Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-02-23 / 24. szám

IS24 február 23

2. 9Íöf»l.

meg kellett tennie a szükséges lépéseket, hogy intézkedéseivel a közönség létlehetiségét biztosítsa. Londoni hírek szerint azonban a közönség elégedetlen volt a kormány eljárásával, mert úgy látszott, hogy a kormány dacára nagy befolyásának a munkásságra, nem képes a munkásokat fegyelmezni, és megakadályozni, hogy a sztrájkok minduntalan kitörjenek. A sztrájkok általános elégedetlenséget és nyugtalanságot okoznak és megnehezítik a munkáskormány helyzetét is, amely a saját hivei által támasztott nehézségek miatt szociális programjának megvalósításában akadályozva van. De végre is a muekáskormánynak sikerült a dokkmunkások sztrájkját is az érdekeltek megelégedésére megszüntetni.

A gabos&akontmgens.

A keresztény szocialista párt akciója.-Emlékezetes még, hogy 1921. és 1922. érékben & kamásy a zsupáni hivatalok utján «indeu kiíságra gahonakoatiagenst vetett ki, ttMöiyet azzal a feiyegetéssei hajtottak be, hogy ffiétrr mázsán ként 1090 K pénzbírságot he>y»zt k kilátást* azok részére, akik a reájuk kivetett g&boaa *fc»ayi«éget he nem szolgáltatják. Esnek a Urrorisztikus izii kormányrendelet#^ a törvényességét vitatták és utóbb a legfelsőbb kézigazgatási bíróság is megállapította, beírj a miniszternek törvényes felhatalmazás hiányában ezt nem volt joga kibocsátani.

Mindamellett sokan beadták a gabonát, de sokan, akiknek nam termett annyi, nem tudták beszolgáltatni. Különben az Országos Gabonahiy&tal is felszámolt töméntelen passzívával és azt hitte mindenki, hogy a gabonákontingcns es*k egy rossz álom. Azonban a kormány a behajtást egy ma*ám gyónnak adta ki és ez most az elmaradt gabenakontinganset községi segédlettel mindenütt behajtja vagy pedig mélermázsánkéat most már többé nam ezer, hanem íue koronát.

Nagyon sokan vannak olyanok is, akik annak idején a gabanájnkat tartogatták és tőlük nem vették, mert vagy vasúti vaggon-, ▼ágy zsákhiány vagy pénzhiány volt. Ezek a gabonájukat magasabb áron is tudták volna értékesíteni, de ezt nem tették és így nagy árveszteséget szenvedtek a kormány közegeinek hanyagsága miatt.

Mese a férfiszerelemről.

Irta: Dániáin é Lengyel Laura.

Élt messze-messze régen, idegen országban egy férfi, akinek a felesége a legszebb asszony veit a világon. A haja sárga volt mint az arany és szeme kék, mint a menyboltozat. A férfi szerette a mesebeli szépséget azzal a bűnös szerelemmel, mely egyenesen a kárhozat tűdébe viszi a lelket. Mert az asszony nem volt szemérmetes jéravaló teremtés. Megcsalta az urát uton-utfélen. Megcsalta mindenkivel. Nagy ur aranyos köntösben, vagy szolgalegény rongyban, az mindegy volt neki. És űzte az ő gyalázatos gonoszságait olyan nyiltan, hogy a jámbor és bölcs emberek fejüket csóválták, lehetetlennek tartva, hogy a férj erről mit sem tudjon. Uk jámborak és bölcsek voltak, mert feleségük közönséges elhízott asszony volt és nem tudták, hogy micsoda vakság szállja meg az ember leikét, ha a kék szemekbe tekint és micsoda gyalázatot képes a férfi viselni egész életén át a hosszú, dús hajsátorért, melynek színe sárga, mint az arany.

Egyszer aztán a biré, ki nem bírta tűrni, hogy egy igazhitű, derék becsületes ember tudta nélkül fetrengjen az undok pocsolyában, maga elé hivatta az embert és felvilágosította gyalázatáról, melyet eddig öntudatlanul hordozott. C- &A férfi pedig a helyeit, hogy kardot fogott volna a kezébe, mint illik emberséges emberhez, hogy elpusztítsa a hitvány asszonyt, sírva rogyott le a szőnyegre és arcát eltemetve, zokogott szivetrázéan, keservesen. Mert nem a feleségei bűnei botránkoztatták meg, hanem szivét szorította össze az emésztő, őrjítő fájdalom, hogy más férfiú is belenézett a kék szemekbe és simogatta a puha, selymes haját, melynek színe sárga, mint az arany.

A bíró bámulva nézett a zokogó, vergődő emberre. Mert a biró értelmes ember volt s az igazhitüek ura kövér, kis fekete asszonyt adott

______«,Komár&a>i Lapos,

Ezeket a 100 koronás bírságokat most is javában hajtják a falvakon, holott ezt fizetniük nem kellene az érdekelteknek, mert a járási hivatalok fel vannak hatalmazva, hogy a 100 korona bírságot felére leszállítsák.

