakhoz intézték szavaikat s igy * heterogén pártokból állő közgyűlést népgyüléssé fokozták le, ahol » felelőtlen tömeg határoz. Itt van árut én a súlyos tévedés. A képviffelfiteetület gyűlésein a pártok képviselete felelősség mellett — igen sokszor anyagi felelőssé? mellett — ha ároz. Itt tehát nem a hangulat a mértékadó, amely-, t a tömegekben az figyes szónok néhány jól kiszámított frázissal fel tud kelteni, hanem a kölcsönös meggyőzés, az érvek harca, esetleg az elvi álláspont szilárdsága. Tehát a közgyűlés szónokainak mé’yebben kell szántaniok az elmékbe, mig a népeyfiiések szóvivői a lelkek húrjain zongoráznak és érzelmi hatásokat ébresztenek. A városi közfigyek zöld asztalánál tehát nincsen szükség hatásvadászó primadonna sie repebre, ahol a közönség tapsa a fötényező, hanem figyelő nyilvánosságra, mely az argu meritumok fölényét kiséri érdeklődéssel. Amint a pártok is csak fél vagy negyedmnnkát végeznek, ha merev osztályszempontokat képviselnek a közgyűléseken, mert ott a lakosság egyetemes érdekeinek kell szolgálatára állania mindenkinek. Ezért kell a közönségnek is mindazokból összeverődnie, akik a választásban résztvesznek, kttlömböző világnézeten, kttlömbiző politikai hiten vannak, de éppen igy képviselik a közönség egészét. Mert a munkásság a közönség jelentékeny része, de nem kép- ! lami nsgv indulatban, melyet ez a rendkívüli nagy fölfedezés váltott ki belőle, széltében és keresztben rohanni kezdett a szobában . — Tehetség lesz, tehát egyedül fog élni a szivével és az álmaival. El fogja ajándékozni minden érzését, minden gondolatát és nem tart meg magának mást, mint a csalódás tövisét és a munka verejtékét Kiválasztott lesz, tehát nem érti senki és mig gyűjt, élvez, mulat a tömeg, ő értük küzd, nekik álmodik és köztük bolyong egyedül, árván. És bántani fogják, a meddig fáj a gáncs és dicsérik majd, mikor már nem örül neki. Mert tehetség lesz . . . És megrettenve a keserű gondolatoktól, az uj apa ismét a pólya mellett állott és nézte az újszülöttet, ki szemöldökét összevonva, bölcsen és nyugodtan hallgatott. Karjába vette a kis gyereket és nem vette észre, hogy a köny nyei az arcán végigfolynak. Szivében a félelem és büszkeség tombolt és nem tudta, hogy tulajdonképen mi rikatja: boldogság reménye, vagy a rettegés, hogy kegyetlen lesz hozzá az élet. Minden egybefolyt lelkében, öröm és aggódás, hit és a szkepszis gyávasága. De mikor bevitte a hálószobába és letette az anyja mellé a párnára, az arca égett: — Nagyszerű fiú. Tehetség . . . Ezt büszkén és meggyőződéssel mondta. Friczi néném meg a nyugati hatalmak. Irta: Roda Roda. Fordította: OsvAth Kálmán. Friczi néném — mondhatnám — első áldozata az oktondi békeszerződéseknek. Friczi néném a Geier bácsi oldalbordája volt, — a »Komáromi Lapok* viselheti annak egészét, amelynek szerves komponensei az ipar, kereskedelem és szellemi munka. A tanácskozási rend és szabadság szempontjából is feltétlen szükséges a nyilvánosságnak korlátok közé szorítást. Mert hogyan jut ahhoz a városi képviselőtestületi tag, hogy a fegyt lm-izetlen töm*-?, amelynek egy szabályt, a hallgatást, pontosan be kellene tartania a közgyűlések látogatásai alatt, a káta mögött állandóan suttog, félhangos megjegyzéseket tesz a beszédekre, vagykózbekiabál. Tolt arra is eset, hogy a hallgatásra kötelezett tömeget felizgató