Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-08 / 30. szám
4. oMM. »Ronfewri Lafgk« 1114. mircitti i. anjatojjel szívtuk magánkba. A zsidóság asaa arra való, hogy kiciufoljanak bennünket érte. Ili zsidók vágyónk, de magyar síidéi, akii szerítittel ragaszkodunk magyarságunkhoz, ma- j gyár nyelvünkhöz, magyar kultúránkhoz ét a régi magyar hagyományokhoz ea tői ön it senkiss ki*auja azt, hogy meg'ag^dju« Mózes és Joda Halewyl. Aki megtagadja az igazi anyát, aki szülte: bitangul meg fogja tagadni azt is, aki befogadta ! (Óriási tap*.) Majd igy fejezte be szivait: Ötezer esz tendő ritmusa énekli szent dalát. Mohácsi zsidók ! Kitartás, erős lélek, drót idegek ! Gyújtsátok hiteteknek parazsát lángra, mert nekem büszke és hitvalló zsidó asszonyok és férfiak kellenek. Higyjétek, hogy a világosság fog győzni é3 nem a fegyverek 1 Legyünk zsidók, de ma* gyár zsidók, életre, halálra, örök glóriára 1... II hadiroktiiDtak fajira. — A városi elöljáróság figyelmébe. — A Komáromi Lapok március 1 iki számi ban kis nspihir j-lent meg, mely téves beálli tásban aposztrofálta a mi mozgalmunkat. Oly színben tüntették fel, hogy „az újonnan alakult egyesület“ lehetetlent kíván. Itt csak annyit azúrnak közbe, hogy köztudomású tény: már a világháború alatt kijegeces-dett a hadirokkantait, özvegyek és árvák gazdasági érdekszövetsége, mely számban és hatalomban — mivel tovább tartott az átkos vérontás — könnyin érthetően folyton gyarapodott, mig az összeomlás döbbentő döreje véget nem vetett a vérzivatarnak. A körházak és lábadozók ezrével öntötték, mint vértócsával úszó hustömaget, a nyo morék rokkantakat, akik dühös keserűséggel lelkűkben — vakon, sántán, bénán — megcsn folt életüket számonkérőn özönlöttek haza, ahol fogadta őket a kárbaveszett örömök feldalt tüzhdye, utálat és ínség. M*.jd szirtikbe csapott az örökre árván maradt asszonyok és gyermekek égb-kiáltó jajveszékelése, m-ly sorsvészrs átokként hallott a földi hatalmasságok fejére. Kétségbevonhatatlan valóság, bármily különösen hangzik is, hogy ekkor érte el « rokkantmozgaiom tetőpontját, ekkor élte a rokkantszervezet fénykorát. Viszont el kell ismernünk, hogy a világégést követő viharok sodra helyenként szétzüllesztette a hadi iárosultak szervezetét, m>!y reorganizációra szoru't. így történt városunkban is, ahol félrevezető ámítások folytán tömérdek kár háramiott a hadirokkantak egyesü— Minek is az a sok szív ? Igazán ., . szebb is volna egy ... és még egy mellette. Két nagy, gyönyörű szív, tőr nélküli szív, boldog szív . . . A professzor irt Klárikának és megkérdezte, hogy tud-e mindent? Mert ha nem, ő szívesen fölvilágosítja. Klárika természetesen nem tudott valamit. Meg kellett kérdezni. És egy évig mindig jártak a levelek. Klárika min - dig elfelejtett valamit. A professzor meg szívesen fölvilágositotta. Uj tavasz lett. A kert halványzöld selyemruhát öltött, százfodros, lengő-libegő selyemruhát. Klárika belenevetett az édes, meleg napokba s hamiskásan szemlélte a sok árva, megfakult, megszürkült szivet. A professzor levelet irt most is: „Kedves Klárika! Átutazom Nagysurándon s magukhoz is betérek. A viszontlátásig is kezeit csókolja: Kemény Ágoston.* Klárika betáncolt a kertbe. Még egyszer megnézte a sziveket. Megcsókolta őket, megsimogatta És bement megirni a választ. „Kedves Professzor url Jöjjön 1 Várom és értesítem magát arról, hogy a mai napon a kerti pádról az összes sziveket legyalultattam 1 Üdvözli: Klárika.