Az érdekeltek tehát vigyék & dolgot fontolóra és sas üjy lebonyolítását bízzák az ahoz értőkre. Az országos keresztéuyszoeklisía párt minden BZftrvezetét utasította, hogy az érdé kelták ügyét vegyék a kezükbe és intézzék el Dr. L*lléy Jenő nemzetgyűlési k'pvisélő interpellációjára a népvédalomési miuiszter február 8 áu értesítette a nevezett kép viselő t, hegy & pezsonyi Gazdasági Hivatal felhatalmazta a járási hivatalokat, hogy a körűimé- Bj?khez képest & bs nem szAllitott mennyiséget, illetve az utánunk kivetett kárpótlási össze' geket a felére mérsókeltessék. Ez az engedmény es».k a kisbirtokosokat illeti mrg.

Ahol tehát még nem fizették meg a kivetett száz koronákat, annak a községnek a gazdái forduljanak a keresztéuyszociaiista párt komáromi járási szervezetéhez (Ki&pkatér 9) ahol ebben az ügyben mindsu fel világosi iást és útbaigazítást megkapnak és a járási hivatallal az egyezsége® létrehozásában közremii ködik.

A gazdák saját jól felfogott érdekükben oselekezenek, ha ezt az ügyet uem hanyagolják, el és igényeiket érvényesítik, mart a koating*BS beszolgáltató gazdaságokra olyan terheket rótt, amelyaket hosszabb időn át sem lehet kiheverniük.

A Jókai centennáríum.

A Prágai Magyar Hírlap február 9 isi számában a sziHveuszaoi és ruszmszkói szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottságának üléséről közzétett tudósításban olvastak, hogy R. Vezáry Aladár munkácsi szerkesztő előterjesztést tett a Jókai- centennáríum megünneplése tárgyában.

Az első hang ez, meíy a nagy nyilvánosság előtt a közeledő évfordulóra és a magyarság azon nagy kötelességére hívja föl a figyelmet, hogy Jókai Mór születésének századik évfordulóját megünnepelje.

Nekünk, komáromiaknak, végtelenül jóleső érzést okozott, hogy oly távol keletről hangzott el ez a fölhívás, mert azt látják belőle, hogy ott is érzik azt, amit mi kötelességünknek vaimelléje, ki otthon most a hetedik gyermekét ringatja. Az ilyen Asszonyok mellett a férfiak józanok, becsületesek és hosszú életűek szoktak lenni. Azért hát nyugodtan mondta a lábainál vonagló embernek.

— Mire való ez az orditozás ? Egy aszszonyszemélyért? Kergesd el házadtól, mert éa mondom neked, hogy gyalázatos egy teremtés az. Vegyél magadnak másik asszonyt, ki jő lesz, hü és becsületes s nem fog téged a világ csúfjává tenni.

Az ember pedig két kezébe szorítva homlokát, szólt tovább:

— Neki van a legkékebb szeme és a legszőkébb haja a föld minden asszonya között

A biró haragosan rákiáltott:

— Hallod-e, most már elég volt! Az én fölemel ilyen ostoba beszédekkel ne terheld. És most pusztulj rögtön a szemem elő! te gyáva, ki egy asszonyért a Világ gunytárgya akarsz lenni.

A férfi a „gyáva“ szóra felemelkedett és összeszedte magát. Aztán halálsápadtan kérdezte:

— Mit tegyek ?

— A mit már mondtam. Kergesd el a í feleségedet és vigyél házadba más asszonyt, a ; ki méltó a te szerelmedre.

A férfi reszkedni kezdett egész testében [ és kíntól meg-megszaggatott hangon mondta:

— Kergesd el biró ur te az én nevemj ben. És én addig nem megyek haza, mig a s házam üres nem lesz. Mert ha meglátom arany\ haját és reám néz kék szemével, elvagyok veszve.

A biró elküldte embereit és kikergettette \ a házból a hüteten asszonyt. Az ember pedig j hazament, de nem vitt magával uj feleséget, í Hanem ott ült nap-nap után az elűzött asszony l szobájában és csókolta otthagyott asszonyra< báját, fátylát. Néha vad kétségbeeséssel dobta i le magát a földre, mert megjelent előtte felesége karcsú termetével, kék szemével és sárga hajával. Ilyenkor vad szitokkal illette a fantomot és egyben utána nyúlt két karjával, hogy

lünk. A magyarság együttérzésének, öntudatának, Összetartásának doiuroeuínnaa ez és azt biztosítja előre a mi aaámunkra, hogy a mi kezdeményezésünk Bem marad városunk szik fafai között s a mi ünnepünknek országos iuaeppó kell kibővülnie, mert igy méltó az Jókai nagyságához és igy mélíó magyarságunkhoz.