szónoki kijelentések a tömeg passzivitását megváltoztatták és a gyűlés aktív részeseivé tették, ami durva közbekiáltásokat és inzultusokat eredményezett. E* & népgyűléseken megszokott dolog, de a város tanácstermébe n< m való. Mert annak a hallgatóságnak semmi joga sincsen a közgyűlés termében sem rokonszenvének, sem ellenszenvének kifejezést adni, ott vendég, akinek helyét is az elnök jelöli ki és a vendéghez illfi magatartást kell tannsit&nia, ha pedig ezzel ellentétbe jut, az elnök joga és kötelessége erre figyel mez telni és ismételt rendzavarás esetén a t-rémből, mint alkalmatlan vendéget szokás, kivezettetni. A tömegfelvonuüatás a kommunista és szocialista pártok elmaradhatatlan taktikájához tartozik. Ok tömegekkel kapacitálnek. R-ndben van. Tegyék ezt a választásokon, de ennek nincs helye a közgyűléseken. Mert a tömeg megjelenésének nemcsak pártsziuezete van, da a pártterror minden alkotó elemét is magában foglalja. A tömegek tanácskozásra nem sikál masak, mert azok közt óriási szellemi különbségek vannak. Tanácskozni csak olyanokkal lehet, akik a tanácskozó testületben műveltség és tndás oly fokán állanak, amellyel egy átlagot ki lehet fejezni; akik e fölött állanak, azok beleilleszkedhetnek könnyen, de azok, akik ezen alul maradnak, tehát a tárgyakat felfogni nem képesek, azok a tárgyalás gondolatmenetébe sem tadnak beleilleszkedni. Ezek csak statiszták maradnak. Terror alatt pedig nem lehet tanácskozni és nyugodt munkát végezni. Az egyoldalú tömegek mind’g a terror jelenségeivel hatnak. Meg kell jegyeznünk, hogy ha a városi tanácstermet kétszáz munkanélküli helyett ugyanannyi számú ügyvéd vagy törvényszéki bíró lepné el, éppeu oly nehéz és kényelmetlen lenne & tanácskozás, pedig ezekről azt is fel kellene tenni, hogy a tanácskozás rendjét megzavarni nem fogják. nagybácsi immár elhunyt. (Isten nyugasztalja 1) Három lánya van, valamennyi férjnél A legidősebb egy bécsi vezérkari őrnagy felesége. Egy őrnagyé, aki jó darabig Gummol-féle harisnyakötőt gyártott, de újabban a természetes meg a viihmoskörtéket is bevonta üzletkörébe. A második leánynak jegyző a férje, azaz hogy Kolozsvárott volt jegyző. Ám Kolozsvár a románoké lett. Most hát Budapesten él és szarvasmarhák behozatalával foglalkozott, mig be nem ütött a boykott. A fölöttébb jámbor állatok ez idő szerint túl a határon bőgnek éhesen, a jegyző pedig félszemmel innen kacsintgat át hozzájuk — nem minden nyughatatlanság nélkül. A harmadik leány: Gertrud. Róla nincsenek közelebbi adataim. Igaz ugyan, hogy Fiume az olaszoké lett, de a kikötő ötven évre — délszláv. Amennyiben hát Gertrud a demarkációs vonaltól nyugatra »fekszik“, véglegesen olasz, különben pedig délszláv. Be kell várnunk türelemmel a határkiigazitást. Nem lehetetlen, hogy még beleavatkozik a népszövetség is. Majd elválik. Levelet nem kap Friczi néném a lányaitól. A nagynéni tudniillik osztrák. Sziléziában lakik. Maradjunk csak meg ennél az elavult nevezésnél, erről legalább biztosan tudjuk, hogy hamis, mert ha egyéb nevet választunk, ha még olyan találó is, holnap esetleg meghazudtolhatja egyik vagy másik békeszerződés. Friczi néninek van egy kis házikója Teschen közelében. Lengyel és Csehország eleinte testvériesen megakart egyezni a nagynéném illetősége dolgában, „hogy ne támadjon Elzász-Lotharingia a két szláv köztársaság