* A professzor megérkezett A pad hófehéren világított a zöldruháju kertben. A professzor is mosolygott, Klárika is mosolygott és két gyönyörű, szabályos szivet rajzoltak a pad támlájának kellős közepére. Két gyűrűt is hozott a professzor. Kőt csók is született ez estén. Egyet Klárikának adott a professzor, a másikat a professzornak Klárika. latéra. A mnlhatatlannl szükségessé vált reer- i gánieáaióval elértüak annyit, hogy jajkiáltá- i nak Feseonytél Prágáig visszhangzik éá »Hut az iitnháWraögőtti mom fa uba is, ahol szintén rokkantak, hadiözvegyek és irvék tengetik maradék életüket Tu latéban vagyunk annak, hogy az éber figyelem hangos felkiáltásával, mikor a magunk bajával bíbelődünk és nyilvánosság elé tárjak orvoslás híján *|r ny -s-dö, ] üszkös ssbvinket, sorsrészes társaink közös javát 3 mozdítják elő. Ebb-i rej k & nemzetközi rek kantazolidarit&s hajtó ereje 1 Ezenkívül elértünk a reorganizációval annyit, hogy sér lmeinket felhinyó panaszaink eljutunk a népjóléti minisztériumba, is, ahol gazdasági érdi beink hathatós támogatásra találnak. A felsőbb fórnmok intenciója szerint kell a városi és községi elöljáróságoknak cseleked niök. Mind nüit » köztársaságban elismerik a ) hadirokkantat elsőbbségi jogát, ha közmunkák j és alkalmazások k»rüiu*k szóba, csapán Ko | ináronban tartják a miadanütt bevált jogszo- j kás hangoztatását „különös* kívánságnak. A j Városi tanács talán agy vélte, hogy fö 03 mér- t tékbrn eleget tett a hadirokkantak iránt tar tozé kötelességének, mikor a szervezeti helységet díjmentesen > ng-dé'yazta. Azt hitték, hogy a tisztesség!adó köszönetnyilvánítás után félénken meghúzódnak az egyesüln i kuckó kemény padkáján s ha nyom az Ínség, kínoz \ a tél hidege és nem birnnk magunkkal, hát j mozgolódjunk, fészkelödiüok, ha krdvüuk tartja; ; a szervezet csigaházából öltőgessük ki féléak-n j szarvainkat, de messzebb ne merészkedjünk, j Biz osra vesszük, hogy az aranybetüs emléktáb- J Iákat, melyeket eszem iszom, dinom-dánom és . lobogó« eécók közben fal Írhatna avatni, ha- j marabb megszavaznák nekünk, mint a mind n- ! napi kenyerrt és megélhetést. Nem akarunk ált»láno«itani. Tadjak, hogy j 1 a váro-i elő1 jíróságban helyet foglalnak kato- ’ naviselt emberek, <skik rokkant bajainkból ki : érzik & katoa sors ba jós martyriamát, ezenki- ! vül szép számbau vannak a szociális gondol- ’ kodásu elöljárók, akik a testi nyomorúsággal ; fokozott materiális ínséget megértik és móltá- ; nyolják. Ta áa tévedésen alapul, hogy rideg * visszautasítása talált kenyér kérvényünk, me- | | lyet kénytelenek voltunk önérzetesebb és éré j I lyesebb memorandum formájában megismételni. < j Csak annyit kívánunk, hogy nevek és minő- • ségre v*ló tekintet nélkül az összes nem vég- j : legesitett városi alkalmazásokat nyilvános pá ; lyázat révén töltsék be a hadirokkanta« és 1 | özvegyek elsőbbségi jogának szigora figyelem- ' \ bevétele mellett. Ez a mi jogos kívánságnak, melynek tel jisitésénél számot kell vetni azzal, hogy ma; napság n»m azt a világot éljük, mint mikor a j háborús vérhordó csapos legényei — a nagytó* ! kések és számi art óik — szadista ösztöneik kií eLgitésére intézték a tömegek sorsát, hanem I iszonya áldozatok árán, melynek oroszlánré' szét mi hadikárosnltak hoztak, eljött a tisz- i tánlátás ideje, melyben a nélkülözőnek kényé- j j rét adnak ■ akinek megvolna valahogy a j j létminimuma, attól rideg üzleti számításból j ’ nem zárhatják el közterhek nyomása alatt j i még a levegőt is, hogy fuldokolva akadjon i fenn torkán a keservesen szerzett falatja és \ i forduljon vissza a gazdasági hatalmasságok és l számtisztjeik telhetetlen bendőiébe. Most jórészt a városi elöljáróságon mnlik, I hogy az alkotó munka jegyében béke és nynj galom költözzön a hadikárosnltak hajlékaiba, . avagy induljon míg az ádáz kenyérhare a I testi-lelki nyomorúságban végsókig fütött bosszú j és gyűlölet véresen rikoltó zászlaja alatt i A komáromi hadirokkantait vezetősége. ; MM a danaradfámii tipli. I Vettük az alábbi körlevelet a dunaradvinyi ref. lelkészt hivataltól. » A dnnaradványi ref. egyház temploma, — mint a „Reformátusok“ eimt füzetben ismertettük, — oly