Ezért shtiüak visszhangot adni az elhangzott előterjesztésre; egyrészt azért, hogy Jókai szülővárosából keljen ki ez a visszhang és szálljon végig az országon, nyugatról sejtre s mindenhova, nemcsak od , ahol magyarok laknak, hanem mindenkihez, akinek valaha Jókai regény volt a fcezéb n s aki valamikor Jókai elbűvölő szellembirodalmmak lakója volt. B; másrészt azért is, hogy hírt adjunk arról, hogy a Komáromi Jókai Egyesület érzi, tudja kötelességét, mely ra nezv# el ősorban hárít nagy feladatot a százéves évfurdaló közeledtével. Ez az egyeső et már a mű t év végen igazgatótanácsi gyűlésében foglalkozott a Jókai centennáriam megünneplésével és aanak előkészítésére bizottságét kit'dőlt ki, mely az ünnepség tervének és részleteinek kidolgozásával foglalkozik, de eme leit köszönettel vesz minden gondolatot s mozgalmid, mely a százéves évforduló méltó megünneplésére való kiterjesztéséhrn segítséget nyújt.

A Jókai Egyesület érzi és tudja azt, hogy Komárom legnagyobb szülöttének, Jókai Mórnak szü até»e százéves évfordulóját megünnepelni elsősorban Komáromnak és főképpen a Jókai- Egyesületnek kötelesség ; de bármennyire támogatást ner és öröm ael iái is mindsu mozgalmat, meíy ezt az öa .epiést Jókai világhíréhez és irodalmi nagyságihoz inerten kiszélesíteni kívánja, mégis abo.iu a reményben csúcsosodik ki az ünnepi programmai kapcao.atos tervezete, hogy az ütinepíésn-K nem sz bad a poiituai térre, pártok kezébe átin nui.

Bármennyire kétségtelen, hogy itteni viszonyaink közt a magyar partoknak igen jelentős kulturális feladataik is vaunak, mégis éppen a eentennárin n magasztos üun pi hangulata és jelentősége érdekében Célszerűbb, ha az te jesen kivü! marad a politikai partok keretem. Legyen az az iredaiomuak és a tarsadaiomua*. ünnepe, legyen az a magyarságnak igazan olyan ünnepe, mely tömörít, összehoz & Jókai kultuszban mindenkit, pártköiönbség nélkül, vallási, társadalmi, rang, osztály- és bármiféle különbség nélkül.

Ezért a Komáromi Jókai Egyesület föl fog kérni mindeu irodalmi, kulturális es társadalmi egyesületet, hogy a Komaromban tartandó üaátölelve magához szorítsa. S mikor látta, hogy üres, színtelen levegő veszi körül, átkozta magát, hogy miért hagyta elűzni az ö becsületes házából a világ legrosszabb asszonyát?

Mikor érezte, hogy nem bírja tovább a gyötrelmeket, elment a bíróhoz, mondván:

— Bíró ur, nem tudok így élni. Az a varázsló gonosz asszony megmérgezte a lelke*

| met. Minduntalan megjelenik előttem, Aranyszínű hajával leboritja arcom és kék szemével reám néz. Megyek utána, felkeresem és rneg- I ölöm. Akkor nem gyötör többet észbontó szépségével, mert a sír nem bocsájtja vissza haiettait.

A bíró okos ember volt és elgondolkoj zott a dolgon:

— Ne menj utána fiam. Minek szennyez| nád be kezedet egy becstelen asszony vérével.

; Hanem vigyél házadba uj feleséget, ki gyermekeket nevel számodra. S a gyermekek mel; lett elfelejted majd a sárgahaju kígyót, kit a f sátán a te megrontásodra küldött le a földre.

Az ember azonban megmaradt szándéká- 1 nál, hogy megöli az asszonyt, mert csak igy 1 lészen leikének nyugodalma.

Késő este ért a városba, hol elűzött felej sége lakott és ott iszonyatos dolgokat hallott ? róla Tisztességes ember nem vette szájára az | ö asszonya nevét, és az igazéietű nők elfordították fejüket, ha háza előtt kellett elmenniök.

[ Az asszonyok már akkor is örültek, ha alkaí- S műk volt a megbotránkozásra és szörnyüködésre l a mások erkölcstelensége miatt. Mert a mások gonoszsága mellett annál jobban tüntethettek : saját jámborságukkal.

A házban, hol a szerencsétlen férj meg- I szállt, súlyos beteg volt. A gazda egyetlen ■ fiatal fiát erőszakkal hozta ki az aranyhajú j asszony házából, ki kárhozatra vitte a fiatal lelket és testet. Ott feküdt a fiú a halálos j ágyon és szivettépő hangon hívta kedvesét\ míg az apa értelmes szavakkal magyarázta fii,