között“. De aztán mégis népszavazást rendelt el, a népbe Friczi nénit is beleértve, ginért hát demokratikus vi-A tömegek tehát vonaljának fel, ka erre alkalmuk nyílik — ée ez fölösen kínálkozik —a népgyfiiésekre. Ott a szónoknak közbe is lehet kiáltani és az önfegyelmeié« nem annyira szfikséges. mint a tanácskozásokon, amelynek megvannak a szabályozott keretei A városi képviselőtestület ülései legyenek nyilvánosak és ott jelenjen meg a közönség, I amely sokféle rétegektől alakul ki, de ne a tömeg, »-melyet egy világnézet, vagy foglalkozás kovácsol össze. A pártok a közönséget képviselik, a tömegeket a közönség egy része szolgáltatja. A rész sohase ellenőrizheti az egészet, e&ak az egész önmagát. Az egész közönségnek van ehbez joga és nem egyes kasztoknak, mert elfijoga egyik osztálynak sincsen, srm a városházához, sem a közélet más helyén, A d mokrácia, amelynek egyik tipikus kifejezője az általános választási jog, minden pártot t-gyt nlö jogokkal ruház fel, ha ezekkel a jogokkal egy párt visszaél, az a többi jogát sérti meg, mert az egyenlőség elvét támadja meg. Ezt pedig minden pártnak vissza keU utasítania. Mlüieli iii a Kultúrpalotában, 1924. _ márc. 16 án vasárnap, _ w délután 6 órai kezdettel W A a következő műsorral: a A I. Ábrányi Emilről, A tartja: dr. Szijj Ferenc. ® II. Ábrányi versek. TM A Szavalja: Ruzicska J. A a HL Gárdonyi Gésáról. a TM Tartja: dr. Bognár Cecil ^ ® IV. Gárdonyi vesek. ® a Szavalja: Doma Izabella a ^ Az előadás körülbelül egy ^ w óra hosszáig fog tartani. TM ________ A gazdag müsoru előadásra _______ Belépődíj nincs, de tetszés szerinti adományokat kér a látogatóktól kiadásainak fedezésére a Jókai Egyesület. lágban élünk. 1920 julius 2-án kellett volna megtartani a titkos választást. Ám a lengyelek nem biztak a nagynénémben, mert az a rossz hir kelt róla szárnyra, hogy csak 46 2 százalékig lengyel érzelmű, 27'4 százalékig cseh, —■ túlnyomón pedig német. És a furfangos Paderewski ki tudta járni, hogy a követek tanácsa döntsön e fölöttébb fontos kérdésben. S döntött is. Hogy a versengő két nemzet közül egyiknek se ártson, vagy a diplomaták nyelvén szólva: hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon, hát megosztotta keleti Sziléziát. A határvonal most Friczi nénémet, — hogy ne mondjam — éppen derékon szeli ketté, tudniillik a házikóján meg a kis kertjén vonul át. Amig a konyhában sürgölődik, történelmileg lengyel területen van. Már 1620- ban is egy ősnemes lengyel, első Micziszláv uralkodott itt. 1653 ban azután — holmi kölcsönügylet kapcsán a Habsburgoknak jutott az ország. (No, meg a konyha is ! — Milyen jól is tudja keverni História istenasszony azt az átkozott kártyát!) Ám a néni lakószobája az Olsa folyón innen ama bizonyos ötven ölön belül esik, amelyről a cseh korona meg a lengyelek közt 1403-ban kötött állami szerződésben szó van s a magas tanács következésképpen Csehszlovákiának ítélte oda. Ma tehát ez a tényállás: Friczi néninek, hogy szabadon járhassonkelhessen a házikójában, külföldi útlevél keli. Ez nem olyan nagy dolog. Útlevél holmi apró-cseprő formaságok, gyerekjátékszerü leküzdése mindennemű adónknak halálunkon túl is, egészen dicsőséges feltámadásunkig előre lefizetése, meg a lábunk térdig koptatása után könnyen megszerezhető Sokba sem kerül, legfölebb potom negyven koronába, ez pedig —