siralmas állapotban van, hogy alig akad párja: a falak repedezettek, egy részinél a fnndamentom is hiányzik s ely kiesi, ? hogy benne a hívek csak nehezen férnek el, (belső berendezése teljesen korhadt. Az űj templom építését tovább elodáznunk nem lehet. mert, kt-BuOsca nevezetesebb alkalmakkor azeranesdtltitségiől is lehet tartanunk. A gyűjtést tehát megkezdettük. l tdig ft temp om építésére részben késipénzben, részben kötelezőkön & kővetkező 9»izegek folytak be: A „Reformátusok* című füzet mijén 7ÜI K. műk dvelöi előadásokból 1800 K, haiyoeli reformátusok adakozása 98036 a, helybeli más- I vallásnak adakozása 1881 X 70 í. önzésén; 8198? K. 70 fillér, Mig-m lehetjük még, hogy egyháznak egyik áldozatkész tagja, Fttlöp Lajos és neje, a búesi gyülekezet 1 q. haraugjat megvette 1000 koronáért. Est is esak haranglábon tudtak elhelyezni, mert a dttkd ző fatornynnkba feltenni nem lehet. A radványiak adakozása, tekintve anyagi helyzetünket, mondhatják, reménységen felüli: 1 nagyon sokan erejükön felül ad.ak, móltó a • gyülekezet történetéhez. A templom építéséhez s berendezéséhez 1 100,008 koronára volna szükségünk. — 1*97- l ben, mikor a templomot ájra építették, a ko' máromi, búoii, »öcsi, bátorkeszi istenfélő hitek jöttek segíteni. A mostani nagy összeg előteremtéséhez azonban nem elegendő a szomszédos gyülekezetek áldozatkészsége, hanem szükséges az Anyaszentegyháznuk összes gyülekezeteinek szeretetteljes támogatása is. Hozzátok forda.nak azért, jérték, segít; seteki Nem könyöradomanyért esedezünk, távol I legyen lölünk a koidalas. Ni a szanaaozás, • hanem az egyházunk s Isten iránti szeretet í legyen az indító ok. Ha hiszitek, hogy az egy| ház isteni intézmény, Jézus Krisztus az alapja, . eszköz az Isten országinak megvalósítására, : ha léiketeket hevíti az Istennek hozzánk való i csodálatos szeretető, akkor hívogatunk titeket: ; jertek, építsük együtt a R,f. Sionnak ezt az ! őrtornyát, ép újy, mint a radvauyiak, ti is , minden tehetségetek megfeszítésével munkái. játok az Isten dicsőségét. ö.állói & Ref. Sionnak 1 Népünk jószívű, ; áldozatkész az Isten dicsőségére, csak utat | mutassuak neki. Egyik vasárnapon ismertesséj tek meg e kis életrevaló gyülekezet történetét, ; küzdelmét, jelen helyzetét a ti népetekkel, > hogy velÜQk együtt érezzen, együtt mniikálí kodjon. Meg van erre a mód és alkalom. Ha i ezt cselekszitek, saját gyniekczoteitek javát, ,. boldogulását is muzkáijatok, Inén aldása lesz í rajtatok, mert növekedni foguak lélekben, áldo- 5 zatkészségben, szeretetben. Mi is mindig nálaj sak leszünh, ha latkörüaket szélesítitek, a közönyösségból, nemiöródömségbói felrázzátok s hitetek által hitünket erősítitek. Kérünk titeket, hogy szives gyűjtésieket juttassátok el hozzánk legkésőbb junta* 1 ig. Később módot adauk arra, hogy munkálkodásunk eredményéről értesüljetek. A mindenható Isten kegyelme legyen velünk. Danaradvány, zupa Nitra, 1924. jan. 31. Atjafiui szeretettel Csekes Béla, ^ ref lelkecz. Patkány András, ■ kurátor. Dnnaradványi kevés lélekszámú, — de buzgó, egyházunkat szerető s hozzá ragaszkodó híveinket: templomépitési nagy munkájukban minden kegyes lélek maukáa és áldozatkészségben megdicsöüiö szeretetébe ajánlom. — Í Különösen felhivom komáromi egyházmegyénknek összes egyházait é* minden híreit, hogy „az adakozásban jpaeg nem restülve“, — a gyengébb testvért Istentől nyert javaikból, | mások felett kitűnve, buzgón támogassák. Nemtisócsa, 1994. febr. 4. Qyalókay László, •»per«*. A dnnaradványi református keresztyén hivek templomépitési szándékáról örömmel értesültem b hogy ez a szándék megvalósnlhas! son, gyűjtő-ivüket a legmelegebben ajánlom azok r pártfogásába és bőkezűségébe, akiknek mód- i jakban van adakozni. » I Bratislava, 1994, II. 13. í Balogh Elemér, 1 i pfitpOk. ’
